Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-11 / 109. szám

1985. május 11. Kelet-Magyarország 3 Képviselőjelöltjeink Laskai Károly Kilenc gyermek között, 1940-ben hatodiknak szü­letett Tiszateleken, a Laskai családban. Gyermekként mozgalmas éveket élt meg, s ebből talán a kapott le­hetőség volt a legjobb, a legszebb, tanulhatott. Most úgy mondja: „eddigi éle­temben, munkámban mind­végig pedagóguspályában gondolkodtam”. Okkal fo­galmaz így. A tiszateleki—dombrádi kisiskolásból Nyíregyházán a Kossuthban gimnazista lett és az érettségi után már tanított Tiszateleken. Szükség volt akkor a ké­pesítés nélküli tanítókra. Szóval tanított és tanult, levelezőként végezte az eg­ri tanárképzőt. A főiskolát 1965-ben végezte el, közben egy évig katonáskodott. A rákövetkező év gyökeres változást hozott. Munka­helyet cserélt és megnő­sült. Az új munkahelyén a ti- szavasvári szakmunkás- képzőben nevelő tanárként fiatalok seregét oktatta. Gondja volt arra, hogy a jövendő szakmunkásai szel­lemileg és fizikailag gyara­podva érjenek felnőtté. Mert 1962-ben lett párttag, pártmunkája tanárként is Moravszki György Húsz éve él Tiszavasvá- riban. Negyvenkét éves, Nyíregyházán született, Nagycserkeszen nevelke­dett. Miután Nyíregyházán elvégezte a kertészeti szak- középiskolát, a Debreceni Agrártudományi Egyete­men általános agrármér­nöki diplomát szerzett, ezt munka közben közgazdász végzettséggel egészítette ki. Az első munkahelyén, a tiszavasvári Vasvári Pál Termelőszövetkezetben tíz évig volt főagronómus. 1975-ben választották meg a tiszavasvári Munka Tsz elnökének. Akkor — tíz évvel ezelőtt — férfierőt próbáló felada­tot kapott. Egy olyan ter­melőszövetkezet élére állí­tották, amely bár termő­földjét tekintve kedvező helyzetben volt, a gazdasá­gi eredmény mégis mindig gyenge maradt. Veszteséget, veszteség követett. Mo­ravszki György, miután vállalta a nem sok jóval kecsegtető posztot, sajátos munkastílust alkalmazott. Elnök volt, de ha kellett, ő volt a főagronómus, a bri­gádvezető, egyszóval jelen volt minden poszton. De nemcsak a saját erejére, szívósságára hagyatkozott. az volt, hogy a fiatalokkal, a KISZ-szervezettel foglal­kozzon. Tíz év telt el a szakmunkásképzőben, fel­épült a családi ház is és megszületett a két gyer­mek. A fiú már gimnazis­ta, a kislány hetedik álta­lánosba jár. Az újabb nagy változás akkor következett 1979- ben, amikor a nagyközségi pártbizottság titkárává vá­lasztották. Egy rohamosan fejlődő település élén veze­tő politikusnak lenni nem könnyű feladat. 15 ezer em­ber gondja és öröme a tét. Sőt, miután megszűnt a já­rás és Tiszavasvári városi jogú nagyközség lett, a ha­táskör bővült és ma már öt nagy és számos kisebb település 30 ezer lakosának sorsával kell törődnie. Az eredményesebb politikai munkához nagy segítség, hogy Laskai Károly egy­Tudta, egyedül nem bol­dogul. Bízott a szakembe­rekben, a társadalmi szer­vekben, a termelőszövetke­zeti tagokban. Nem hiába. A melioráció, a kiemelt műszaki fejlesztés, az em­berekkel való foglalkozás már az első gazdasági év után gyümölcsöt érlelt. Szerény, 1,5 millió forintos nyereséggel zárt akkor a Munka Termelőszövetke­zet. Aztán egyre nagyobb összegű lett a nyereség. A magas termésátlagokat, a sikeres gazdálkodást ötször ismerték el Kiváló Szövet­kezeti címmel, egyszer mi­niszteri oklevéllel. És most az 1984. évi gazdálkodás után 22,5 milliós nyereség­gel ismét kiváló lett a ter­melőszövetkezet. A gazdálkodásban való jártasság csak egyik énje a képviselőjelöltnek. A si­keres földművelés irányítás, 5-ös számú választókerület éves előkészítő után két évig tanult a Szovjetunió­ban, az SZKP KB társa­dalomtudományi akadémi­áján. Tömörre fogva is érző­dik: nagy és tartalmas élet­út van a képviselőjelölt mögött. De mi minden vár még rá, főként a munká­ban. A feladatokat, amiért tenni akar, így fogalmaz­za: „Alapvető a földrajzi összetartás gazdasági, kul­turális, politikai vonatko­zásban egyaránt. Elvem, hogy együtt és ne egymás nélkül cselekedjünk. Sok minden vár megoldásra. Nem megoldott a térség­ben a felnőtt korúak fog­lalkoztatása. Tiszadobról, Tiszadadáról a munkaké­pes korúak 50 százaléka a megye, az ország különböző részeibe kénytelen eljárni dolgozni. Munkalehetőséget kell teremteni. Meglévő ér­tékeinket is jobban kell hasznosítani. Például meg­oldható az orvosi szakren­delés Tiszalökön és Tisza- vasváriban, ezáltal mente­sül a lakosság a Nyíregy­házára történő utazástól. Más téma a tiszalöki isko­lagond, vagy hogy Tisza- eszláron, Tiszadobon nincs vagy nem megfelelő a mű­velődési ház! De van még a képviselőjelölt tarsolyá­ban sok olyan elgondolás, amely a már említett ösz- szetartással, a helyi erőfor­rások egyesítésével, ha nem is azonnal, de idővel meg­valósítható. szervezés mellett közéleti tevékenységéről is ismert. Aktívája volt az ifjúsági mozgalomnak, majd 1973- tól, amióta párttag, a párt­munkában van mindenna­pos feladata. Amíg létezett a járás, a PB és VB tagja volt, most a városi jogú nagyközségi párt-vb tagja. Elnöke a TESZÖV ellenőr­ző bizottságának. Mint kül­dött, ott volt a XIII. párt- kongresszuson. A megye mezőgazdasága kiemelt figyelmet, támoga­tást igényel. Az emberek­ről való gondoskodásban alapvetően fontos a mun­ka könnyítése, elsősorban műszaki fejlesztéssel. Van mit tenni a megyében — vallja — de a szűkebb ha­zában, Tiszavasváriban is akad megoldásra váró fel­adat bőven. A településfej­lesztésben" fontosnak tartja a gázprogram megvalósítá­sát, legyen gázfűtés a lakó­házakban. Megoldásra vár az iskolai intézményrend­szer korszerűsítése, bővíté­se. A választókerület egé­szében nem csak kell, de lehet is növelni a gazdál­kodás hatékonyságát, ered­ményét, így teremtve meg a fejlesztések helyi erőfor­rásait. A képviselőjelölt — nem a programját mondja — csak beszélget. Arról szól, ami így vagy úgy, de a jö­vőben mindenképpen fel­adata lesz, mert eddig sem kímélte erejét a közügyek­től. 3. Oseka: Kutyasztori Utaztam a vonaton. Érdekes beszélgetés­nek lettem szem- és fültanúja. — Igen, igen — szólt az utas —, manapság már az sem lepi meg az embert, ha arról hall, hogy valakinek matematikus kutyája van. Mint például nekem is. Vendéglőbe so­hasem járok a kutyám nélkül. A múltkor is, amikor ellenőrizte a számlán az összeadást, rájött, hogy becsapták. Egyetlen vakkantás nélkül belecsimpaszkodott a tolvaj pincér hátsó felébe, s addig nem engedte el, amíg az vissza nem adta a jogtalanul eltulajdo­nított pénzt. — Ez semmi! — szólt a másik utas. — Az egyik alkalommal elmentem hazulról, s egyedül hagytam a kutyámat. Ahogy az már ilyenkor lenni szokott, kifigyelték a betö­rők, hogy az éjszakát nem töltöm otthon. A kutyám észrevette, hogy behatoltak a lakás­ba, lábujjhegyen átment a szomszédba, és telefonon felhívta a rendőrséget. Amikor hazaérkeztem, a kutyusom éppen tanúvallo­mást tett. — Az én kutyám — kezdte történetét a harmadik — gyönyörűen hegedül. Olyan édes és utánozhatatlan, amikor ül a szőnye­gen, végighúzza a vonót a húrokon... Fel­csendül a szférák zenéje. Senki sem hiszi el, hogy autodidakta. Hívták a filharmóniába, de kevésnek tartja a honoráriumot. Ekkor elhatároztam, hogy én is bekapcso­lódom a beszélgetésbe. Elvégre és utóvégre, mint afféle négylábúnak, igazán jogom van szólni! — Talán érdekelni fogja önöket, uraim, hogy én például gazdámnak, Janus Oseká- nak humoreszkeket írok. Ő csak a nevét ad­ja hozzá — mondtam farkcsóválva. Utitársaim döbbenten meredtek rám. Sok mindent hallottak már a kutyákról, de ilyet még nem! Meghúztam a vészféket. Kiugrot­tam az ablakon. Hanyatt-homlok rohantam a szerkesztőségbe, hogy még lapzárta előtt megírjam a humoreszket... Saiga Attila fordítása A szabadság négy évtizede Kemecsén Tájegységek mezsgyéjén Illúziórombolóan hat, de a kemecseieknek megélt való­ság: az elmúlt négy évtized alatt sok minden változott, mégis az fejezi ki jobban a valóságot, hogy keveset fej­lődött településük. A megye- székhely, Nyíregyháza szom­szédságában hihetetlennek tűnhet mindez, mégis igaz. Pedig az 1945 után megtett első lépések biztatóak vol­tak. A földosztás Kemecsén is hihetetlenül nagy energiá­kat szabadított fel. 1949 őszén megalakult az első termelőszövetkezet, a kör­nyező községek járási köz­pontjaként diktálta az üte­met a közel ötezer lelkes te­lepülés. Mind a négy égtáj felé ki­tárulkozott útjaival. A Rét­közt és a Nyírséget kapcsol­ta össze. Ügyes-bajos dolga­ik intézésére a környékről érkezők Kemecsén találtak hivatalt, takarékpénztárat, postát. Ha lakóhelyükön nem volt, akkor a járási TÜZEP- ről vásároltak szenet vagy építőanyagot. A mentőállo­másról indult szirénázva a rohamkocsi a betegekért, és a járás községeiből beszállí­tott kismamák a kemecsei szülőotthonban hozták világ­ra gyermekeiket. Száz esz­tendeig viselte Kemecse a rangot adó járási székhely címet. A közigazgatás indo­kolt és időszerű átszervezé­se során, 1956 tavaszán meg­szűnt a kemecsei járás, be­olvadt a nyíregyháziba. A státusvesztéssel meg­állt a fejlődés. A kemecsei- ek nem a vesztett „rangot” siratják, hanem azon bán­kódnak, hogy a járási funk­ciók helyett nem kapott, nem talált új szerepet szülő­falujuk. S a szereposztás évekig váratott magára. A bizonytalankodásból fakadó­an az ipartelepítési törekvé­sek is elkerülték a telepü­lést. A Göngyölegellátó Vál­lalat telepén és a ruházati szövetkezeten kívül nem kért szállást egyetlen más mun­kahely sem. Akik a terme­lőszövetkezetben és a Keme­csei Állami Gazdaságban nem találták meg számításu­kat, vonatra szálltak. Nyír­egyháza üzemeiben tájéko­zódtak, vagy meg sem áll­tak Budapestig. Az ingázás százak életének része lett. Az igyekvőbbek és szeren­csésebbek azután — sorsára hagyva szülőfalujukat családjukkal együtt máshol telepedtek le. Apadt a népesség, ha nem is szembeszökően. Az 1970- es évek elején azután a te­lepülésfejlesztési koncepció kapcsán újra felcsillant a remény: vége a megfenek­lett állapotnak, a községfej­lesztési lemaradásokat be­hozhatják. Kemecse alsó fo­kú központ lett, a megtisz­telő nagyközségi rangot azonban nem kapta meg. Is­mét nem a cím miatt bosz- szankodtak a kemecseiek, ha­nem a méltánytalanul kicsi fejlesztési alap keserítette a kedélyeket. A hasontó adott­ságú települések lakói újra elhúztak mellettük, míg ők Szemrevaló lakóteleppel beragadt kézifékkel, ziháló motorral csak üggyel-bajjal bírták le az akadályokat. A jubileumi összegzéskor ezek után érthető, hogy nincse­nek könnyű, irigylésre mél­tó helyzetben Kemecse mai vezetői. „Mivel dicseked­jünk?” kérdezett vissza be­szélgetésünkkor Négyesi Jó­zsef, a községi pártbizottság titkára, Lutter Sándor ta­nácselnök és dr. Pásztor Ben­jámin, a népfront községi bizottságának elnöke. Nincs szükség íves papír­ra, hogy a tanácsi beruhá­zásból épült létesítmények, intézmények listáját össze­állítsuk. Az egyetlen általá­nos iskolán kívül nem épült Kemecsén a járás megszűné­se óta semmi. Amivel gya­rapodtak, az a lakosság sze­mélyi gyarapodása. Az egy­kori kemecsei járás intézmé­nyei közül ma is működik a szülőotthon, ahol évente öt­hatszáz gyermek születik, üzemel a járási összefogás­sal épített mentőállomás, nagy a forgalma a TÜZÉP- telepnek, a takarékpénztári fióknak. A VI. ötéves terv­ben készült el a törpe vízmű, mely a lakosság önkéntes te­herviselése nélkül nem való­sulhatott volna meg. Ha húsz-huszonöt éve .ve­tették volna meg a vezeté­kes ivóvízhálózat alapjait, bizonyára másként alakul a helyi munkaalkalmak köre. A közművek jobban vonzot­ták volna Kemecsére az ipa­ri üzemeket, és ma nem járna el munkába a kétezer aktív kereső fele. Akiknek nem kell naponta vagy he­tente vonatra kapaszkodni­uk, azok többsége a mező- gazdaságban dolgozik. A ne­gyedszázados termelőszö­vetkezeti mozgalom történe­tének kemecsei fejezete is sok harccal, küzdelemmel íródott. Az 1949 őszén ala­kult Szabadság Termelőszö­vetkezet mai utódja az Egye­sült Erő Tsz, a község nyu­gati kapujában modern ma­jorral büszkélkedhet. A kor­szerű szarvasmarhatelepen háromszáz állatot gondoznak, kiegyensúlyozottan gazdál­kodik a tsz famegmunkáló üzeme. A termelőszövetkezettől nagyobb híre van a Haas- tanyán székelő Kemecsei Ál­lami Gazdaságnak, mely több mint húsz éve alakult négy községre kiterjedő határral. Termelési szerkezetében meghatározó a szarvasmar­ha-tenyésztés, valamint a télialma-termesztés. Idegen- forgalmi szempontból is je­lentős vadgazdálkodása. A nagy kiterjedésű vadrezer­vátumban, mely a Rétköz és a Nyírség természeti szépsé­géből is ízelítőt nyújt a lá­togatóknak, apróvadat te­nyésztenek. Külföldi vadá­szok is szívesen keresik fel minden évben a vadban gazdag területet. Kemecsén az ipart a Göngyölegellátó Vállalat egysége, valamint a Nyírség Ruházati Szövetke­zet varrodája jelenti. Az büszkélkedhet Kemecse. utóbbi egyébként a község egyik műemlék épületében, a volt Nitczky-kastélyban működik. Girbe-gurba gondolatok ezek. Olyan tekervényesek, mint a kemecsei utcák, me­lyek próbára teszik a hely­ismerettel nem rendelkező vándor tájékozódó képessé­gét. A jelentősebb munkahe­lyeket vettük sorba, miköz­ben észrevétlenül belefeled­keztünk a hely, a táj kínál­ta látnivalókba. A kemecsei- ék is így, tágabb horizonttal szemlélik jelenüket, értéke­lik múltjukat, tervezik jövő­jüket. Talán az évszázados járási mivoltból adódik, hogy nem egyetlen község határa­in belül, hanem régiókban gondolkoznak. A 14 kilomé­terre lévő Nyíregyházára szintén úgy tekintenek, hogy látják a közelség jó és rossz oldalait. A kemecseiek mun­kássá váltósát segítették, se­gítik a nyíregyházi üzemek, ugyanakkor a szinte kar­nyújtásnyira elérhető mun­kaalkalom visszafogta a he­lyi foglalkoztatást. A megye- székhelyre bejárók megis­merik az ottani életkörül­ményeket, és hazatérve el­várásaikat a látott mércéhez szabják. S nem túlzott igé­nyek ezek. Osak annyi, hogy a húsboltban ne szorongja­nak a vevők, legyen bőven szombaton délben is az alap­vető élelmiszerekből, hogy a mentő télvíz idején is le tudjon menni minden ház­hoz, a kemecseiek birtoká­ban lévő százharminc gép­kocsiból ne ragadjon bele egy sem az utcákon a sárba, a kátyúba. A kemecseiek nem pusz­tán igényeik felsorolásáig jutnak. „Ha lemaradásunk­ból sikerült valamit lefarag­ni, az a lakosság társadalmi összefogásának köszönhető.” A tanácselnök megállapítását számos ténnyel támasztja alá. Járdaépítést, útalapozást említ, a bölcsőde, az óvoda, az általános iskola korszerű­sítését, tatarozását, a ható­sági húsboltot, mely az ala­pozástól az átadásig teljes egészében társadalmi mun­kában készült. A lokálpatri­óta kemecseiek részt vállal­tak az új ABC építéséből is, és ez a sokszor jól vizsgázott összefogás adhatja a fő erőt a további előrelépéshez. Optimisták a kemecseiek. Bíznak benne, hogy amit nem adtak meg a hatvanas, hetvenes évek, azt megkap­ják a nyolcvanas évtizedtől. A befejezéshez közeledő öt­éves tervidőszakban gyara­podtak az említett vízművel, 1985 tavaszán vehették bir­tokba az új ABC-áruházat és hamarosan kitűzhetik a szolgáltatóház alapjait. A megyei pénzmaradványokból csurran-cseppen, és a koráb­binál segítőkészebb partneri kapcsolatokra alapozva az eddigi hátrány újra behoz­hatónak tűnik. Reszler Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents