Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-11 / 109. szám

1985. május 11. O

Békésen legelészik a nyáj. valahol fent a Rétközben. Eléggé csúnyácskák, esetlenek így megnyírva, de a birkák aligha búsulnak előnytelen külsejük miatt.

Volt nekik vastag bundájuk, a juhásznak meg fürtös gubája, mégsem voltak elégedettek. Hosszan tartott a tél, későn tavaszodott, s későn zöldüli a határ is. A hóban turkáltak némi élelem után szegény jószágok, a juhász meg ott toporgott fázósan naphosszat a nyomukban. az ebédjét is állva kellett eltüntetnie. Még a kutya, akarom mondani a puli volt talán köztük a legvirgoncabb, ha már nagyon unta a ténfergést, megkergetett egy-egy nyulat. Pusztán időtöltésből persze, meg egy kis mozgás kedvéért, hiszen az igazi put nem hagyja csak úgy ott a nyája.

No de hál' istennek vége a télnek, zsendül a fü, s a nyár- meg a ficfa már árnyat is ad. Mennyivel más így az élet! Még az ebéd is jobban esik a vadvirágokkal szegélyezett árokparton.

Képek: Jávor László

Szöveg: Balogh Géza

km»

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET