Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-23 / 94. szám

1985. április 23. Kelet-Magyarország 7 Kevesebb üzemanyaggal A tervezők a légellenállást, mint a jármű haladását akadá­lyozó erőt már az automobiliz­mus kezdetén felismerték, s kez­dettől fogva fáradoznak, hogy az minél alacsonyabb értéken ma­radjon. A gépjármű légellenállá­sa tulajdonképpen a kocsi kö­rül és annak belsejében át- áramló levegő áramlási ellenál­lásainak eredője. Az áramlási veszteségek között a külső áram­lások a meghatározók, amelyek a nyomási ellenállásból (forma­ellenállásból) és a súrlódási el­lenállásból tevődnek össze. Az áramlási veszteségek eredője a jármű hossztengelyében, a me­netiránnyal szemben fellépő légellenállásként értelmezhető. Az azonos alakú járművek közül a kisebb homlokfelületü- eknek a légellenállása kisebb, illetve azonos homlokfalületü járművek esetén az áramlástani- lag kedvezőbb formai kialakítá­sú jármű a kisebb légellenállá­sú. A homlokfelület csökkentése mindenképpen eredményes esz­köze a légellenállás — 03 ezzel együtt —, az üzemanyag-fogyasz­tás csökkentésének. (A légellen­állás 10 százalékos csökkentésé­vel kb. 3,5 százalékos fogyasztás­csökkentés érhető el.) A gépjármüvek légellenállás- csökkentésére napjainkban két­féle stratégiát alkalmaznak: a részletoptimatizálást és a forma­fejlesztést. Az előbbi a kocsi- szekrény részleteinek formai ki­alakítását javítva törekszik a jármű légellenállásának csökken­tésére. Az utóbbi kisebb légel­lenállású, új aerodinamikai alap­test kialakítására törekszik. E törekvések keresztülvitele még a számítógépes technológiák korá­ban is fárasztó kísérletezést, hosszadalmas szélcsatornapróbá­kat kíván. Képünkön az Audi 100, az Opel Kadett és a Renault 25 típusú, kiváló — megfelelően kicsiny — légellenállású személygépkocsi­kat láthatjuk az egyik óriás mé­retű és teljesítményű nyugat­európai szélcsatornában. A szél- csatorna hatalmas turbinája 520 km/óra sebességű légáramlás keltésére képes. Összefüggés Afrika és Európa éghajlata között Minél nagyobb a hőség és a száraaság a Szaharában és álta­lában Észak-Aírlkában, annál hidegebb van Európában. Egy szov­jet kutatónő, Irina Borzenkova jutott erre a következtetésre, 40 évezredre visszamenően tanulmányozva a Szahara klimaingadozá- sait. A csapadéktól függően (ezt viszont az északi félgömb általá­nos klímája befolyásolja) a gigantikus sivatag mérete csökkent vagy nőtt, északról délebbre vándorolt, sőt bizonyos időszakokban teljesen el is tűnt, s az élettelen sivatag helyét nagy kiterjedésű szavanna foglalta el. A szovjet kutatónő közvetlen összefüggést ta­lált a Szaharában lehulló csapadékmennyiség és az egész északi félgömb klímája között. Az elmúlt ötszáz év minden évszázadában rendszeresen aszály tört Észak-Afrikára. Az aszály öt-hat évig tar­tott, pontosan azonos ideig, mint az európai kontinensen észlelt szokatlan hideg periódusok. Nem kell félni az a lm a ritkítástól Fele fán ugyanannyi termés Az 1974-ben megkezdett télialma-rekonstrukciótól kezdve, az előzetes elképze­lésektől eltérő módon — vi­szonylag erős növekedési alanyon (M—4) nagy felüle­ten létesültek ültetvények. A faiskolák csak az utóbbi években tudták előállítani a gyengébb növekedési ala­nyon élő oltványokat. Ennek ellenére a szűk térállású sö­vényültetvényeket — köz­ponti ösztönzés mellett — egyre-másra telepítették az üzemek. A SŰRŰSÉG GONDJAI Különösen az erős növe­kedésű starking fajtánál nem bizonyult elegendőnek az 5X3 vagy az 5X3,5 méteres térköz. Sok üzemben gondot okoz a vegetatív túlsúly, ugyanakkor a méretkorláto­zó metszés tovább fokozza a termőegyensúly megteremté­sének lehetőségét, emellett a szűk térállás nehezíti a gépi munkákat is. A gyümölcsfák túl magas­ra nőnek, emiatt az árnyé­kolás az alsó ágak termé­ketlenségét, és felkopaszodá­sát okozza. Elvesznek továb­bá a sövény előnyei például a kézi munka leghatéko­nyabb volta. A meglévő problémák megoldása érde­kében többféle eljárást pró­báltak ki. Ilyenek a gyűrű­zés, a gyökérmetszés, és a különböző vegyszeres kezelé­sek. Részleges eredmények születtek ugyan, de ezek nem oldották meg megnyugtató­an a kérdést. Mind ezen mód­szerek pusztán átmeneti megoldást nyújtanak, végle­Az autót természetesen kenjük, hogy menjen. Tud­juk, hogy a helyesen alkal­mazott kenés csökkenti a súrlódást és a kopást, meg­növeli az alkatrész élettar­tamát, és véd a korrózió el­len is. A tavaszi karbantartásnál is ellenőrizzük a szintet a motor olajteknőjében (két- üteműeknél nincs ilyen) és a váltóműben. A szintet ne közvetlenül a motor leállítá­sa után vizsgáljuk, hanem kicsit várjunk, amíg az ol­dalfalakra felcsapódott olaj nagy része lefolyik. Ha a szint az alsó jel alatt van, ugyanolyan olajjal töltsünk utána. A felső jelzés felé se menjünk, mert a magas olajszint túlfogyasztást, me­legedést okozhat. Ha az olajcsere éppen esedékes, azt meleg motornál végezzük el, hogy az olaj könnyebben kifoly­hasson. Tisztítsuk meg a le­eresztő csavart és környékét, helyezzünk alá lapos edényt, amiben a fáradt olajat fel­foghatjuk. Ahol az olajat a földre engedik, ott nem nő többé fű. Egyetlen liter olaj 1000 négyzetméter víz­felületet szennyez be. A zá­rócsavarban rendszerint egy kis mágnest helyeznek , el, azért, hogy a finom vas­reszeléket, ami a kopás ré­vén került az olajba, össze­gyűjtse. Amíg az olaj kicso­rog, tisztítsuk meg, majd csavarjuk vissza a zárócsa­vart. Jól húzzuk meg, ne­hogy meglazuljon. Az el­vesztett csavar nyomán az úttestre kiömlő olaj töme­ges balesetet okozhat. A be­töltőnyílás zárócsavarját is tisztítsuk meg, hogy ne ke­rülhessen be szennyeződés, majd egy tölcsér segítségé­vel öntsük be az előírt meny- nyiségű és minőségű olajat. Nehezen hozzáférhető betöl­tőnyílás esetén keressünk al­kalmas üres műanyag fla­KEREKEKEN Tavaszi készülődés (2.) Kenjem, vagy ne kenjem 7 kont. Ha alját levágjuk, zá­rókupakját eltávolítjuk, ki­mossuk és megszáritjuk, — „testreszabott” beöntőtöl- csért kapunk. Az olajszűrőt gyári előírás szerint cserél­jük. A fentieken túlmenően ál­talában nincs fődarab, ahol az olajszintet gyakrabban kellene ellenőriznünk. Cél­szerű azonban a kezelési út­mutatót újból áttanulmá­nyozni, mert azokban gon­dos összeállításokat találunk a kenési tennivalókra vo­natkozóan. Megeshet, hogy így olyan kenendő helyre bukkanunk, amely elkerülte a figyelmünket. A kenési teendők másik csoportja a zsírzás. Az au­tók tervezőinek és gyártói­nak általános törekvése, hogy a járműveken minél keve­sebb kenendő hely legyen. Ezért a mai személygépko­csikon nem sok zsírzógom­bot találunk. A kezelési és karbantartási útmutatók ebben is eligazítanak ben­nünket. A teljes igazság az, hogy egyszerű karoszsírzóval nem is mindig sikerül a zsír­zás. Különösen a kézifékhu­zalok zsírzásánál legyünk óvatosak. A kerékfékszerke- zetbe jutó zsír a féket ha­tástalanná teszi, és a fékpo­fákra jutott kenőanyag eltá­volítása fáradságos munka. Ezért eszköz és szakértelem híján, bízzuk szakemberre a zsírzást! A harmadik kenési feladat a legaprólékosabb. Kevés kenőanyag kell, de sok hely­re. Egy csepp olaj a megsza­kító bütyök kenőfilcére, az ajtók, a motorház- és cso­magtértető csuklóspántjaira stb. A vékony bowdenek (to­kos huzalok) belsejébe na­gyon körülményes akár egyetlen csepp olajat is be­juttatni. Aki nagyon lelki- ismeretes (vagy nagyon ne­hezen mozdul a motorházte­tő nyitószerkezete, vagy hű­tőzsaluja), tegye szabaddá a bowden egyik végét, füg­gessze magasra. Egy mű­anyag injekciósfecskendővel és -tűvel, a bowden állandó mozgatása mellett próbáljon meg hígított kenőolajat be­juttatni. Megéri a fáradsá­got! A zárakat nem szabad ola­jozni. Nehezen járó zárak­kal csodát tehet a zárolajo­zó szpré. A zár által mű­ködtetett kallantyúkat, emel­tyűket nyugodtan kenhetjük olajjal. Nagyon célszerűek erre és más hasonló célra az aeroszolos kiszerelésű kenő­anyagok. Ilyenek pl. a „Pe- netrol” vagy a „Srofol” rozsdaoldó szprék. Ezek olyan ún. kúszóolajat tartalmaznak, amelyek feltűnően gyorsan terjednek a felületen, és ha­tolnak be a legkisebb héza­gokba is, olyan helyekre, ahová közönséges kenőanya­got csak szétszerelés után tudnánk bejuttatni. gesen nem enyhítenek a gon­dokon. IDŐBEN HATÁROZNI Nem lehet tovább elodázni a starking telepítésű táblák minden második sorának ki­termelését, annak ellenére, hogy sokan félnek tőle. A halogatással tovább szapo­rítjuk a problémáinkat és nem használjuk ki azt az előnyt, hogy minél fiatalabb korban végezzük el a ritkí­tást, annál kisebb lesz a ko­ronák felkopaszodása, amely helyrehozhatatlan. A széles sorra való átállí­tást 1983-ban kísérletképpen állították be a vajai II. Rá­kóczi Ferenc Tsz Kaszáló dű­lőjében lévő starking sö­vénygyümölcsösben, ame­lyet 1974-ben telepítettek M—4-es alanyon 5X3 méter térállásra. A vizsgálat célja a termés mennyiségére való hatás, és az, hogy változik-e a növényvédelem? Érdekelt bennünket, hogy miképpen alakulnak az új helyzetben a gépi munkák, és hogy ma­ga a gyümölcsös hogyan vi­selkedik. FELLÉLEGEZNEK A KERTEK A termés mennyisége az átállított területen nem csök­kent, és a szellőssé tett ül­tetvényen már a kötődés is sokkal jobban érvényesült. A növényvédőszer-felhaszná- lás a felére csökkent, és po­zitívan változott a gépi mun­ka mennyisége. Az ültetvény szellőssége és nagyobb meg­világítása eredményeként a felkopaszodás leállt, sőt, a csupasz alsó ágakon is ter­mő rügyeket lehetett találni. A metszési beavatkozás csökkenésével a termőegyen­súly jobb lett, s a termőrügy- képződés jelentősen növeke­dett. A fák koronaátmérője sorirányban 120 centiméter­rel bővült egy év alatt, és valószínűen, rá sem ismer majd, aki 3—4 évig nem lát­ta. A beavatkozással egy idő­ben a fák magasságát is csökkentettük, hogy a ter­més minél nagyobb százalé­ka legyen a földről szedhető. összességében az 5X3-as térállású ültetvény 10X3-as- ra való átállítással starking- nál nem hogy terméscsökke­nést okozott volna, hanem a termelés emelkedésével le­het számolni. Valamennyi nehézség megszűnt a keze­lés során és után, amely az 5X3-as M—4-es alanyú star­king ültetvényekben egyelő­re megoldhatatlan. Csélte László, a NYÍRKERT szaktanácsadója A „kelet búzája i£ A föld lakossága több mint fe­lének a rizs az alaptápláléka, mely Délkelet-Ázsiából szárma­zik, s termesztésének kezdete az ősidőkig nyúlik vissza. Kínában időszámításunk előtt 2500 évvel már termesztették. Onnan került Perzsiába, majd az Indiai-óceán mellékére, s később a Földközi- tenger medencéjébe. A mórok honosították meg Spanyolország­ban, onnan került a többi euró­pai országba, majd a XVI. szá­zadtól Észak-Amerikában is is­mertté vált. Az emberi táplálkozásban a búza után a rizs a második leg­fontosabb gabona. A földkerek­ségen a búzával nagyjából azo­nos nagyságú területen termesz­tik. Előnye a búzával szemben, hogy azonos területen kétszeres mennyiség termelhető, ugyanis egy éven belül kétszer aratható. Ehhez azonban nagyon sok vizet és napos, meleg éghajlatot igé­nyel. A rizsfehérje összetétele jobb. mint a búzáé. Hántolatlanul a B-vitaminokból is sokat tartal­maz, és értékes ásványi anyagai is vannak. A rizs magbelsője a teljes szem 70 százalékát tesz> ki, a héj 20 százalék, a csíra és az ezüsthártya együttesen 10 százalék. Nálunk a rizst hántolt és csiszolt állapotban fogyaszt­ják, az ilyen rizs fehér, üveges. A csiszolás táplálkozás-élettan szempontból hátrányos, azzal ugyanis eltávolítják az ezüsthár­tyát és a csírát, s így a rizsben lévő vitaminok és zsírok na­gyobb részét is. Nálunk az üveges, nagy fehérjetartalmú, hosszú, vékony szemű rizst ked­velik. Ez főzés közben nem ra­gad össze, nem csirizesedik, duzzadása, vízfelvétele jó. Fő­zés közben saját súlyának két­szeresét veszi fel a vízből. Duz­zadóképessége az eredeti térfo­gat 250—300 százaléka. A rizs századunk közepe fele vált nálunk honossá. Napjaink­ban a hazai szükségletnek mint­egy felét termelik meg gazdasá­gaink, egyre korszerűbb mód­szerekkel. Képünk is ezt bizo­nyítja: a ,,kelet búzájának” gé­pi palántázását láthatjuk. Négy kamera — egyetlen képernyő Egy osztrák cég olyan biztonsági ipari tévérendszert dolgozott ki, amely négy felvevőkamerából érkező négy képet egyetlen kép­ernyőn jélenít meg. Ez azért előnyös, mert a biztonsági őröknek a mostani rendszerben vagy egyidejűleg négy monitort kell figyel­niük, vaáy folyamatosan át kell kapcsolniuk egyik monitorról a másikra, kockáztatva, hogy éppen elszalasztják a rájuk bízott ob­jektumot veszélyeztető eseményt. Az új rendszerben a felvevők össze vannak kapcsolva egy olyan szerkezettel, amely a szokványos tévéképernyőre nagy képet „présel össze”. Ha valamelyiken a biztonság szempontjából figye­lemre méltó esemény — például mozgás — látható, a kép egyetlen gombnyomással teljes nagyságúvá válik. A rendszer továbbfejleszthető. A képmező „elé” egy elektro­nikus „háló” rajzolható ki, amelyben a mezőben végbemenő el­mozduláskor megszólaltak egy riasztócsengőt. Háztartási szemétből energia A háztartási szemét elrothasztása sokkal hatékonyabb, olcsóbb és a környezetet kevésbé szennyező, mint a szemét elégetése. Kü­lönben is a háztartási szemét nem hulladék, hanem értékes má­sodnyersanyag — állapították meg a zürichi műszaki egyetem kutatói, tervet dolgozva ki a svájci Zug kanton háztartási szeme­tének hasznosítására. Elgondolásuk szerint gépi úton kiválogatnák és felaprítanák a háztartási szemét szerves alkotórészeit (ez a sváj­ci szemét kétharmadát teszi ki). Légmentesen lezárt silókban er­jesztve a felaprított szerves anyagot, a zürichi berendezéssel há­rom és fél millió köbméter gázt állíthatnának elő évente. Ennek fő összetevője a nem mérgező metángáz — értékes és könnyen tárolható energiahordozó. Az erjedés során keletkező — ugyancsak nem mérgező — maradék iszapot a mezőgazdaságban használhat­nák fel. Jelenleg a svájci háztartási szemét mintegy negyedrészét elégetik, s ennek során állandóan mérgező füstgázok jutnak a le­vegőbe. Az újfajta berendezés működése évente 50 ezer tonna sze­mét esetében lenne gazdaságos. Kemény Lajos A fészeképítés művészete A madarak a jurakor­szakban — mintegy 150 millió éve —* a hüllőkből fejlődtek ki. Az ősmada­rakban fokozatosan olyan képesség alakult ki, hogy testük állandó hőmérsékle­tet tudott tartani. Az át­meneti evolúciós időszak­ban a hőmérséklet-szabá­lyozó mechanizmus foko­zatosan tökéletesebbé vált. A tojásokat ennek megfe­lelően, eleinte még nem a test melegével költötték ki, hanem vagy a talajba te­mették, és így a napmeleg­nek tették ki őket, vagy — erjedés útján meleget fej­lesztő — korhadó anyaggal borították be. (Ma is így cselekszik sok hüllő, és a madarak közül is a telegal- latyúk.) A költés másik fajtája a sokkal általánosabb és köz­ismert irányban, a fészek­ben költés felé fejlődött to­vább. A fészek kellő hő­mérsékletet és oltalmai nyújt a tojásoknak és a kikelt fiókáknak. A mada­rak a fejlődés során igen bonyolult és sokfelé elága­zó fészkelési típusokat ala­kítottak ki. Más és más ökológiai viszonyok közölt egymásiól eltérő módok váltak előnyösebbé, és a madarak előbb-utóbb min­dig megtalálták a módját i annak, hogy a faj megma­radása szempontjából leg­előnyösebb irányban fej­lesszék fészeképítési ké­pességeiket. De ha valaki azt gondolja, hogy ehhez a madaraknak évszázadokra, sőt évezredekre volt szük­ségük, nagyon téved. A természetes környezet ugyanis sokszor gyorsan változik, és ha a madár lassan alkalmazkodnék, — már rég kipusztult volna. A fészeképítés során a nagyobb testsúlyú mada­rak természetszerűleg na­gyobb, súlyosabb építő­anyagot tudnak felhasz­nálni, mint a kisebbek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents