Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-18 / 115. szám
1985. május 18. A hozzájárulás: 1000 forint Nyíregyháza az MTA alapítái kőzett A gyógypedagógusnál A Magyar Tudományos Akadémia eszméje csak mintegy 200 év után tudott testet ölteni gróf Széchenyi István felajánlásával 1825- ben. Ezen összeg a különböző gyűjtések révén 250 000 Ft-na szaporodott. A mellékelt kép a Vasárnapi Üjság 1858. évi 51. számának 605. oldalát mutatja, s az „Alapítók” sorában jobb szélen olvasható Nyíregyháza városa is 1000 Ft-al. Nagy összeg volt ez abban az időben, hiszen Fejér vármegye illetve Bács megye törvényhatósága csupán 610 illetve 462 Ft-ot tudott áldozni e nemes célra. Az adakozók pedig „jól tudták, hogy azáltal a magyar nemzeti míveltségnek kiinduló pontját, mintegy szegletkövét alapították meg.” Ekkor Nyíregyháza még alig volt-túl az 1803. évi úgynevezett első és az 1824. évi, második örökváltságon, amelyek rendkívüli mértékben igénybe vették a .megváltott” város lakossága anyagi teherbíró képességét. A város egyszerű vezetői és a tanyabokrok népének természetes józanságát, haladó felfogását tükrözi, hogy e magasztos ügy érdekében újból jelentős áldozatot hoztak. Tartsuk ezt számon és tanuljunk belőle. Dr. Fazekas Árpád Várostörténeti adalékok leliér«variiiatválto/4sai Azok közül való vagyok, saüdiík nagy érdeklődéssel olvassák a Kelet-Magyar ország időnkénti, városokról összeállított, gazdag oiikka- nyagáit. Ezek a közszeretett cikkek igen sokat segítenek majd a későbbi . idők „vá- rosfcutatóimiak” is, ‘hiszen összegyűjtve kapják kézhez a fejlődés dokumentumait. Iskolák szülőnek Mint fehérgyarmati születésű, szivesen emlékszem vissza a felszabadulás éveire, amikor nekem adatott az a kivételes szerencse, hogy a széles közvélemény támogatása mellett iskolákat szervezhettem. így született meg a Magán Polgári Iskola, mivel akkor sem a község, sem az egyház nem vállalta az iskola fenntartását. Ennek megszűnésével két évfolyamos Kereskedelmi Szakiskola létesült, amelynek gazdája már az Ipartestület volt. De a környék gyors fejlődése még további követelményt támasztott. Középiskola kell a középfo- kúak mellé. Igen, de milyen típusú iskola legyen? Menynyi töprengés és segítő tárgyalás döntött végül abban, hogy a gazdasági fejlődést segítő középiskolára van szükség. Jól emlékszem még arra, amikor az akikori Kereskedelmi Minisztérium államtitkára az iskola engedélyezés tárgyalásakor az ország térképéhez hívott és megnézte, hogy hol fis van a mi nagyközségünk. Mondtam, hogy kereskedelmi középiskolát szeretnénk mező- gazdasági tagozattal, és mellé egy irodai szakiskolát adminisztrátorok képzésére. „Gratulálok, kedves kollégám” — mondta az államtitkár. Ilyen típusú iskola Önökhöz legközelebb Szolnokon van. Engedélyezzük az iskola működését.” Nyíregyházán .akkor kereskedelmi középiskola pénzügyi tagozata volt, Debrecenben pedig kereskedelmi tagozat működött. — Ezzel az iskolával .talán sokat segítettünk abban, -hogy az itt működő mezőgazdasági üzemek, termelőszövetkezetek könyvelőkkel és adminisztrátorokkal rendelkezzenek. E mellett orról is szólni -kell, hogy mennyi országos vezető poszton dolgozó szakember végzett ebben az iskolában, illetve tanult tovább, De a fejlődés másik középiskola megteremtését is követelte. Megszületett a munkásságban élenjáró színvonalon működő Zalka Máté gimnázium és később a szakmunkásképző iskola is. Városunk kis iskolaváros lett. Két általános iskolája működik és a város illetékes vezetői megtervezték már a harmadikat ás. Zeneiskola kellene Amiről ma álmodunk: egy zeneiskola. A községi tanács volt Lnalakú épülete kiválóan alkalmas kis zenei gyakorló szobák kialakítására. A zenei tagozatú általános iskola működése csak elősegíti ennek az (iskolának az indulását. Amellett a szakmunkásképző iskola munkás fiataljai, a közgazdasági szakközépiskola és gimnázium tanulói között is sokan vannak, okik zenét szeretnének tanulni. Nem is szólva a zenét kedvelő nagyközönségről. Mert a zeneiskolában bárki tanulhat énekelni, zongorázni, gitározni, fu- voláznd, hogy csak a legközkedveltebbekről szóljak. Ez az iskola is a megvalósulás útján van, mert szerepel a város vezetőinek közeli terveiben. Senki sem hagyja dicsérő szó nélkül a Kossuth kertet, amelyet ugyancsak az iskolák tanulói létesítettek. Boldog és büszke érzéssel tölt el, ha arra gondolok, hogy a szabadságharc százéves évfordulóján avattuk fel ezt a parkot, amely azóta a város dísze lett. De „álmodnunk” kell ebbe a parkba is a névadó Kossuth Lajosnak a szobrát, akire mindig büszkén gondol a magyar nép széles e világon. Azt hiszem, azzal is adósok vagyunk, hogy Móricz Zsiigmondnak szobrot állítsunk, talán éppen a modem, új autóbusz pályaudvar terén. Jogunk is van hozzá, járásunkban született, ha a járási halbár már nincs is, de Tiszacsécse adta őt nekünk. A .megyében élő művészek .bizonyára szívesen vállalnának a szép megbízásokból. A város dísze A Fehérgyarmatra látogatók mindig megdicsérik az új fürdőt is. Olyan szép és gondozott tavasztól késő őszig, hogy igazi kikapcsolódós a fürdőbe járni. A közelben levő állóvízből, melyet a fürdő vize állandóan táplál, nyáron csónakázó, télen jégpálya működhetne. A fürdő területén is örömmel .látnánk egy szép szobrot. Egy fürdőzőt, vagy fürdő jelenetet, vagy édesanyát fürdőző gyermekével. Ez is jól festene ebben az impozáns környezetben — persze, ha a szűkös anyagiak ezt majd egyszer lehetővé teszik. Kis városunk egyre híresebb lesz. Talán az sem lenne hasztalan, ha telkeket ajánlanánk fel az itt dolgoztató vállalatoknak. Bizonyára sokan eljönnének és talán üdülőt is építenének, akár a gyógyvíz felhasználására, akár a környéken fellelhető horgász helyék kihasználására. Mert alig van országunknak sok olyan tája, amely annyira gazdag lenne horgász- és vadászhelyekben, mint a Túr, Tisza, Szamos tája. Itt igazi kikapcsolódást lelnének, akár a külföldiök, akik közül egy- egy már fel is tűnik ezen a tájon, akár a hazai látogatók is. Gacsó László Félszáz tankönyv, vány, feladatgyűjtemény dicséri a nyíregyházi gyógypedagógusok ügyszeretetét, kísérletező kedvét. Mert az újító szándék elengedhetetlen feltétel. Ha ez hiányzik, nem lehet a pedagógiai követelményeknek eleget tenni. Sokszorosan igaz ez azokra, akik a választott nehéz katedrán nem egyszerűen nevelnek, hanem gyógyítanak is. A sérült lelket, személyiséget ápolják, hogy a 'kis emberpalánták felnőve helyet kapjanak a társadalomban. A szabolcsi megyeszékhelyen Tárnái Ottó igazgató munkatársaival együtt immár .negyedszázada azon fáradozik, hogy miinél több gyermek teljes jogú tagjává érjen a közösségnek. A könyvkötő apa és varrónő anya gyermeke Rákoscsabán született. A gyógypeda- góiad tanárképző főiskola elvégzése után 1946-ban Budapesten kezdett dolgozni, majd négy év múlva a gyulai gyogypeda- góiai intézethez került. Rábízták a békés- tarhasi gyógypedagógiai intézet szervezését. Az ötvenes évek derekán üresedett meg Nyíregyházán a kisegítő iskola igazgatód állása. Családos emberként, két fia jövőjével is számot vetve a várost választotta. Pedig jól érezte magát Békés megyében, baráti szálak ma is kötik oda. Szerette a csendes falusi életet, pedagógiai próbálkozó kedvének ideális terep volt a tarhosl intézet. Akadt erőt próbáló felarJax bőven itt is, munkálkodhattam a 0\JOl szabolcsi gyógypedagógiai hálózat építésén. Mikor a Nyírségbe kerültem, egy bentlakásos intézete volt a megyének Nyíregyházán. Száztíz gyermeket fogadott, kilencven szellemi fogyatékos pedig naponta bejárt. Később gyógypedagógiai osztályokat szervezitek a nagyobb tdepüliésekeni majd Kisvárdón gyógypedagógiai kisegítő iskolát -létesítettek. Egyre jobb lett az iskolaérettségi szelekció, .nagyobb gyereksereg jelentkezett. 1963-ban Nyíregyházán önálló kisegítő iskolát hoztunk létre a Kölcsey utcában, a Szarvas utcai épületet pedig bő- Vitettük.'' Mátészalkán és -Nyírbátorban ~'ís alakult önálló kisegítő, a’-hetvenes évek ele^'0 je óta külön gondozhatjuk a súlyosabb és a kevésbé súlyos fogyatékosokat — emlékezett vissza Tannal Ottó. Jelenleg négy bentlakásos intézetből, négy önálló , kisegítő iskoláiból áll a megyei hálózat, valamint harmincnégy településen kisegítő osztályok működnek. A 'bővítéssel párhuzamosan egyre több pedagógusra volt szükség. Olyanokra, akik valóban hivatásuknak érzik a sérült gyermekek nevelését. — Kit tartok jó pedagógusinak? Képzettség szeriint ezen a pályán az az ideális, ha a tanító szak mellett mindenkinek megvan a gyógypedagógiai végzettsége is. Ehhez a nehezebb katedrához nagyobb türelem, önzetlenség kell. A nehézség nem abban áll, hogy gyerekeink rosszak, fegyelmezetlenek lennének, hanem a megtartó emlékezetük labilis, gyenge. A tanult dolgok kiesnek a fejükből. Hiába gyakorolták be az összeadást, a szarzótáblákat, ha később visszatérnek az anyagrészhez, újra az alapoknál kell kezdeni. Tíz évvel ezelőtt nem volt egyetlen nevelőtanárunk sem, csak gyermekfelügyelőnk, akik tanítás után foglalkoznak tanulóinkká!. Ma már más a helyzet többségük elvégezte a gyógypedagógiai szakot. Ügy érzem, jó tanári közösség alakult. Niincs vándorlás, ami a gyermekek szempontjából nagyon fontos. Folyamatosan fiatalodott a testület. Ennek köszönhető kedvező korösz- szetétele: közel egyharmad a fiattal, valamivel népesebb a középkorú derékhad, és egybarmadot tesznek ki a több évtizedes gyakorlattal rendelkezők. Egy időben megyén belül is szerveztek gyógypedagógus képzést. Nem kellett Budapestre utazni. Sajnos, a folyamait „műhiba” miaitt megszakadt. A megyei tanács nem érezte elég fontosnak a helyi képzést, így a kiegészítő oktaitás átkerült Debrecenbe. A kisegítő iskolába nyolc évig járnak a gyerekek, és végbizonyítványuk az általános iskola halt osztályának felel meg. 1976- ban az országos elsők között Nyíregyházán szerveztek továbbképző tagozatot. A vállalkozás sikere érdekében kilenc üzemmel teremtették kapcsolatot. Oldódott a kisegítő iskolák zártsága. A dolgozók iskolája hetedik, nyolcadik osztályát elvégezve, munkába állva tanítványaik betanított munkásak lehetnek. A jobb képességűek még szakmunkásképzőbe is jelentkezhetnek. 1984 őszén például tíz gyereket vettek fel. — Szakmai körökben sok vita előzte meg a továbbképző tagozatok bevezetését — magyarázta Tárnái Ottó. — A kudarctól féltették a gyerekeket. Ám ha nem nyitjuk meg etettük az utat, akkor alapvető célunkról mondunk le, hogy a társadalom hasznos polgáraivá váljanak. Hatéves korukban a. gyerekeket egy mellékvágányra tesszük, aminek a végén nem volt visszaesatlakozás. A továbbképzés társadalmi rehabilitációjukhoz jó esély. Az új oktatási törvényijén már mint munkára előkészítő szakiskola szerepel ez a kétéves továbbképzés. A tanulók egyik héten tanulóiak, másik héten dolgoznak munkahelyükön. Alapbért kapnak a vállalattól, a tanulók keresetükből a kölilégiiuirnii költséget is tudják fizetni. Megtehetik az első lépést teljes személyi önállósodásuk felé. — Minden héten felkeressük az üzemeket, a munkavezetőket. Visszajelzést kaphatunk a pedagógiai munkánk eredményességéről. Vizsgáznak ilyenkor tantervi célkitűzéseink. Azután a tapaszsalatoknak megfelelően igazítunk a követelményeken, a képzés színvonalán. Szerencsére kedvező a kép: a munkahelyek szívesen fogadják tanulóinkat, mert szófogadóak és jó az előképzettségük, ami a gyakorlati foglalkozásoknak köszönhető. Ahogy kezükbe veszik " a'szerszámot, vagy ahp&y :ja.:JV*'Ugny>:píiró- j “géjppeTJ dóígoznak*-■ rögtön elöszük ...minden g addigi előítélet. Alapvető követelménynek tekintjük, hogy a nálunk tanuló gyerekek legyenek manuálisan, jól felkészültek, és tudjanak a közösségbe beilleszkedni. Ha ezt kialakítjuk bennük, akkor elfogadja őket a társadalom, eltűnik a megkülönböztetés. A cílfor tg»hát elsősorban a szín- w I t\C I IC 11 Cl L vonalas gyakorlati foglalkozásoknak köszönhető. Alsó tagozatban technika órák vannak, míg a felsősök már műhelyekben gyakorolnak. Nem tesznek különbséget a tantervi követelményekkor a nemek között. A lányok nemcsak varrással, a fiúk nem csupán famunkákfcal foglalatoskodnak, hanem forgószínpad szerűen mindenki mindennel. A nyolcadikosok villany-varrógéppel ismerkednek, és, már szinte szakképzett munkaerőként fogadhatják a végzősöket a ruhagyárban. — örökös fejtörést okoz a gyógypedagógusoknak, hogy mit vár el tőlünk a társadalom, mire készítsük fel az intellektuálisain visszamaradt gyerekeket. Elképzelésem helyességét, hogy a kor követelményeihez igazítva a becsületes kétkezi munkára neveljük ránk bízott gyerekeket, az idő igazolta. Miár Gyulán lis 16 holdas gazdaságot szerveztem az iskola mellé e célból. A tanulók mezőgazdasági munkákat végeztek, sertést hizlaltak, nyulakat, baromfit gon- goztak. Ám közben a mezőgazdaság egyre veszélyesebb területté vált. Megjelentek a hatalmas gépek, széles körben a növényvé- dőszenek. Felülvizsgáltam hát elképzelésemet, és évtizede az iparban keresem a számukra szóba jöhető munkahelyeket. Nem jelenti ugyaniakkor ez azt, hogy a nyíregyházi kisegítő iskolában lemondtak volna az értelmű képességek fejlesztéséről. Másként mivel is magyarázhatnánk, hogy az intézet munkaközössége látott hozzá jó évtizede a komplex matematikai oktatás kisegítő iskolai adaptációjához. Tárnái Ottó felesége a lelkes kis közösség élén éveket szentelt az új módszerek formálásának. Akkor férjével együtt a kisegítő iskolában tanított:, jelenleg a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán oktat. Kollégái mondják, nélküle nem értek volna célhoz, ő lendítette át a közös ügyet a holtponton. A kollektív erőfeszítéseI a fáradhatatlan küsénLetező kedvet Kelj is jutalmazták, amikor pár éve Tárnái Ottónak Ítélték oda az Apáczai-díjat. A gyógypedagógia szabolcsi műhelyének is szólt ez az elismerés, mely idén ősszel harmincadik tanévét köszönti. A nehéz katedrán becsülettel helytálló pedagógusoknak, akik válitozatlaniul azon fáradoznak, hogy a gondjaikra bízott gyermekek visszataláljanak a társadalomba. Reszler Gábor üli HÉTVÉGI MELLÉKLET
