Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-26 / 97. szám
1985. április 26. Kelet-Magyarország 3 Miért kisebb a vetési kedv? Több kukorica Tőkés exportra készítik a do hány bálákat a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalatnál. A vállalat húsz tonna hevesi „B” világos megrendelésnek tett eleget a közelmúltban. (Császár Csaba felvétele) Kritikus helyzet után az ÉPSZER-nél VIRÁGZIK A KÖKÉNY, VAGY SEM? Erről beszélgettek, vitatkoztak a megye mezőgazdaságáért felelős szakemberek, ki higgadtan, ki indulattal. Ha valaki kívülről hallgatja őket, igencsak meglepődik: ekkora probléma lenne ennek a szúrós cserjének a sziromba borulása? Csakhogy „köztudott”, kökényvirágzáskor kell megkezdeni a kukorica vetését. Amire ezeken a sorokon megszárad a nyomda- festék nemcsak a kökény virágzása nem lesz már kérdés, hanem valószínűleg a vetőgépek is megindulnak már, sőt az is tisztázódik, mennyi lesz az a terület, amelyen a fontos takarmány- növény vetőmagja a földbe kerül. A kérdések kérdése az volt, lesz-e az idén annyi kukorica, mint a korábbi években, amelyeket ma már rekordokkal jegyzünk. A szabályozók mindenesetre „befűtöttek” a tengerinek, és ha az országos helyzetet vizsgáljuk meg, nagyon lanyha érdeklődést találunk. Nem sokkal marad el ugyan a tervezett terület, de a kisebb vetési kedv mindent elárul. Ma, amikor már egyre inkább a jövedelmezőséget tartják szem előtt, a bevétel helyett ezen nem is lehet csodálkozni. Született ugyan egy „pótszabályozás”, amely megpróbált életet lehelni a csekély lelkesedésbe, de akkor, amikor már a gazdaságok tervszerűen és jó előre megrendelték a vetőmagot, a növényvédő szert, nem nagyon lehet más elhatározásra bírni a megfontoltan gazdálkodókat. Megyénk nem tartozik azok közé, ahol számottevően csökkenne a kukorica idei vetésterülete. Talán kétezer hektárral lesz kevesebb, ha lesz, de az nem lehet jellemző százezer hektáros összterületnél. Ahogy a napok telnek, az is valószínűvé válik, esetleg még nem is áll elő csökkenés. A „zsákban maradt” áprilisi árpa helyébe pályázik a kukorica. Sikere lehet persze a napraforgónak is a helyettesítésben, amelyről jó tudni, hogy talán egyedüli exportcikkünk, amelynek az ára tavaly emelkedett a belőle sajtolt olajéval együtt. Még szóba jöhet akár a cukorrépa is, bár lassan már azt sem érdemes vetni, de abból elegendő az előirányzat — hangzott el országos fórumokon, legutóbb a szakminisztérium saj tótájékoztató j án. MIÉRT BÍZUNK MÉGIS a terület szinten maradásában ? Szabolcs-Szatmárban lényegesen szűkebb azoknak a gazdaságoknak a köre, amelyek viszonylag magas aranykoronájú földjeik lévén több támogatástól esnek el az új szabályozókkal. Van viszont hetven kedvezőtlen adottságú közös gazdaságunk, ahol egyelőre még mindig jó pénz jön a tengerin. Éppen azon kellene tehát csodálkoznunk, ha a tendencia megegyezne az országossal, mert abban a körben éppen fordított a gazdaságok megoszlása földjeik ereje szerint. Elmondható tehát, hogy a termelőszövetkezeteink jóf követték a szabályozók nyújtotta lehetőségeket, mert itt és most arra biztatnak, amire végül is kilátás van, vagyis jó kukoricatermésre, közel optimális területen. Állatállományunk, amely országosan is számottevő, indokolja a várható mennyiség megtermelését, mert az öt aszály sújtotta megyében bizony nehézségeket okoz a tápokban olyan arányban szerepeltetni a kukoricát, amelyet az élettani feltételek megkívánnak. A legmagasabb energiatartalmú ösz- szetevőről van szó, ami mással alig helyettesíthető, és aki tartott már valamilyen állatot, az nagyon jól tudja, mit ér az abrak kevés tengerivel. A tavaszból eddig eltelt idő szolgált ugyan jó néhány meglepetéssel és nagyon sok mindennel kapcsolatban elhangzott a késés szó, mégis azt lehet mondani, hogy hűvös idő ide, kevés napsütés oda, az a fránya kökény mégiscsak kivirágzott, és ha lassan is, de biztosan kúszik felfelé a talajhőmérők higanyszála. A földben mért melegnek legalább tíz-tizenkét foknak kellene lenni, hogy ne fázzon az elvetett mag. A vetőágy jól sikerült, a hibridválaszték a tavalyi kiesések ellenére is megfelelő. A VÉGSŐ ÖHAJ természetesen nem más, mint a megtermelendő ■ mennyiség nagyságának növelése. Amennyiben a tömegtakarmánynak szánt 18 ezer hektár termésének egy részét mással helyettesítjük, ott is szemet takaríthatunk be. Ha Beregdarócon, Kisarban, Vá- sárosnaményban, fűszenázs- ból meg tudják nyáron csinálni a télire valót, és mind többet hagynak meg a kukoricából abraknak, az másutt is példa lehet. Minden olyan ötlet, amellyel helyettesíthető a silókukorica területe a népgazdaságot irányító szándékot támogatja. Már most el lehetne gondolkodni például a minél eredményesebb másodvetéseken. A tavalyi öt és fél tonna hektáronként kötelez. Az országos rekordoknak ugyan nem tapossa a sarkát, de bizonyítja, hogy tudnak mifelénk gazdálkodni. Azt, hogy több kukorica kell, a jelek szerint mindenki érzi. Ésik Sándor — Kétségtelen, nagy gondban vagyunk, sok fejfájást okozott és okoz ma is a húszmilliós kiesés. Januárban— februárban átlag 400 emberünk kényszerült fagyszabadságra — magyarázza Tóth Pál igazgató. Félmillió— mínuszban Almási György, a gépészeti leányvállalat műszaki igazgatóhelyettese előtt kimutatás az energiaköltségek alakulásáról. Belelapoz, s így egészíti ki az igazgató gondolatait: — A kemény hidegben munkahelyeinken 13 fűtőberendezést üzemeltettünk. Tér. mészetes, hogy a mínusz 20 fokon kevesebb hatásfokkal. Ha a költségeket számolom, a központi telep fűtésével együtt 400 ezer forinttal került többe a tél. Tóth János, a szerelőipari leányvállalat főüzemvezetője teszi hozzá: — E gondok miatt csúsztak a belső szerelési munkák is. Álltunk a bökönyi iskolánál, Nyírszőlősön az üveggyárral, Vásárosnaményban a 88 lakás építkezésénél, Kisvárdán az óvoda építkezésén és sok helyen. Az ÉPSZER és leányvállalatai idei termelési terve 475 millió forint. Az első negyedév 20 milliós kieséséből márciusban sikerült pótolni 5 milliót, de még így is 15 millió az adósságuk az építtetőkkel és magukkal szemben. Növekednek a remények, nem kilátástalan a helyzet. A pártvezetőség kezdeményezésére a gazdasági vezetés minden tartalék erőt, energiát igyekszik feltárni és hasznosítani. Kritikus elemzés — Számítottunk e nehézségekre. Ezért már a februári taggyűléseken a négy alapszervezetben kritikusan elemeztük a teendőket. Hasznos javaslatok sora hangzott el az anyag- és energiatakarékosságra, a kettős, illetve a nyújtott műszakok megszervezésére, a munkafegyelem javítására, a táppénzes napok szigorítására stb. — mondja Hankószki András, a pártvezetőség titkára. — Ha egy hónap alatt nem is lehet gyökeres változást elérni, s megváltani a világot, de észlelhetően javult a helyzet. Rend, fegyelem van a telepen és a munkahelyeken. Kibontakozott a szocialista brigádokban az áldozatvállalási készség. Egymás után tettek olyan konkrét vállalásokat, hogy újra bizákodhatunk — veti közbe az igazgató. Elindult a „mélypontról” felfelé a vállalat. Része volt ebben az ösztönzőbb bérrendszer bevezetésének is. — Kiterjesztette a gazdaságvezetés az egyösszegű munkautalványozás rendszerét. így a brigádok pontosan tudják, melyik munkáért mennyi pénzt kapnak, ha elvégzik. S ez jó hajtóerő, mert nem mindegy, hogy két vagy négy hét alatt keres a kollektíva 50—80 ezer forintot — fogalmaz Benyusz József építésvezető. Lendített a gondok megoldásán, hogy az éves mozgóbérkeretet már mároiusban megkapták a vezetők. Most mindenki tudja, mennyi pénzzel gazdálkodhat egész esztendőben. A pártvezetőség kérte a gazdasági vezetést és a szakszervezetet, hogy a szocialista brigádvezetők márciusi tanácskozásain — az idei vállalásokban az említett gondok megoldására koncentráljanak. Kilenc tanácskozáson 120 szocialista brigád vezetője tett „hitet", vállalt konkrét feladatot írásban is a kiesett milliók pótlására. — Tárgyaltuk taggyűlésen, s megvizsgáltuk, melyek azok a munkahelyek, ahol lehetőség van a két, illetve a nyújtott műszakok alkalmazására. Ezekre javaslatot tettünk — említi Benyusz József. Megszervezték a kettős, illetve nyújtott műszakokat a leányvállalatoknál is. Elsősorban azokon az építkezéseken, ahol a legnagyobb elmaradások voltak. — Ennyit még nem beszéltünk emberekkel, pártcsoportokkal, brigádokkal, mint az első negyedévben — veti közbe a pártvezetőség titkára. S még nem zárult le a bajukból való kilábalásra tett intézkedések sora. A pártvezetőség kezdeményezésére felülvizsgálták a havi munkaidőrendét. Javasolták a bizalmi testületnek: döntsön, növelje meg a májusi munkaidőkeretet, más hónapok rovására. így az első fél évben többét tudnak a lemaradásból pótolni. Élethez igazított pártmunka A rendkívüli helyzet rendkívüli intézkedéseket követelt. Újra felülvizsgálták az éves tervet, amit teljesíthetőnek ítélték. Noha számolnak azzal, hogy egy-egy beruházás átadása esetleg csúszni fog. — Ilyen körülmények között még inkább az élethez igazítjuk a pártmunkát — magyarázza Hankószki András. — Nem tartom lehetetlennek, hogy rendkívüli párt- taggyűléseket is tartsunk és a pártcsoportok is megbeszélik, hol, miben, hogyan tudnak segíteni. ( PADOK ) A zsűri szerint egyhangú pontozással, 5:0-ra győzött a tavasz. A múlt héten anyám is szögre akasztotta a szenes lapátot. Az áremelkedéssel nem érintett napfűtés fiatalt és 'korosabbat kicsalt a szabadba és a sok sápadt arcú testvérem indiánnyárról álmodik, rézbőrű testtel. Megtelnek a játszóterek, a parkok, lassan bebútorozzák őket játszószerekkel és padokkal. Megjelentek az első fecskék és a szerelmespárok, kinyílt a tulipán és a napozók gallérja, bár tegnap éppen esett. Aki rniég emlékszik az anyaölre az tudja, hogy nem mellékes szempont az ülepé sem. A Kossuth téri köpködőhöz masszív fenék kell. A vaskorláton ülést csak az élet által sokszor farba rúgottak viselik el huzamosabban. Most, a visszaemlékezések idején, emlékezzünk meg a padokról is. A háború és a fordulat éve elvitte a legtöbb úri padot is. Az íves deszkaborítást feltüzelték, a cirkalmas öntöttvas lábat a vasgyűjtők a MÉH-be vitték. Kezdetben volt a műkő lábú — melyre a két szál deszkát tavasszal felcsavarozták és pirosra festették. A kemény pad a szerelmespárok kedvence lett. Az egyik erre dugta a lábát, a másik szembe ült vele; az egyik erre figyelt, a másik arra látott — ameddig a nézésük el nem lankadt. A hatvanas évekbe jött a Tóth-féle pad. Ez az a csővázas döntött hátú, melyet sárgára festettek — most a sétálóutcában barna. Ezzel az volt a baj, hogy lopták. Betontuskóra kellett lecsavarozni, mert a fiatalok becipelték a fűzfa alá, a suhancok focikapunak a salakra, az öregek a bérházak kapuja mellé, kapulóca helyett. A csókolózás azonban ugyanolyan jólesett rajta mint a régin, a lányok szerettek benne hátradűlni, bár a fiúk a szembeforduláskor állandóan lecsúsztak az ülésről — de az összekapaszkodás segített rajtuk. A hetvenes évek padja már kegyetlen. Amerikai típusúnak hívják a kertészek. Ez egy geometrikus műkő hasáb, melyen derékszögben vannak felcsavarozva az ülőlapok és a háttámla. Tele van vele a város. Abszolút kényelmetlen. Láttam egy kollégát, akinek idegbecsípődése volt. A fájdalomtól nem tudott kiegyenesedni, olyan volt mint egy négyes. Na, az ő derekának kényelmes ülés esett ezen a pádon. De az egészséges számára borzalom; a panelház padra adaptált, szögletes megfelelője. Szembefordulni nem lehet benne, mert nem fér ki a lábad a deszkák között, hátradőlve elfűrészeli a gerinced. Előre kell görnyedni rajta, mint a mécsesén — de ki tud így csó- kolózni. — Ezért csókolóz- nak manapság a fiatalok inkább állva. Szombathelyen láttam a hát ívét követni tudó kényelmes köztéri padot, és úgy hallom, hogy az Október 31-e téren, Nyíregyházán is készülnek hasonlók. R emélem, ez jellemzi a 80-as évek padjait, mert múlnak az évek, nekem is beköszöntött az ötödik X, és egyre inkább figyelek a részletekre a pádon is. Különösen ha egyedül ülök ebben a tavaszi verőfényben ... Kulcsár Attila Ötszáz dolgozé hiányzik naponta Szeszmentes munkaidőt! A MUNKAVÉDELEM nem csupán humánus ügy, hanem gazdasági, politikai kérdés is — hangzott el a napokban a megyei munkavédelmi bizottság alakuló ülésén. Mint azt a jelenlévők egyértelműen megállapították, csak hatékony intézkedések nyomán várható javulás. Olyan ösztönző rendszerre van szükség, amely vezetőt és dolgozót egyaránt az üzemi balesetek elkerülésére sarkall, s a megelőzést helyezi előtérbe. A népgazdaságnak ugyanis igen nagy megterhelést jelentenek az üzemi balesetek. 1984-ben összesen tíz- milliárd forint veszteség érte ily módon a népgazdaságot. A megyei adatok sem vigasztalóbbak, igaz némi javulás az utóbbi időben tapasztalható. A balesetek részesei a nem biztonságosan működő gépek (1984-ben közel 800 alkalommal voltak baleset okozói), a figyelmetlenség, az alkoholfogyasztás, s helyenként az ellenőrzés hiányossága. Még napjainkban is igen sok a kézi munka. A balesetek több mint 30 százaléka ilyen jellegű munkánál következett be. Huszonhárom üzemi baleset volt halálos kimenetelű, igaz ez kettővel kevesebb, mint a megelőző években, a szám azonban így is megdöbbentő! A legszemléletesebb adat igazolja, a munkavédelem fontosságát: naponta ötszáz ember hiányzik a munkapadok mellől, s ez annyit jelent, mintha egy gyáregység egész napra felfüggesztené a munkát! Legtöbb üzemi baleset a mezőgazdasági üzemekben történik, de jó „helyezésük van” a kereskedelmi dolgozóknak és a vasiparban tevékenykedőknek is. A GÉPEK MEGGYORSÍTJÁK A MUNKÁT, nélkülük ma már elképzelhetetlen az élet, de ártani is sokat tudnak. A balesetek 80 százaléka a gépek kiszolgálása, működése közben következett be. Legveszélyesebbek a köszörű- és csiszológépek, fúrógépek, fémipari vágógépek. A különféle balesetek miatt a megyének 250 millió forint kiadása volt. Ez az anyagi veszteség a megelőzéssel elkerülhető lett volna. A megyei munkavédelmi bizottság tagjai konkrét elképzelésekkel kívánják fokozni a balesetvédelmi tevékenységet. A munkahelyi ellenőrzés, számonkérés fokozásával, a biztonságtechnikai berendezések használatával már komoly eredményeket lehetne elérni. A termelés fejlesztésével arányosan javítani kell a munkakörülményeket, s megszerezni a munka- védelemhez szükséges műszaki, pénzügyi hátteret is. Ha sikerülne visz- szaszorítani az üzemi baleseteket, az egyénnek és társadalomnak egyaránt igen hasznos lenne. A nagyobb odafigyelés és fegyelmezettség árán megtakarított milliókat mindnyájunk javára lehetne fordítani. Kovács Éva Farkas Kálmán V* Milliókat érő összefogás nruiKus, ae nem Kiiaiastaian a nelyzet a szabolcs- Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalatnál. Okai: a kemény, embert, gépeket próbáló tél, az ebből következő drága többletenergia, az építkezések belső szerelési munkáinak kiesése. Március végéig az éves tervből a termeléskiesés meghaladta a húszmilliót. Lehet-e év végéig pótolni, s ha igen, hogyan? Mit tesz a párt- és a gazdasági vezetés az elmaradások pótlására — kérdeztük.
