Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-12 / 85. szám
1985. április 12. Kelet-Magyarország 3 JEGYZETEK Brigádsegítség lakásépítéshez E zrével épülnek a lakások évről évre szerte az országban. Mégis úgy tűnik, mintha nem csökkenne a lakásra várók száma. Különösen azok a családos fiatalok vannak nehéz helyzetben, akik egy-két kisgyermekkel esztendőkre albérletbe kényszerülnek. A borsos árak, a hosszú várakozás miatt sokan kilátástalannak érzik a lakáshoz jutást. A lakáshelyzet javítása nemcsak a tanácsok, az építőipari vállalatok, vagy az OTP dolga. Sokat tehetnek ezért a munkahelyek is, melyek — lehetőségeikhez mérten — igyekeznek segítséget adni dolgozóiknak a fészekrakáshoz. S hogy rengeteg múlik magukon a dolgozókon, arra bizonyíték a Felsőtiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság egyik kollektívájának kezdeményezése. A debreceni műszaki erdészet Hámán Kató szocialista brigádja a XIII. pártkongresszus tiszteletére kommunista műszakot vállalt. Nincs ebben látszólag semmi rendkívüli, hiszen akár hetenként hírt adhatnánk hasonló kezdeményezésekről. Csakhogy ez a brigád a műszak teljes bevételét a gazdaság lakásépítési alapjának javára ajánlotta föl. Egyúttal felhívással fordultak a vállalat valamennyi szocialista brigádjához, melyben kérték őket a csatlakozásra. Sokak gondja a lakás az erdőgazdaságban is, ezért nagy érdeklődést keltett a kollektíva kezdeményezése. Az éves vállalások mellett eddig 83 brigád — kevés híján ezer ember -— csatlakozott a felhíváshoz. S ha vállalásaikat teljesítik is, akkor számítás szerint 200 ezer forinttal gyarapítják a lakásépítési alapot. Vagyis a Felsőtiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságban ennyivel több támogatást tudnak majd adni a dolgozók lakásgondjainak megoldásához. Az ötlet jó, érdemes követni másoknak is ... Az állatforgalmi és húsipari vállalat nyíregyházi laboratóriumában új vegyelemző készüléket helyeztek üzembe. A műszer segítségével meggyorsult és pontosabbá vált a húskészítmények és alapanyagok fehérje-, foszfát-, nitrát- és sótartalmának meghatározása. Képünk: Bodó Ákos laboráns dolgozik az új készülékkel. (Elek Emil felvétele) Lebontott városrészek lakói Ipari szövetkezetek az áruházban I pari szövetkezetek hete címmel rendeztek vásárlási akciót nemrégiben Nyíregyházán, a Kelet Áruházban. Egy héten át olyan termékek gazdagították az áruház kínálatát több száz ezer forint értékben, melyek megyénk ipari szövetkezeteiben készültek. A KISZÖV tagszövetkezetei, s a Kelet Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalat most rendezett első alkalommal ilyen akciót, melyre már régen szükség lett volna megyénk ellátásában. Sokan, sok fórumon szóvá tették már, hogy a helyi vásárlók jóformán csak hírből ismerik a megyei ipari szövetkezetek termékeit. A panasz jogos — még akkor is, ha tudjuk, hogy a szövetkezetek jó része exportra termel. összesen 15 gyártó mutatta be újdonságait az akció keretében az áruházban. A négy cipőipari szövetkezet közül a nagykállói és a nyíregyházi férfilábbelikkel, a gávavencsellői s a rakamazi divatos női csizmákkal, félcipőkkel, szandálokkal gazdagította a választékot. A hét igazi szenzációja volt a Nyírség Ruházati Szövetkezet kollekciója. A kizárólag exportra dolgozó üzemből tavaszi és nyári ruhák kerültek pultra — extraméretben is! Kisvárdáról férfi- és nagykamasz nadrágok, öltönyök, trapper farmerek, Nyírbátorból férfi műbőr kabátok, szél- anorákok, Baktaüórántházá- ról, valamint a Szamos menti Ruhaipari Szövetkezetből bakfis- és női ruhák, -blúzok érkeztek. Minta utáni értékesítéssel kínálnak az akció keretében bútorokat: többek közt kárpitozott garnitúrákat — Noémi, Adél garnitúrát, s egyszemélyes Nyíri pamlagot —, melyeket Nyíregyházán gyártanak, a Fehérgyarmati Asztalos- és Vasipari Szövetkezet termékei közül a Túri I., II. szekrénysort, s hasonló márkanevű kétajtós, valamint kiskombinált szekrényt. Az ipari szövetkezetek hete elsősorban a választék bővítését szolgálta az áruházban. Egyúttal lehetőséget adott piackutatásra is. A hét mérlege alapján ugyanis kiderült: az ipari szövetkezetek gyártmányai közül melyek a legkeresettebbek itthon. A vásárlók érdeklődésétől függően szeretnék a jövőben bővíteni, s rendszeressé tenni az együttműködést a most bemutatkozó gyártókkal. Hiszen több termelővel volt már eddig is kapcsolata a Kelet Áruháznak, de csak alkalomszerűen. Például tervbe vették egy árucikkek termeltetését. Az áruház által vásárolt anyagból férfiöltönyöket szeretnének csináltatni Kisvárdán, illetve női ruhákat a Szamos menti Ruhaipari Szövetkezetben — a Kelet.-Szövker. közvetítésével. Ha igény lesz rá, bővítik az együttműködést más szövetkezetekkel is. A kezdeményezés tehát a vásárlók szempontjából is hasznosnak ígérkezik. Házi Zsuzsa Őrházbél az emeletre Oj szakasz kezdődött családok életében, ahol lebontották a földszintes városrészeket. Az olykor életveszélyes vagy egészségtelen lakásból nagyobbá, szebbe költözhettek. A lebontásra ítélt házak lakói hogyan érzik magukat új környezetükben? — ezzel a kérdéssel kopogtattunk. Városnéző sétának nem elég látványos, de mindenképpen tanulságos a Nyíregyházára látogató idegennek, ha végigmegy az Árpád utcán. A gyűrődés- és törésvonalakból tetten érhető az a változás, mely a szabolcsi megyeszékhelyen másfélkét évtized alatt lejátszódott. Földszintes épületek, új lakótömbök, gépkocsik barázdálta homokút és aszfalt, kopár játszótér meg bokros, fás park mozaikjaiból áll ez a várostörténeti bemutató. Lebontották... Az Árpád utca végén a Szamuely-lakótelep egyik tömbjében lakik a Deák család. A feleség nyit ajtót, a nagyszobában kínál hellyel. Az emeleti ablakból a szemhatáron egyenesre fésülve fénylenek az amott váltóktól kócolt sínek. Deák Gyuláné- nak természetes a látvány. A Kótaji úti vasúti átjáróra vigyázó MÁV-őrházban laktak évekig. Férje 1954 óta szolgál a vasútnál. Kezdetben mint sorompókezelő dolgozott, azonban a távvezérelt sorompó beleszólt az életükbe. — Előbb a férjem vonatra szállt, a helyhez kötött beosztást felváltotta az örökös utazás — meséli Deák Gyu- láné. — Azután az őrházat is ott kellett hagynunk. Zavarta a kilátást, baleset is történt emiatt az átjáróban. Nyolc hónapja költöztünk. Két kisszobát cseréltünk fel négyre. Kap-e kimenőt? Deák Gyula látogatásom előtt néhány órával szállt vonatra. A délutáni gyorsot vezette Budapestre. Másnap délelőtt tízkor felt le a szolgálata. Feszes a munkarendje, havonta egy vasárnapja szabad, amit a családdal tölthet. A feleség bölcsődében dolgozik, az este rendszerint a tűzhely mellett találja. Népes a család. A szülőkkel együtt lakik két lányuk családostól, (a két óvodás unoka az imént csengetett fel a játszótérről a nagymamának, csak úgy huncutságból), és a most katona fiúnak is szorítottak helyet. Időbe telik, míg ennyi éhes szájnak elkészül a vacsora. S milyenek az anyák: úgy főz, hátha estére kimenőt kap a fiú. — Jó érzés magunk mellett tudni a gyerekeket. PerF elugrott hozzám minap a barátom, sugárzó arccal súgta: vasárnap szőlőt ültet, s körtefát. Megyek, hogyne mennék, mondtam, ám kora reggel lógó orral álltam az ablakban. Csendes, sűrű eső áztatta a parkot. Ilyenkor fát ültetni? — töprengtem, ám úgy tíz óra tájt csak megembereltem magam. Mire hozzájuk értem, a cimbora már javában dolgozott. Tenyérnyi udvarának végén takaros kis teraszt készített, s harminc szőlővessző sorakozott katonás rendben a homokon. Ám nem késtem le semmiről ! A java még hátra volt. öt körtefa, meg a sok ribizli-, köszmétebokor ...! Az mind-mind földbe kívánkozott, végleges helyére. De hova?! Hiszen ez az udvar oly kicsi, hogy a fecskék is elkerülték, máshonnan hordták fészkükhöz a földet. Azért elrendeztünk mindent. Nem volt ott lénia, meg mérőléc, centiméter, csak úgy szemre dolgoztunk. A háziasszony kétszer is kiszólt az ablakon, hogy asztalon a húsleves, de abbahagyhattuk volna — Ó, még a hatvanas években. Akkor még szokás volt az. — Mint szerte a környéken. — Emlékszel, hányszor megdézsmáltuk mi a pályi szőlőket? Nem volt olyan Adósság a munkát!? Nem is a munkát, hanem az emlékezést...! A barátom kezdte: — Nagyapádnak a paposi határban volt a szőleje, igaz? — Ott! — erősítettem meg. — Kint az erdő alatt, a Tüviskesen. Még valamikor a harmincas években ültette Miklós bátyámmal.. Micsoda fürtök termettek azokon a tőkéken ...! — De a téesz kiszántotta azt is. kerülő, aki elfogott volna bennünket. — Bizony, nyárutón, őszelőn, akár a költöző madarakat, minket is elkapott a vándorlókedv. Hol bekó- dorogta az ember! Jobban ismertük a szőlőket, mint a saját gazdája — bólogatott barátom, s meg-megállt kezében az ásó. Szó ami szó, az ültetést nemigen kapkodtuk el. A leves már rég kihűlt az asztalon, de mi még mindig a harmadik csemeténél tartottunk. Meg a barátom apjának körtefájánál. Az öreg amolyan gépészember volt, nem is akármilyen, de értett a földhöz, a fákhoz is. Szóval termőre fordult a kis körtefa, ám csak egyetlen gyümölcsöt hozott. — Kint ült a család a kiskapuban, mikor apám hozta a körtét, s a bicskáját. Ahányan voltunk, annyi cikkre vágta. Nagyapám, nagyanyám, anyám, meg a négy fiú ... Apám szegény meg sem kóstolta talán. — Ne búsulj! — vigasztaltam. — Majd viszünk neki ebből egy kasitával. — Adok majd apádnak is eggyel. — Adjunk. Hisz nekünk van adósságunk ... Aztán már nem sok szó esett köztünk. A fákat elültettük, várjuk virágzását ... Balogh Géza sze azért szívből reménykedünk, hamarosan önálló otthonhoz jutnak. Ha elköltöznek, nehéz lesz megszokni, mint ahogy lassan barátkozom az új lakással is. Kényelmes, szebb, mint az őrház. Az szegényesebb volt, ám jobban a szívemhez nőtt. A nagyobb lakással több a kiadásunk. Drága a kényelem, mint mondja Deák Gyuláné, mégis mintha az emberek nem becsülnék eléggé. Elhanyagolt a lépcsőház, a ház környéke is lehetne tisztább, barátságosabb. Időbe telik, míg az ajtón kívüli környezetet is mindenki magáénak érzi. A buszpályaudvar helyén A fogvacogtató januárban kelt útra Széchenyi utcai otthonából Tomasovszki Lászlóné. A cserépkályha- üzem szomszédságában házát azóta lebontották, ott épül majd az új nyíregyházi autóbusz-pályaudvar. A 72 éves Piroska néni néhány hónapja vesztette el férjét. A Színház utcai garzonlakásában két unokájával találom. Ildikó és György az egész napot ott töltötte, mert nem volt tanítás. A régi lakásban együtt laktak nagymamájukkal és jósavárosi otthonukból — ha csak tehetik — meglátogatják. Régi előfizetője lapunknak, bizonygatja Piroska néni, és sajnálta, hogy a költözés miatt egy hónapig nem kapott újságot. Most már reggel időben hozza a kézbesítő, elrendeződik lassan minden. Szeretettel beszél a cipészszövetkezetben dolgozó lányáról, aki segített az új lakás berendezésében. — Kedvesek a szomszédok. Ha reggel nem látnak, becsöngetnek, nem vagyok-e beteg. Hoznak szívesen a boltból kenyeret, meg ami kell. A volt körzeti orvosom, dr. Magyar Vilmos sem feledkezett meg rólam. A reumámmal korábban is ő kezelt. Hetente eljön, megvizsgál, felírja a gyógyszert. Nem panaszkodhatom. Egyedül a kiskertem, a rózsáim sajnálom, hogy nem hozhattam ide magammal. A Színház utcai lakás parányi udvarát örökzöldek díszítik. A tavasz befűzte zöld cérnáját, a kis virágágyások körül lerakta hímzőkeretét. Napról napra szaporodnak az öltések, és hogy a minták szemet gyönyörködtetően rendeződjenek, ahhoz Piroska néni kezére is szükség lesz. Reszler Gábor Olvasónk írja: Főszerepben a szervezés A Kisvárdai Városi Tanács V. B. költségvetési üzeme az 1985. évi gazdálkodásában olyan konkrét tennivalókat fogalmazott a kollektíva számára, amelynek végrehajtása pótolja az időjárás okozta kieséseket és segíti az üzem eredményes működését. Elkészült az üzem 1985. évi teljes munkaprogramja, amely a végzendő feladatokat részletesen tartalmazza létesítményenként, szakaszok és ütemek meghatározásával, szakmákra bontva és brigádok megjelölésével. A program alapján ismertté válik a dolgozóknak kifizethető munkabér, valamint a kapacitások leterhelése. A korrekt egyösz- szegű előutalványokkal megteremtik a brigádok valójában munka szerinti bérezését, amely hat majd az üzem valamennyi dolgozójára. Ami. a szervezeti változásokat illeti: a költség- vetési üzemnél átszervezték az építőipari részleget. A korábbi kettőből három építésvezetőség lett, amely egy-egy területet fog át, szervezi és irányítja az ott folyó termelőmunkát és tartja a kapcsolatot a megrendelőkkel és a megbízott műszaki ellenőrökkel. Létrejött Záhonyban egy részleg, amely Záhony és környékének ingatlankezelői, köztisztasági és építőipari munkáit végzi. A szervezeti változások során létrejött az üzem- gazdasági csoport, amelynek egyik igen jelentős feladata az üzem gazdálkodásának javítása, a már említett munkaprogramok elkészítése és az állandó elemző munka végzése, a feladathoz szükséges anyagok kigyűjtése és rendelése. Az üzemnél foglalkoztatott dolgozók nagy többsége tagja a törzsgárdának, szocialista brigádtag és fiatal. Nagy örömmel vesz részt az üzem nyugdíjas kollektívája is a társadalmi munkában, különböző megmozdulásban. A költségvetési üzem fejlődését mutatja, hogy amíg 1980-ban az árbevétele 50 millió forint volt, addig 1984-ben 66 millió forintra nőtt. Mindezt 391 dolgozóval érte el. Az idei feladattervben fontos helyet foglal el a 81 millió forintos árbevételi terv és az 1,5 millió forintos nyereségterv teljesítése. Erre megvannak a reális lehetőségek, amelyet az említett szervezésekkel igyekeznek megoldani. A kiemelt munkák: Fényes- litke 6 tantermes iskola befejezése 1985 július 30- ra. Volt járási hivatal kollégiummá történő átalakítása, Dögé orvosi rendelő május 30-ra történő átadása és Gyulaháza 25 fős óvoda 1985 június 30- ra történő befejezése. Rendkívül nagy figyelmet fordít az üzem a Kisvárdán épülő húsáruház és 6 lakás építésére. Ezenkívül számos köztisztasági és kertészeti munkát és ingatlankezelői feladatot kell ellátnia. Rendes Tibor, üzemi dolgozó
