Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-06 / 81. szám

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. április 6. Két Givenchy-modell Rózsaszínű összeállítás, melyhez kalap es nagyméret it hizsukiegészitö dukál Elegáns kék színű kosztüm, melyen a fő díszt a nagy gombok alkotják Á csimpánz mint béranya? II. Erzsébet angol királynő és a Brit Orvos Társaság a közelmúltban nyilatko­zatot tettek közzé, amelyben javasolják a lombikban mesterségesen létrehozott em­beri embriókkal végzett kísérletek eltiltá­sát. Javaslatukat arra alapozzák, hogy ho­vatovább az így létrehozott embriókat a fogamzásképes korban levő emberi bér­anyáknál olcsóbb csimpánzanyákban le­hetne kikölteni, ami az így született cse­csemő számára beláthatatlan következ­ményekkel járhatna még akkor is, ha a csimpánzanyában kihordott embercsecse­mőt örökbefogadó szülők nevelnék is fel. E tilalmat azért nem tartják elhamarko­dottnak, mert — miként Sir Jan Donald, a Glasgow-i egyetem nyugalmazott nőgyó­gyász professzora mondotta: „20 éven be­lül biztosan olyan előrehaladott állapotban lesznek a csimpánzanyával folytatott kí­sérletek, hogy csimpánzanyában kihordott emberi csecsemőkkel kellene számolni. Márpedig, amit a kísérletek a biológiai és más területeken eddig lehetővé tettek, azt rendszerint erkölcsi, vagy egyéb gátlások miatt az emberek nem mulasztották el megvalósítani.” Donald pedig úgy véli, hogy ilyen esetben a lombikban megter­mékenyített embrióból született csecsemők látnák kárát életreszólóan az ilyen kísér­leteknek. Egyébként a megkérdezett britek 75 szá­zaléka ellene volt a lombikban létreho­zott embriókkal való kísérleteknek, és ezek eltiltását kérték. Egy későbbi közvélemény­kutatás viszont azt mutatta, hogy a 20 év alatti megkérdezettek 60 százaléka az ilyen kísérletek folytatása mellett szólt. íszendei) Négyszínű kispulóver (MB. 96 CM) Hozzávalók: 5 dkg sárga, fehér, 10 dkg szilva­kék, petrolkék ROMA fonal, 2,5-es, 3-as kötőtű, körkötőtű. KÖTÉSMINTAK Patentminta: 1. sor: 1 sima, 1 fordított, 2. és minden további sor: simára sima, fordítottra for­dított szemet kötünk. Alapminta: 1. sor: sima, 2. sor: fordított. Szín­váltás: munkafolyamat közben a befejezett szí­nű fonalat, a bal oldal felé keresztbe fektetjük, s az alatta levő, felemelt, új színnel folyamato­san tovább kötjük a munkafelületet. Soronként 1 szemmel eltoljuk az új színű fonallal kötött szemek számát. Szempróba: 32 szem X 42 sor = 10 cm. MUNKAMENET Háta: fehér színű fonalból, 2,5-es kötőtűvel, 160 szemre kezdjük, patentmintával 6 cm = 27 sort kötünk. A munkát szllvakék színű fonallal, 3-as kötőtűvel, alapmintával folytatjuk. 8 cm = 34 sor elérése után, színváltásos diagonálmlntát kez­dünk. A 35. sorban: 158 szemet szllvakék színű fonallal, majd 2 szemet sárga fonallal, alapmin­tával (sima) kötünk. A 36. sorban (fordított) :i szem sárga, 157 szem szilvakék. A 37. sortól, fo­lyamatosan a sárga szemek száma 1-gyel nő. Az 53. sorban 140 szem szilvakék, 18 szem sárga, 2 szem petrolkék (új szín). 27 cm = 114 sor eléré­se után, mindkét oldalszélen szaporítunk minden 2. sorban 4X1, 3X2, 3 szemet (186). 47 cm = 198 sor elérése után a munkadarab középrészén nyakkerekítést készítüpk, tartaléktűre veszünk 38 szemet, majd ennek mindkét oldalszélén, min­den 2. sorban 3, 2X2, 3X1 szemet.- A nyakkerekí­téssel azonos magasságban, mindkét oldalszélen vállfogyasztást kezdünk. Minden 2. sorban lefo­gyasztunk 5X11, 1X9 szemet. Eleje: a hátrésszel azonos szem- és sorszám­mal, mintával, színváltásos diagonálcsíkkal, kar- kiszaporítással, vállfogyasztással kötjük. 41 cm --172 sor elérése után a középrészen nyakkere­kítést készítünk, tartaléktűre veszünk 12 szemet, majd ennek mindkét oldalszélén, minden 2. sor­ban 4, 3, 3X2, 7X1 szemet. összeállítás: az oldal-, és vállszéleket sor- és szemtalálkozás szerint, alapszínű fonallal a mun­kadarabokat összedolgozzuk. Az ujjszélszemeken, fehér színű fonallal, 2,5-es körkötötűvel felszed­jük a szemeket, 106 szemmel, patentmintával, 2,5 cm = 11 sort kötünk. Végül a szemeket az alap­szemnek megfelelően lefogyasztjuk. A nyakszélt, fehér színű fonallal, 2,5-es kötőtűvel, a tartalék­szemeket az eleje nyakszélen kiegészítve, 146 szemmel, az ujjaszélekkel azonos mintával, sor­számmal kötjük. P. V. Hol volt, hol nem volt... MIT MESÉLJÜNK A GYEREKEKNEK? „Mesélj ...” — gyakran kér­nek így bennünket a gyereke­ink, de időnként bizony előfor­dul, hogy meséink értetlenség­re találnak, és a lurkók ki is fejezik nemtetszésüket. Mind­ezt elkerülhetjük, ha tudunk néhány fontos tényt, mert sajá­tos összefüggés van a mesék egyes típusai és a gyerekek élet­kora között. Az egyik nagy tévedés, hogy a gyerekek első meséi a tündér­mesék. Ez nem így van. A két- háromévesek zömének hiába beszélünk a varázslatokról, a csodálatos hősökről és a nagy átváltozásokról. Ök csak azt ér­tik és érthetik meg, ami velük is megtörtént. IGAZÁBÓL AZT ÉLVEZIK, hogy a velük megesett dolgok a mesében újból megismétlődnek. A képzeletük ekkor még nem te­szi ugyanis képessé őket a meg nem élt helyzetek átélésére. Álta­lában azt szeretik, ha a mese ró­luk, vagy az ismerősökről szól. Az újraátélt, egészen hétközna­pi események — mi történt a boltban, reggel a felkelésnél vagy a játszótéren nap közben — megmozgatják a gyermek képzeletét, emlékezetét; gondo­latokat ébresztenek bennük, és mindezt érzelmek kísérik. Később már nem fontos, hogy a történet személy szerint róla szóljon. Elég, ha általában hall a gyerekekről, az ő világához tartozó tárgyakról vagy embe­rekről. Innen jut el meglehető­sen hamar az egyszerűbb csodás elemek megértéséhez és élveze­téhez. Az állatokról szóló elbe­szélések az első igazi mesék. A három-négyéves gyerek kíván­csian figyeli az állatok életét, ezek „emberi” magatartását. Ez elsősorban a gyerek valamennyi jelenséget emberi cselekvésnek tulajdonító gondolkodás mód­jának felel meg. Négy-ötéves korra a gyerek érdeklődése fokozatosan a tün­dérmesék felé fordul. Ezért is nevezik ezt az életszakaszt egyes pszichológusok és kuta­tók „mesekor”-nak. Erre az idő­re alakul ki a gyermek „mese­tudata”. Képes arra, hogy a me­sét és a valóságot megkülön­böztesse. Ugyanakkor a mesé­ben minden lehetséges, a kis és nagy álmok teljesülnek. A gye­rek a beleélő, elrévülő hallgatás közben tulajdonképpen kom­penzál — a mesében minden megeshet vele, ami a valóság­ban nem történhet meg. A gyer­meki világ szűkös keretei szin­te szükségletévé teszik a mese­hallgatást. Az óvodás ülhet ko­csiban, de nem vezetheti; kérés­nek tesz eleget, de igazából nem irányíthat — főleg a nagyobba­kat nem —, és még az igazsá­gosságokat is el kell szenved­nie, de maga nem oszthat igaz­ságot. Ezek a feszültségek a mesehallgatás révén feloldódnak, s elképzelései legalább a mesé­ben teljesülnek. A mesék leg­nagyobb erénye ebben a kor­ban az, hogy sok bennük az AZONOSULÁSRA ALKALMAS HŐS és helyzet. A gyerek ezekbe be­leélve magát kielégítheti vá­gyait, kárpótlást kaphat, és így akarva-akaratlanul fenn­tartja érzelmi egyensúlyát. A tündérmeséket kedvelő nagycsoportos már kezdi meg­érteni, a népmesék kissé régies, nehézkes nyelvezetét, furfangos történeteit is. Meséljünk nekik humorosat is, mert gyerekeink nagyon szeretnek nevetni. Kö­zeledvén az iskolás korhoz egy­re jobban kedvelik az izgalma­kat, majd az ezt követő megol­dásokban a „boldog-vég” motí­vumot. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy eljött a hosszú, illetve folytatásos mesék ideje, sokáig képesek figy .lemmel kí­sérni a történéseket, a bonyo­dalmakat. Régóta vita tárgya, hogy sza­bad-e az óvodásnak ijesztő me­séket mesélni? Ma már az a szakemberek álláspontja, hogy akkor lehet, ha a mesetudat ki­alakult a gyerekben, tehát ké­pes a valóságot és a mesét megkülönböztetni. De este, le­fekvés előtt ezt sose tegyük — nyugodt, békés álomra van szüksége. Cs. I. PRÓBÁLJUK MEG MI IS! Á pingálás művészei A tojásfestés hagyomá­nya a tavaszi népszoká­sokhoz, leginkább a hús- véthoz kötődik. Díszítő- művészetéről nevezetes vidékeinken gyakorlott népművészek remekei őr­zik gazdag motívumkin­csünket. Képeinken jól látható, hogy egyes táj­egységeken egyszínűre festett, máshol díszesen pingált hímes tojásokkal várják a lányok, asszo­nyok a húsvéti locsolókat. Tolna megyei tojásfestők Húsvét Kazáron Sárközi motívumok Korszerűen, ízletesen TEJBEN SÜLT PECSENYE Hozzávalók: 1 kg kicsonto­zott sertéskaraj, 3 dkg vaj, tej, só, csapott mokkás kanálnyi kakukkfű, 1/4 citrom leve. A forró vajon átsütjük a besó­zott húsdarabot, kissé megpirít­juk, és leöntjük annyi tejjel, hogy ellepje. Hozzáadjuk az ízesítőket, és fedő alatt, kis lángon puhára pároljuk. BELGA TEJBERAGU Hozzávalók: 75 dkg sovány sertéskaraj vagy -comb, 5 dkg vaj, tej, 1 fej vöröshagyma, só, 3—4 szem szegfűszeg. Kockákra vágjuk a húst, és élénk tűzön a vajon kb. öt percig sütjük. Le­öntjük annyi tejjel, hogy ellep­je, és megsózzuk. Beletesszük a megtisztított hagymát, amely­nek oldalába a szegfűszegáze- meket szúrtuk, és lefedve, las­sú tűzön puhára pároljuk. Ak­kor jó, ha a hús a tejet magába szívta, és csak barna mártás maradt alatta. Tálalás előtt a hagymát kidobjuk belőle, és rizzsel körítve adjuk asztalra. „BÉCSI SZELET” MARHAHÚSBÓL Hozzávalók: 60 dkg marha­felsál, 2 dl tej, 2 tojás, só: liszt, tojás, morzsa a panírozáshoz: olaj a sütéshez. Kétszer átda­ráljuk a húst, és összegyúrjuk a tejjel. Másnapig hideg helyen állni hagyjuk, majd a tejet ki­nyomkodva belőle, a húst ösz- szegyúrjuk az egyik tojással meg sóval. Vizes kézzel lapos szeleteket formázunk belőle, és a szokott módon lisztbe, tojás­ba, morzsába forgatjuk, majd bő, forró olajban — akár a rántott húst — ropogós pirosra sütjük. EGÉRKE Hozzávalók: 5 dl tej, 5 dl ré­tesliszt, 6 tojás, egy csipet só, a sűrítéshez bőven olaj, tálalás­hoz kakaós vagy fahéjas por­cukor. A tejet egy csipet sóval felforraljuk, és a lisztet állan­dóan kevergetve, apránként szórjuk bele. Fakanállal a tű­zön addig dagasztjuk, míg az edény falától nem válik a tész­ta, majd langyosra hűtjük. Egyenként bedolgozzuk a tojá­sokat, majd bő, forró olajba — az olajba mártogatott evőka­nállal — kis fánkokat szagga­tunk belőle. Ropogós pirosra sütjük, és kakaós vagy fahéjas porcukorral meghintve tálaljuk. DARAMORZSÖKA Hozzávalók: 1/4 1 rétesliszt, 1/4 1 búzadara, 1/2 1 tej, 4 to­jás, 3 evőkanál olaj, csipet só, a tálaláshoz málnaszörp vagy barackíz, porcukor. Habverővel simára keverjük a lisztet a bú­zadarával meg a tejjel, és csi­pet sóval, és legalább egy fél napig állni hagyjuk. Ezután belekeverjük a tojások sárgá­ját, végül a habbá vert fehér­jét. Megforrósítjuk az olajat, beleöntjük a tésztát, és élénk tűzön sütjük az alját, majd la­páttal megfordítjuk. Utána elő­re melegített sütőbe toljuk, és húslapáttal időnként megfor­gatva — nagyobb darabokra tördelve — megsütjük. Porcu­korral meg híg, forró barack­ízzel vagy málnaszörppel tálal­juk.

Next

/
Thumbnails
Contents