Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-29 / 124. szám
4 Kelet-Magyarorsxág 1985. május 29. Kommentár Craxi Moszkvában Alig néhány nappal azután, hogy Radzsiv Gandhi indiai kormányfő búcsút vett szovjet házigazdáitól, Moszkvában ismét miniszterelnököt látnak vendégül. Kedden Bettino Craxi, az Olasz Köztársaság kormányfője érkezett — Giulio Andreotti külügyminiszter társaságában — a szovjet fővárosba. Craxi látogatásának több körülmény is különös hangsúlyt ad. Az SZKP Politikai Bizottságának legutóbbi ha- zatározata nyomatékkai aláhúzta a különböző társadalmi és gazdasági berendezkedésű országok közötti párbeszéd folytatásának szükségességét. Ezzel a felfogással szinte egybevág az olasz dip lomáci'a megélénkülése, különös tekintettel a kelet— nyugati kapcsolatok fenntartására. Craxi berlini és budapesti látogatása, Andrej Gromiko három hónappal ezelőtti római eszmecseréi, Erich Honecker közelmúltban lezajlott olaszországi útja híven tükrözi ezt a törekvést. Ahhoz semmi kétség nem fér, hogy Itália a NATO elkötelezett tagja, sőt, Comi- sóban — Szicília szigetén — amerikai robotrepülőgépek állomásoztatására is vállalkozott. Ám azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a római szándékok nem mindenben azonosulnak a washingtoni célkitűzésekkel. Az olasz kormányfő megnyilatkozásaiban többször is kifejezésre juttatta: a Tiberis partján aggodalommal szemlélik az Egyesült Államok konfrontációs politikáját. Itália különvéleményt nyilvánított Washington középamerikai törekvéseivel szemben, különösen a Nicaragua- ellenes embergó váltott ki ellenérzéseket Rómában. Aligha véletlen, hogy Daniel Ortega nicaraguai államfőt a közelmúltban hangsúlyozott szívélyességgel fogadták az olasz államférfiak. Róma nagy jelentőséget tulajdonít a genfi szovjet—amerikai tárgyalásoknak, s — ellentétben az amerikai elutasítással — megfontolandónak minősítette Mihail Gorbacsov moratóriumjavaslatát az atomfegyverekre vonatkozóan. Az is nyílt titok, hogy az olasz kormány vonakodik csatlakozni Washington űrfegyverkezési programjához. A jelenlegi feszültség okainak elemzésében a szovjet és az olasz álláspontok nem mindenben egyeznek. De az sem kétséges, hogy Moszkva és Róma a biztonság, a béke és a leszerelés ügyében sok tekintetben közös nevezőre juthat. Craxi — úton Moszkvában — rövid kitérőt tett és Varsóban találkozott Jaruzelski kormányfővel. Mintegy ezzel is illusztrálva, hogy az olasz kabinet minden alkalmat megragad a napjainkban oly fontos kelet—nyugati kapcsolatok ápolására, a bizalom erősítésére és a párbeszéd folytatására. Gy. D. Willy Brandt Ponomarjovval tárgyalt Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, az SZKP KB titkára kedden Moszkvában megbeszélést folytatott Willy Brandttal, az SPD és a Szocialista In- ternacionálé elnökével, aki vasárnap érkezett a szovjet fővárosba az SZKP Központi Bizottsága meghívására. A megbeszélésen kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről esett szó, köztük a fegyverkezési hajsza megfékezéséért és a háborús veszély ellen folytatott küzdelemről. Véleménycserét folytattak a felek arról is. hogyan használhatnák fel a fegyverkezési kiadások csökkentése nyomán felszabaduló pénzeszközök egy részét a fejlődő országok megsegítésére. A találkozón szovjet részről jelen volt Vagyim Zag- lagyin. az SZKP KB nemzetközi osztálya vezetőjének első helyettese. Az SPD részéről a megbeszélésen Egon Bahr és Hans Koschnick, az SPD elnökségének tagjai, B. Engholm, az SPD vezetőségének tagja, valamint Dietrich Stobbe, az SPD parlamenti frakciójának tagja vettek részt. Árnyékok és félárnyékok Kohl—Mitterrand találkozó Kedden délben az NSZK- beli Konstanzban megkezdődött Helmut Kohl nyugatnémet kancellár és Francois Mitterrand francia elnök félnaposra tervezett találkozója. Mint Follinus K. János, az MTI bonni tudósítója jelentette, a hivatalos bejelentés szerint a két politikus a Közös Piac júniusi, milánói csúcstalálkozóját készíti elő. Bonnban feszült várakozás előzi meg Kohl és Mitterrand tárgyalását, amelynek választ kell adnia arra a kérdésre is, hogy feloldhatók-e valamilyen formában a nemzetközi kereskedelemmel és az amerikai űrfegyverkezési programmal kapcsolatban keletkezett francia—nyugatnémet ellentétek. Mint ismeretes, a francia kormány nehezményezi, hogy a hét vezető tőkés állam május elejei, bonni csúcstalálkozóján a nyugatnémet kancellár számos, alapvető kérdésben az Egyesült Államok és nem Franciaország álláspontját támogatta. így Kohl Reagan amerikai elnökkel értett egyet az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) tanácskozássorozatának jövő évi összehívásában. Ezzel ellentétben Mitterrand elnök a GATT-fordulót a nemzetközi valutarendszer megreformálásától tette függővé, amit viszont Washington és Bonn lényegében nem támogatott. Párizs és Bonn viszonyát uz is beárnyékolja, hogy Franciaország határozottan elutasítja az amerikai űrfegyverkezési programot, míg a nyugatnémet kormány várakozó álláspontra helyezkedik. Mint Dobsa János, az MTI párizsi tudósítója jelentette, a keddi francia lapok Mitterrand elnök és Kohl kancellár találkozójával kapcsolatban általában annak a várakozásnak adnak kifejezést, hogy áthidalják majd a közelmúltban felmerült ellentéteket s ismét megerősítik Párizs és Bonn együttműködését. A L'Humandté vezércikkében hangsúlyozza: csupán porhintés az, amikor a Mitterrand és Kohl közötti „ösz- szezördülésrőr s az Elysée- palota és a Fehér Ház közötti ellentétekről beszélnek. A lap szerint a francia elnök — belpolitikai okokból — csupán látszólagos ellenállást tanúsít Reagan elnök csillagháborús programjával szemben, a közös piaci politikában pedig a politikai integráció bajnoka akar lenni, s meg akarja szerezni Kohl támogatását az integráció előmozdítását szolgáló tervekhez. Magyar hegymászók tragédiája Április közepén magyar hegymászó küldöttség indult el Budapestről azzal a céllal, hogy elérje a Himalája 7893 méter magas Himailcihu- li csúcsát. A II. magyar Hi- malájia-expedíció két tagja — amint arról a Magyar Természetbarát Szövetség a hír- ügynökségi jelentések, és más, külföldről kapott információk alapján tájékoztatást adott — Vörös László és Csíkos József, a nepáli Pemba Norbu serpa kíséretében május 23-án élérte a 7893 méter magas csúcsot. Céljukat — a 7400 méteren fekvő utolsó táborból indulva — U órás küzdelemben valósították m/eg, a csúcson kitűzték a magyar és a nepáli zászlót, s ezt követően a három hegymászó visszatért az alaptáborba. A nepáli Katmanduból érkezett jelentések ugyanakkor beszámolnak arról, hogy május 16-án a III. magashegyi táborba felszerelést szállító Csanádi Sándor 36 éves elektromérnök és Greskovits Péter 33 éves gyógyszerész, az expedíció tagjai, 6800 méter körül eltűntek. Társaik több napos keresés után csak a felszerelésüket találták meg. (Folytatás az 1. oldalról.) zók étkeztetését is, a munka- és védőruha-ellátás folyamatos, s aki igényli, annak a gyermekét óvodában, vagy bölcsődében is elhelyezik. Nem ilyen jó a biztosítóberendezési és fenntartási főnökség szakmunkásainak szociális ellátottsága, különösen Fényeslitkén, Komoróban, Tuzséron és a záhonyi 61-es számú mű vezetőségen. A szakmunkásképzés elősegítésére jó kapcsolatot alakítottak ki a szakmunkás- képző intézetekkel és a helyi közlekedési szakközépiskolával. A feladatok között a megfelelő létszámú és eredményes beiskolázások javítása mellett olyan bérfejlesztést javasolnak megvalósítani, amellyel vonzóvá teszik a ma még kevésbé vonzó szakmákat, s előbbre kell lépni a szakmunkások újabb szakmaszerzésének ösztönzésében A választás és a ioa ÉLÉNK, SZÍNES, NEM RITKÁN ÚJSZERŰ eseményeknek lehettünk tanúi, részesei a június 8-ra kitűzött képviselői és tanácstagi választások előkészítésének időszakában. Az 1983 decemberében elfogadott új választójogi törvény előírta kötelező kettős — illetve lehetővé tett többes — jelölés egyaránt kiváltott aggodalmat, kételyt, egyetértést és irreális, hiú reményeket. A kétkedők attól tartottak, hogy mivel minden választókerület a két vagy több jelölt közül csak egyetlen küldöttet választhat, a meg nem választás, a kiesés, a bukás valós veszélye visszatarthatja a jelölés vállalásától. A tapasztalatok azt tanúsítják, hogy csekély arányban ugyan — de vannak és feltételezhetően a jövőben is lesznek, akik emiatt nem vállalják a kockázatot. A „CSAK” JELÖLTEK LEHETŐSÉGEI. Szerencsére azonban jóval magasabb a jelöltséget szívesen vállaló. alkalmas és érdemes közéleti személyek száma. Ez azt bizonyítja, hogy a nép- képviseleti testületek megfelelő tekintéllyel rendelkeznek, a küldötti megbízatásnak van értelme és rangja. A képviselővé, tanácstaggá jelölés önmagában is értékes társádalm i bizalmat, megbecsülést, megtisztelő helyezést fejez ki. Az ilyen társadalmi megítélés természetesen több feltételtől függ. Elsősorban az szükséges hozzá, hogy bővüljön a nép- képviseleti szervek szerepe, hatásköre és önállósága, továbbá, hogy közvetlenné, rendszeressé és gyümölcsözővé váljék kapcsolatuk a lakossággal, a társadalmi és érdekvédelmi szervezetekkel. Olyan döntési rendszert alkalmaznak. ami lehetővé teszi, hogy a testületek ne csak hivatalból, hanem külső forrásokból, főleg társadalmi tényezőktől is kapjanak előterjesztést. Igen fontos, hogy a törekvések, a nép- képviseleti testületek elhatározásai. vélemények nyílt testületi vitája alapján alakuljanak ki és szülessenek meg. Előnyös lenne annak a hatása is, ha azok a meg nem választott jelöltek, akik azért elnyerték a szavazatok 25—50 százalékát — tehát az új választójogi törvény alapján pótképviselők. póttanácstagok lesznek, — rendelkeznének néhány olyan jogosítvánnyal — például utazási kedvezménnyel, sajátos tájékozódási és társadalmi ellenőrzési joggal — amely lehetővé tenné, hogy közéleti munkájukat sajátos helyzetből, hathatósan fejtsék ki. Különösen fontos, hogy a társadalmi es állami szervek gyakorlatában érvényesüljön a politikai törekvés: a meg nem választott jelölt nem kezelhető bukott emberként, sőt kapjon lehetőséget más közhasznú és megtisztelő közéleti. társadalmi munkálkodásra. A TISZTSÉGVISELŐK DILEMMÁJA. A többes jelölésből fakadó aggodalom főleg a helyi tanácsi tisztség- viselőket foglalkoztatja. A községi és a városi tanácselnököket és helyetteseiket ugyanis a tanács alakuló ülésén a tanácstagok közül választja meg. A vezetői újraválasztásra tehát csak akkor számíthatnak, ha választó- polgáraik a két vagy több jelölt közül őt választják meg tanácstagnak. E kockázatos megoldás bevezetése főleg az alábbi megfontolásokra épül: A tanácsi tisztségek be- tölthetőségének vázolt rendje feltehetően körültekintőbb, színvonalasabb munkára, közvetlenebb és tartalmasabb lakossági kapcsolatra serkenti a tanácsi tisztségviselőket. Össztársadalmi szempontból nem káros, sőt kifejezetten előnyös, ha az alkalmatlan, érdemtelen, a választókerületétől, a lakosságtól elszakadt tanácsi tisztségviselők megbízatása nem újul meg. Az sem kizárt azonban, hogy néhány, a munkáját megfelelően végző tisztségviselő — például a jelöltek iránti szimpátiamegosztás, a szavazatok szóródása következtében — méltánytalanul esik a választási demokratizmus áldozatául. Az illetékes szerveknek tehát gondoskodniuk kell arról, hogy a valamiért nem választott, de eddig becsületesen és hasznosan dolgozó volt tanácsi tisztségviselők képességeiknek és érdemeiknek megfelelő más munkakört kapjanak. Mindezen megfontolások ellenére is célszerűbb és demokratikusabb lenne az — a többek által kezdeményezett — megoldás, amelyben nem a település egyik választókerületének jelölésétől, illetve szavazási eredményétől függene a tanácsi tisztségviselő megbízatásának megújíthatósága, e helyett a tanácselnököt (és esetleg helyettesét) mint a település önkormányzati vezetőjét, a község, a város választópolgárai közvetlenül — és természetesen titkos szavazással — választanák meg. A NÉPFRONT PROGRAMJA ALAPJÁN. És az ellenzék? Ellenzéknek Magyar- országon ma azok minősülnek. akik titkosan vagy nyíltan a fennálló szocialista rendszer megváltoztatásának szükségességét vallják. Létüket, illetve megnyilvánulásaikat a kormány mindaddig eltűri, amíg nem követnek el törvénybe ütköző bűncselekményt, vagy szabálysértést. Egyes kritikai megjegyzéseik, kifogásaik valós problémákra hívják fel az állami és társadalmi szervek, a közügyekért aggadók figyelmét. Az ellenzék tagjai azonban nem hajlandók e problémának megoldását tevőlegesen, alkotó erőfeszítéssel előmozdítani. Minthogy ilyen gyakorlati próbálkozás előfordult, felvethető a kérdés, elérheti-e az ellenzék, hogy saját jelöltet állítson? Elvileg e kérdésre nemleges választ kell adnunk. a jelöltté válás egyik törvényi feltétele ugyanis, hogy a jelölt a Hazafias Népfrontnak — a szocialista társadalomépítés további célkitűzéseit és főbb feladatait megfogalmazó — választási programját a jelölőgyűlésen nyilvánosan és aláírásával hitelesítve is elfogadja. Az ellenzék elvét valló személy ezt csak csalárdul teheti meg. Ha erre sor kerülne, későbbi magatartásától, küldötti megnyilvánulásaitól függ, hogy fennmarad-e, vagy az ösz- szeférhetetlenség, visszahívás eszközével megszűnik-e a mandátuma. A KÖZ ÉRDEKÉBEN. A választás és népképviselet jellege és rendeltetése között minden országban szoros összefüggés állapítható meg. A képviselet a politikai életben mindig valamilyen szervezett érdekcsoportosuláshoz kapcsolódik. Egyik alapvető kérdése: Magyarországon ma milyen érdekek képviseletét teszi lehetővé, illetve szolgálja a választási és képviseleti rendszer. Hiszen a társadalmi és állami élet egészében irányító szerepet betöltő marxista—leninista munkáspárton kívül — bár nem szükségszerűen. hanem a történelmi körülmények sajátos alakulása folytán — nem működnek más pártok. A magyar politikai rendszer szerkezete és működési rendje kifejezi az egymással szerencsére nem antagonisztikusan szemben álló érdekcsoportok létét, lehetővé teszi az érdekek megfogalmazását, képviseletét, nyilvános és kulturált egyeztetését. Ebben a folyamatban fokozódik a társadalmi szervezetek. különösen a jellegzetes társadalmi érdekképviseleti szervezetek érdekfeltáró és képviseleti szerepe. A küldötteket az úgynevezett ..limitatív imperativ” vagyis kötött mandátum arra kötelezi, hogy az országos választási program keretei között képviseljék a jelölésüket kezdeményező szervezet, a választókerület általános érdekeit és közérdekű megbízásait. Ez a mandátum tehát a küldöttől felelős, alkotó állásfoglalást igényel az országos, a választókerületi és az említett egyéb érdekek rangsorolásában. egyeztetésében és képviseletében. A küldötti mandátum azonban a nép- képviseleti szervek működésében nem pusztán bizonyos érdekek képviseletére, hanem a közhatalom gyakorlásában való közreműködésre is feljogosít. A képviselet vázolt rendeltetési és jellege alapján megállapítható, hogy a választás Magyarországon egyaránt szolgálja az országos méretű koncentrált politizálást, a népképviseleti testületek összetételének megújítását, működésük serkentését, valamint a különböző érdekek képviseletére alkalmas személyek jelölését és a legalkalmasabbnak tartottak megválasztását.
