Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-27 / 98. szám

ÉLETE - ALKOTÁS Másutt óvodában is tanítják Az idegen nyelvek nktatásáról Beszélgetés Mensáros Lászlóval Mensáros László portréja Amióta mai értelemben vett színházművészet — és színd- kritiká — Létezik, fellángol időnként a vita. Mármint ar­ról, hogy alkotóművész-e a színész, vagy csapán iníerpre- tátor, vagyis a szerepe beta­nult szövegének pontos fel­mondója, a rendező utasítá­sainak végrehajtója? — Egyértelműen alkotómű­vész! — válaszolja Mensáros László, a Madách Színház Kossuth-díjas kiváló művésze. — Nekünk a szöveg ugyanúgy anyag, mint a szobrásznak a márvány, a festőnek a színek, az írónak, költőnek a betű. Mert azok a betűk, mondatok, amelyet a szerző leírt, akkor válnak csak élővé, amikor mi színészek elmondjuk. Ugyanúgy, mint amikor a márványból élővé válik a szo­bor. Mert ha nem így vol­na, akkor hogyan is beszél­hetnénk arról, hogy az egyik színész így, a másik úgy, a harmadik megint másként formálja meg — mondjuk — a Hamletét. Ki-ki a maga módján, az egyéniségéből téve élővé a figurát, alkotva meg az embert. — Mikor kezdődik a színész számára ez az alkotás? ön hogyan készül egy új feladat­ra? — Nagyon sokszor elolva­som a szöveget, ízlelgetem, kóstolgatom, majd elkezdem magolni. Közben — sohasem tudni, hogy éppen mikor — egy mondatban, vagy csupán egy szóban, megüti valami a fülemet, és megindítja a fan­táziámat. Ez a látszólagos cse­kélység adja meg olykor a szerep egész lényegét, hangu­latát, sorsát. Ilyen kapaszko­dók akadnak versekben, elbe­szélésekben, de még a leg­gyöngébb színdarabokban, is. Ám csak a sokszori elolvasás, felmondás közben bukkan rá az ember. Jómagam sohasem nyugszom addig, míg ezt a bi­zonyos fogódzót meg nem ta­lálom.. És hogy mikor kezdő­dik számomra az alkotás? So­kan azt gondolják, még olykor a szakemberek is, hogy a sze­rep a próbán alakul ki. Nem! A fürdőkádban, a villamoson, a volán mellett, ebédnél, sze­relmeskedés közben. Mert mi színészek — ha ezt nem is tudja mindenki, és azért el sem ismerik — 24 órát dolgo­zunk egy nap, mert a szerep állandóan foglalkoztat ben­nünket. Társaságban, önma- gunikban, önkénytelenül mondjuk, gyakoroljuk, nincs olyan helyzet, hogy ne tud­nánk erre koncentrálni. Ilyen­kor, új szerepre való készü­lés közben, minden ezért tör­ténik velünk, hogy végre meg­szólaljon a figura. — Alkotóművészetről beszé­lünk. Nem fáj-e ez a színész­nek, hogy esténkénti alkotása — ellentétben a szoborral, a festménnyel, a leírt szöveggel — szinte belevész a semmibe? Legfeljebb a kortársak foszla­dozó emlékezete őrzi. Szeren­csésebb esetben a filmszalag, a képmagnó, de hát ez — mint tudjuk nem az igazi. — Sokat gondolkoztam ezen, amíg rájöttem; ez nem is olyan nagy baj. A színésztől ugyanis nem az alakításai ma­radnak fenn, hanem maga a színész. Mert a színész — egy­fajta fogalom. Kit érdekelne ez ma már, hogy Csortos Gyu­la miiyen szerepekben ját­szott? Emberi fogalommá vált. Varsányi Irént, Jászai Marit a ma élők közül már csak kevesen látták, soha nem szerepeltek filmen, és tévé sem volt még akkoriban Ne­vük, alakjuk ma mégis foga­lom, és az is marad. Mert a színész — az életéved alkot. *— Ha egy szerepet az évek során többször is eljátszik, változtat-e rajta? — De mennyire! Hiszen ez­alatt az embernek megválto­zik, átalakul, fejlődik a habi­tusa. Most, hogy vagy tíz év után újra játszottam az Elve­szett paradicsomban a pécsi Nemzeti Színházban, magam is megdöbbentem a változáson. Persze ez nem volt véletlen. A közbeeső idő alatt súlyos infarktusom volt, nehéz műté­teken estem át, és minden al­kalommal megváltozva jöttem ki a kórházból. Most már va­lahogy több energia van ben­nem az alkotáshoz, és kevés­bé tartom fontosnak a magán­életem kisebb-nagyobb ügye­it. Visszatérve az Elveszett paradicsomra; akkor, egy év­tizeddel ezelőtt nem tudtam olyan sűrített lenni, mint most. Mert az életet nem lát­tam nyilván olyan fontosnak, lényegesnek. A mostani elő­adásokon sokkal fontosabbnak érzem és mutatom, hogy mi­lyen jelentősége van számom­ra a darabbeli Zoli életben maradásának. Mert nekem, is mindennél fontosabbá vált az életem, és igyekszem másokba is elültetni az életerőt, azt a tudatot, hogy érdemes küzde­ni, szenvedni, élni. — Készül új alkotásokra, azaz új szerepekre? — Jelenleg nem. Pécsett vendégszerepelek az Elveszett paradicsomban, Debrecenben Az ügynök halálában, a Ma­dách Színházban műsoron van a Galopp a Vérmezőn és a Kedves hazug. Az ősszel Szege­den lépek fel A mi kis váro­sunkban, majd ugyanitt a Ga­lopp a Vérmezőn-ben. S ha erőmből telik, és újabb beteg­ség neon szól közbe, 1986 őszén Lear királyt formálom meg a pécsi Nemzeti Színházban. Garai Tamás----------------------------------------------------------------------------------------­­Nagy István Attila: Kelemen Fátyladnál is fehérebben állasz mellettem Anna. Az arcod olyan, mint a Charon ladikjában ülőké, pedig június virágával hintettem az utat. Az áldozati rózsák üzenetét hozom a szívemben, titok a szerelem, titok a hajnalillatú vágy, a messzi égbolt, és körülöttünk a szárnyas csillagok. De reménytelenül titok vagy te is, nyármosolyú. Merre bújdokol bátor tekinteted, a mindig éber? Elém idézte elhagyott folyómat, halaimat, de most a templom kövét tördeli a bezárt pillantás. Ne hagyj engemet árván e rámszabott szerelemben, jó szó, kenyérhez kovász, izmaimban az erő te vagy, kora reggelek napfényes látomása, éjszakák életre kelő neszei, a falevelek zenéje. Magamat is halkan biztatom: Kelemen meg ne állj, kezed nyomán házak feszülnek, jövő a rengetegnek. De a szemed ilyenkor megállít, hűvös borzongás dermeszt, hulló téglákat, falakat látok mélyen benne, félelem kavarja a vérem, a titok nem ereszt. Itt vagy mellettem, de nem velem magammal egészen, hullnak, hullnak a téglák, csak kicsi arcodat féltem. V ____________________________> CSEREKAPCSOLAT, AMI NINCS A közoktatás fejlesztésének feladatai között Szäbolcs-Szat- már megyében is szerepel az idegen nyelv oktatásával való kiemelt foglalkozás és az álta­lános iskolákban a második idegen nyelv tanításának szé­lesebbé tétele. Más megyékben már az óvo­dákban elkezdődik a nyelvok­tatás, Szab öles-Szatmérban — bár lenne rá igény — nincs ilyen. Az általános iskolákban az 1982 83-as tanévtől már a 4. osztályban tanulják az oroszt kötelező tárgyként. Emellett még angolt és néme­tet tanítanak, ezt azonban ke­vés tanuló — az 1983/84-es tanévben mindössze 920 — ve­hette igénybe. Emellett mint­egy 250-en nemzetiségi — szlovák — nyelvoktatásban részesültek. A második idegen nyelvoktatás fejlesztésének, bővítésének akadálya az álta­lános iskolai nyelvszakos ta­nárhiány. Ha a tanárképző főiskolán lenne az oroszon kí­vül más nyelvszakon is kép­zés, minden bizonnyal megol­dódnának a jelenlegi gondok. A megye középiskoláiban a tanulók • az orosz mellett na­gyobb részt németet és angolt, kevesebben franciát tanulnak. A .nyelvoktatásban bizonyos fokú átrendeződés tapasztal­ható az évek folyamán. Növek­vő az érdeklődés az angol iránit, a német és a francia ré­szesedése nem változott szá­mottevően, a latin aránya erő­teljesen csökkent. A gimnáziumokban a tanu­lók nagyobb része németet ta­nul, számuk az utóbbi évek­ben csökkenő. Majdnem két­szeresére nőtt az angol nyelv- oktatásban részesülők száma és a francia nyelvet is mint­egy ötödével többen tanulják. Latint mindössze két gimná­ziumban tanítanak a megyé­ben. Az idegen nyelveket fő­leg alapóratervi tantárgyként tanulják. Fakultatív tárgyként inkább a németet részesítik előnyben. Az I. osztályosok közel fele német, harmada an­gol nyelvet tanul, ez utóbbiak száma folyamatosan emelke­dik. Az orosz nyelvoktatás ha­tékonyságát emeli a megyé­ben működő középiskolai orosz nyelvi diáktábor, ame­lyet minden nyáron megszer­veznek (ilyen jellegű tábor 3 van az országban). A tábor munkájában a magyar tanu­lók és tanárok mellett szovjet egyetemi és főiskolai hallga­tók vesznek részt. A szakköz,épiskolákban az orosz mellett jóval kisebb arányban tanulnak második idegen nyelvet mint a gimná­ziumokban. Szinte kizárólag a németet tanulók száma növe­kedett, latint évek óta közel ugyanannyian tanúinak az egészségügyi szakközépiskolá­ban. A megye felsőoktatási intéz­ményeiben kötelező első nyelvként oroszt tanulnak, emellett választhatnak máso­diknak is nyelvet. A nyelvet tanulók számára jó lehetőséget biztosítanak a művelődési ott­honok és a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat által szervezett nyelvtanfolyamok. Ez utóbbi keretein belül egy­re többen sajátítanak el vala­milyen idegen nyelvet. Nyelv- tanfolyamokat a megyeszék­hely mellett más településeken is indítanak, ahol erre igény jelentkezik. A TIT nyelvtanfolyamain 198.3-ban a hallgatók száma megközelítette az 1900-at. Na­gyobbik felük kezdő tanfo­lyamra járt. A beiratkozott hallgatók 42 százaléka német, 40 százaléka angol nyelvet ta­nult. Az orosz iránt az igény 1983-ban növekedett az akkor szervezett gyermekcsoportok miatt. A Tudományos Isme­retterjesztő Társulat szervez felsőfokú nyelvvizsgára felké­szítő tanfolyamokat is. Ezen évente különböző számban vesznek részt, 1981-ben pl. az orosz, 1982-ben a német, 1983- ban az angol nyelvet tanulók voltaik a legtöbben. Az idegen nyelvek ismerete iránti igény a turizmus élén­külésével, a külkereskedelmi kapcsolatok szélesedésével a megyében is jelentősen növe­kedett. Az oktatás kiterjeszté­sét azonban itt is gátolja a megfelelő nyelvszakos tanárok hiánya. Nem csak az általános iskolákban, de a középfokú intézményekben is érezhető ez, sőt a közművelődési intézmé­nyek által szervezett nyelv­tanfolyamok összetételére is hatással van. A nyelvoktatás hatékonysá­gát nagymértékben emelné, ha kisebb tanulócsoportokat hoz­nának Létre, ahol az egyéni foglalkozás, számonkérés job­ban megoldható. Ezt azonban a megyében a már említett tanárhiány mellett gátolja még, hogy nem áll rendelke­zésre elegendő tanterem. Igen kevés oktatási, közmű intézmény van felszí nyelvóktatáshoz s speciális berendezések vés a nyelvi labor Mindezek még háti ennek az oktatási c maradéktalan megva Segítené a nyelvgy az iskoláskorúak kulit reüd ültetése, ami inté sen még nincs m egyénileg pedig igen k Idegen nyelvi diái szervezésével, hatékor ködtetésével is lehetsn szédkészségef, ' nye fejleszteni, ezekből te esetenként nemcsak n; kellene indítani. Héczei Bélái KSH megyei Igaz; Árnyék Jurcsák László grafikáit láthatja a közönség Va Vay Ádiárn Múzeumban. A fiatal alkotó művei nem isr lenek a szabolcsi tárlatlátogatők előtt. Rendeztek kiá grafikáiból a kisvárdai Rétközi Múzeumban, Tiszává ban. Sokan ismerik a fiatal grafikust a megyeszékhely hiszen évekig a nyíregyházi Jósa András Múzeumiban t zott. Jelenleg Hollóházán Szász Endre stúdiójában alko játos látásmód, részletgazdag megoldások, kísérletező jellemzik Jurcsák László munkáit. A grafikai kiél melyből az itt közölt rajzok valók, május elejéig tekin meg az érdeklődők. Tehetetlenség KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Nyíregyházán is gyakorta megfordul

Next

/
Thumbnails
Contents