Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-06 / 81. szám

1985. április 6. Kelet-Magyarország Jelölök és jelöltek F urcsa szokás, meg hagyomány néme­lyeknél, hogy a fo­nákjánál kezdik azt, amit illenék a maga eredeti va­lójában szemügyre venni. Ezért nem vélünk semmi meglepőt felfedtezni az el­ejtett szavakban, elhangzó félmondatokban megbúvó kétkedésben, töprengésben, vajon sikerüil-e — lévén szó meglehetősen népes testület majdani tagjairól, nagyközségi közös tanács­ról — minden tanácstagi választókerületben megfe­lelő két jelöltjeí állítani? S ha igen, vajon egyezuk-e majd a jelölni összegyűlő választópolgárok vélemé­nye a tisztségre alkalma­saknak ítélteket kiállító népfrontbízottságokéva 1, hi­szen öt falut fog majd ösz- sze a testület, ötször se­regnyi különbözőséggel, jel­lemzővel. érdé káéi, más és más elszánásolckal?! Ami lehetőség volt. az most kötelezettség. Az előbb idézett kétkedés, töp­rengés — esetünkben a székhelytelepülés népfront­titkáráé — innét, e kötele­zettségből származik, hi­szen az 1983-iban elfogadott új választójogi törvény a korábbi lehetőséget, a ket­tős vagy többes jelölést az idén sorra kerülő választá­soktól kezdődően kötele­zettséggé, meg nem kerül- hetővé teszi, még olyan esetekben is, amikor — mi­vel az első forduló esetleg nem hozott döntést — meg kell ismételni a választást. A kettős — vagy többes — jelölés, a mindenképpen valaki mellett voksolás a sízavazás napján, azaz elő­ször a jelölés, majd a je­löltek mérlegelése mindien- kire többet ró, azokra is, akik jelölnek, s azokra is, akik vállalják a jelöltséget. Igen, a felelősségről van szó. Az állampolgár több irányú felelősségéről, hi­szen annyi mindent adhat és kell is adnia azoknak útravalóként, akikre ráru­házza bizalmát. Ám ezzel párhuzamosan, éppen mert sok a tennivaló, az állam­polgár magára veszi a fe­lelősséget azért: rátermet­teket, alkalmasakat, tehet­ségeseket, szorgalmasakat jelölt-e ki, választott-e meg- arra, hogy őt képviseljék? Ne gondoljunk csékély sú­lyú teendőre, hiszen orszá­gosan és kerekítve, száz­ezer nő és férfi az érin­tettje a tanácstagi kettős jelöléseknek, mint jelölt. A jelölők pedig annyi millió­an lesznek, amennyi a vá­lasztópolgárok száma a vá­lasztási névjegyzékek vég­legesítésékor. Kishitűségre vallana, ha bárki azt gon­dolná, lámpással kell ke­resni a minden tekintetben alkalmas jelölteket, mégha százezer is a számuk. S ennél is nagyobb kishitű­ségről — sőt, politikai út- tévesztésről — tanúskodna az, ha bárhol, bárki úgy vélekedne, nincsen jelen a szükséges közéleti érettség a jelölőgyűlésre elmenő, azután a szavazókörzetet felkereső állampolgárok kö­zött. Jelen van, csak ép­pen — nem mellékes! — a környezet, a közeg for­málásával, a kiválasztás, a mérlegelés, a jelölés, a szavazásra bocsátás mozza­nataival újra meg újra iga­zolni kell: valóban fontos az egyéni vélemény, való­ban dönt az a bölcsesség, amely a közösségé. A közös felelősség már ott kezdődik, ahol, amikor szóba kerül; ki lenne jó a tisztre, jelöljék-e, mi szól mellette és ellene, mi a másik lehetséges jelölt mel­lett és ellen, folytatódik azután azzal, hogy ott van-e a választópolgár a jelölő­gyűlésen ... Mert bizony könnyebb bírálni, mások mit csinálnak, mit nem, mint részesnek lenni kez­dettől fogva! Részesnek, kinék-fcinek a maga tere­pén, a maga lehetőségeivel és — ez a lényeg! — a maga képességeivel. Legyen hát ilyen érte­lemben közösség a falu, a város, keresse meg a leg­jobbakat. Azokat, akiknek egyéni arculata van a teg­napot a holnappal összekö­tő teendők végrehajtásának forgatókönyvében, azaz szerepe nem a statisztáé, aki néma létszám, aki bó­lint, amikor kell, hanem jellem, karakter, érti és gyakorolja lokális és tág egyeztetésének bonyolult módszertanát. Az egyén józan ítélete: a közösség bölcsessége. _ ■ t V an, persze, hogy van egy hivatalos — törvényekkel szigo­rúan szabályozott — mecha­nizmusa a jelöltek állításá­nak, a jelölőgyűlések lebo­nyolításának, a szavazólap­ra való felkerülésnek, a ki­választás és a választás va­lamennyi mozzanatának. A törvény azonban nem képes beleszólni bölcs bíraként ér­telem és érzelem váltakozó kimenetelű csatájába, ki szóljon majd a nevünkben, ki járjon el képviseletünk­ben. A törvény nem lehel bírája döntésünknek. Ezért, hogy a törvény helyét ilyenkor másnak kell be­töltenie. Felelősségérze­tünknek. L. G. Már folynak az üzemi pró­bák a tuzséri központi ko­romfogadóban. A munkák irányítására a helyszínre ér­kezett az NSZK-ból a terve­ző. Az ő vezetésével folytat­ják a berendezések finom be-’ állítását, amelynek végez­tével megtörténhet a mű­szaki átadás. A létesítmény ünnepélyes avatását május 10-re tervezik. Ezt követően innen jut el a felhasználók­hoz — javarészt a' gumiipar részére — az ipari korom. G. B. M z aprócikkek gyárában már évek óta mükö- “ * dött egy készülék, ame­lyet egy bizonyos Przyby- szewski konstruált azzal a céllal, hogy ne kelljen ha­sonló készülékeket drágán inportálni. Przybyszewski ké­szüléke gemkapcsokat gyár­tott irodák és magánszemé­lyek részére. Eleinte a ké­szülék kézi meghajtással, kurblizással működött, de az utóbbi évtizedben, ami­kor korszerűsítették az ipari berendezéseket, ezt a gépet is villamos meghajtásúvá ala­kították át. Ekkor azonban a készülék olyan gemkapcsokat kezdett gyártani, amelyek egy nagy S-betűhöz hasonlítottak, mert a motor forgási sebessége túl nagy volt a konstruktőr által annak idején számí­tásba vett tűrési határhoz képest. De alapjában véve ezek mégsem voltak rossz termé­kek. Végül is a gyártási mód­szer korszerűbb volt, mint addig, a gyártás mennyisége pedig csak alig csökkent. Te­hát érdemes volt folytatni. Csakhogy a gép hirtelen teljesen megzavarodott. Gem­kapocs helyett egyszerű drót­darabkákat kezdett szórni a különleges fogantyúra fel­akasztott vödörbe (ez is újí­tás volt, még a háború utá­ni időkből, azelőtt a vödör a padlón állt). A készüléket alaposan át­vizsgálták, de eredményte­lenül. — Ez nem fog tovább men­ni számítógép nélkül — mondta Plucha igazgató. — A XX. században élünk, nem vagyunk kiszolgáltatva a gé­pek szeszélyeinek. így hát importáltak egy számítógépet. Ez még min­dig gazdaságosabb volt, mint ha a gemkapcsot importál­ták volna messze a tenge­rentúlról, bármennyire fel­élénkült is az utóbbi időben a tengeri áruszállítás. Csak az volt a baj, hogy a számítógéphez senki sem értett. — Hát ez így nem lesz jó — mondta Plucha, az igazga­tó. — Én majd kiutazom a gyártóhoz és ott, a helyszínen tanulom meg a számítógép kezelését. — Megéri? — kérdezték Pluchát. De ö csak legyintett. El is utazott és amikor visszatért, mindent tudott a számítógépről. Azonnal hozzá is kapcsolta a számí­tógépet a készülékhez. Rög­tön kiderült, hogy mindösz- sze egy csavart kell szoro­sabbra húzni. A dolog már sínen van. Most már csak egy csavar­húzót kell vásárolni. Az aprócikkek gyárának igazgatósága bízik abban, hogy a jövö év elején meg tudják szerezni az ehhez szükséges pénzeszközöket. A Szpilkiböl fordította: Lipcseyné Bánfalvi Júlia A szabadság négy évtizede Balkányban Két város vonzásában Es akkor felállt Babos Csorna Petritanyáról s az mondta: — Nem kell minket agitál­ni, elnök elv társ. Hogyne akarnánk már a vizet. Hi­szen nyáron kiszáradnak a kútjaink. Ügy hallottuk, ki­csit többe kerül mifelénk, mint másutt. Nem sajnáljuk énte a húszezret. Ha kell, egyszerre befizetjük. Csak tessék intézni, hogy mielőbb itt legyen a víz ... Dankó József tanácselnök — mi tagadás — megindul- tan hallgatta a hozzászóláso­kat. A falugyűlés észrevétle­nül baráti beszélgetéssé sze­lídült. Rajtik Mihályné, Kala Zsigmondné, Szoták Sándor is bizonygatta, mennyire vár­ják mér a vezetékes vizet. Nagy kincs az még faluhe­lyen is, hát még a tanyán! Büszke lehet rá Balkány, hogy a tanyák népének is megnyithatja a vízcsapot. A tanácselnök lelki szemei előtt megjelent egy kép. Régi cselédek lakták a balkányi tanyavilágot, akiknek legfel­jebb az jelentette a változa­tosságot, ha a Gencsy .uraság helyett Gödényl Istvánhoz ■sze­gődtek szolgálni. Életük mér­tani pontossággal kimért me­derben zajlott. Eseményt leg­feljebb az jelentett, ha a tu­catnyi szüléshez még lovas kocsin sem tudták kivinni a doktort. Még jóval a felsza­badulás után is kísértett ez' az áldatlan állapot: az anya megszült otthon, de a mentő nem tudott a bekötő úton átvergődni. Sár, sár, amerre csak néz az ember ... Így volt ez évszázadokon, talán ezredeken át. Még a település neve is őrzi a sa­rat, bár a nyelvészek három variációt is kitaláltak a Bal­kány név eredetére. Törökül Sarat jelent a bal, a bálkány szó pedig vizenyős, lápos helyre utal. Még egy törté­nelmi magyarázatot is idéz Zsadányi István iskolaigaz­gató, aki a község történetét megírta. Eszerint I. László király a geszterédi csatában 1085-ben megveri a besenyő­ket, elfog és itt telepít le egy Báli kán nevű vezért és a falu innen kapta az elneve­zést. Ki tudja? Mindenesetre már 1214-ben említést tesz a korabeli krónika Balkányról. Századokon át írják Bulcsú­nak, majd Wulkánnak. 1815- ben a református egyház pe­csétnyomóján Balkan néven szerepel. Ha a falu annyira hival­kodó lenne, nagy csinnadrat­tával ünnepelhetné akár nyolcszáz éves fennállását. Az itt élő nép azonban nem a történelmi múltban talált fogódzót. A cselédsors egyéb­ként sem kedvezett az ün­neplésnek. A múlt előszám- lálása helyett éppen elég szá- molnivalót adott a szegény embernek a mindennapi, na­gyon szűkös kenyér előte­remtése. Sokan el sem jut­hattak az emberi lét egyik fokmérőjének tartott iskolá­zottságig. Még évekkel ez­előtt is kétszázan ültek es­ténként a padba, hogy a hi­ányzó osztályokat pótolják. Sokan akkor ismerkedtek meg a betűvetéssel. Balkány­ban és a környező 26 tanyán már csak a nagyon idősek közt tudnak analfabétákról, de még mindig lehetnek vagy kétszázötvenen. Ezt most mér­te fel a tanács, hiszen szavazni az is elmegy, akinek az éle­Nemrégiben nyitották meg Balkány Váci Mihály utcát. legújabb utcáját, a téből ki-maradit az írás-olva­sás. Eddig úgy tettek, hogy a családfő bement és lesza­vazott mindannyiuk nevében. Most a tanácsi emberek le­ülnék velük és elbeszélget­nek, mit jelent, hogy ők is voksolhatnak. Az elmondhatatlan szegény­ségnek — bármennyire el­lentmondásos; — voltak jó oidal-ai is. A e^elédsorból fel­szabadult rembeceket flepi kellett "agitálni az államosí­tás előnyeiről. Szívesen be­kapcsolódtak a Gyümölcster­mesztő Nemzeti Vállalat — a mai állami gazdaság — in­dításába. A tsz-szervezésnél nem kellett egykori gazdák -ellenállását letörni. A volt cseléd, a zsellér persze hogy igent mondott a közös bol­dogulással kecsegtető új gaz­daságra. Az államhatalom megalakulásába, jobban mondva megalakításába is egyszerű parasztemberek kap­csolódtak be. Szakmai hoz­záértésük lassan csiszolódott, a kezdeti hiányosságokat ha­tártalan lelkesedésük pótolta. Weisz lgnácné. és Palugyai Mihály az első tanácsi testü­letnek is tagja volt már 1950- ben és még ma is a köz­ügyek szolgálatának szente­lik szabad idejüket. A történelmi szükségszerű­ség, a demokratizmus széle­sedése sok embert ültetett magas posztra. Gondolta vol­na-e a kilenegyermekes ke­rékgyártó harmadik fia, Haj­dú László, hogy őbelőle egy­kor tanácselnök-helyettest csinálnak? A még ma, het­venkét évesen is szorgalma­san tevékenykedő pékmes­tert a frissen sült kenyér il­lata megigézte. Nagy család­ban sokat nyomott a latban, hogy valaki a kenyérről tud gondoskodni. Maszeknál sza­badult, s eleinte arra riadt lidérces álmából: „Segéd úr, itt a munkakönyvé, elbocsá­tom!" Ezt akarta elkerülni, ezért dolgozott kettőzött szorgalommal. A nagycsalád kenyerét nem tehette kocká­ra semmi áron. 1945-be'n kér­te felvételét a pártba és ki­tartott hűségesen a történel­mi viharok idején is. 56-ban őt tették meg párttitkárnak. Titkárukká választották a kisiparosok éveken át. Azzal indokolták: apád is megbe­csült iparos a faluban, te Nyíregyházán tanultad a mesterséget. Tapasztalt, vi­láglátott ember lévén te a mi fiunk vagy! A közügyekért fáradhatat­lanul talpaló pékmestert a tanács is beválasztotta sorai­ba. Megtették elnökhelyettes­nek. Ám a kemencéhez, az irdatlan dagasztócsészéhez, a foszlós kalács sütéséhez szo­A Fémmunkás Vállalat több ipari munkát. (Császár Csaba száz munkásnak ad helyben felvételei) kott pék nehezen igazodott el az államigazgatás bonyo­lult gépezetében. Ő az egy­szerű emberek igazával ér­velt, ám amikor látta, hogy az ügyintézés korszerűsödik, a tanács egyre felkészültebb embereket igényel, igyekezett megértetni az illetékesekkel: ő tette a dolgát, amíg szük­ség volt rá. Később -már na­gyobb .haSzrjet hajthat a sü­tőiparban* jGth Viszont kettő­zött erővel pótolta a kiesést: részt vett a balkányi sütő­üzem megindításában, ok­tatta az ipari tanulókat mes­terségbeli fogásra, szakma­szeretetre, tiszta emberségre. Nem véletlenül köszönnek neki ma is nagy tisztelettel az idősebb pékek megyeszer- te. Most, nyugdíjasként vett egy kis názat; amíg dolgo­zott, nem jutott többre a gyermekek taníttatása mel­lett. A balkányi tanyavilág in­kább kötött, mint oldott. Tíz­ezer lelket számlált a felsza­badulás idején. Ám a szak­maszerzéssel egy soha nem látott elvándorlás kezdődött, amely talán csak a nyolcva­nas évek elején látszott meg­torpanni. 1970-ben 7600-an éltek itt, manapság pedig évente 50 új lakásra adnak ki építési engedélyt. Felgyor­sult az építkezés, mert hely­be jött a munka az állami gazdaság, a termelőszövetke­zet és a Fémmunkás helyi üzeme révén. És felgyorsult azért is, mert lerövidültek a távolságok. Két város von­zásában, Debrecen és Nyír­egyháza között él Balkány. A hivatalos központ, Nyírbátor vajmi kevés hatást gyakorol az itt élőkre. Háromszáz autón járnak az itteniek. Ki emlékszik már a negyven év­vel ezelőtti állapotra, amikor csak az orvosnak és egy kö­zépparasztnak volt biciklije a faluban ? Lovas hintón járt az uraság, fényévnyi távol­ságra a földi halandóktól. De ma már az autó ára kikere­kedik egy őszi almaszedés, dohányszüret, sertésleadás után. — Ezért a forintért itt töb­bet kell hajtani — mondja Dankó József. — A komfor­tosabb életnek itt dupla ára van. Ahhoz, hogy az utolsó tanyán is bekössük a vil­lanyt, nyolcvan kilométernyi elektromos vezetéket építet­tünk. A tanyákat hetven ki­lométernyi bekötő út köti köldökzsinórként a világhoz. Az utaknak egyharmada földút mindössze. S merész álmokat szövegeztünk: vizet viszünk a tanyákra. Nyolc­van kilométernyi vízvezeték hálózza be majd a sűrűn la­kott településeket. A törek­vés megvolt az emberekben, mert kutat ástak és felsze­relték a fürdőszobát. De a bizonytalanul csordogáló csa­pot nem szívelték errefelé, csakúgy, mint minden mást, ami becsaphatta őket. Ezért aratott nyílt tetszést Babos Csorna. Szoták Sándor felszó­lalása: nem sajnálják ők a saját munkájukat sem. csak mielőbb teremtsenek itt a ta­nyán is emberi életet. Ha már itt kötelezték el magu­kat, kitartanak a tanyai élet­forma mellett. De a hűségért cserébe vizet, villanyt, utat, a boltba alapvető élelmiszert kérnek. Tóth Kornélia __________3_ Megám Korszerűsítés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents