Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-03 / 78. szám
2 Kelet-Magyaro. jzág 1985. április 3. Tervek, elképzelések, szakemberek Á szolgáltatás jövője — kérdőjelekkel Korábban írtunk róla, hogy a városi tanács beszélgetést szervezett a város és a városkörnyék ellátásáért felelős kereskedelmi és a kereskedelmet áruval ellátó termelőegységek vezetői számára. A megbeszélés célja az volt, hogy egyfelől értékeljék a kereskedelem 1984. évi teljesítményét, az ellátás színvonalát, másrészről a tanács segítséget adjon, a városfejlesztés terveinek ismertetésével, a kereskedelmi hálózat vállalatoknál, szövetkezeteknél tervezett fejlesztési elképzeléseihez. Ugyanezzel a céllal szervezett találkozót a tanács a szolgáltatásban érdekelt szervek, vállalatok, szövetkezetek képviselői számára is. Kárpáti Tiborral és Vizler Emillel, a városi tanács osztály-, illetve csoportvezetőjével folytattuk ezt a képzeletbeli kerekasztal-beszélge- tést. Változó életmód A kereskedelem helyzetét tárgyalva kiderült, hogy más, Mátészalkához hasonló helyzetű városokhoz mérten a lakosság ellátása alapvető cikkekből jó, néhány cikkből, építő- és tüzelőanyag, gyermekruházat, cipő, egyes műszaki áruk akadozó, az országos hiányoknak megfelelően gyenge, de nem gyengébb az országos átlagnál. A kereskedelem összességében jó minősítést kapott. Kérdés: milyen a szolgáltatások színvonala Mátészalkán és a város környékén? A kereskedelemnek vannak fejlesztési tervei. Hogyan fejleszt a szolgáltatóipar? Amikor azt mondjuk, mert hiszen ez az értekezleten elhangzott, hogy néhány részterületet kivéve a szolgáltatás színvonala megnyugtató volt, lehetünk-e nyugodtak, amikor a szolgáltatás jövőjére gondolunk? Az utolsó kérdésre két szakember feleit kategorikus nemmel. Túl azon, hogy 1984- ben is voltak a szolgáltatásnak gyenge területei, a jövő sem biztat sok jóval. Egyfelől tény, hogy az életmód változásával párhuzamosan a lakosság szolgáltatási igénye nő. Ki épít? Kereslet, fizetőképes kereslet lenne tehát, de a szolgáltatók elmondták, hogy képtelenek versenyezni az úgynevezett „háttérszolgáltatásokkal”. Hogv mit jelent ez? Példaként mondták el: az Északi lakótelepen az elmúlt időszakban mintegy 100 lakás épült fel. Ott mindössze két kőműves végzett munkát. Ezekben a lakásokban vízvezeték, meleg padló, villany és víz van. Kik építettek, szereltek? Más: kimutathatóan nő az egy főre jutó háztartási gépek száma. Ki javítja ezeket a gépeket, ki tartja karban őket? Tagadhatatlan tény, és ezt a tanács illetékesei is tudják, hogy a szolgáltatások színvonalán jelentősen rontanak az ellenőrizhetetlen „fusi” munkák. Az engedéllyel rendelkező szolgáltató, még ha kisiparos is, ellenőrizhető, a fogyasztó tehát, ha hozzájuk fordul, jogvédelmet kap. Sajátos helyzet, de a fusizók ellen — úgy tűnik — nincs védelem. A kisiparos adózik, egy szövetkezetnél dolgozó szakmunkás munkájának nagyobbik része különböző költségekre megy el. Az arány durván hatvan-negyven százalék. Az őt alkalmazó szolgáltató cég képtelen annyit fizetni neki, mintha ugyanezt a munkát adó- és sztk-teher nélkül végzi el. Elhangzott az értekezleten is, hogy hovatovább hiányozni kezdenek a szakemberek. Nem véletlen, hogy fejlesztéssel kapcsolatban egyetlen terv, vagy javaslat sem hangzott el az értekezleten. Viszont ha elfogadjuk, hogy a szolgáltatások utáni igény nő, akkor a „nem fejlesztés” gyakorlatilag visszalépést, színvonalcsökkenést jelent. Nincs és sajnos nem is lehet annyi tanácsi, központi támogatás, ami ezen a helyzeten változtatna. Mi lehet a tanács elképzelése mégis? Mit lehet tenni — legalább — a szintentar- tásért? Ha azt számoljuk, hogy az 1984. évi szolgáltatásból származó árbevétel 60 millió forint volt, és azt. hogy ebből csak 9 millió forint volt az engedéllyel rendelkező kisiparosok részesedése, ha ehhez hozzátesszük, hogy a vállalatoknak és a szövetkezeteknek fejlesztési lehetőségük nincs, hogy számukra szintentartás is egyre nagyobb gond, akkor érthető, hogy belátható ideig az a bizonyos szintentartás csak akkor képzelhető el, ha a hiányszakmákban, de nemcsak a hiányszakmákban egyre több kisiparos lesz. Hég a vgm sem... A Mátészalkán létező 31 gazdasági munkaközösség ugyanis kevés szolgáltatási feladatot képes átvállalni. Közülük ezzel mindössze hat foglalkozik. A 11 szolgáltatószervezet 8330 négyzetméternyi üzlettere számottevően nem bővíthető. Ugyanakkor változnak a városban a lakóhelyi csomópontok, a szolgáltatók részére valamiféle vákuum képződik tehát. Borús a kép, de hát ezt elhallgatni értelmetlen dolog lenne. Iparosok, engedéllyel rendelkező és ellenőrizhető jó szakemberek kellenek ahhoz, hogy ne színvonalesés következzék be. Mi kell ehhez? A tanács elhatározása az, hogy éppen a fusizók ellen támogatja a kisipart kérőket. Anyagi lehetősége szerint segít a szolgáltató szerveknek is, mert csak így képzelhető el, hogy rosszérzések nélkül leszünk 1990- ben is városlakók. BÁL 4 zt, hogy egy fiatalember mikor lesz nagykorú, a törvény pontosan meghatározza. Azt, hogy egy rendezvény mikor ér el a nagykorúságig, mikor van joga a rendezőknek a múltra is visszatekinteni, nem szabályozza semmiféle törvény. Nálunk Mátészalkán, egyre inkább úgy tűnik, hogy öt év is elég volt az ismétlődő népművelési bálok nagykorúsításához. Tény, hogy sok szülője van, hogy a karácsonyi ajándékkosárhoz hasonlóan a népművelés szakembereinek valamiféle erőpróbája ez. Ök maguk írják a műsort, ők maguk adják elő. Ök a propagandisták, és ők egy kicsit az élvezői is. Idén az immár ötödik alkalommal megrendezett népművelő farsangon újból megjelent a „Falra borsó", a bál. Sok szeretettel készített híradója, ismét volt műsor, az is a hagyományoknak megfelelő. Egy báli tudósításban persze azt kellene leírni, hogy hölgyeink miféle toalettekben jelentek meg, hogy ki jött el és ki nem. de elvitathatatlan, hogy a népművelés hagyományos találkozója olyan társadalmi esemény, ami a játékos és könnyed külső mögött tartalmat is hordoz. Nevezetesen a várost vezetők, a hivatásos közművelődési dolgozplf, a város szellemi életéhez szorosan kötődő embereknek ad találkozási fórumot. Ezt a dolgát elvégezte most is. Reméljük elvégzi jövőre is. Tisztelet érte minden közreműködőnek. Talán megbocsátják a bál házigazdái, a híradó írói, a műsor szerkesztői és munkásai, hogy ezúttal nem ügyetlenkedünk holmi kritikával. Nem volt ez akkora esemény, ak- I kora produktum, ami kritikát kívánna. De igenis teljesítmény volt, ami kö- 1 szöntőt érdemel. Március 29-én az önkéntes rendőrök 1984. évi munkáját, a XIII. pártkongresszus tiszteletére indított versenyüket értékelte a Mátészalkai Rendőrkapitányság. Önkéntes rendőreink ritkán kerülnek a figyelem középpontjába. Az, hogy milyen sok közük van a hétköznapjaink megszokott nyugalmához, ezt kevesen tudják. Számotadásuk éppen ezért egy kicsit köszöntés is. Érzett ez a műsoron, amit sok szeretettel készítettek a Zalka Máté Általános Iskola tanulói, a Szatmár táncegyüttes gyerektáncosai. Érzett mindez a tanácskozás, a találkozás hangulatán is. Néhány mondat a beszámolókból: nőtt az önkéntes rendőrök száma, nőtt a szolgálatban töltött órák száma. Minden korábbinál többen vettek részt az Oktatásokon, az eligazításokon. Nőtt, és ez nagyon jó dolog, az önkéntes rendőrök társadalmi megbecsülése. Az állampolgárok, ott is ahol nincs körzeti megbízott, vagy adott pillanatban rendőrjárőr, bizalommal fordulnak az önkéntes rendőrökhöz. Az éves munka értékelése hagyományos. RendtoaAz oldalt összeállította: BARTHA GÁBOR Önkéntes rend örök gyó viszont, hogy a XIII. kongresszus tiszteletére, hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából versenymozgalmat is szervezték önkéntes rendőreink, illetve az őket irányító hivatásosok. Igaz, egy ilyesfajta versenyben a legnagyobb eredmény, ha nem történik semmi. A béke, a nyugodt társadalmi együttélés ugyanis n|em lesz magától, hanem csak együtt lesz, lett megteremt- hetővé. Mátészalka térségében 462 önkéntes rendőr segítette ezt a mindőnknek szükséges társadalmi jóérzést. Mindez nem fogalmazható meg azzal, hogy hány százalékkal nő az intézkedések száma, de az önkéntes rendőreink munkája is benne van abban, hogy míg 1983-hoz viszonyítottan a bűncselekmények megyénkben valamelyest növekedtek, az elkövetések a mi területünkön 3,5 százalékkal csökkentek. nyos társadalmi jóérzés, az a forintban nehezen megfogalmazható haszon, vagy ha tetszik, életszín vonal- emelkedés, amit valameny- nyien megéltünk. Idézhetnénk számokat, adatokat a rendőri munkáról, de ezúttal nem ez a dolgunk. Mi ezúttal itt pusztán köszönteni szerettük volna azokat, akik névtelenül, ellenszolgáltatások (nélkül mindennapi jóérzéseink alakítói. A tanácskozás végén a legjobbaknak jutalmakat adtak át. Mátészalka környékének legjobb önkéntes rendőri csoportja, a kocsordiak, vándorserleget és oklevelet vehettek át. A versenyértékelés szerint második helyen a mátészalkai I-es, a harmadik helyen a mátészalkai Il-es önkéntes rendőri csoport végzett. Az 1984. év legjobb önkéntes rendőrei Bihari János, Varga Miklós és Lázár Géza voíjak. Hírek, események Felszabadulási plakátpályázatot írt ki a mátészalkai városi úttörőelnökség. A beérkezett alkotásokból a városi művelődési központban rendeztek kiállítást. Tanácsköztársaság és az újjáépítés címmel megrázó erejű rajz- és történelmi fotókiállításnak ad otthont a Zalka Máté Művelődési Központ. A kiállítás bemutatja a felszabadulás utáni szabolcs-szatmári művészeket. Házigazdája a közművelődési dolgozók KlSZ-alapszerve- zete.--------------------------------' Meghívó helyett M indenkit vár ma este a felszabadulásunk 40. évfordulója tiszteletére rendezett nagyszabású fáklyás felvonulásra és ifjúsági nagygyűlésre a KISZ Mátészalkai Városi Bizottsága. A rendezők legalább 5000 résztvevőre számítanak. A nagygyűlés keretében kerül sor a KISZ- tagok avatására és a 18 életévüket betöltött fiatalok köszöntésére. A rendezők minden érdeklődőt szívesen látnak április 3-án 19 óra 30-kor a városi tanács előtt. V ________________) Tetszik hogy megszűnt bár a közigazgatás hagyományos formája, megszűnt a hajdani mátészalkai járás, a város ugyanúgy maradt a környék, a táj központja, ahogyan addig. Egy levél van az asztalomon, címzettje Seres Miklós, a Hazafias Népfront városi Bi- zottsá fának titkára. Fábiánhá- záról kér segítséget a levél egy új iskola, most már elodázhatatlan építéséhez. Valamennyi pénzt ad a megye, valamennyit ad a falu, de mert ez a pénz kevés, a leA nyugati tartalék ipartelepen. ahová ipartelepítés a közeljövőben nem várható, 40 parcellát adott ki a tanács ötéves használatra a kertészkedni, gazdálkodni szeretőknek. Többen, akik itt földhasználatot kértek, még reménykedhetnek, hiszen további 69 parcella kerül a közeli időben kiosztásra. Az Északi lakótelepen elkezdődött és rövidesen befejeződik 20 lakótelek, építési telek kialakítása. A kisajátítási eljárások befejeztével a második negyedévben az építkezések is elkezdődhetnek. Hurrá tavasz! Szálkái utcakép márciusban. (Csiky) vél írói, a fábiánházai népfrontosok segítséget kérnek. Azt is annyit, hogy Pusztai Sándor mátészalkai építész, a Beruházási Vállalat kirendeltségének vezetője a kéttan- termes épület tervét a népfront és község felkérésére társadalmi munkában készítse eQ. Pusztai Sándorról tudom, hogy százezer forintos nagyságrendekben végzett már társadalmi munkát. Nem véletlen ő a levél egyik címzettje, de így most pártunk XIII. kongresszusa után az ott megfogalmazottak ismeretében jó arra gondolni, hogy egy ilyen vállalkozás gazdájává mintegy magától értetődően a népfront szegődik. Ez a ma. És egy kicsit a holnap. Nem tetszik hogy lassan kimosakodva a télből, ugyanott folytatjuk a tavaszt, ahol az őszt, annak idején abbahagytuk. Mátészalkaiaknak írom mátészalkaiként, hogy ennek a kemény és sokat szidott idei télnek volt egy roppant nagy haszna is. A hó eldugta a város sebeit. A hó elolvadt és a tegnapelőtti rendetlenség szembenézett önmagunkkal. Tévedés ne essék: nem arról van szó, hogy a város a maga lehetséges eszközeivel nem kezdett hozzá a rendteremtéshez. Csak az utakban keletkezett tél okozta kár, jóllehet ez még csak becsült érték, meghaladja a 780 ezer forint. Nem vagyunk gazdagok, de az útjavítási munkákat elkezdte a város. A tél után kötelező nagytakarítást viszont nagyon sok városlakó nem kezdte el. Egyszerűen arról van szó, sokan arra várnak, hogy a város majd betemeti a házuk előtt a járdán a kátyút, hogy elhordja a gondosan felgereblyézett udvarból kidobált kerti szemetet. Nos, az a bizonyos 780 ezer forintos kártétel sok tízezer forinttal csökkenthető lehetne, ha mi városlakók csökkenteni akarnánk azt. Csak egy példa: a belvárosban, a Centrum Áruház mögötti autóparkolóban, ahol jobb híján naponta 100—200 gyerek játszik, ahová néhány játékszert, parányi parkot is telepített a városgazdálkodás, a gyerekek térdig érő szemétben játszanak. Ide például csak a teret övező bérházak, a bérházakban élő szülők összefogásával is parányi gyerek- mennyországot varázsolhatna a felnőtt összefogás. Néhány órányi közös munka. Nem vitatkozom azokkal, akik azt mondják, hogy bizony, bizony szegények vagyunk, de egészen egyszerűen tudom, hogy minden fillér és forint nélkül is lehetnénk gazdagabbak. Nem tetszik, hogy ezt még mindig nem értettük meg eléggé . . . Nagy sikere, sok látogatója volt Kiss István szobrászművész kisplasztikái kiállításának. A Mátészalkára immár többedszer visszatérő művész szobrai a városi könyvtár első emeletén a holnapi ifjúsági könyvtár helyén kerültek kiállításra (Csiky Antal felv.) Bizalom, segítség
