Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-10 / 83. szám
1985. április 10. Kelet-Magyarország 3 Az elmaradt többlet KILENC KIÁLLÍTÁS, öt koncert, egy színházi premier, két pódiumműsor, két filmbemutató, két jeles külföldi együttes, amatőr- csoportok szereplései — s mindez egy hónap alatt, önmagában a puszta felsorolásból is imponálónak tűnik a nyíregyházi művészeti hetek programja. És mégis, most, hogy befejeződött, úgy érezzük, kimaradt a kenyérből a kovász. Hiteles-e egy felsorolástól a mérleg, hogyan is értékelhetők a márciusi kulturális rendezvénysorozat eseményei ? A művészeti hetek tizenhét esztendős története alatt a kritikus többször számon kérte, miért nem kapott a sorozat egyfajta profilt, ami jelleget, karaktert adna az egyébként csak egymást követő újabb és újabb, egymástól független programoknak? így nem áll egybe, szétesik darabjaira. Azóta a választ erre a kérdésre részben megadták azok a profilírozott programok, melyeknek Nyíregyháza lett a házigazdája: az országos nép- művészeti kiállítás, a videó- szemle és a nemzetközi éremművészeti alkotótábor. Részben pedig a várqsi tanács művelődésügyi osztályának szakemberei, akiktől azt hallottuk: nem az a célja a művészeti heteknek, hogy felhívja az ország figyelmét, hanem hogy helyben kínáljon egy bizonyos időszakban a szokásosnál gazdagabb kulturális választékot. Ez valóban maximálisan sikerült, választékban nem volt hiány. KÉPZŐMŰVÉSZET, zene, színház, pódium, népművészet, klasszikus balett, fotó — a művészet szinte minden ágával találkozhattunk. A legnépesebb a kiállítások tábora: több ezren voltak kíváncsiak Hincz Gyula képeire, sok ezer nézője volt a két jubileumi kiállításnak a színházban és a Krúdy moziban, nagy feltűnést keltettek Orosz Péter szobornak nevezett alkotásai. A koncerteken többnyire a helybéli előadókkal találkozhatott a közönség, ami az amatőr csoportok tagjainak és a zeneiskola művészpedagógusainak előbbrevivő élmény, a közönségre pedig a közvetlenség erejével hat. A színházban új darabot kezdtek játszani, A homok vándorait Balázs Józseftől. Itt volt a vidéki bemutatója A vörös grófnőnek, Kovács András filmjének. Vendégünk volt a világhírű Kubai Balett, s szép sikerrel szerepeltek az amatőr együttesek: a Nyírség táncegyüttes, a Bessenyei színkör és több rockzenekar. A kínálattal nem volt tehát semmi gond, más kérdésekről viszont több alkalommal is el kellett meditálni. Például: vajon milyen feltételezett közönségre gondoltak és gondolnak a népművelők a programok kitalálása előtt? A jelenlegi gyakorlat mellett úgy tűnik, konvencionális a tervezés: kell koncert, kiállítás stb., mert az mindig szokott lenni. Vagy: honnan fog az egyszerű ember értesülni arról, hogy lesz ilyen és ilyen rendezvény, amire esetleg el is menne, ha tudna róla. Egyes eseményeknek ezúttal is nagyon gyenge volt a propagandája: például szégyenletesen kevesen voltak a messzi földről érkezett belga zenekar koncertjén, ami — ismerve városunk erőteljes zenei életét — csakis szervezési hibának minősülhet. Érdemes volna végiggondolni, kell-e a nyíregyházi közönségnek ennyi rendezvénysorozat: Nyíregyházi Nyár, Nyírségi Ősz, művészeti hetek? Zengzetes nevek ezek, de fel kellene már mérni, kik járnak spontán a kiállításokra, mi a programsorozatok eredménye, esztétikai, ízlésfejlesztő hatása a tömegekre — mert ez is a célja volna — ha például a színházi premiereken mindig ugyanaz az ötszáz ember látható? Lehet, hogy egy rendezvénysorozat is elég volna, de az olyan legyen! ÖSSZESSÉGÉBEN < JÓ ÉRZÉSEKKEL ZÁRHATJÁK a rendezők a művészeti heteket, mert szükség van rá. Fontos, hogy legyenek jó kulturális programok. Megérdemli ez a rendezvénysorozat, hogy a jövőben nagyobb odafigyeléssel, az intézmények jobb együttműködésével még összefogottabb, erőteljesebb legyen! Baraksó Erzsébet már dolgozni, kellene, mert fél kilenc van, és délben lejön a góré ellenőrizni a melót. No jól van — gondoltam —, de azért át kellene ugrani a szomszéd műhelybe, hátha van ott anyáscsavar. A miénket még nem hozták ki az anyagmozgatók. Vagy elitták? Az ördög tudja. Át is léptem. Csavar ugyan nem volt, de szájról szájra járt a szürkebarát. A csuda tudja, hogyan történt, de valahogy az én szám is odakerült az üveg alá. UTAZIK A PECSENYE Eddig csak a macskáról tudtam, hogy világít a szeme a sötétben, meglepetésként ért tehát az eperjeskei Alkotmány Termelőszövetkezet félhomályos juhhodályá- ban, hogy a birkáké is hasonlóképpen villog, amikor a kinyitott ajtóból fény söpör végig rajtuk. Jobbára az anyaállomány található már csak az akiokban, a pecsenyebárányok már hetekkel előbb útra keltek, olyan országokba vitte őket a kamion, ahol annak idején a Biblia történetei játszódtak. — Szép bárány csak termetes, jó egészségben lévő anyától válik, — áll meg az ajtóban Veres László, hogy kihajtás előtt még egyszer szemügyre vegye a gyapjashátú állományt. — A nagyobb súlyú, szilárdabb egészségű fiatal állat kevésbé érzékeny az ilyen korban gyakori senyveszto betegségekre, jobban hasznosítja az anyatejet és hamarabb éri el a választási súlyt. Meg szemre is szebb ... Asszonykézen nevelkedik — Még ez is kevés lenne — egészíti ki az előbbi szavakat Gonda Béla elnök. — Az igazán szép pecsenyebárány asz- szonykézen nevelkedik. Ahogy a juhászok leválasztják a kicsiket, attól kezdve az asszonyok viselik a gondját. ök a kedvükben járnak, hallják a hangjukból, ha valami bajuk van, látják a mozgásukon, ha éhesek, és nem adnak eléjük semmit, ami nem a legzsengébb, legfinomabb. 387 darabot vittek el a tél végén, 768 ezer forintot adtak érte. Ha utánaszámolunk, csinos summa egy suta léptű gyenge bárányért, de hát a csemegét meg kell fizetni . .. Az eperjeskei tsz-ben réEgyszercsak hallom ám, hogy zuhan valami. — Rá se ránts, pajtás — mondta az egyik haver —, a Jani lement a liftaknába. — Mit keres ő a liftaknában — érdeklődtem naivan —, hisz lakatos, nem liftszerelő?! — Ez igaz — világosított föl a haver —, de azt mondta, hogy a sok piától már liftezik a gyomra. Akkor jó — gondoltam —, ott a helye. A lift úgyse jár vagy két hónapja. Leültünk a fal mellé, és iszogattunk délig. Egyszercsak jött két pasas. Olyan egyformák voltak, mint két húsvéti nyuszitojás. Egyszerre beszéltek. Azt mondták, hogy spuri, mert jön a góré! Ha így meglát bennünket, kezünkbe adják a zsugát. Még az is lehet, hogy a fülünket. Fel is álltunk valahogy. Akkor vettem észre, hogy a haver is másodmagával van. Gyerünk — mondom —, és akkor jött a nagy dilemma: vajon melyik ajtó az igazi? T. Ágoston László gebben is hagyománya volt a birkatartásnak, hiszen ezelőtt tizenöt évvel már ezres anyalétszám volt, ami tekintélyesnek nevezhető, egy viszonylag kis területtel rendelkező közös gazdaságban. Gonda Béla akkoriban került ide elnöknek, és nem titkolta, hogy nagyratörő tervei vannak ezzel az ágazattal. „Cél az ötezer anyajuh” adta ki a jelszót. Négyezernél megálltak, mert már az is feszítette a meglévő lehetőségek adta keretet. „Béla, induljatok birkát venni”, — hangzott az utasítás Esik Béla főállattenyésztőnek. Anyajuhok — hitelre Ez külön megérne egy kis utánajárást és egy tanulságos történetet: a juhászok úgy ismerik egymást, és egymás állatait, hogy három hét alatt meg tudnak venni 1000 anyajuhot, úgy, hogy azok teljesen egyöntetű állományt képeznek. Pedig még a megyehatáron túl is megjárták szemrevételezni, miből lehet válogatni. — No hát azért jól kikaptam — emlékezik most már mosolyogva Gonda Béla. — A bankosok csak kapkodták a levegőt, miből veszem én falkaszámra a birkát? Mondtam nekik: lehet, ez most az állásomba kerül, de ha nem lesz birka, nem lesz eredmény, és akkor szintén kitelik az esztendő. Végül megegyeztünk, hogy középlejáratú hitel fedezi az akciót — mindenki megelégedésére. Az eperjeskei Alkotmány mindenesetre a legjelentősebb juhállománnyal rendelkező tsz-ek sorába lépett elő, ami nem is csoda, ha a területét okával szemügyre vesszük. A lónyai oldalon van egy elég nagy legelője, amit annak idején mással nemigen tudtak volna hasznosítani, igaz, mostanában már erdősítik. Van azonban egy kuriózum, méghozzá szakmai kuriózum, amit legjobb tudomásom szerint csak itt művelnek, vitatkozik is felőle az egész gazdászköz- vélemény. Gondáék augusztusban vetik a rozsot, de ez még hagyján, a búzával sem késlekednek sokkal tovább. Ki is kél hamar és, hogy buján ne menjen a télbe, járatják a nyájakkal. Ez aztán a többszörös hasznosítás. A szakmai vitának a részletezésétől és az állásfoglalástól természetesen eltekintünk, annyit azonban kötelességünk megjegyezni, hogy termésátlagaikkal nincs okuk a szégyenkezésre. Komoly versenytárs Tizenöt év történetére tekintett vissza a beszélgetésünk az eperjeskei juhokról és juhászokról, ennyi idő alatt sok minden változott, nem maradt érintetlen az ágazat eredeti állapota sem. Most kevesebb a létszám, mert időközben a konjunktúra, vagy annak az ellenkezője mindig alkalmazkodásra késztette a tsz vezetőit. Az ágazat értékelése azonban alig változott. Talán csak annyival, hogy ma komoly versenytársa a hús- marhahizlalás. Vannak azonban olyan részei, rései egy gazdaságnak, amelyekre mindig a birka a legjobb, leg- odaillőbb ágazat. Az utóbbi időben különösen szeszélyes a piaci széljárás, de a hirtelen cselekvést semmi nem indokolja. — Nekünk ez a pénzünk, ez a megélhetésünk — mondja Potos Lajos, a felkeresett akol másik juhásza, miközben a sánta állatokat keresi a szeme a falkában. — Egy anya után egy bárány egy évben, ez a minimum, így mindig megéri tartani. Ha ez nincs meg, akkor csak 35 forintot kapok egy állat után 65 helyett. Nem nagyon fordul elő ilyesmi, így aztán jól kijövünk mindannyian. Szöveg és kép; Esik Sándor A Nyíregyházi Sütőipari Vállalat tiszavasvári üzemében naponta 52 mázsa kenyeret és 20 féle péksüteményt készítenek. Képünkön: Soltész Andor és Oláh Béla sütés közben megforgatja az egykilós kenyeret. (GB) Meddig álom a minőség? K ét alma közül mindenki a mosolygósabbat, a pirosabbat Választja. Ugyanígy mosolyognak a cipők is, a ruháik is, ám vannak, amelyek kesernyésen elhúzzák a „szájukat”. Vagyis különbség van, minőségi eltérés két termák között. A piacok megtartása, sőt bővítése pedig csak az állandóan javuló minőségű termékek előállításával lehetséges. Szabolcs-Sza tmár megye ipari szövetkezeteiben nincsen alapvető probléma a minőséggel, mégis beszélni kell róla. Egyetlen perc kihagyás is megbosszulhatja magát. Még az olyan szövetkezeteknél is előfordulhatnak problémáik, mint a legjobban gazdálkodó rakamazi cipőiparinál. Közismert, az ipari szövetkezetek tőkés exportjának több mint a felét ez a szövetkezet adta tavaly. Ebbe adódott, hogy jelentős bizton sági tartalék keletkezett, eze két a kiváló cipőket árengedménnyel belföldön adták el Ez egyértelműen kár vol Van olyan példa is, mint az Elekterfémé, ahol kapcsoló- szekrényeket gyártottak NDK-megrendelésre, viszont a partner nem vette át a gyenge terméket, így selejtté minős íitették. Amikor minőségről van szó, nemcsak a MEO munkáját kell érteni alatta. Mert elvitathatatlan, fontos a minőségellenőrök feladata, de ezt meg kell, hogy előzze a dolgozók ön ellenőrzése. Minőségellenőrzéssel kétszázan foglalkoznak a szövetkezetekben. Ezenkívül még nagyon sokan végeznek ellenőrzést: közvetlen munkahelyi vezetők és más beosztásúak is. Aztán kiderül, már az alapanyagok minőségénél akadnak problémák, melyek a kész terméket döntően befolyásolják. A gépiparban használatos vasanyagoknál gyakori a szabványtól való méreteltérés, ugyanez vonatkozik a faanyagokra is. A cipőipari szövetkezetekben leginkább a felsőbőrök felületi hibája jelent gondot, valamint a színeltérés, s ez vonatkozik a textilanyagokra is. Döntő a minőséghez kapcsolódó bérezés kialakítása. A kép ezen a téren eltérő a szövetkezeteknél, de abban megegyezik: ösztönző bérezést alkalmaznak a selejtmentes termelésre. Ennek szélesebb körű kiterjesztése nagy mozgatóerő lehet a dolgozók körében. N ehéz kiemelni ágazatokat, netán szövetkezeiét, ahol a legjobb minőségű termékeket állítják elő. Leginkább a cipő- és ruhaipari szövetkezetek járnak élen, s nem véletlen, hogy éppen ezek a szövetkezetek a legnagyobb exportőrök is. A külpiacra termelők megtanultak hibátlanul dolgozni. Ez egyben a belföldön értékesített termékek minőségén is látszik, vagyis a hazai vásárlók is profitálnak az exportból. Az ideális az lenne, ha a teljes termelés exportképes termékekből állna. Ám ez ma még álom, de holnap ki tudja ... Talán valóság. Sipos Béla B bárány szeme lóriitok mérteién ^ Művészeti hetek — kérdőjelekkel J mmúsvét keddjén nagyon ff akadozva indult a munka gyárunkban. Micsoda? Hogy csak husvét vasárnap és hétfő van? Maguknál lehet, hogy ilyen a naptár, de nem nálunk! Mert ugye vasárnap készülünk a locsolásra. Hétfőn öntözünk és iszunk, kedden meg iszunk és föllocsolnak bennünket. Szóval azzal kezdődött, hogy reggel bejött a Józsi a műhelybe egy demizsonnal. Már csak félig volt. Ha meg nem isszuk, ráromlik. A borászati szakkönyvben is benne van, hogy a bort nem szabad félben hagyni. Nem volt biztosítva, lelöktük, hogy megelőzzük a kárt. Alig hogy ezzel megvoltunk, odalibegett a Maca. Hétfőn nem tudtuk meglocsolni, mert Leveleken lakik. Saját főzésű kisüstije volt. Az üveget visszaadtuk neki. Odajött a csoportvezetőnk, a Guszti. Csak úgy dőlt belőle a húsvéti illat. Szilvapálinka meg konyak. Az utóbbiból még volt vagy fél liter a zsebében. Nem sokáig. No, szóval azt mondta, hogy most
