Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-03 / 78. szám
Kelet-Magyarország 1985. április 3. Világ proletárjai, egyesüljetek! KARPÁTI IGAZ SZŐ Az Ukrajnai Kommunista Párt Kárpátontúli területi bizottságának és a népképviselők területi tanácsának lapjo OproH 3anapnaTcbKoro oŐKQwy KoMyMicTHHHoj napTií YupaiHH i oőnacHoí Pa«« HapoflHMX AenyTaiiB Ezt az oldalt testvérlapunk. a Szovjetunió Kárpátontúli területén megjelenő Kárpáti Igaz Szó munkatársai állították össze hazánk felszabadulása 40. évfordulója alkalmából. MinkásödOlö lestői környezetben Festői környezetben épült fel a Szolyvai Favegyi- kombinát ..Kristályforrás” vállalati üdülője. Nemcsak a házak nőnek írsava rangja írsaván a tanácsi iroda egyik ablakából a hajdani teret már most is ékesítő áruház feszíti homlokát a szélnek. Korszerű, ízlésesen kivitelezett épület. Az áruház irodájában Hanász Márta mondja: négy év alatt 28 százalékkal nőtt a forgalom. Évente 7 százalék — valóban nem csekélység. Sok köze van ehhez annak, hogy — nem egészen három éve — hsává városi rangra emelkedett. Burcs Annától, a városi tanács -végrehajtó bizottságának titkárától megtudom: az utóbbi két évben 187 család költözött új otthonba. Minden létesítménybe bevezetik a földgázt. Oj arcot ölt írsava. S most különösképpen jó érzés tudatosítani azt, hogy ebben pótolhatatlan szerepet játszanak a nép választottjai, akik szervezői és résztvevői az utak rendbehozási munkálatainak, akik ott vannak az Irsavka folyó partjai megerősítésére szervezett önkéntes munkában. akik a bölcsőde-óvoda alapjainak lerakására, falainak felhúzására nemcsak mozgósítják az embereket, hanem személyesen mutatják meg, hogyan kell térítésmentesen is szív- vel-lélekkel dolgozni. — Nemcsak a házak nőnek nálunk. Változnak az emberek is. Magukénak érzik a várost, ahol élnek, az üzemet, a gyárat.1 ahol dolgoznak. Nálunk alig van lemaradozó vállalat. De a legbüszkébbek a 253. számú GÉV -re. a gépjavító üzemre, a Mezőgép-re vagyunk — mondja a városi vb titkára. Az elmúlt két évben megépült egy függőhíd, több kilométeren a vízvezeték, csatornahálózat, járda, világítási kaptak éjjelre az utcák. A Lenin utca 54. szám alatti házba alig pár hete költöztek be ide az emberek. Ä 3. számú ajtón kopogok. A lakók nem vártak vendéget, mert éppen nagymosáshoz készültek. Ennek ellenére szívélyesen bieinvitáltak. A házigazda Papp Tibor, az írsavai Gépjavító Üzem esztergályosa. Felesége, Natália ugyanott nyilvántartó. Most gyermekgondozási szabadságon van. Okszana még csak háromhónapos. Viktor négyéves, Sanyika másfél. Szétnézünk az ízlésesen berendezett lakásban. — Ami kell, megvan — mondja a házigazda. — Csak az a fontos, hogy béke legyen. Én magyar vagyok, a feleségem ukrán. A gyerekek mindkét nyelvet beszélik. A gyárban sem aszerint ítélnek meg senkit, hogy milyen az anyanyelve. Az lenne jó. ha ilyen egyetértés lenne az egész világon. BALOGH BALÁZS Fodor Géza: Vers egy öreg szerszámkovécsról Mert üllő. dac és kalapács volt. Ami engem vert. kikovácsolt — Fehéren izzó Vasban Törettem. Akaratlan. Bordáim közül iszonyú dal Parazsa szít a fújt.atóval — Ami bennem ég. Minden Szikrát fog Tűzkörökben. Magam halálnál élesebbre — Napot veretnék fényesebbre! Izzasson legbenn Váltig. — Utolsó Csigolyámig! A beregszászi kerületi Gecsében nemrég korszerű könyvtár épült. Tiszaháti emberek Három nemzedék Miközben a Tisza-hidról lefordulva gépkocsink rátért a nagyszőlősi kerületben lévő Határőr Kolhoz birodalmába vezető útra, ötlött fel bennem a kérdés: milyenek is azok az emberek, akik négy, örömet és gondot egyaránt osztogató évtized alatt képesek voltak leküzdeni évszázadok nyomorát? Biró Andor kolhozelnök, a Szocialista Munka Hőse, az Ukrán SZSZK Legfelsőbb Tanácsának képviselője: — A jó gazdák ilyenkor már a tavaszi tennivalókra gondolnak, melyeket most kell megalapozni. Tavalyi évünk, mint azt az ország szocialista verseny győzteseiként kiérdemelt magas elismerés, az SZKP KB. a Szovjetunió minisztertanácsa, a szovjet szakszervezetek és a Komszomol KB vörös vándorzászlaja is bizonyítja, sikeres volt. s az idén sem szeretnénk lejjebb adni. Egymás után nevezi meg azokat, akikre méltán büszkék a kolhoz tagjai. Három nemzedék képviselőit ajánlja: Nagypaládon lakik Csele Károly, akit a környéken szinte mindenki ismer és tisztel. Az egykori Bolsevik Kolhoz (már sok éve egybeolvadt a Határőr Kolhozzal) alapítóinak egyike és egyben első elnöke is. Jóval túllépte már a hetedik ikszet. talán ezért számítottunk arra. hogy otthon találjuk. Szikár, egyenes tartású férfi. Gondolatai a múltban keresgélnek. Azokban az években, amikor a nagypa- ládiaknak dönteniük kellett, melyik úton haladnak tovább. Kincses Sándorral, Bagó Józseffel, Szityiján Sándorral és másokkal sorba járták a házakat, lelkes szóval agitáltak a közös gazdaság mellett. Volt, ahol szívesen látták őket, de akadt olyan ember is, aki vasvillával fenyegetőzött. Ezek voltak kevesebben. A szegénység, mely egymásra utalta az embereket, jó kovácsolóerőnek bizonyult. 1948 őszén megalakult a kolhoz, s őt választották elnöknek. — Szavakban nehéz visz- szaadni az első aratás élményét — fűzi tovább mondanivalóját Csele Károly. — Akkor már szétosztottuk a fölA lig van vele egykorú szovjet ember, aki számára 1941 júniusa nem jelentett volna éles választóvonalat az életben. A derűs múltat, mindazt, ami szép volt, durván, kíméletlenül kettészelte a háború. Láng és füst borította el a tegnap még fényes égboltot, a földet töméntelenül sok emberi vér itatta át. Hajló Mária számára az átmenet még a szokásosnál is kíméletlenebb és fájóbb volt. Rövid napok alatt Volcsánszk véres harcok színtere lett. Augusztusban Máriát és a vele egykorú lányokat védelmi munkára mozgósították. A Szúrni területen végeztek földmunkákat, egyre sűrűbben zúgtak el a fejük felett az ellenséges repülőgépek, géppuskatüz- zel árasztva el a lapátoló embertömeget. Menekülniük kellett. A front állandóan a nyomukban volt. Októberben már Volcsánszk is közvetlenül a hadiövezetbe került, sőt, november elején a németek rövid időre el is foglalták a várost. A Vörös Hadsereg csapatai később visszaszorították az ellenséget és a harctér alig 6—7 kilométernyire otthonuktól állapodott meg. Mária a közeli tábori kórházban segített a sebeJelzőtüzek fényénél Mária története sültek gondozásában. így ment ez egészen 1942 május végéig, amikor is a kerületi komszomolbizottságba hivatták. Közölték vele, hogy Vorosilográdba küldik tanfolyamra. Az események azonban másként alakultak. A hitleristák — most már ugyan csak a front déli szakaszán — ismét támadásba mentek át. A tanfolyam hallgatóit, mintegy 30 lányt, közvetlenül a város kiürítése eiőtt beszélgetésre hivatták. Ezúttal nem a megszokott előadók, hanem feszes tartású, szigorú tekintetű tisztek fogadták őket. Közölték velük, hogy egy különleges rendeltetésű iskola számára toboroznak embereket. Ezeket fontos harci feladattal az ellenséges hátországba küldik. Nem titkolták: a küldetés halálos kockázattal jár. Aki a Gestapo karmai közé jut. nem kerülheti el az embertelen kínzásokat sem. Aki nem retten vissza a veszélyektől, annak másnap jelentkeznie kellett. Tizennégyen jelentek meg. Köztük volt Hajló Mária is. Ezután az események gyorsan váltakoztak. Előbb Sztálingrádba vezényelték őket, onnan Szárátovba, majd Moszkvába, ahol ak- koribban az ukrajnai partizánmozgalom törzse működött. Míg ezt az utat megjárták és közben megfeszített ütemben tanultak, már 1943 márciusa lett. Máriát 1943. június 14-én Fjodorov partizánegyesüléshez vezényelték a Zsi- tomir területre. A könnyű U—2-es repülőgép két oldalán sűrűn nyíltak szét a légelhárító lövedékek tűz- pamacsai és a robbanások megremegtették a könnyű, fürge tákolmányt. Mária nem tagadja: ilyenkor a torkában dobogott a szíve. A veszélyes övezeten csakhamar túljutottak. Lent a mélyben, feltűntek a partizánrepülőtér jelzőtüzei. Nehéz hónapok következtek. Állandó mozgásban voltak, szüntelenül csa- tározva az ellenséggel. 1944 januárja volt már, amikor Rokitno városkánál egyesültek a Vörös Hadsereg élcsapataival. Végre megpihenhettek. Rá is fért 6 hónapi állandó csatározás és az erdőben való bolyongás után. Rovnóba került, onnan fel- gyógyulása után a Kijev melletti Szvjatosinóba vezényelték, ahol új partizánjelöltek készültek a leendő bevetésekre. Hajló Mária vezető rádióst a Kotelnik Szergej rádióst eredetileg Majorov osztagához osztották be. A helyszínen azonban kiderült, hogy ez az osztag már elindult az ellenség hátországába. Mária ismét néhány hetes haladékot kapott. És ez hozta őt össze leendő parancsnokával és majdani férjével, Priscse- pa Ivánnal. Priscsepa osztaga három repülőgépen indult el írsava környékére 1944. augusztus 25-én. Úszta Gyula osztagának a támaszpontjára kellett érkezniük. Mária a parancsnokkal, Usakov felcserrel és néhány más harcossal a harmadik gépen foglalt helyet. A táj alattuk át- hatolhatatlanul sötét volt. Egy idő múlva lent a mélyben feltűntek a boríték alakzatban elhelyezett máglyák. Repülőgépük leírt egy kört és a navigációs tiszt kiadta a parancsot az ugrásra. Mária másodikként hagyta el a fedélzetet, közvetlenül Priscsepa után. Az erdőt közvetlenül a földet érés előtt látta meg. Szerencséje volt. Egy vágaton landolt, simán, a legkisebb baj nélkül. Az utasításnak megfelelően gyorsan összesodorta és elrejtette az ejtőernyőt. Ami ezután történt, arról már sokszor írtak különböző lapokban és könyvekben. Ez már szorosan hozzátartozik az Úszta— Priscsepa partizánosztag legendákkal övezett történetéhez. Az ütközetek szakadatlan sorozata a környéken csakúgy hemzsegő fasisztákkal, portyák, rajtaütések, kitörések az ellenség gyűrűjéből. H ogy mi volt ezután? Egy egész élet. Hosz- szú negyven év egy férfi oldalán. aki egykor parancsnoka, majd megértő, gyöngéd férje, leányainak szerető apja lett. És megbízható támasza. Ezért is érzi annyira hiányát most, hogy csaknem egy éve örökre távozott mellőle. Lusztig Károly det, az első építkezések terveit szövögettük. Hamarosan új istállóval lettünk gazdagabbak... Fáradozásainknak meg lett az eredménye, a legjobbak között kezdtek emlegetni bennünket. 1950- ben léptem be a pártba, még ugyanabban az évben munkám elismeréseként egy küldöttséggel Magyarországra is eljutottam. Hát így kezdődött a mi ébredésünk . . . Már tizenhat éve nyugdíjas, de itt-ott még besegít. A változásokról beszél, a gépesített termelőmunkáról, a megszépült faluról, a gazdag ismeretekkel rendelkező emberekről. őszintén örül a sikereknek, büszkén mondja, gazdaságuknak alig akad párja a területen. Azt elhallgatja. hogy ehhez neki is köze van. Nem is kevés. Beszélgetésünk fonalát már a nagyüzem 2. sz. állattenyésztő telepén fűzzük tovább. Kökörcsény Katalin fejőnővel a déli fejés előtti órában találkozunk a telep klubjában. — Húsz éve dolgozom itt — mondja. — Még gyermekfejjel határoztam így. Édesanyám fejőnő volt, gyakran mellészegődtem. A két évtized alatt sok minden megváltozott. Korszerű gépekkel szerelték fel az istállókat, könnyebb lett a munka. Így vált lehetővé, hogy tizenkét tehén helyett most már huszonötöt lát el. Több ideje jut kikapcsolódásra, a családra is. — Ezen a vidéken soha olyan megbecsülést nem kaptak az emberek — folytatja —. mint a szovjethatalom évei alatt. Gondoskodtak róla, hogy az igényeknek megfelelő körülmények között dolgozhassunk, pihenjünk. Elegendő csak itt körültekinteni. Szép, tágas termek, impozáns klubszoba szolgálja a kényelmünket. Az újságból értesült az örömhírről, a gazdaságot ért újabb kitüntetésről. A Gagarin utcában, ahol modern családi házuk emelkedik, futótűzként -terjedt a hír. A nagy hideg ellenére az egyik szomszéd kapujában beszélték meg az eseményt. Az egyik asszony hangosan közbeszólt: „Kati, ez neked dupla öröm". Mindenki tudta, miért. A közel négyezer kilogrammos fejésátlagával tavaly a gazdaság állattenyésztői között folyó szocialista verseny győztese lett. A vidám szavú, könnyen nyilatkozó Kökörcsény Katalinnak kicsit ellentéte Bocskai László, a gazdaság egyik segédüzemének a vezetője. No nem a munkában, hiszen ott mind a ketten derekasan helytállnak. Csak Bocskai László nem szívesen beszél magáról. — Berehovón szereztem középfokú szerelői képesítést. 1973-ban a Határőr Kolhoz ösztöndíjasaként felvettek a Lvovi Mezőgazdasági Főiskolára. öt év múlva már a gazdaság munkavédelmi mérnöke voltam. 1980-ban ért a megtiszteltetés, párttag lettem. Mielőtt a segédüzem élére állítottak, az 1. sz. traktorbrigád vezetője voltam. Arra a kérdésünkre, hogyan fogadták a kolhozban, egyszerű szavakkal válaszol. Itt a dicséretet nem osztogatják könnyen. Először bizonyítani kell, ahhoz pedig adva vannak a lehetőségek. A segédüzemben több mint kétszázan dolgoznak, s nyolcvanöt százalékuk a fiatal korosztályhoz tartozik. Lelkesek, szorgalmasak, s ha igény van rá, a betakarításból is kiveszik részüket. — Elégedett ember vagyok — vallja. Szeretem a munkámat, családommal jó körülmények között élünk. Vegyes házasságot kötöttem. Feleségem a Hmelnickij területről való. A fiam két nyelven tanulta meg kiejteni az édesanyám szót.. BORNEMISSZA ESZTER _4 _________
