Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-20 / 116. szám

1985. május 20. Kelet-Magyarország 3 Q KÉRDÉSEIRE I'lllltul a megyei tanács vb osztályvezetője Zilahi József Epülnek-e 1985-ben „belvizes” lakások? — kérdezi Benkő László tiszakanyári olvasónk. — Az elmúlt év az átla­gosnál csapadékosabb volt, és jóval hidegebb. A tavaszi olvadást követően a megye területén több helyen volt belvízelöntés és belvízvéde­kezés még belterületen is, s az épületek egy részében ká­rok is keletkeztek. A Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igaz­gatóság állapítja meg a bel­víz tényét, s a napokban várható a megyei jegyzék el­készítése. Ezt követően az I. fokú építésügyi hatóságok az illetékes OTP-fiók képvise­lőivel közösen megkezdik az épületkárok felmérését. Fi­gyelembe veszik természete­sen, hogy a megyében töme­ges belvízkárok nincsenek. Lesz-e Felsősimán közműves vízellátás és .ha igen, mikor? — kérdezték többen is. — A városi tanács elké­szítette Felsősima vízellátá­sának tanulmánytervét. A kiviteli tervekhez a forrás biztosítása folyamatban van. A tanács törekvése, hogy a VII. ötéves tervben az építés is megtörténhessen. Ez ter­mészetesen csak akkor vál­hat valóra, ha ezt a lakosság többsége igényli és vállalja a társulatalakítással járó fel­tételeket. Kovács Pálné nyíregyházi ol­vasónk kérdése: 30 évvel ezelőtt tanácsi kiutalással költöztem a jelenlegi 1 szoba, konyhás la­kásomba és a lakbért 30 forint­ban állapították meg, azóta is ezt fizetem. A házigazda most arról értesített, hogy a lakbért július 1-től 450 forintra emeli. A lakás komfort nélküli és 50 négyzetméteres nagyságú. Jo- gos-e a házigazda intézkedése? — A lakbérről, továbbá az albérleti és ágy bérleti díjak­ról szóló rendelet szerint már 1983. július 1-től lehe­tősége lett volna a lakás tu­lajdonosának (bérbeadójá­nak) a lakbért emelni. A rendelet szerint az állam­polgárok tulajdonában álló kötött bérű lakások új lák- bérét a bérbeadó az 1983. jú­lius 1. napján fennálló la­kásbérleti jogviszony eseté­ben az állami lakásokéval azonos mértékben állapíthat­ja meg. Zsurkai András nyírtassi la­kását életveszélyessé nyilvání­tották, a tanács elrendelte a bontását, őket beköltöztették egy volt református iskolába. Milyen segítséget kaphat a le­százalékolt ember? — Ilyen kevés adat birto­kában azt mondhatom, hogy építési igényüket és szándé­kukat csak hagyományosan OTP-lakásépítési kölcsön igénybevételével tudják meg­oldani, mivel kiskorú gyer­mek nélküli, kétfős családról van szó, így nem tekinthe­tők nem megfelelő szociális helyzetű családnak. Az OTP viszont adhat 260 ezer fo­rint építési hitelt 3 százalé­kos kamattal 35 évre, amely­hez az építési költség 35 szá­zalékának megfelelő saját erővel kell rendelkeznie az építtetőnek. Orosz Illés, Liszt Ferenc u. 10. szám alatti lakos kérdezi: mikor szanálják ezt a terüle­tet, kaphatnak-e építési enge­délyt új lakás építésére, ha nem, akkor bővítésére. Kérdezi továbbá, hogy ha a bővítési en­gedélyt megkapják, akkor sza­nálás esetén figyelembe ve- szik-e? — A Liszt Ferenc utca szanálására pénzügyi nehéz­ségek miatt előreláthatólag a VIII. ötéves terv folyamán sem kerülhet sor. Új lakás építése a területre vonatko­zó építési tilalom miatt nem lehetséges. Az Országos Épí­tésügyi Szabályzat alapján az épület egy alkalommal, és legfeljebb 25 négyzetmé­terrel bővíthető, ha annak következtében nem jön létre műszakilag önálló, új lakás. Az építésügyi törvény alap­ján a bővítési engedély megadásakor — a kártalaní­tási igény kizárásával — a későbbi lebontás kötelezett­ségét is elő lehet írni. S. M.-né nyíregyházi lakos kérdezi: a Tiszavasvári út észa­ki oldalán lévő építési telkeket mikor osztják el? — A Tiszavasvári úttól északra eső ingatlanok je­lenleg külterületbe esnek. A térség belterületbe vonására csak a város általános ren­dezési tervének, valamint a leendő lakóövezet részletes rendezési tervének elkészül­te után nyílik meg a lehető­ség. Kisajátítási eljárások le­folytatására is sort kell ej­teni, amiből következik, hogy újonnan alakítandó la­kótelkek osztására előrelát­hatólag csak 1987 évet kö­vetően kerülhet sor. Henzsel Edit Felsősima, Ser­téstelep u. 10. szám alól írja: szülei építettek egy házat en­gedély nélkül, 40 500 forint bír­ságot szabtak ki, amiből még 13 ezer forint van hátra. Nem lehetne-e ezt elengedni szociális helyzetük miatt? — Az építési engedély nélküli építkezés jogellenes cselekmény, amely közérde­ket sért, és akadályozza a te­lepülések tervszerű fejlődé­sét. Ebből következik, hogy az építésrendészeti bírság el­engedésére nincs jogszabály adta lehetőség. Az iiyen mél­tányosság gyakorlása sem volna összeegyeztethető tár­sadalompolitikai elveinkkel. Ezért nem támogathatók a jogellenesen építkezők. Szabó László nyírbátori lakos kérdése: szükséges-e a társtu­lajdonos hozzájárulása lakóháza bövítésiengedély-kérelméhez? — A hozzájárulás nem mellőzhető. Megtagadása esetén ez bírósági ítélettel pótolható. Holló Béla penészleki lakos kérdése: nyári konyháját szán­dékozik lebontani. Szükséges-e bontási engedély beszerzése? — Nem szükséges, ameny- nyiben a melléképület térfo­gata nem haladja meg a 200 köbmétert, és nem veszélyez­teti a szomszédos ingatlanok állékonyságát. Biró György vásárosnaményi lakos kérdezi: sertésólja több mint 10 éve épült a lakótelek beépítési oldallal ellentétes ré­szére. A szomszédos telek ez ideig üres volt, most be akar­ják építeni. Kötelezhető-e a mellépépület áthelyezésére? — Több okból is kötelez­hető. Nevezetesen az épülő új lakóépülettől nem lesz meg a szükséges védőtávol­ság. A melléképítmény aka­dályozza a rendezési terv végrehajtását. Kovács Károly nyírcsaholyi lakos garázsát a jövőben gyü­mölcsmanipuláló céljára kíván­ja hasznosítani. Milyen enge­délyt kell beszereznie? — A rendeltetéstől eltérő használatot jelentse be az I. fokú építésügyi hatóságnál. Külön engedélyeztetés nem szükséges. B. J. Vasárnapi határjárás a lápon Még a Csicsás is vízbei van Ecseden (A szerző felvételei) (Folytatás az 1. oldalról) Víz visszafelé Csak terepjáróval közelít­hető meg a határ és annak is csak egy magasabb része, amit úgy hívnak Kisecsed. A piros NIVA-t Radnai József elnökhelyettes vezeti, és köz­ben kommentálja a látványt: — Ezeknek a csatornák­nak az lenne a feladatuk, hogy elvezessék a vizet. A K—4-es jelű, amely mellett haladunk, az Ölyűs határ­rész fölös csapadékát kelle­ne, hogy elvezesse, de sajnos, nem bír meg vele. Kiszállunk, és egy kisebb áteresz tűnik elénk. A víz nem hogy lefelé folyna a táb­láról, a csatornából özönlik, zubogva be a szántásra. — Április 22-én kezdtük vetni a kukoricát — mondja Kása Sándor növénytermesz­tési főágazat-vezető, miköz­ben megbeszélik, hogy elzár­ják-e az átereszt, vagy sem. Az utóbbi mellett döntenek. — ötszáz hektár abraknak való vetőmagja került vé­gül is a földbe, de hol van ez az 1200 hektár tervhez viszonyítva és a szilázsnak valóról még nem is beszél­tem. Háromszázötven hektár szójával is szerettünk volna végezni, de sajnos még a 450 hektár háztáji egy része is vetetlen. Veszélyben a kereset — Hetvenben volt utoljá­ra ekkora víz a lápon, em­lékezik Tóth Lajos, aki Gyarmati Józseffel, Kovács Lászlóval és Kovács Lajos­sal egy brigádban próbálja jobban átfolyóvá tenni a frissen ásott barázdákat. Lát­ja — ezt csináljuk vasárnap is, jövünk, mert például, ak­kor 15 éve olyan kárt oko­zott a belvíz, hogy én sze­mély szerint el kellett men­jek három hónapra az ipar­ba dolgozni, akkora volt a keresetkiesésem. Pesten dol­goztunk, és higgye el: ott a nagy víz, a Duna mellett minden reggel esett egy kis eső, vonzotta a felhőt a Du­na. Most itt a lápon biztos azért pályázik erre minden felleg, mert már a Csicsóson is áll az ár, ami azt jelenti, hogy Tiborszállásig, Vállajig egy Balaton az egész. Mellettünk hatalmas kot­rógép meri az iszapot a csa­tornából, dolgozik a víz­ügy. Amint az elnökhelyet­tes mondja, tizenhárom nap alatt még egy ekkora belvíz­nek is le kellene vonulnia. de június tíz előtt így sem mennek már a földre. Akkor pedig úgy kezdenek, mintha ősz lenne. Feljön a rengeteg gyom, azt le kell szántani, nagyobb hozamú takarmány- növényt már nem lehet vet­ni, hiszen javában benne le­szünk a nyárban. Óriási te­hát a hozamkiesés! Takarmány pedig kell Nagyecsed igen nagy lé­lekszámú település, és jelen­tős háztáji gazdálkodás rész­aránya. Több mint ezer hí­zóbika kérődzik a tagoknál, azoknak a takarmánya fo­rog veszélyben. Ha elvetet­tek volna, akkor legalább számíthatnának arra, hogy a biztosító kifizeti a kárt, és abból lehetne szemes takar­mányt vásárolni. Hiába fi­zetnek azonban közel tízmil­lió forint biztosítási díjat, ha kint a határban sárgán vi­rít az írisz, a szántóföldre beszivárgott vízben lusta pi­ócák úszkálnak, a hant te­tején pedig a vijjogó bíbic költ. — Nem lehet megszokni a vizet, pedig lenne rá mó­dunk. — Tapossuk tovább a sarat egy másik határrészen Radnai Józseffel. Egyedül tavaly 6,7 tonna kukoricánk termett, 2,5 tonna szója hek­táronként és nem is sorolom a többi eredményünket. Va­lamennyi magasabb a kör­nyék átlagánál. Most azon­ban teljesen kilátástalan a helyzet. — Csütörtökön voltam Pesten — csatlakozik az el­nök. — Végig láttam a vo­natból, hogy milyen hatal­mas termés ígérkezik. Talán még a 82-ben betakarított eddigi rekordra is ráfejel az ország. A minisztériumban a tavalyi, tavalyelőtti aszály­ról is szó esett más össze­függésben. Panaszkodtak a Csongrád megyeiek, hogy csak 8—9 tonna kukoricájuk termett. Csak! Nálunk most egy kiló sem terem majd, pedig bizony itt is emberek élnek. Azt lehetne hinni, hogy az elkeseredés, amely nem elő­ször jut osztályrészül a nagy- ecsedieknek, elfásítja őket. Nem állnak távol tőle. Több száz ember, csaknem az egész növénytermesztési ága­zat munka nélkül van, pe­dig a tavasz nem a pihenő ideje. Még sem tétlen senki. A határban mindenütt víz- eresztőkkel találkozunk, még messziről is meg-meglenget- ték a kapájukat, onnan, ahová már a terepjáró sem tudott bemenni. Sürgetne a kaszálás, de a szép szálfű alatt is víz csörgedez. „Le kell vágni mégis", határoz a szakemberek tanácsa, hogy legalább a sarjút megkímél­jük. Természetesen vasárnap sem pihen senki, különösen a vezetők nem. Nyugodt nap ez. Nem jönnek „fentről”, a tagság egy része is mással van elfoglalva. Fontolgatják a vezetők a teendőket. Leg­fontosabb az lenne talán — mondja az elnök, — hogy valós képet tárjunk azok elé, akik elbírálják majd, hogy mennyi méltányossági támo­gatásban részesüljünk. Végül is nem kegyelemkenyeret kérünk, erős gazdaság a mi­enk, egyedül tavaly 75 mil­lió forint adót fizettünk. Ilyen elemi kár ritka, joggal várhatjuk, hogy mellénk áll­janak. Esik Sándor SZERKESZTŐI OOOOOOOO (toteüf Nyííglödések M ondja valaki a múlt hét elején: borzalmas, szörnyű meleg van. Az ember megfő. És mindez — teszi hozzá — májusban. Szörnyű — mondja valaki más a hét végén, megint esik az eső, szakad. Az ember meg se szokta a meleget, és tessék. Ilyen és hasonló sirá­mok maradtak meg a fülem­ben, mindnek egy volt a lé­nyege: ahogyan van, úgy nem jó. Ha meleg van, az a baj, ha esik, akkor az. Gondolkodni kezdtem. Lát­hatóan ez is jele annak, ahogy manapság a dolgokat fogadjuk. Ha télen fagy (mi­kor fagyjon?!), az a baj, ha tavasszal esik, akkor az nem jó, ha túl meleg van: idege­sítő; ha nincs elég meleg, ak­kor aberrált az időjárás. Más szóval: még azt sem vesszük természetesnek, ami van, egyre inkább sikk, hogy elé­gedetlenségünket fejezzük ki mindig és minden miatt. Ha esőről, fagyról, nap­fényről, melegről vagy hi­degről van szó, addig még el is megy valahogy a dolog. Sokat se érte, se ellene nem tehetünk. De akkor, amikor amiatt is zuhorálunk, ami raj­tunk múlik, bizony olyankor elfog a harag. Az ez-se-jó-az -se-jó kinyilvánításkor mu­togatunk egymásra, s kife­ledjük magunkat. Elégedet­lenségeink oka mindig más. Olyan ez. mintha nem is len­nénk, mi a jók, csak ők van­nak. akik ezt is azt is nem úgy csinálják, ahogy szeret­nénk. Közben meg-megnyug- szunk: de demokraták va­gyunk! Megmondjuk, mi nem tetszik! De vajon, ha nekünk is megmondja valaki? Ha valaki éppen ránk mutat? Persze, ilyenkor a megsértő- dés következik. Megkövetem hát az időjárást, aki nem tud visszaszólni. Igenis tetszik a nap melege, a májusi eső, a szél, a felhő. És hogy azért én is elégedetlen legyek va­lamivel: szörnyű, mennyivel többet panaszkodunk, mint teszünk... (bürget) EMBERE Erós a keze szorítása. Mun­kában edzett. Tekintete nyílt, arca vonásai viselik a korán kelés; a hajnali harmat, a déli verőfény és az esti szél nyomait. Dohányos, határjá­ró ember. Illetve nem egé­szen, nem csak dohányos, in­kább mindenes. Volt már sok minden. Iskolát hagyva ko­rán állt munkába, a pócspet- ri tsz-ben, de mert a hat­vanas években egy munka­egység csak tíz forintot ért. belekóstolt az ipari munká­ba. Négy évig volt távol: — Úgy gondoltam akkor, menni kell. Négyszáz forint, itt annyi volt a havi kereset. Mi az egy legényembernek. Tiszaszederkényben, (Lenin- város) ott dolgoztam. Jó is volt, rossz is. Jó volt a fize­tés. bár feszes volt a munka. Rossz volt az idegenség. hogy tá vol kell lenni. Amikor het­venben rendeződtek itt a dolgok, amikor már nagyobb becsülete lett a munkának, hazajöttem. Lett fogatos, aztán volt kőműves, és most már nyol­cadik éve a dohánynál szárí­tókamra-kezelő. Főként kam­rakezelő, amikor a szárítás­nak már a szezonja tart. De hát az csak két-három hónap? — Van itt munka minden napra. Mi ott. a kamráknál univerzálisak vagyunk. Jól mondom? (...) Szóval ahol szükség van ránk, ott dolgo­zunk. Ha kell metszünk, ha kell építünk, vagy gépre ülünk. A brigád tagjaira mindenben lehet számítani. Rám most már a növényvé­delemben is, mert elvégez­tem az iskolát... Korpái Miklós 37 éves, nős, két gyermek apja. Már fel­építette háromszobás, fürdő­szobás házát. És tanulta a növényvédelmet. Nem esett nehezére? — De. Régen voltam gye­rek, korán kiábrándultam az iskolából és mégis úgy van. hogy valamit mindig tanulni kell. Most is szóltak, vállal­jam el. én meg belementem. Kitelett az időmből... Miként, mivégre formáló­dik az ember, azt előre senki nem tudja. Egy biztos csak, a munka nemcsak gyarapít, de alakít, jellemet érlel, lel­ket gazdagít. A tanulás is ilyen. Korpái Miklósnak vé­leménye van a munkáról: — A hasznos munkához kell a jó irányítás, a szigorú munkafegyelem és az emberi hozzáá"ás. Ha már dolgozik valaki, tegye azt szíve és kö­telessége szerint, ne legyen hátramozdító, mert annak nincs semmi értelme. Ehhez tartom magam. Miért került ez szóba? Mert kilencedszer lett kiváló a máriapócsi Rákóczi Ter­melőszövetkezet, és Korpái Miklós Miniszteri Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott. Ezt a hetet már így kezdi. Hajnali négy körül felkel, el­végzi a ház körüli munkát. Jószágot tart, van mit tenni. Reggel hatkor már a telepen lesz. Ültetik a dohányt, sok ott a munka, sok az ember. Aki eddig még nem tette, gratulál. Aztán mintha mi sém történt volna, járja to­vább ki-ki a maga útját. S. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents