Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-27 / 98. szám
1985. április 27. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET W4 ■ I k A 8 i- m k i "V^i ^ MM Bd^BUbákl Az olyan emberekről, mint S/jemeredy Mifolós szokás írná, hogy megnyerő jelenség. Korát meghazudtoló külleméhez hanyag elegancia és kellemes társalgási stílus párosul. Ö az a portréalany, akinél már a beszélgetés kezdetén meg lehet kockáztatni egy ilyen mondatot: Ha szazad eleji bestseller író lennék, az Ön típusáról mintáznám a pozitív regényhősömet, ltemerédi Kemerédyt. — Ehhez inkább nagyapám lenne jó alany, az életnek a derűs oldalát szerető máramarosi főiskolai tanár, akii különben nem is Szemterédynek született. Az ipsziIonos nevet TV. Károly adományozta neki az eísö világháború idején mert úgymond nyolc harcoló fiút adott a hazának. Minden olyan embert — aki valamilyen hasznos, nagy ügyben letette a névjegyét — megkérdeznek .arról, hogy mi irányította a figyelmét a témára, milyen indíttatások érték. M :<or került hát az ő szíviközelébe az erdő. es hogyan vált a vegetatív szaporítás nem, r.njzii hírű tudósává úgy, hogy közben a Felső-Tisza-vidéki Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság erdőművelési főmérnöki posztján látta ei munkáját? — Gvermekkioromban mást sem hallottam apámtól és nagybátyáimtól, mint favágó történeteket, farkas-kalandokat az erdélyi hegyekből. Nagyiapám ugyanis, hogy népes 'családját el tudja tartani a cseperedő fiait időnként famuhfoára küldte a fenyvesekbe. És bár én Debrecenben születtem 1931-ben, gyermeki képzelt .kalandjaim színterei a ■máramarosi erdők voltak. Innen valahogy 'egyenesen vitt az utam a Soproni Erdészeti cs Faipari Egyetemre. Dolgozni Hajdú- Biharban kezdtem az erdőgazdaságnál, 1970- től Nyíregyházán vagyok. Miközben hivatali blTábt szélgetümk, többször hívják telefonon a főmérnököt, többen benyitnak, önkéntelenül felmerül a kérdés: A funkciójával járó napi teendőik mellett, hogyan jutott ideje a kutatásra? — Éppen a mindennapi munkám jobb ellátása lette szükségessé a kutatást. Ugyanis nyárfacsemeték — pontosabban fehér.nyár — iránt olyan hagy volt a kereslet, hogy azt a FEFAG csemetekertjei megközelítően sem tudták kielégíteni. Szolgáltatásunk színvonalának hagyományos módon való emelésében a jövőben sem reménykedhettünk, hisz a magról szaporítás — ennél a fajtánál — alacsony hatékonyságú. Más módszert pedig, amelyet nagyüzemi méretekben gazdaságosan lehetett volna alkalmazni, akkor még nem ismertünk. A hatvanas évek végén kezdtem tömi a fejem a vegetatív szaporítási eljáráson. Ez azt jelenti, hogy az új egyed nem magiból, hanem szárból, gyökérből, hajtásból fejlődik ki. A fehér-nyár esetében azonban ez teljesen járatlan út volt. Tudományos ambíciói egyáltalán nem voltak Szemerády Miklósnak. Kezdetben csak mint érdeklődőt fogta meg a téma, aztán nem bírták' elengedni egymást. . . Mindenféle kémia, biológia, növényélettani könyveket kezdett bújni. Lakásában egy sarkot rekesztett el magának, ahol zavartalanul foglalkozhatott a fehérnyár elméleti elemzésével. Teltek az évek és folytak a kísérletek, amelyeket már a FEFAG is támogatott — jó érzékkel, üzletet remélve. A fő-mérnök szombatjai, vasárnapjai tanulásban, munkában mosódtak össze. Csak az elkerülhetetlen családi összejöveteleken vett részt, hogy gondolataiból fölöslegesen semmi se zökkentse ki. Szerencsére felesége és két fia megértette őt. Közben a világ minden jelentőA nyárfakönnyek tudósa sebb kutatóintézetével kapcsolatba került. Külföldről annyi nemes és fehérnyár fajtát hozott haza, hogy ezzel a maga -nemében páratlan gyűjteményt teremtett. Ä hetvenes évek kStm kiválasztani egy Olaszországból származó fehérnyár fajtát, amely növényi hormonnal kezelve igen szépen gyökeresedett hajtásból. Csak hát a hormon olya-n drága, hogy nagyüzemi hasznosításra gondolni sem lehetett. A tovább lépéshez ötletet, a tévé Delta műsorának egy film-tudósítása adott, amelyben a sejtnedvnek, a fa-könnynek élettani hatásáról tudtam meg valami újat. A figyelem ráirányult, vizsgálni kezdtem. A fakön-ny mint a gyökéreresztést serkentő a-nyag, sikert hozott. A magról termesztéshez képest, összehasonlíthatatlanul olcsóbban, és most már a kívánt mennyiségben állíthatunk elő fehérnyár csemetét. 1977-et írtunk ekkor, életem legboldogabb időszaka volt. Négy éve szabadalmaztatták a Szemeré- dy-féle vegetatív szaporítási eljárást. Jelenleg kilenc erdőgazdaság használja. Móra megszűnt a fehérnyár csemete hiánya. A fehérnyár puha fa, bizonyára hozzájárul a növekvő országos igények kielégítéséhez. Ennek Szabolcs-Szatmárban különösen n-ágy jelentősége va-n az átlagosnál nagyobb göngyöleg, (láda) gyártás miatt. Le kellett doktorálnom, a gyakorlati eredmény nem vöt elég bizonyíték, hogy a tudomány is elismerje a munkámat. Mérnöki feladatom mellett tovább dolgozom, több fehér-nyárfajtának akarom megtalálni a hatékony szaporítási módját. Sokat jelent, hogy -magam mellett érzem dr. Tóth Bélát, az erdőgazdaság tudományos szaktanácsadóját, az Erdészeti Tudományos Intézetet, valamiint a FEFAG gáláns pénzügyi támogatását. Ahogy előre haladok a kutatásban, mind inkább úgy érzem, hogy nem hiába éltem. ★ Szemerédy Miklós munkáját április 2-án Újhelyi-díjjal -ismerték el. Ezt a díjait azok kapják, akik a mezőgazdaság, illetve az erdőgazdálkodás területén kimagasló tudományos eredményeket értek el. Sztancs János Szépen magyarul — szépen emberül Orgona és borostyán 'Kis fejtöréssel fölfedezhetjük, hogy miért „lábos” a (vas) lábas, noha -ma már nincs lába, csak füle, s így inkább fülesnek lehetne nevezni, de a füles már egészen -más-t jelent, a természetrajzba tartozik, akárcsak a tengeri lábasfejűek, Eze-k a pubatesitű ragadozók azon- uan nem onnan kapták nevüket, mintha „lábos” — avagy közhasználatúbban ,,fazék”-fejük volna, hanem mivel nagy fejüket a lábból alakult s ezért „lábak”-nak is nevezett, erős tapadókorongokkal fülfegyverzett karók koszorúja veszi -körül; vagyis elnevezésükben a „lábos” csakugyan azt jelenti: .lábhal ellátott’, nem pedig az átvitt értelmű ,edény’-t. Az időszakaszt jelen-tő hét és a nap szó esetében egyszerű jelentésfejlődéssel, jelen- tésáfcvitellel van dolgunk: ugyanazt a szót akáloiazzuk egy másik ogalom-ra: csak a jelentés duplázódott meg. S hasonló a helyzet a -hangszert és a növényt jelentő orponá-va-1 is, ha itt mór -nehezebb -is fölismerni az ösz- szefügigését. Az orgona a latin (musica) orgona , (zen e) szerszám’ kifejezésből rövidült a már ismert jelentés tap ad ássak Az orgona a nyél-vünkben is járatos ..szerkezet’ jelentésű orgánum többes száma. (A növénynév pedig a hangszer nevéből fejlődött ki, már a mi nyelvünkben, tailá-n azért, mer-t az orgonabokor ágaiból is lehet sípot csinálni, vagy mert a virágai csövesek, s az orgona sípjához hasonlóan állnak egymás mellett. S az orgona -mellett eszünkbe juthat -egy másik növénynevünk, a borostyán is, amelynek szintén két jelentése él: jelenti a repkény- nek is nevezett sötétzöld futónövényt, s a borszínű, sárgásbarna kövületet,'amelyből ékszereket készítenek. Hát ez hogy lehetséges? Igaz, hogy a borostyán (kő) is növényi eredetű: régi. megköves-ült fenyőerdők gyantája, s a rep- kény is fölfut a fenyőfára, de ez vajmi laza összefügés. Ha a szavak eredetét nézzük a repfeény jelentésű borostyán már a XIV. s2áz’adlban föltűnt nyelvünkben, ahova a szláv nyelvekből került (a szerb-horvátiban brscsan-nak hangzik), míg a kövület -névére csak a XIX. század elejéről van adatunk: „Jószagú gyanta, illátgyanta, borostyánkő”. Ez a borostyán pedig nem más, mint a német Bernstein (szó szerint ,tűz- ben olvadó kő, gyanta’) magyaros ejtésű alakja (amibe a repkényt jelentő borostyán h-angaliakja is belejátszhatott) : Vagyis itt -nem azonos szó hasadt szét két jelentésűvé. hanem -két különböző jelentésű s eredetű (szláv és német származású) jövevényszó hang-alakja hasonult egymáshoz nyelvünkben. Úgy is mondhatnánk, a Nap és nap, a 7 és hét az orgona (hangszer) és az orgona (bokor) édestestvérek, sőt ikertestvérek, míg a borostyán (repkény) és a borostyán (kő) csak afféle tej testvér, mostohatestvér, akiket azért egyforma ruhába öltöztetett dajkájuk: anyanyelvűnk. Szilágyi Ferenc Montenegro és a vendégmunkások Változatok a kiszolgáltatottságra Az a kifejezés, hogy hendikeppel indulni, a lóversenyek világából került át a mindennapi élet más területeire. Olyasfajta versengés esetén beszélünk erről, ha a részvevők nem azonos starthelyzetből veszik fel a küzdelmet, hanem egyikük-má- sikuk némi előnnyel indul annak érdekében, hogy meg legyen a reális versenyhez szükséges esélyegyenlőség. A moziforgalmazás már elég hosszú ideje alkalmazza a maga gyakorlatában ezt a módszert: részben azzal, hogy különféle helyárkategóriákat állapít meg; másrészt azzal, hogy bizonyos filmeket a kortárs filmklubok hálózatában mutat be, mert ezek — várhatóan — csak szűkebb nézőkor érdeklődésére tarthatnak igényt. Az elv természetesen helyeselhető, ám a gyakorlati kivitelezés néha olyan helyzetet teremt egy-egy film körül, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ilyen például Dusán Makavejev jugoszláv rendező svéd produkcióban készült Montenegro című alkotása, amelyet minden bizonnyal felesleges volt a kortárs klubok szűk hálózatába szorítani, ezáltal sokakat megfosztani attól a lehetőségtől, hogy megnézhessék. Akár a művészi értékek oldaláról közelítek a filmhez, akár a cselekmény érdekességét kérem számon rajta, akár a benne felvetődő kérdések társadalmi fontosságát tekintem mércének, mindenképp kedvező tapasztalatokról adhatok számot. Ennek a műnek a széles moziforgalmazásban van a helye, s nem hinném, hogy lenne elháríthatatlan akadálya az utólagos átemelésnek. (Ha a MOKÉP-nek eredetileg is az volt az elképzelése, hogy a szűkített forgalmazás útján megteremtődő száj- propaganda révén fog elérni nagyobb nézőszámot a későbbi széles körű terjesztésben, akkor ezúton kérek elnézést az illetékesektől, hogy alábecsültem leleményességüket!) A Montenegro olyan témát dolgoz fel, amely önmagában is figyelemre méltó. A gazdaságilag fejlett tőkés országok válságjelenségei közül a legjellemzőbbek egyike — a munkanélküliség kérdéseivel összefüggésben — a vendégmunkások sorsa, az idegen országban munkalehetőséget keresők mindenféle értelemben vett kiszolgáltatottsága. A téma természetesen nem új a filmművészetben, mint ahogv az ábrázolt társadalmi jelenség sem az, de megoldatlansága révén az elhúzódó gazdasági recesszió új és új súlypontokat teremt, amelyek mindenkor lehetőséget adnak a mozgóképi formában történő végiggondolásukra. A hetvenes évek közepén forgatta egy török rendező, Okán A busz című filmjét, amely döbbenetes erővel mutatta be honfitársai sorsát, akiket egy szélhámos munkalehetőség kilátásba helye-- zésével Svédországba csábít, majd elszedve minden pénzüket, sorsukra hagyja őket Stockholm főterén. (A natu- ralisztikus cselekményvezetés nem nélkülözi a komikus megoldásokat sem, kár, hogy Jelenet a filmből. csak az archív klubok hálózatában volt a film megtekinthető.) És bizonyára sokan emlékeznek a téma egy másik, nálunk is sikerrel játszott változatára, Brusati Keserű csokoládéjára. A probléma azonos, csak a helyszín és a szereplők mások, olasz vendégmunkások sorsát kísérhettük figyelemmel svájci körülmények között. A bőkezűen szórt ötletpetárdák komikus hatása sem takarhatta el az emberi lét szintje alá kényszerülők sorsának tarthatatlanságát. A tyúkfarmon dolgozó család élete már-már szürrealiszti- kus módon tudatosította ezt a nézővel. A Montenegro ugyanazokat az erényeket csillogtatja amelyeket az említett két film, de hangsúlyai pontosabban elhelyezettek, formai megoldásai biztosabb kezű rendezőről tanúskodnak. A kiszolgáltatottság fokozatai csak a kontraszthelyzetek megteremtése révén mutathatók meg, s ebben a tekintetben Makavejev kíméletlenül pontos. A film főhőse látszólag az az unatkozó szépasszony, akinek dúsgazdag férje mellett a pompás tengerparti villában az a főgondja, hogy hullik leopárdbundájának a szőre, de a film alkotója művének címével is jelzi, az igazi főhős a Montenegrónak nevezett fiatalember, aki még nyelvi értelemben is kiszolgáltatott, hiszen töri a svédet, s aki nevével ellentétben nem is crnagorec, hanem szerb. A film talányosán morbid befejező jelenetében, amely a villa ebédlőjében játszódik, egy villanásnyira megjelenik — talán az asszony emlékképeként — Montenegro mosolygó arca, de a néző ekkor már tudja azt, amit az asszony nem tudhat: a fiatalember már halott. Mióta a filmkészítés technikája lehetővé teszi a köny- nyű kamerakezelést, a rendezők mintha elfelejtették volna, hogy a belső vágás előtt létezett egy másik képszervező elv is. A Montenegróban örömmel fedeztük fel a jogaiba visszahelyezett montázst, amely állatkerti párhuzamaival és átkötéseivel újabb dimenziót tud adni a filmnek. Hamar Péter Szekfű Gyula: Bethlen Gábor A korábbi egyéncentrikus történelemszemlélet jogos tagadásaként újabb történetírásunk ma már a minden tekintetben korszerűbb társadalomtörténeti látásmód érvényesítésén munkálkodik. Ennek az alapvetően helyes koncepciónak az indokolatlan túlhajtásaként sokáig szembeállította egymással a múlt megismerésének e két módszerét, s még a szükséges és kívánatos mértéken felül is mellőzte a történelmi személyiségek életútjának vizsgálatát. Átengedte ezt a területet a publicisztikának, holott — éppen Szekfű és műve a példa rá — elsősorban avatott történész hivatott erre is. Annak kézzelfogható jeleként, hogy napjaink szaktudománya milyen jelentős erőfeszítéseket tesz ezen ellentmondás feloldására, ismét tudatosan és tervszerűen jelentet meg biográfiákat is. Bethlen Gábor hajdani erdélyi fejedelem születésének 400. évfordulója és a Szekfű-cente- nárium Kínálta az alkalmat e pozitív szemléletbeli változás ki- nyilvánítására. A Helikon Kiadó az egyensúlykeresés jegyében adta ki Szekfű Gyula Bethlen Gáborról szóló történelmi életrajzát. Nem minden előzmény nélküli, de nem is az utolsó Szekfű „Bethlen Gábor”-a. A 400. évfordulóra Fach Zsigmond Pál, Makkai László, Köpeczi Béla, Trócsányi Zsolt, Zímányi Vera, Székely György, Benda Kálmán, .Bitskey István, Péter Katalin és Nagy László vallatták a témát. Jászay Pál, Szalay László, Angyal Dávid, Szilágyi Sándor, Gindely Antal, Aesády Ignác, RuLonfalvi Kiss István és Makkai Ernő e tárgyban irt egykori dolgozatait pedig maga Szekfű is ismerte. Egyiküket-másikukat sokra is tartotta. Szekfű Gyula müvét szerzője és választott témája ennek ellenére érdemessé teszi megkülönböztetett figyelmünkre. Bethlen Gábor a XVII. század nagy formátumú fejedelme, Szekfű Gyula századunk nagy hatású historiográfusa volt. Bethlen hatásának kulcsa személyiségében, egész pályájában, a történészé sodró erejű, esszé- isztikus írás művészetén túl mindenekelőtt ars historicájában keresendő. Történetírói hitvallása . .a múltról írva a jelennek szólni” elve volt. Tanulmányaiban mindenkor nemzeti önvizsgálatot végzett. A múltból megoldatlanul továbbgyűrűző problémákat feszegetett. Műveinek ismeretét nem véletlenül jelölték meg a kortársak az általá-1 nos műveltség feltételéül. A ,»Bethlen Gábor”, ez a Kómán Bálinttal társszerzőségben írt ,»Magyar történet” munkálataival párhuzamosan született könyv a XVII. századi európai politika rejtelmes világába avatja be az érdeklődőt, és a Trianon utáni korral szembesíti a letűnt századot. Magyarország és Erdély szétválása, a Monarchia és a történelmi Magyarország szétdarabolása után — noha Szekfű szerint ő maga nem politizált — aktualizált téma volt. Szekfű a Bethlennek kijáró tisztelettel és alapossággal rajzolta meg a nagy fejedelem vitatott alakját és korát. Imponálóan fölényes tudásanyag birtokában, nagyvonalú eleganciával oldotta meg választott feladatát. Legfőbb érdeme, hogy Bethlen sokat és sokak által vitatott egyéni, közéleti pályájának sokoldalú elemzése közben is a társadalomtörténetileg megalapozott primer korkérdések tárgyalására fordította figyelmét és értékszempontjait. Széles forrásbázisra és igényes forráskritikai iskolázottságra alapozottan, európai konstellációba ágyazottan vizsgálta Bethlen pályájának alakulását. Bőséges levéltári forrásanyaggal, a tudományos-metodikai elvárásoknak megfelelően egyéb forrástípusok kellő arányú és mélységű anyagával is kiegészítetten igazolta, hogy Bethlen Gábor inkonzekvens lépéseivel együtt is próbálta megérteni a még ma is sok politikusnak és ideológusnak kemény leckét adó .feladványt: soknemzetiségű országban a nemzetiségek ellenében lehetetlenség tartósan kormányozni. Anélkül, hogy a lecke felmondásának látszatát szándékoznám kelteni, hozzáteszem, hogy Szekfű finom érzékkel ismerte fel Bethlen működésének értelmét, nemzetközi mértékkel mérve is jelentős államférfiúi voltát, a kor mozgástendenciáit, az európai hatalmi viszonyok roppant bonyolult szövevényét, Európa szétforgácsoltságának messzire ható következményeit. Nem érzem ugyan hivatottnak magam igazság osztogatására, ámde túlzás nélkül állíthatom,, hogy — megszűrve Szekfűnek a magyarság európai helyéről és a szomszéd népekkel való kapcsolatáról vallott nézeteit — Szekfű Gyula ,,Bethlen Gábor”-a még napjainkban is az e tárgyban írt müvek legjelentősebbjeinek egyike. Tidrenczel Sándor
