Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-26 / 97. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. április 26. Kommentár Bitburg és Bergen-Belsen A történelem tanulságai­nak tisztelete és a tapintat nem éppen erőssége a kon­zervatív politikusoknak. Leg­alábbis ezt tükrözte Ronald Reagan amerikai elnök má­jus 5-e és 6-a közötti, hi­vatalos, NSZK-beli látoga­tásának előkészítése. Ha hinni lehet a Der Spie­gel április 22-i számában megjelent bizalmas, nyugat­német külügyminisztériumi tervezet hitelességének, ak­kor az amerikai fél eredeti­leg tervbe vette egy egyko­ri koncentrációs tábor fel­keresését. A nyugatnémet dokumentum megfogalma­zása szerint azonban az NSZK nem lehet érdekelt abban, hogy az amerikai saj­tó egy ilyen rendezvényt „az elnöki látogatás kiemelkedő eseményeként” ábrázoljon. A dachaui tábor — mert erről volt szó — így töröltetett a programból. Helyette, vagy mellette, megdöbbentő fordulatként, annak a bitburgi katonai te­metőnek megtekintése ke­rült a programba, amelyben a hitleri Wermacht mintegy kétezer katonája mellett a Waffen-SS 47 tagjának sír­ja is található. A polgári liberális Die Zeit értékelése szerint ezt a ri­asztó döntést „a puszta hasz­nosság történelemszemléle­te” határozta meg. A Kohl- kormány részéről az a cél, hogy hogyan lehetne a leg­hatásosabban bemutatni az NSZK és az Egyesült Álla­mok „megbékélését és ba­rátságát”? Hogyan lehetne feltüntetni az NSZK-t nem „történelmi bűnbakként”, hanem „a szabad Nyugat egyenrangú tagjaként”, s hogyan lehetne tudatni a vi­lággal, hogy a második vi­lágháborús ellenségek im­már 3—4 évtizede véglege­sen hű szövetségesek? Ame­rikai részről pedig: hogyan lehetne a tévénézők száz­milliói előtt a legjobban de­monstrálni a nyugati világ összetartozását, jövőbe ve­tett optimizmusát? Kohl és Reagan közös válasza: a bitburgi temetőben való ba­ráti kézfogással és koszorú­zással. Az elemi erejű amerikai, nyugatnémet és nemzetközi felháborodás, a zsidó, vete­rán és egyházi szervezetek tiltakozása végül is azonban kikényszerítette, hogy Rea­gan elnök május 5-én a „bitburgi, történelmi am­nesztia” előtt „elzarándokol­jon” a bergen-belseni kon­centrációs táborba is. ' A legfrissebb amerikai je­lentések szerint Reagan kör­nyezete az utolsó pillanat­ban már szabadulni szeret­ne a „bitburgi tehertől”. Ám tekintélyvesztés nélkül, ez már csak úgy történhetne meg, ha Kohl kancellár más „megbékélési” színhelyet ja­vasolna. Kohl azonban nem hajlandó erre. Joseph Kraft, a The Washington Post nagy tekintélyű kommentátora sze­rint azért nem, „mert olyan provinciális politikus, akiből hiányzik a képzelőerő és a tapasztalat ahhoz, hogy nem­zetközi nagyságú államférfi legyen”. Kraft minden bi­zonnyal téved: az amerikai elnök programját nem bi­zonyos képességek hiánya, hanem egy tudatos — kon­zervatív — világkép hatá­rozta meg. A Reagan-látogatás leg­főbb tanulsága már lezajlá­sa előtt megvonható: a mostani színjáték nemhogy előbbre vitte volna az 1933 —1945 közötti Korszak tanul­ságainak feldolgozását, ha­nem ellenkezőleg, visszave­tette azt. Szabolcs-Szatmárról tárgyalt a kormány (Folytatás az 1. oldalról) vitását, valamint a terület- és településfejlesztést célzó elgondolásokat. Kötelezte a kormányzati szerveket, hogy a lehetőség határain belül segítsék elő azok megvalósí­tását. — Hírmagyarázónk írja — A Minisztertanács csütör­töki ülésén a Szabolcs-Szat- már megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága adott szá­mot tevékenységéről. A té- pia nem szokatlan, hiszen a kormányülések munkaprog­ramjában rendre visszatérő napirend, hogy egy-egy me­gyei tanács végrehajtó bi­zottsága beszámol munkájá­ról. A napirend tárgyalása­kor arra keresnek választ, hogy a beszámoló megyei ta­nács végrehajtó bizottság miként látta el irányító mun­káját a vizsgált időszakban. Az elemzések során külön részletezik a tanácsi fejlesz­tési tevékenység, valamint a költségvetési gazdálkodás alakulását, és nagyító alá helyezik valamely, a megye szempontjából kiemelkedően fontos témakör — ez eset­ben a területfejlesztés — kérdéseit. A beszámolókat megelőzően a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatala fel­ügyeleti ellenőrzések során értékeli a megyei végrehaj­tó bizottság tevékenységét. A Szabolcs-Szatmár me­gyei .Tanács Végrehajtó Bi­zottságának beszámolójából kitűnik: az elmúlt időszak­ban a testület munkájának középpontjába került a gaz­daságszervező tevékenység, a terület- és településfejlesz­tés, a lakosság sok irányú szükségleteinek kielégítése, a fejlődésből adódó új ellent­mondások feloldása. Mindez nagy feladatok elé állította a megye vezetőit, hiszen Szabolcs-Szatmár gazdasá­gát, életviszonyait hosszú időn át a történelmi elma­radottságból eredő lassú fej­lődés, s — az ipar hiányá­ban — a mezőgazdaság szin­te kizárólagos jelenléte ha­tározta meg. A lakosság életkörülményei — főként az infrastrukturális ellátottság terén — magán viselték, és részben még ma is mutatják ezeket, az egyenlőtlen fejlő­désből eredő hátrányokat. Sőt, az egyes területek kö­zötti kölönbségek számotte­vő része a közelmúltban ala­kult ki, annak ellenére, hogy a központi támogatás és a helyi erőfeszítések eredmé­nyeként az utóbbi 10—15 évet a dinamikus növekedés jellemezte. Mindezek már önmaguk­ban is körvonalazzák a fel­adatokat, a fejlesztés főbb irányait, amelyekről a terü­let- és településfejlesztési te­vékenységet részletezve ad képet a beszámoló. Az ered­ményeket bemutatva kieme­li, hogy a mezőgazdaság mellett a megyében is meg­határozóvá vált az ipar, amelynek a termelési több­letét 1980-tól csaknem teljes egészében a munkatermelé­kenység javulása eredmé­nyezte. A mezőgazdaság fej­lődése — önmagához mérve — dinamikus. Módosult a vetésszerkezet, előrehaladt a térségi komplex melioráció, javult az állattenyésztés színvonala, és növekedett az üzemek melléktevékenysége, ám mindez nem ellensúlyoz­ta a jövedelmezőség romlá­sát. A fogalkoztatási szerkezet is jelentősen változott: nőtt az ipari keresők és csökkent a mezőgazdaságban dolgozók aránya. A lakossági infra­struktúra fejlesztésének ered­ményeként az életkörülmé­nyek differenciáltan, de nem mindig elfogadható mérték­ben javultak. A lakásépítés és -gazdálkodás eredményes, bár a hatodik ötéves terv programjában szereplő 21 500 lakás helyett csak várhatóan 21 ezer készül el. Az egész­ségügyi ellátás minősége ja­vult, tervszerűen halad az egészségügyi központok ki­alakítása, illetve a megyei kórházban a progresszív el­látás feltételeinek megterem­tése. A közműfejlesztés is si­kereket hozott, ami nagy­részt a lakosság áldozatvál­lalásának köszönhető. Az eredményes területfej­lesztés ellenére nő az elván­dorlás, s gondokat okoznak a foglalkoztatási feszültsé­gek. Nem kielégítő a falusi települések jelentős részének népességmegtartó ereje, s a lakosság jövedelmi színvona­la sem, bár ez utóbbi sokat fejlődött, azonban ma is el­marad az országos átlagtól. A megye felzárkózásának fo­lyamata az utóbbi időszak­ban megtorpant, illetve lelas­sult. Miként a kormány megál­lapította: elismerést érdemel, hogy a megyei tanácsi tes­tületek valamennyi alapvető területen jól kidolgozott, reá­lisan megvalósítható elképze­lések birtokában tevékeny­kednek. A megye kedvezőtlen helyzetéből adódóan még a csekélyebb eredményeket is csak az átlagost lényegesen meghaladó munkaráfordítás­sal tudják elérni. Felhívták a végrehajtó bizottság figyel­mét arra, hogy a testületi munkában törekedjen a nép­képviseleti-önkormányzati jelleg erősítésére. A gazda­ságszervező munka fejleszté­se érdekében pedig szorgal­mazták, hogy a folyamatban levő beruházásokat gyorsít­sák, a munkahelyet teremtő erőfeszítéseket folytassák, s ahol erre mód van, bővítsék a bedolgozórendszert és a részmunkaidős foglalkozta­tást. A központi segítség és valamennyi erőforrás éssze­rű felhasználásával el kell érni, hogy ne torpanjon meg a felzárkózás folyamata, to­vább javuljanak a lakosság életkörülményei, csökkenje­nek a megyén belüli terüle­ti aránytalanságok. ELBÁI TALÁLKOZÓ Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK állam­tanácsának elnöke csütörtö­kön üzenetben köszöntötte a második világháború szovjet és amerikai veteránjait, akik Torgauban összegyűltek, hogy megünnepeljék törté­nelmi jelentőségű Elba-parti találkozásuk negyvenedik évfordulóját. INDIAI ZAVARGÁSOK Rendkívül feszült a hely­zet Ahmedábádban, az indiai Gudzsarát szövetségi állam fővárosában, mert a kaszt­rendszerből fakadó társadal­mi különbségek enyhítését célzó hatósági intézkedések nyomán súlyos zavargások törtek ki. A két hónapja kez­dődött véres eseményeknek már több mint ötven halálos áldozata van. Piatér István dokumentumsorozata (4.) Az út vége „Folytatjuk rohamainkat” KÉPVISELŐK SZABADLÁBON A parlament közbejárásá­ra az ügyészség kiengedte a börtönből azt a környezet- védő párthoz tartozó nyolc képviselőt, akit a florennes-i légitámaszponton rendezett tüntetés alkalmával helyez­tek előzetes letartóztatásba, mert behatoltak a támasz­pont lezárt, katonailag tit­kosnak minősített részébe. SZUDÁN A dél-szudáni felkelők ve­zére szerint most már „meg­lehetősen jó esélyek” van­nak arra, hogy a délieket is magában foglaló kormány alakuljon Szudánban. A be­jelentés John Garangtól, a hadsereg volt ezredesétől származik, aki jelenleg az úgynevezett szudáni népi felszabadító hadsereg főpa­rancsnoka. Göring, aki Berlinből Berchtesgadenbe, Hitler alpesi villájába menekült a szovjet csapatok elől, úgy véli, hogy a szovjetellenes- ség alapján tárgyalásokat kezdhet a nyugatiakkal. A hírszolgálat már meglehe­tősen rosszul működik, a birodalom második embe­re, akit Hitler beavatott öngyilkossági terveibe, áp­rilis 23-án táviratot küld Berlinbe: „Mein Führer, egyetért-e ön azzal, hogy az 1941. június 29-i tör­vény alapján átvegyem a birodalom valamennyi bel­ső és külső ügyeinek inté­zését, miután ön elhatá­rozta, hogy Berlinben ma­rad és azt védelmezi? Amennyiben 22 óráig nem kapok választ, ezt olybá veszem, hogy Ön meg van fosztva a cselekvési sza­badságától, és saját belátá­som szerint járok majd él.” Az a törvény, amelyre Hermann Göring hivatko­zik, szigorúan titkos, s azt a vezéri elhatározást szen­tesítette, amely 1939. szep­tember elsején, vagyis a második világháború kitö­résének napján kelt: Hitler akadályoztatása vagy halá­la esetére Göring az utód­ja. A távirattal egy időbén Göring segédtisztje, Koller tábornok egy kiáltvány szerkesztéséhez lát. Az a nem könnyű feladat jut osztályrészéül, hogy tudtá­ra adja a szovjeteknek: a nácik nyugaton és keleten egyaránt folytatják a har­cot; az amerikaiak és an­golok viszont azt értsék belőle, hogy a németek a továbbiakban csak a Szov­jetunió ellen háborúznak. A kiáltvány azonban még félig sem készült el, ami­kor Göringet — szűkebb környezetének tagjaival együtt —, a Hitlerhez hű egységek letartóztatják. Hit­ler a letartóztatásra adott paranccsal egy időben go­romba távirattal válaszol egykori bizalmasának: „Az 1941. június 29-i törvény hatályba lépésének idő­pontját magam határozom meg. Megtiltom, hogy bár­milyen lépést tegyen az ön által említett irányban." És miközben Göring az SS-legények őrizetében töl­ti napjait, akik még a mor­fiumot is elveszik tőle, a Német Birodalom még (Folytatás az 1. oldalról) építési mód mellett a beru­házások nagyobb részét kor­szerű technológiával építet­ték, s mindezt jó minőség­ben, határidő-módosítás nél­kül végezték. Az oly sokszor hiányolt és mostohán kezelt lakossági szolgáltatásokat sem hanya­golták el. Gépkocsik, motor- kerékpárok és háztáji kisgé­pek javítását vállalták, va­lamint üvegezést végeztek és drótfonatkészítést. A tartó­san jó gazdasági eredmé­nyekhez kapcsolódik az ösz­tönző, minőségi munkára orientált érdekeltségi rend­szer kialakítása, amely biz­tosította a több mint 33 mil­lió forintos árbevételt és a 4,2 millió forintos nyeresé­get. A Nyírbátori Építőipari és Szakipari Szövetkezet tava­lyi munkáját ismerték el az­zal, hogy a százharminc ta­gú kollektívának ítélték a KISZÖV elnökségi vándor- zászlóját. A kitüntetést csü­törtökön délután Pétervári József, a megyei szövetség elnöke adta át Kocsis Ber­talannak, a szövetkezet el­nökének. Hitlerista katonák lefegyverzése Berlinben. (Archív fotó.) megmaradt rádióállomá­sai rövid kommünikét- su­gároznak: „Berlin, április 27. Hermann Göring biro­dalmi marsall már hosz- szabb ideje szívbajban szenved, amely most he­veny stádiumba lépett. Mivel most minden erőfe­szítésre szükség van, ő ma­ga kérte felmentését a légi haderő parancsnoki tisztsé­ge és az ezzel kapcsolatos feladatok alól. A Führer teljesítette ezt a kérést, s a légi haderő új főparancs­nokává Ritter von Greim vezérezredest nevezte ki, akit egyidejűleg tábornagy- gyá léptetett elő.” Az új légügyi tábornagy Berlinbe repül. A gépet fe­lesége, a nácik ünnepelt világbajnok pilótanője, Hanna Reitsch vezeti. Si­kerrel bejutnak a körül­zárt városba, ahonnan azonban számukra nincs menekülés. Göring viszont csak néhány napig szenve­di az SS-ek fogságát. A lé­gierő egyik alakulata sza­badítja ki. A légügyi mar­sall valósággal kivirul kedvenc repülői között, de arról a tervéről, amelyet Hitler rangfosztó táviratá­nak megérkezte előtt dé­delgetett, nevezetesen, hogy Eisenhower főparancsnok-, hoz repüljön tárgyalni, le­tesz. Az aranyélet május 9-én reggelig tart, amikor is az amerikai 7. hadsereg 3ö. hadosztályának egyik ala­kulata letartóztatja Rad- stadtban, ahol akkor tar­tózkodik. Himmler, a birodalmi SS-vezető, miután április 22-én elhagyja a kancellá­ria óvóhelyét, Lübeckbe utazik. Ott találkozik Fői­ké Bernadotte gróffal, a Svéd Vöröskereszt alelnö- kével, a svéd királyi csa­lád tagjával. Himmler — Schellenberg gróf közvetí­tésével — már régebben felvette a kapcsolatot Berr nadottéval. Április 23-ról 24-re virradó éjjel, vagyis körülbelül azokban az órákban, amikor Göring kudarcot vall hatalomátvé­teli kísérletével, a Vörös- kereszt Eschenburg-strassei hivatali helyiségében tár­gyalnak. Az asztalon gyer­tya ég, mert villany már nincs. Közben le kell men­niük az óvóhelyre, mert légiriadót jeleznek. Himmlernek hasonló el­képzelései vannak, mint Göringnek. ö is halottnak véli Hitlert, s kijelenti, hogy „az előállott helyzet­ben szabad keze van arra, hogy Németország minél nagyobb részét megóvja az orosz behatolástól...” Mint kifejti: hajlandó kapitulálni a nyugati fron­ton, hogy az angolszászok seregei minél gyorsabban nyomulhassanak elő kelet felé. De a szovjet csapatok ellen tovább akarja foly­tatni a harcot. Bernadotte hajlandó köz­vetíteni azzal a feltétellel, hogy a norvégiai és dániai hitlerista csapatok is lete­szik a fegyvert. Himmler ehhez természetesen hozzá­járul. (Következik: TALÁLKO­ZÁS AZ ELBÁNÁL ÉS SAN FRANCISCÓBAN) A Mecseki Ércbányászati Vállalat III. sz. bányaüzeme, Kővágószőlősön —autóbusszal Pécs—Üjmecsekaljától mindössze 10 percnyire — BÁNYAMUNKÁRA FELVESZ 18—40 éves férfiakat a következő munkakörökbe és kereseti lehetőséggel: VÄJÄR évi 180—240 ezer Ft SEGÉDVÁJÁR évi 140—200 ezer Ft VONATKÍSÉRŐ évi 84— 96 ezer Ft. A vonatkísérő munkakörbe felvettek — próbaidő után — vájvégre kerülhetnek, ahol 12Ó—180 ezer fo­rintos éves keresetet érhetnek el. — Bányászati szakképzés — Családosoknak albérleti hozzájárulás — Jó munkavégzés esetén 2—3 éven belül lakás- juttatási lehetőség, kedvező feltételekkel — Vidékieknek kényelmes munkásszálló — 25—44 nap évi szabadság FELVÉTELI FELTÉTEL: egészségi alkalmasság, melyet üzemorvosi szolgá­latunk igazol. Büntetlen előélet. JELENTKEZÉS személyesen az üzemben. Érdeklődőknek felvételi tájékoztatót küldünk. _____________________________________________________(626)

Next

/
Thumbnails
Contents