Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-21 / 117. szám
1985. május 21. Kelet-Magyarország 3 r Biró Miklós Az apa ment oda, ahol malomgépésznek alkalmazták, a család pedig költözött utána. 1940-ben, amikor a második fiú, Miklós született, éppen egy Békés megyei kisközségben, Köte- gyánban laktak. Általános iskoláit is itt kezdte, aztán édesapját munkája a ko- mádi, onnan a püspökladányi malomba szólította. Itt végezte el Bíró Miklós a gimnáziumot. Ezután az agráregyetem gépészmérnöki karán tanult, ahol 1965- ben végzett. Nyíregyházán — az akkori gépjavító vállalatnál — kezdett dolgozni. Innen a gépállomások igazgatóságához vezetett az útja, 1966- tól pedig — 26 évesen — a mátészalkai gépjavító állomás főmérnöke lett. Három év múlva már igazgató elvtársnak szólították, s amikor 1975-ben a MOM mátészalkai gyárában megüresedett az igazgatói szék, Bíró Miklóst ide nevezték ki. Fiatal műszakiként kapcsolódott be az ifjúsági mozgalomba. Mátészalkán 1968-ban lett párttag, s két év múlva felvette a munkásőrök egyenruháját is, Egy hatgyermekes parasztcsaládban negyedik gyerekként született 1943- ban Nagydoboson. Amint elvégezte Fehérgyarmaton a közgazdasági technikumot, előbb a statisztikai felügyelőségen, aztán a járási tanácson dolgozott, majd 13 éven át volt a Mátészalkai járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke, öt éve pedig az ÉRDÉRT Vállalat mátészalkai gyáregységének igazgatója. Közben elvégezte a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát és a Marxista— Leninista Esti Egyetem szakosítóját is. Mindegyik munkahelye olyan volt, hogy alkalmat adott, de egyben kötelezte is a közéletben való tevékenységre. Statisztikusként a KISZ-ben, a mezőgazdaság átszervezését követően pedig a járási tanácson a nagyüzemi gazdaságok megerősítésén dolgozhatott, de a legnagyobb iskola mégis a Népi Ellenőrzési Bizottság volt. Lehetőséget adott, hogy környezetében megismerkedjék közéleti, emberi gondokkal, közreműködjék azok megoldásában. Ezt amelyet — sima parolival — azóta is visel. Tagja a Gépipari Tudományos Egyesület vezetőségének, a gyári pártbizottságnak, öt éve pedig képviselő, az országgyűlés ipari bizottságának tagja. Közben elvégezte az esti egyetem szakosítóját. Egy 16 és egy 13 éves kislány apja. Mindkét munkahelyén sikerült olyan légkört kialakítani, olyan munkatársakra szert tenni, akikkel jól tudott együtt dolgozni. Nem csak a felelősséget, a vezetést is kollektívvá tette. Előző munkahelye élüzem címet, a mostani kiváló gyár címet ért el. Képviselőként két alkalommal kért szót az ország- gyűlés vitájában: az ipari törvény megalkotásakor a megyei feladatok teljesítémost igazgatóként is kamatoztathatta. Ami közéleti munkáját illeti: a városi és a megyei tanács, s a legutóbbi városi pártértekezlet óta a városi pártbizottság tagja is. Éveket dolgozott a sportegyesület társadalmi elnökeként, ma is tagja az elnökségnek, vagyis kapott és kap ma is bizalmat, hogy a közügyekben eljárjon. Kötelezték erre a családi gyökerek, a társadalom, amelyben tanult. Hogy mit képviselne, ha megválasztanák? Mátészalka gondját-baját ismeri, hiszen itt tanácstag, de a választókörzethez tartozó községek gondjainak megismerésére is sok lehetősége volt, s ez azért lényeges, mert eltérő a város és a Reggel fölhívtam az ügyvédemet. — Kedves ügyvéd úr, szeretnék önnek megbízást adni. Az ügyvéd igen megörüli, és így szólt: — Kitalálom, miről van szó. Betört egy ékszerüzletbe. Apróság. Hivatkozunk nehéz gyermekkorára. Az üzlet vezetőjét viszont elmarasztaltatjuk a hiányos felügyelet miatt. — Nem erről van szó — szakítottam félbe. — Kedves ügyvéd úr, tejet rendeltem házhoz szállítással. De ahelyett, hogy naponta megkapnám, csak kétszer egy héten szállítják, vagy egyáltalán nem küldik. Ami még rosszabb, az egyik üvegben egyszer döglött egeret találtam. Mit szól hozzá? A telefon ein 'múlt. Belefújtam a kagylóba. Semmi. Csönd. Csak hosszú szünet után hallottam meg az ügyvéd diadalmas kiáltását: — Aha! Már értem! Akkor hát térjünk a tárgyra! Először is állapodjunk meg abban, hogy százezer zloty legyen a kártérítés nagysága az egér fölfedezése következtében átélt sokkért! — Nem, nem — tiltakoztam. — Nem erről van szó. — Hanem miről? — nyugtalankodott az ügyvéd. — Csak arról, hogy kérjenek tőlem bocsánatot. Pillanatnyi csönd, majd az ügyvéd így szólt: — Ismételje meg! Valaki belépett a vonalba, és ostobaságokat fecseg holmi bocsánatkérésről. — Én voltam, ügyvéd úr. Kérem, járjon el annak érdekében, hogy kérjenek 11-es számú választókerület séről adott tájékoztatást, de mondandójának nagyobbik része a gyáregységek helyzete, a vállalati belső szervezet korszerűsítése volt. Akért kardoskodott, hogy a gyáregységek megfelelő jogköröket, lehetőségeket kapjanak ahhoz, hogy a meglevő szellemi kapacitást jobban kihasználják. Szót emelt az egyenlőtlen fejlesztés ellen, a kedvezőtlen adottságok csökkentéséért, az egyenlőbb esélyek megteremtéséért, s ezt tartja tulajdonképpen jövőbeni feladatának is, ha képviselővé választják. A másik célja: tovább foglalkozni a gyáregységek szerepének növelésével: a reális, konkrétan megfogható ösztönzési és érdekeltségi rendszer kialakítására törekedni, hogy a számítási alap ugyanaz legyen Budapesten, mint Mátészalkán. Gond a munkaerő foglalkoztatása, amelynek megoldását a meglevő üzemek fejlesztésével, bővítésekkel, korszerű gépek letelepítésével képzeli el. Az egyedi témák (vasútállomás, művelődési ház) mellett minden településnek vannak olyan gondjai, amelyek megoldása hosszú idő óta húzódik, s jelentős gond a Kraszna környéki falvak vízrendezése is. Bíró Miklós továbbra is azért dolgozik, hogy ezek a célok megvalósuljanak. környezetében levő községek társadalmi és fejlesztésekkel összefüggő igénye. Megválasztása esetén a sajátos gondokat kell majd megláttatnia. Mátészalka életében egy látványos építési szakasz lezárult, most a tudományos, a művészeti, a kulturális munka fejlesztése következik. A város egyéb gondja mellett — mint például a vasútállomás rekonstrukciója, a gázprogram — fontos ilyen téren is előbbre lépni. De a községek is komoly teendőket adnak, mert például az ivóvíz szinte mindenütt gond, s ez komoly pénzügyi következményekkel jár. A választásokat megelőző időszakban a választó- körzet lakói összegyűjtenek minden gondot, s leteszik a képviselőjelölt elé, hogy segítsen a megoldásban. Erre vannak hivatalos szervek, s a képviselőnek nem speciális ügyeket kell a parlament asztalára tenni. A képviselő lássa a nagy ügyeket, értsen, értessen meg a parlamentben és választókerületében fontos dolgokat. Kosa Barna azt szeretné, hogy környezete gyorsabban fejlődjön, de nem hagyhatja figyelmen kívül azt, amit most úgy hívunk, hogy az ország nehéz anyagi helyzete. tőlem bocsánatot! A tejért és az egérért. — Kedves uram — válaszolta az ügyvéd. — Ha arról lenne szó, hogy meg kell önt mentenem a kötéltől egy szegény öregasz- szony nyereségvágyból vagy szexuális őrületből elkövetett meggyilkolása miatt, akkor szíves örömest, ön azonban túl sokat kíván tőlem. Évekig elhúzódó perbe akar belesodorni, melyben szakértők serege vesz részt, és arra kényszerít, hogy nézzek át több tucat kötetnyi aktát. Megbocsátani lehet, mondjuk a feleségnek, ha megérdemli. Na, de ügyfélnek, kérelmezőnek, fogyasztónak? Sajnálom, de nem vállalom. Viszont, ha eszébe jutna, hogy mégis megfojtsa azt a szegény öregasszonyt... Letettem a kagylót. Én nem fojtok meg öregasszonyokat, bár nincs kizárva. Lengyelből fordította: Adamecz Kálmán Tízmilliós veszteségek (1.) Elcsurgott a föld zsírja Tanulságak két csődbe jutott termelfiszSvetkezetnél Szomorú példát ad á mátészalkai körzet két termelő- szövetkezete. Evek óta eredménytelen gazdálkodása után a felszámolás sorsára jut az öt falu határában elterülő ököritófűlpösi Szamos menti Termelőszövetkezet. Egyelőre csak időleges haladékot kapott a kocsordi Üj Élet Termelőszövetkezet. Mindkét esetben bizonyíthatóan több év mulasztása vezetett el odáig, hogy a felhalmozódott adósság hovatovább meghaladja a termelőszövetkezeti vagyon értékét is. Ami kesernyés szájízt ad: a környéken itt találhatók a legjobb földek, amiből korábban szépen megéltek a gazdálkodók. Ha más nem, akkor ez mindenképpen mutatja, hogy a gazdálkodás hibái vezettek a bukáshoz. Csakhogy a föld művelőinek, a falvak népének nem lehet megbuknia, mert továbbra is kell, aki vessen, arasson, legyen aki gondozza a jószágokat, a traktor nyergébe üljön. A gazdálkodás hibáit, annak következményeit legjobban a tagság fogja megérezni. Szemben a tényekkel Azért indultunk útnak, hogy lássuk, mennyire tudnak szembenézni a tényekkel? — Maga provokál engem! — csattant fel az egyik traktoros. — Miből adjak én százezret, hogy kifizessem a tsz adósságát. Azt mondja, mindenkinek ennyit kellene fizetni. Mindez a Szamos menti Tsz géberjéni telepének udvarán hangzott el, ahol rövid fejszámolás után kiderült, az ököritófűlpösi gazdaság 84 milliót kitevő adósságát akkor lehetne kifizetni, ha valamennyi tsz-tag (a kispénzű nyugdíjas is) beadna vagy százezer forintot a kasszába. S akkor még nem oldanának meg semmit, mert hiányzik a további gazdálkodáshoz a határozott elképzelés, újabb milliók kellenének ahhoz, hogy megfelelő gépeket vegyenek, elinduljanak az igazi gazdálkodás útján. Mondják, hogy a főmérnök elpályázott. Szántó Károly, a kovács meglepődik. Az egyik pártalapszervezet titkára, hitte, hogy ilyen eseményt vele is tudatnak. — Nélkülünk döntenek — fakad ki. — Szavazhatunk, de úgy, hogy kijöttek a várostól, a megyétől, és azt mondták, vagy ezt választjuk, vagy nem kapunk támogatást. — Én meg itt állok, s nincs aki megmondja, mit dolgozzak — mérgelődik Pe- csér István traktoros kora délután. A példa arra jó, hogy megmutassa, mennyire nincs mára irányítás. — Szégyen, hogy a gabonaforgalmi a mi búzánkat még madáreledelnek sem akarta átvenni, olyan gyo- mos volt — erősíti meg Peterman Lajos, az ellenőrző bizottság elnöke a hibák felsorolását. Szedetlen maradt a szamóca, lerázták a fáról a másutt jó pénzért exportálható körtét, veszteséges volt az egyik melléküzem, s a tavalyi kukoricát jó, ha a napokban szántják be — soroljuk tovább a hibákat. Ezeket a tagoknak is látniuk kellett, ám úgy látszik, a majdnem ingyen háztáji, a sok-sok f egyel mezetlpncpp amit megengedtek nekik — ezért nem volt elég ember, hogy időben leszedjék az almát — arra vezetett, hogy nem a gazda szemével nézték a szövetkezet sorsát. — Nem az a jó kocsis, aki a lovak közé vágja a gyeplőt, hogy annyifelé húzzanak, ahányan vannak — jegyzik meg. Felszámolás előtt Ebben nyilván igazuk van. Ám a csodára várást mégsem lehet megengedni. Ugyanis minden veszteség után abban reménykedtek, hogy az egyedi pénzügyi rendezéssel majd egyszer, s mindenkorra rendbe hozzák a szövetkezet szénáját. — Ez a közösség mit vétett. hogy egyszer tisztességgel ne rendezhették volna a bajait — kérdez vissza Tóth Ervin. Amiben annyiban igaza van, hogy minden évben visszatérő ígéret volt a felsőbb irányítóktól az egyedi rendezésre. Csakhogy ennek előbb helyben kellett volna megteremteni a belső feltételeit. Dőreség lenne azt állítani, hogy az egyre növekvő veszteség nem a helyi hibákból eredt. — Annyi biztos, hogy megélnénk a magunk erejéből is — bizonygatják most a gé- berjéniek. — De bízzák ránk a döntést. talán més eloülrat »» találnánk, aki együtt dolgozik velünk — teszi hozzá Török Péter a műhelyben. A következő hónapokban viszont a felszámolás módjait kell kimunkálni. A hogyan tovább kérdésénél tényleg igényelni kell a jelenlegi tagok véleményét, többfajta lehetőséget felmutatva. Azonban legtöbbet mégis helyben tehetnek az eredményért. KÖVETKEZIK: Önáltatás saját zsebre Lányi Botond Kívánságok Vádló szavak, szinte hihetetlenek. amikor a termelőszövetkezeti demokrácia jegyében a tagság maga dönt, ki legyen az elnök, hogyan gazdálkodjanak. — A tanácsnak meg a tsz- szövetségnek mindig volt valami kívánsága a veszteségek után. Javasolták, ki legyen az elnök, mi mellette agitáltunk — erősíti meg az előzőeket Tóth Ervin, a nagyközségi pártbizottság titkára. Ha ezeket hallgatjuk, úgy tűnik, istencsapása a veszteség, amihez mindenkinek van köze, csak a tagságnak nem. Pedig a teljesség kedvéért el kell mondani, hogy ebben a szövetkezetben 1979 óta tartanak a bajok. Nem volt titok egyik évben sem, hogy veszteséggel zártak, és minden évben növekedett annak a nagysága. A szanálási bizottságok minden évben feltárták a hiányosságokat, megszabták a javítás ifanyát, de néhány vezető cseréjénél tovább nem jutottak. Hoztak olyan tsz-elnö- köt, akinek a megítélésében már az irányítók sem egyeztek meg, de aki javasolta, az szinte az utolsó percig védte a maga emberét. Holland exportra Az 1983-as nehéz gazdasági év után a múlt évet sikerrel zárta a Fehérgyarmati Ruhaipari Szövetkezet. Termelését 130 százalékkal növelte, ugyanakkor a létszámot 9 százalékkal csökkentették. Az egy dolgozóra jutó termelési érték megközelítette a 100 ezer forintot. Ez szép eredménynek számít, ha hozzátesszük, hogy anyagmentes termelést folytat a szövetkezet. A bér- színvonal is nőtt, jelenleg megközelíti a 40 ezer forintot az egy dolgozóra jutó kereset, de ez még mindig kevesebb a hasonló szövetkezetek átlagától. A gyarmatiak nyeresége 4,8 millió forint volt. Az idei tervek 36 millió forintos bevételt irányoznak elő. Szeretnék, ha hasonló vagy még jobb eredménnyel zárnák az évet, mint 1984-ben. Képünkön: nagy gondot fordítanak a minőségre — holland exportterméket vizsgál a meós. (elek) Kosa Barna
