Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-09 / 107. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. május 9. Megemlékezés a győzelem napján (Folytatás az 1. oldalról) szintje; csaknem kétszer annyi haditechnikai eszközt állítottunk elő, mint Németország és az általa megszállt államok, amelyek háromszor- négyszer annyi acélt és szenet termeltek, mint mi. A fasiszták arra számítottak, hogy a soknemzetiségű Szovjetunió népei szembefordulnak egymással, ám a valóság keresztülhúzta számításaikat; a háború szoros egységbe forrasztotta országunk valamennyi népét és nemzetiségét. A küzdelem élén a szovjet kommunisták pártja, a párt Központi Bizottsága, a Joszif Sztálin vezette Állami Honvédelmi Bizottság állt. A kommunisták a front legveszély -sebb és a hátország legft:! '.ősségtelje- sebb munkát ige- területein teljesítettek zol talatot; hárommillió kotr nunista vesztette életéi inában, amelynek ideje a!• it. azonban ötmillió új taggal gyarapodott a párt — mondotta Mihail Gorbacsov A szovjet hadsereg hatalmas felszabadító küldetést teljesített; azért lépett a le- igázott Európa területére, hogy véget vessen a háborúnak és a fasizmusnak, s lehetővé tegye Európa népei számára az életet a szilárd béke körülményei között — mutatott rá az SZKP KB főtitkára. Méltó tisztelettel adózunk a szövetségesek, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország katonái emlékének. Soha nem feledjük a jugoszláv nép és népi felszabadító hadserege bátorságát, tiszteljük a szovjet katonákkal vállvetve küzdő lengyel és csehszlovák harcosok emlékét. Kivették részüket a hitlerizmus szétzúzásából Bulgária és Románia partizánjai, illegalitásban küzdő hazafiai, a háború utolsó szakaszában pedig hadseregei, valamint Magyarország katonai alakulatai is. Kitartóan küzdött a megszállók ellen az albán és a görög nép. Nem feledjük azt az egyenlőtlen küzdelmet sem, amelyet a bátor német kommunisták és antifasiszták vívtak a hitleri rendszerrel. A továbbiakban Mihail Gorbacsov szólt a Szovjetunió legutóbbi 40 éves fejlődéséről, a megtett út eredményeiről. A fejlődés dialektikájának azonban megvan az a sajátossága — mutatott rá a szónok —, hogy minden elért eredmény újabb feladatokat állít a társadalom elé; magasabb minőségi színtérre kell emelni a társadalom fejlettségét, új eredményeket kell elérni a gazdasági építőmunkában, a társadalmi és politikai viszonyok, a szovjet emberek munka- és élet- körülményeinek javításában. Történelmi mércével mérve rövid idő alatt a legfejlettebb szintre kell emelni a munka termelékenységét, a termelés hatékonyságát. Hatalmas feladatok állnak tehát a szovjet társadalom előtt, amely azonban rendelkezik mindazzal, ami e feladatok sikeres megoldásához, a kitűzött célok eléréséhez szükséges. Az SZKP XXVn. kongresszusára készülve a párt Központi Bizottsága lépéseket tesz annak érdekében, hogy a párt politikai irányvonala a legteljesebb összhangban legyen a társadalmi fejlődés támasztotta követelményekkel, megfeleljen a széles dolgozó tömegek érdekeinek és vágyainak. A szónok a továbbiakban emlékeztetett arra, hogy az imperializmus erői ebben az évszázadban már kétszer robbantottak ki véres világháborút, mert úgy vélték, hogy ily módon valósíthatják meg osztálycéljaikat, így biztosíthatják önző érdekeik kielégítését. A történelem azonban másként döntött, és nem lehet csodálkozni azon, hogy az imperializmus kalandjaként kezdődött mindkét háború nem csupán közvetlen kezdeményezőinek leverésével végződött, hanem utat nyitott a magát a háborút szülő rendszert megrendítő válságok egész sorozata előtt is. Országa szabadságát és függetlenségét megvédelmezve a szovjet nép hatalmas internacionalista küldetést is teljesített, amikor megóvta az egyetemes civilizációt a fasizmustól. A fasizmus szétzúzása megszilárdította a haladó, demokratikus erők pozícióit, s ez az új társadalmi rend győzelmére vezetett Európa és Ázsia sok országában. A háború utáni években kialakult és hagy utat tett meg a szocialista világ- rendszer, létrejött a szocialista államok közössége; a szocializmus ma legyőzhetetlen ereje a békének, és biztosítéka a népek biztonságának — állapította meg Mihail Gorbacsov. Az Egyesült Államok politikája ma egyre harciasabbá válik — mondotta Mihail Gorbacsov. Ez a politika olyan állandó negatív tényezője a nemzetközi viszonyoknak, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. A Szovjetunió háborúk, fegyverek nélküli világot akar. A békés egymás mellett élés politikája iránti elkötelezettségünk az új társadalmi rend erejébe, történelmi lehetőségeibe vetett hitnek a bizonyítéka. IIII. világháború megváltoztatta a történelem menetét A fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója alkalmából szerdán ünnepi megemlékezést rendezett a Magyar Néphadsereg művelődési házában a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Országos Béketanács. Az ünnepségen Sarlós István mondott beszédet; Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának; a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének; a Szovjetunió Minisztertanácsának MOSZKVA Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és népünk nevében elvtársi üdvözletünket és baráti jókívánságainkat küldjük Önöknek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és Minisztertanácsának, a nagy szovjet népnek a hitleri fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulóján. Ezen a napon tisztelettel és mély hálával emlékezünk a Szovjetunió népeinek a fasizmus szétzúzásáért, a népek szabadságáért vívott hősi küzdelmére. A Szovjetunió mérhetetlen károkat szenvedett és óriási áldozatokat hozott a második világháborúban. Döntő szerepe volt a hitleri fasizmus hadigépezetének megsemmisítésében. A szovjet nép világtörténelmi jelentőségű győzelmének eredményeképpen Európa számos országát szabadította fel a fasizmus alól, amelyek népei élve a történelmi lehetőséggel a haladás útját választották és hozzáláttak az új társadalmi rend építéséhez. A történelmi küldetését teljesítő dicsőséges szovjet hadsereg 1945 tavaszán a magyar nép számára is elhozta a szabadságot és ezzel új korszak kezdődött történelmünkben. A magyar nép a szocialista társadalom építésén munkálkodva, a fasizmus feletti győzelem 40. évfordulóján is hitet tesz amellett, hogy állandóan erősíti kapcsolatait és testvéri barátságát a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal és velük összhangban harcol a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a békéért, a biztonságért. A békeszerető emberiség nagy ünnepén, a hitleri fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulóján tisztelettel köszöntjük Önöket és a hős szovjet népet. Űjabb kiemelkedő sikereket kívánunk a fejlett szocialista társadalom tökéletesítésében, a világ békéjéért és a társadalmi haladásért végzett felelősségteljes tevékenységükhöz. KÁDÁR JÁNOS,-a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke az országgyűlés elnöke bevezetőjében elmondta: — Negyven esztendővel ezelőtt, 1945. május 9-én Európában elhallgattak a fegyverek. Bár Ázsiában még folyt a második világháború, mégis ez a nap — a fasiszta német birodalom végső pusztulásának napja — marad meg a világ népeinek emlékezetében a győzelem napjaként marad meg. Győzött az emberiesség az embertelenség felett, a szabadságvágy az elnyomás és kiszolgáltatottság felett. A második világháború megváltoztatta a világtörténelem menetét. A német fasizmus és a jaján militariz- mus szétzúzása nyomán a világ sok országában kedvező feltételek jöttek létre ahhoz, hogy felgyorsuljon a társadalmi haladás. A dolgozó emberek éltek ezekkel a lehetőségekkel, felszabadulva a rájuk nehezedő fasiszta elnyomás alól tovább folytatták a küzdelmet egy jobb, igazságosabb társadalomért. A szónok emlékeztetett arra: — Magyarországot a szovjet hadsereg szabadította fel a hitlerista csapatok és magyar csatlósaik uralma alól. A felszabadító szovjet katonák hősiessége, áldozata soha nem fog elhalványulni népünk emlékezetében. A győzelem napján tisztelettel gondolunk azokra a román, bolgár és jugoszláv katonákra is, akik a szovjet hadsereg oldalán harcolva segítették hazánk felszabadulását. — Ami az elmúlt 40 évben Magyarországon végbement, arra joggal büszke hazánk lakossága. A felszabadulás kínálta történelmi lehetőségeket a magunk erejéből és a testvéri szocialista országok támogatásával kiaknáztuk. Eredményeinkért megdolgoztunk, vívmányainkat megbecsüljük és azon vagyunk, hogy tovább haladjunk a magunk választotta szocialista úton. Ennek legfontosabb feltétele, hogy békében élhessünk. — Meggyőződésünk, hogy a világ békéjének legfőbb biztosítéka a második világháború után kialakult katonai erőegyensúly a két világrendszer, s ezen belül a Varsói Szerződés és a NATO között. Ennek az erőegyensúlynak a fenntartása országaink biztonságának elengedhetetlen feltétele. Sarlós István ezután a Szovjetuniónak a béke megőrzése, a fegyverkezési verseny megállítása érdekében tett erőfeszítéseiről szólt, és rámutatott: — Kezdeményezéseink nagy erkölcsi ereje abban van, hogy azok nem csupán a szocialista országok javát, hanem az egész világét szolgálják. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni: az emberiségnek békére és nyugalomra van szüksége ahhoz, hogy megoldja korunk nagy problémáit. Európa emlékezik Szerdán délelőtt a Német Demokratikus Köztársaság párt- és állami vezetői ko- szorúzási ünnepségen emlékeztek meg a második világháborúban elesett szovjet hősökről. A 40. évforduló alkalmából koszorúzási ünnepséget tartottak a lengyel katonák és a német antifasiszták fried- richshaini, Friedrichsfeld- ében pedig a szocialisták emlékművénél. Jugoszlávia, amelynek nemzetei és nemzetiségei a fasiszta agresszorok és hazai kiszolgálóik ellen folytatott felszabadító harcukkal hozzájárultak a fasizmus legyőzéséhez, szilárdan síkra- száll a nemzetközi békéért, s ez a fő célja el nem kötelezett külpolitikájának — jelentette ki Veszelin Gyura- novics. A jugoszláv államelnökség elnöke a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója alkalmából a Belgrádban szerdán rendezett központi ünnepségen mondott- beszédet. Szerda délelőtt a Westminster apátságban ünnepélyes istentiszteleten emlékeztek meg a győzelem 40. évfordulójáról. A „hálaadás, megbékélés és bűnbánat” jegyében megtartott szertartáson megjelent II. Erzsébet királynő és családjának több tagja, a brit kormány és a parlamenti ellenzék vezetői, a Londonban működő diplomáciai képviseletek vezetői és a harcok mintegy másfél ezer veteránja. Jelen volt a nagy-britanniai és külföldi egyházak több főpapja. Az ünnepi beszédet dr. Robert Runcie, Canterbury érseke tartotta, aki harckocsizó tisztként maga is részt vett az európai harcokban. Hasonló megemlékezést tartottak Európa más fővárosaiban is. Béke van... K erek évfordulót köszöntünk idén május 9-én. Most 40 éve, hogy Németország kapitulált, s Berlinben aláírták a fegyverletételi okmányt. Nem könnyű méltatni a mai ünnepet, hiszen mi mindent lehet elmondani erről a napról, amit mások még nem fogalmaztak meg?. A sors úgy alakította az életemet, hogy nem élhettem át a bombázások, a fegyveres harcok borzalmait, de a felszabadulás feledhetetlen pillanatait sem. Így hát mit mondhatnék én erről a sorsformáló dátumról azoknak, akik részesei voltak a negyven évvel ezelőtti eseményeknek? S mit mondhatnék a fiataloknak, akiket sokszor joggal ér a vád, hogy közömbösek, érdektelenek. De miből is tudhatnák, honnan volt a tűz a negyvenes, ötvenes évek fiataljaiban, akik a háború lidérces terhétől megszabadulva lelkesen és ellenszolgáltatás nélkül dolgoztak az újjáépítésen? Nem vehetem fel a versenyt azokkal, akik a szemtanú hitelességével tudják visszaidézni ezeket az eseményeket. Bár a háborúhoz — igaz, közvetve — nekem is kapcsolódnak személyes élményeim. Az egyik: még kisgyermek koromból. Nézegettem otthon a fényképeket, s egy különös sorozat akadt a kezembe. Felvételek páncélvonatokról, harci repülőkről, fegyverekről, menetelő katonákról, mo- solytalan tekintetű, csajkákbó' falatozó emberekről. És halottakról. Archív felvételek voltak a második világháborúból. Akkor ezt még nem tudtam. Semmit nem értettem, egyszerűen csak féltem. Hiszen amit láttam, roppant valóságos volt, de félelmetesen más, mint amit boldog, nyugodt gyermekéletemben addig megismertem. Az emberek emlékezete védekezik a megterhelések ellen. Tudatunk szelektálja a jót és rosszat. S ami fájó, azt igyekszik elrejteni egy titkos kis fiókba, hogy így adjon erőt újabb küzdelmeknek, megpróbáltatásoknak. Természetes emberi dolog, hogy szívesebben emlékezünk a szépre, mint a rosszra. Talán ezért is volt nálunk otthon ritkán szó a háborúról. Ma már nem könnyű ösz- szerakni a mozaikokat, hogyan is élt akkor a család. Apai nagyapám fiatalon meghalt, nagyanyám egyedül küzdött négy gyermeke megélhetéséért. Anyai nagyapám végigharcolta a tőle idegen háborút. Nagyanyám és édesanyám Debrecenben, egy nyomorúságos bérleményben vészelték át ezeket az éveket, nagyon szegények voltak. Pontosabban csak addig laktak a városszéli lakásban, amíg egy bombázás során össze nem dőlt az épület, maga alá temetve mindent és mindenkit. Ügy szedték ki őket órák múlva a romok alól. Édesanyám emlékezete szerint a házból egyetlen fal maradt épségben, s rajta ott ketyegett az óra. Ma már filmekben látni ilyesmit... A család az egyetem alagsorában kapott alkalmi szállást, sok száz más, kibombázott földönfutóval együtt. A régi utcába csak napokkal később merészkedtek el. Édesanyám, aki kislány volt akkor, sok évvel később kesernyés mosollyal idézte föl, milyen nyomasztó érzés volt újra végigmenni a járdán, ahol ismerős volt minden kockakő és megperzselt fa. Csak éppen nem lehetett hová hazamenni. A kislány rémültén nézelődött, s csak akkor kezdett csöndesen szipogni, mikor kedves játék babáját egy idegen gyermek kezében látta. Hiába, az élet törvénye volt, hogy mások amit tudtak, kiszedtek a romok alól... Űjabb mozaik: egy kép a középiskolás évekből. Barátnőmmel vitatkoztunk arról, hogy miért nem úgy örömünnep a győzelem napja, mint a május elsejék. Miért > i nincs majális, vidám műsor és tánc? Később megértettem — édesanyám segítségével. A í család már nem hitt abban, hogy valaha is visszatér a j háborúból nagyapa, akiről a felszabadulás után sem kap- ; tak hírt sokáig. Aztán egy hajnalban valaki kopogott az j ajtón. Egy borostás, piszkos öregember állt a küszöbön. Lábán rossz bakancs, oldalán kopott tarisznya. Percekig | csak nézték egymást, aztán a férfi megtörte a csendet. Halkan szólt: „hazajöttem” — s az ismerős mozdulattal \ kitárta feléjük a karját. Már nem emlékszem mit is mondtak: meddig tartott ; az út míg nagyapám sok száz kilométerről gyalog haza- t tért a háborúból. De arra emlékszem, hogy édesanyámnak könnyes lett a szeme, ahogy folytatta a történetet. Ez a testileg, lelkileg elgyötört ember belenyúlt a tarisznyába és kivett belőle egy csomagot. — „Neked hoztam lelkem” — mondta. Egy szelet zsíros kenyér volt benne. A kenyér kőkeményre szikkadt, a zsír megavasodott rajta. Nem hagy nyugodni azóta sem a gondolat, vajon kitől kapta? Hány napon és hány kilométeren át dédelgette nagyapám azt a szelet kenyeret, ami felbecsülhetetlen kincs lehetett számára. Hogyan jött haza? Mit evett, | s hol hajtotta álomra a fejét? Kikkel együtt indult, s 'társai közül mennyien jutottak haza? Ügy szeretném ä mindezt megkérdezni — de már nincs kitől. Ekkor értettem meg, hogy miért más ünnep május ki- í lencedike, mint a május elsejék. Hiszen a háború befejez- ! tének öröme mellett emlékeznünk kell azokra a milliókra | is, akik a legdrágábbat, az életüket adták a békéért. Negyven éve már, hogy békében élünk. Az 1945 után ! születetteket békeviselt nemzedéknek is szokás nevezni, ! hiszen mi már nem éltük át a vérontás szenvedéseit. Mégis sejtjük — érezzük, mi a háború. Hiszen a híradásokban nap mint nap látjuk, halljuk a közléseket tűzfészkekről, melyek hol itt, hol ott lángolnak fel a világon. A véres, drámai képsorok annyira hozzátartoznak már a hétköznapokhoz, hogy jóformán oda sem figyelünk rájuk. Nagy kincsünk a béke, meg kell becsülnünk. Ügy kell ’ élnünk, hogy a békében békésen is teljen életünk. Sorsunk békéjét hántásokkal, rosszindulattal ne bolygassuk, hiszen létünk rövidre szabatott... Házi Zsuzsa A vásárosnaményi „Vörös Csillag” Mg. Termelőszövetkezet pályázatot hirdet felsőfokú végzettségű szakem - bér részére közgazdá sí, megfelelő gyakorlat megszerzése esetén közgazdasági elnökhelyettes munkakör betöltésére Munkadíjazás a 25/1983. (XII. 29.) MÉM sz. rendelet alapján (a termelőszövetkezet ,,B!’ kategóriás). Lakást szükség esetén biztosítunk. Jelentkezni lehet a termelőszövetkezet elnökénél levélben vagy személyesen. (Megállapodás esetén útiköltséget térítünk.) Cím: 4801 Vásárosnamény, Szőlőskert. (760) Magyar vezetők üdvözlő távirata
