Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-27 / 98. szám

1985. április 27. @ Alkalmi nyári viselet. A szok­nyarész bélelt megoldású. Az egész ruhán végig tűzéses díszí­téssel. Tiszta pamut ruha vékony, kar­csú alakra. Ejtett ujjú, gumi! derékbehúzással. A felső rész ki­gombolható. Van, aki annyira belelendült a kötés hobbijába, hogy már fel­szerelte magát és családját, is­merőseit különböző pulóverek­kel,' sálakkal, mellényekkel, sap­kákkal. Már nincs különösebb szükség újabb darabra, de kötni jó. . . Miért ne alkotna valami különlegeset, ami megközelíti a kötés magasiskoláját? Például a mellékelt rajzon látható ruhát, vagy hasonlót (kabátot, pelerint, kaftánt). A modellnek leginkább a szabása érdekes. Csípőtől föl­felé készül, az ujjakat és a váll­pántot, valamint a sziromszok­nyát utólag kell hozzákötni. Körülbelül egy kiló Panka fo­nal kettős szálából — kétféle színből készül (az eredeti mo­dell enciánkék napsárga mintá­val). ötös és négy és feles, egye­nes illetve körkötőtűvel dolgo­zunk. A modell 164 cm magas­ságú, csípőben 92, mellben 86 cm-es bőségü alakra illik. A csipőn 110 szemmel kezdünk, dzsörzékötéssel, 7 centiméteren­ként egy fordított sorral díszí­tünk. Tetszés szerint kezdünk hozzá a szabálytalan sárga min­ta elkészítésébe, de közben fo­lyamatosan fogyasztjuk a dara­bot — a derékbőségnek megfe­lelő 79 szemig. Innen már nem díszítünk fordított sorral, hanem három tűre szedjük a szemeket (20—39—20) és külön fejezzük be, méghozzá két sor lustakötésre három sima, három fordított passzésorokkal, mintegy öt cen­ti magasan. Amikor kész a ruha „törzse”, horgolótűvel összeál­lítjuk a hátán és a vállán. így kialakul a csónakkivágás. A kar­öltő szemeit körben felszedjük, és egy sárga-kék öt centi széles pánttal kiegészítjük. Ahol a ké­ket kezdtük, alul felvesszük új­ra a szemeket, és 4 és feles kör­kötőtűvel elkészítjük az ujjakat. Ha ugyanis a pánt alól Indí­tunk, a látvány szerint az ujjak mintha a váll alól kezdődnének — akár egy kötényruha alól a pulóver ujjal. Szóval minden­képpen érdekes és újszerű meg­oldás. Amikor a ruhánk már úgy néz ki, mint egy pulóver — elkészít­jük a sziromszoknyát. (Ismét egyenes tűvel — tetszés szerint 25—30 szemet veszünk a tűre, s tetszés szerinti^ formákat — tég­lalapot, rombuszt, deltoidot — kötünk egymás alá. Az a sor, amelyiket két indítással is „meg­terhelünk”, kissé megnyúlik. Fűzzünk bele a színén horgoló­tűvel egy szálat. A szabásvona­lat hangsúlyozza. A készruha járás közben érdekesen fog li­begni, de mégis hordható, diszk­rét marad. (P. J.) Minden tél végének, ta­vaszelőnek velejárója az úgy* nevezett tavaszi fáradtság. De az idén ez fokozottabb mértékben jelentkezik, mint a múltban bármikor, mivel kemény és napfényszegény volt a tél, s erre érzékenyen reagál az emberi szervezet. A „szürke”, bágyasató hetek, hónapok nagyon megviselték főként a városlakók szerve­zetét, s ennek egyik reakció­ja: a nagyfokú fáradtság, ki­merültség, az ok nélküli in­gerlékenység jelentkezése. Betegség ez vagy csak ál­lapot? Inkább az utóbbinak lehet mondani, mert az igazi jó idő beköszöntével fokoza­tosan megszűnik. De a nap­fényhiányon kívül más ma­gyarázata is van ennek a nagyfokú fáradtsághullám- nak. Az emberek többsége feszített tempóban dolgozik. Sokan másod- és mellékál­lásban is. De van határa az emberi test teherbíró-képes­ségének. A „hivatalosnál” több munka előbb-utóbb, fő­leg amikor a szervezet tarta­lékjai is fogytán vannak, elő­segíti a fáradtságot, inge­rültséget, kimerültséget. Közismert, hogy a téli hó­napokban C-vitamin hiány alakul ki az emberi szerve­zetben. Ám nemcsak vita­minhiány az okozója a tava­szi fáradtságnak. Ilyenkor ugyanis tulajdonképpen a szervezet anyagcseréjének kis módosulásáról van szó. Az ásványi anyagok eloszlá­sa megváltozik a szervezet­ben. A nátriumsóból többet halmoz fel szervezetünk, a káliumsóból viszont fokoza­tosan veszít..Tulajdonképpen ez az anyagcsere-változás történik gyorsabban, draszti­kusabban minden betegség lefolyásánál — így a hirte­len nagy kifáradásnál is. En­nek következtében a szerve­zetnek az úgynevezett alap­szövetei — izmok, kötőszö­vetek stb. — duzzadt állapot­ba kerülnek, a szokásosnál több vizet kötnek meg, s ez maga is kellemetlen, fájda­lomszerű érzéssel jár. De hát mi javasolható a tavaszi fáradtság megszün­tetésére, illetve elkerülésére? Vitaminokkal és főleg káli­ummal kell feltölteni a szer­vezetet, vagyis együnk minél több zöld levelű növényt. A fejes saláta, a spenót, a zöld­hagyma erre igen kitűnő. Sokan a zöldhagymától a szaga miatt idegenkednek. A szervezetre pedig nagyon hasznos (s ma már primőr­ként sem elfogadhatatlanul magas az ára). Hasonlókép­pen kifejezetten egészséges a káposzta fogyasztása is. Min­den káposztás étel tartalmaz olyan anyagokat, amelyekre a szervezetünknek szüksége van. Hangsúlyozni kell azon­ban, hogy ez nemcsak a nyers és savanyú káposztáira vo­natkozik, hanem a különböző káposztás ételek is megfelel­nek a kívánalmaknak, a ká­posztalevestől a töltött ká­posztáig. Lehetőleg egyszerre fo­gyasszuk a szervezetnek szükséges vitaminokat és ás­ványi sókat. Nem célszerű és helyes, ha csak vitaminnal tömjük tele a szervezetet. Éppen ezért javasolható, hogy az étkezést úgy állítsuk össze: fehérje, vitamin, zsír és ásványi só fogyasztására egyszerre kerüljön sor. A leg­nagyobb gondot fordítsuk ar­ra, hogy a szervezet megfele­lő mennyiségű zöldhöz jus­son. Zöldfélének lehet számí­tani a különféle mélyhűtött árukat vagy zöldkonzerveket is. Ha mindezt megfogadjuk és betartjuk, s ha még egy kis napfény is csatlakozik hozzá: egyik napról a másik­ra csökken, illetve eltűnik a tavaszi fáradtság. (M. K.) Az ünnepi asztalra kívánkozik Házinyúl rizzsel Hozzávalók: A nyúl eleje és apróléka, 1 evőkanál zsír, 1 db sárgarépa, 1 db gyökér, 1 db ka­ralábé. só, bors, petrezselyem, rizs, vagy tarhonya. A karikára vágott zöldséget zsíron megforgatjuk, hozzáadjuk az apró darabokra vágott nyúl- húst, fűszerezzük sóval, borssal, petrezselyemmel, kevés vizet öntünk alá és majdnem puhára főzzük. Ekkor hozzáadjuk tet­szés szerinti mennyiségben a rizst vagy a tarhonyát, annyi vízzel feleresztjük, hogy éppen ellepje, és fedő alatt készre pá­roljuk. Közben nem kavarjuk. Nyúl helyett bármilyen szár­nyas (fehérhús) hasonló módon készíthető. Salátával tálaljuk. Marhasült burgonyával Hozzávalók: 1 kg burgonya, 1/2 kg marha- vagy sertéshús, 2 db sárgarépa, 1 db petrezselyem­gyökér, 1 fej vöröshagyma, pa­radicsompüré, 2 dl vörösbor, só, bors, kapor, olaj a kisütéshez, petrezselyemzöld. A húst szeletekre vágjuk, ki­verjük, borsozzuk, és lábasban kisütjük. Majd rátesszük a fi­nomra vágott hagymát, kariká­ra szeletelt zöldségeket, és to* vább pirítjuk. A hosszúkásra vágott burgonyagerezdeket és a paradicsompürét beletesszük, borral leöntjük, sózzuk, és kb. fél óráig főzzük. Ha elkészült, kaporral, petrezselyemmel meg­szórjuk. Május elseje, a család ünnepe Elegáns otthoni pongyola. Ké­nyelmes viselet, övvel vagy anélkül egyaránt hordható. (Csá­szár Csaba felvételei a Debrece­ni Ruhagyár termékeiből készül­tek) Az idei május elseje talán valamivel más, még emel ke- dettebb hangulatú lesz az ed­digieknél, hiszen nem akár­milyen május elsejét ünnep­iünk, hanem éppen a negy­venedik szabad májust. A nemzetközi munkásosz­tály ünnepének, a dolgozók, a nép ünnepének nagy ha­gyományairól ennél a néhány sornál bizonyára nagyobb cikkek, tanulmányok, mélta­tások készülnek, és ez így is van rendjén. Van valami, amiről azonban nem szabad megfeledkezni: május elseje az előbbieken túl, családi ün­nep is. Hagyományokkal rendelke­ző családi ünnep. A felszaba­dulás előtt, amikor tilos volt május elsejét vörös zászlók­kal ünnepelni, akkor ez a családi jelleg talán még erő­sebb volt, hiszen családok mentek együtt a majálisok­ra. A városi munkások a vá­roskörnyéki erdőkbe, rétekre, a falusi emberek pedig ün­nepelték a majálist, a legé­nyek állították a májusfát, köszöntötték a tavaszt. A hagyományok nem vesz­nek el sem városban, sem falun, és ne is hagyjuk el­veszni azokat. Ha az ünnepi felvonulásra együtt megy a család — és miért ne mehet­ne együtt, csak éppen meg kell beszélni, hogy az asz- szony vagy a férj munkahe­lyének tábláival vonulnak-e —, akkor együtt marad a fel­vonulást követő majálison is. Az már a szervezők dolga, hogy legyen lacikonyha, le­gyen enni-innivaló, legyen bábműsor a legkisebbeknek, meseműsor a nagyobbacs­káknak, diszkó a tizenéve­seknek, másfajta muzsika a felnőtt korosztályoknak. És legyenek családi versenyek, ahol egy-egy kis csapat akár maga a család lehet. Legyen futballmeccs, ahol a család szurkolhat az apunak vagy a nagyobb fiúnak, kultúrmű­sor, ahol szerepel az iskolás­gyerek, és legyen... ki győz­né felsorolni mi minden le­hetőség adódik egy május el­sejei felvonulás után a csa­lád részére. Nem visszafelé fordulás, hanem a szép hagyományok ápolása, ha május elsejét családi ünnepnek is tekint­jük. Marhahús mártásban Hozzávalók: 1 kg marhafelsál, 1 nagyobb vöröshagyma, piros- paprika, 1 db sárgarépa, 1 db fe­hérrépa, citrom héja, só, 3—4 szem egész bors, mustár, liszt, tejföl. A vöröshagymát zsíron megpá­roljuk, majd paprikával meg­szórjuk, beletesszük a megtisztí­tott, felszeletelt húst, megforgat­juk, és felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Hozzáadjuk a ka­rikára vágott zöldségeket és fű­szerezzük sóval, mustárral, re­szelt citromtiéjjal, borssal. Tel­jesen puhára pároljuk. Ha szük­séges, vizet öntünk alá. Majd a hússzeleteket kivesszük a léből, tálra tesszük. A levet átpaszíroz­zuk, és lisztes tejföllel behabar­juk. Kiforraljuk, és ráöntjük a húsra. Zsemlegombóccal vagy makarónival körítjük. Tojás velővel Hozzávalók: (4 személyre) 4 db tojás. 4 evőkanál liszt, 4 evőka­nál tejföl, zsír, bors, velő, sajt. A 4 tojás sárgáját a lisztteil és tejföllel, csipetnyi sóval elkever­jük. Hozzáadjuk a 4 tojás ke­ményre vert habját, és palacsin­tasütőben a palacsintához ha­sonlóan . lepényeket sütünk. A velőt megtisztítva, borsos, pá­rolt, gyengén sózott velővel meg­töltjük. Négyfelé hajtogatjuk. Reszelt sajttal meghintjük. Ubor­kával, salátával tálalhatjuk. Fasírt fóliában Hozzávalók: 25 dkg sertés-, 25 dkg marhahús, 1 gerezd fok­hagyma, bors, só, késhegynyi pirospaprika, zsemlemorzsa, dur­vára tört száraz kenyérbél, 1 db tojás, fólia. A kétféle darálthúst, összezú­zott fokhagymával, zsemlemor­zsával, száraz kenyérbéllel, to­jással, sóval, borssal összegyúr­juk. Gombócokat formálunk és fóliába csomagolva tepsibe rak­juk. Sütőben sütjük. Burgonyá­val, rizzsel, salátával tálaljuk. Nem kell eldobni a megunt miniszoknyát. Kiváló vállra akaszt­ható bugyor készíthető belőle — akár farmervászonból, akár szí­nes bőrdarabokból készült eredetileg. Alját vágjuk le a rajz sze­rinti módon. Ha farmerből volt a szoknya, szegjük be, ez lesz az akasztó. Ha bőrből: vágjuk három csíkra, fonjuk copf alakra — ez illik a börvállpánt stílusához. A megkurtított mini alját kifordítva varrjuk össze. A derekán kilyukasztva zsinórral összehúzható. Ha zseb van rajta — tiszta haszon, legalább van helye a buszbérlet­nek, kulcsnak. A cipzárt sem kell okvetlenül kifejteni és bevarrni a rést, mert felfoghatjuk a bugyor érdekes díszítőelemének. Min­den elfér a bugyorban, ha kirándulni megyünk. (Szöveg és rajz: Pálffy Judit) Nehéz lecke a háztartás vezetés □ anyaim — legnagyobb örömömre — kedvüket lelik a finom falatok elkészítésében. A hét első ot napján a könyvekből bifláznak, még nem az életnek tanulnak. Iskolások. A két munkaszüneti nap délelőttjén aztán kirajzanak a konyhába. Mit is írok! Dehogy munka­szüneti nap a szombat és a va­sárnap! Mégcsak nem Is pihe­nőnap azon sokak számára, kik a mindennapi betevő falatunk szépen megtérített asztalra va­rázsolásával foglalkoznak. Szó, ami szó, a háztartás vezetése, s ezen belül is a sütés-főzés nem tartozik a legkönnyebb foglalatosságok közé. Abban pedig sajnos rég nem bízha­tunk, hogy a háztartási mun­kákat átvállalják a szolgálta­tások. Az új házasok konfliktusai rendszerint akkor kezdődnek, amikor kiderül, hogy egyik fél sem tudja a pénzt beosztani, nem tudnak főzni, nincs más­napra tiszta ruha, és így to­vább. A békés otthon szerte- foszló álommá válik, amit kö­vet a meggondolatlan válás. A háztartást már csak ezért is tanítani kellene, még tan­műhely és felszerelés híján is. Ha gazdálkodási-viselkedési mintát tudunk adni, lesz fo­gódzó, viszonyítási alap, és más alternatíva azok számára, akiknél nem úgy van otthon. Nem nyugodhatunk bele, hogy majd mindenki a maga kárán úgyis megtanulja. Miért kell­jen megfizetnünk annyiszor a tanulópénzt, ha lehetne más­ként is? Vitára ad alapot, ki tanítsa meg e szerteágazó tevékeny­ségre lányainkat, fiainkat? Igen, fiainkat is! Mióta han­goztatjuk, hogy a nők általá­nos munkába állítása óta a. háztartás két ember ügye? Ho' Is tartunk e téren? Az általá­nos iskolákban idén végez az utolsó korosztály, amelyik még háztartási ismereteket tanult. De ez is csak a lányok privi­légiuma volt! Jön helyette a technika, ahol aztán nemre va­ló tekintet nélkül ismerkedhet­nek a menetmetszéssel, eszter- gálással, villanyszereléssel, ta­lán még a kohászattal is. Kö­tőtű, stoppolófa, varrógép, pa­lacsintasütő közelébe még rit­kábban kerülhetnek majd! Ügy tűnik, az iskolában — a következő tantervi reformig — erre nem lesz lehetőség. Ma­rad tehát a szülői ház. Nincs messze az igazságtól az a némi szubjektivitást Is tartalmazó vélemény, misze­rint legyen bármennyire is korszerű, minden technikai igényt kielégítő az iskolai tan­konyha, az otthoni tűzhelyen készült étel ízével mégsem ve­tekszik. Persze az nem viszi előrébb az ügyet — hisz széles társadalmi igényről van szó —, ha a heti irodai, gyári munká­tól fáradt, kimerült, sót mi több, ideges anyuka, akinek már csak nyűg a hétvégi fő­zés, „Add meg uram. Isten, de mindjárt!” alapon veszi szár­nyai alá a háztartás csínját- bínját elsajátítani akaró cse­metéit. S. J. (sárdi) ^ KM HÉTVÉGI melléklet A tavaszi fáradtság és ellenszerei Kötött ruha —haladóknak Nyári divat

Next

/
Thumbnails
Contents