Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-19 / 91. szám

Megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka Tanácskozik az országgyűlés. Elfogadták az új oktatási törvényjavas­latot — Faluvégi Lajos terjesztette elő a terület- és településfejlesztésről szóló javaslatot 1. az oktatásról szóló törvényjavaslat; 2. a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatairól szóló javaslat; 3. törvényjavaslat a népgazdasági terve­zésről szóló 1972. évi VII. törvény módosí­tásáról és egységes szövegéről; 4. a tanácsi gazdasági irányítási rendszer korszerűsítésével összefüggésben törvényja­vaslat az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosításáról, valamint törvényjavaslat a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény módosításáról; 5. felhatalmazás a Varsói Szerződés ha­tálya meghosszabbításáról szóló okmány aláírására. . I Ezután Köpeczi Béla művelődési minisz­ter tartotta meg expozéját. Köpeczi Béla expozéja Csütörtök délelőtt összeült az országgyű­lés. A Parlament üléstermében jelen volt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt főtitkára, Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke. A tavaszi ülésszakot Sarlós István, az or­szággyűlés elnöke nyitotta meg. Kegyelet­tel megemlékezett a közelmúltban elhunyt dr. Gosztonyi János országgyűlési képvise­lőről. A törvényhozó testület tagjai néma felállással adóztak elhunyt képviselőtársuk emlékének, s érdemeit az országgyűlés jegyzőkönyvében is megörökítették. Ezt követően a képviselők tudomásul vették a Népköztársaság Elnöki Tanácsának a leg­utóbbi ülésszak óta hozott törvényerejű rendeletéiről szóló jelentését, majd döntöt­tek az ülésszak napirendjéről: — A Magyar Népköztársa­ság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve — mondotta bevezetőben — tavaly elfogadta a közokta­tás és a felsőoktatás fejlesz­tési programját, amely az 1972-ben elkezdett reformfo­lyamat egyik lényegi mozza­nata, s 15—20 esztendőre ha­tározta meg a fejlődés irá­nyát. Most a Minisztertanács felhatalmazása alapján be­terjesztett oktatási törvény- javaslat az említett reform- folyamat részeként elvégzi a jogi szabályozást a fejlődés említett szakaszára. A törvényjavaslat megfelel azöknak a követelmények­nek, amelyeket az MSZMP XIII. kongresszusának hatá­rozata fogalmazott meg; ne­vezetesen, hogy folytatni kell az oktatás elhatározott kor­szerűsítését, amelynek kö­zéppontjában a tartalmi megújítás, az oktató-nevelő munka minőségének javítá­sa, a szocialista nevelés erő­sítése áll. A jelenlegi oktatási tör­vény 1961-ben született, s az­óta lényeges változások men­tek végbe. Az eddig megje­lent törvényi szintű jogsza­bályok nem határozták meg az oktatásban részt vevők jo­gait és kötelességeit. Jelen­leg mintegy 800 jogszabály var; hatályban, ez a nagy mennyiség önmagában is zavarja az áttekinthetőséget. Az oktatás fejlesztési prog­ramja olyan változtatásokat irányoz elő, amelyek újabb jogszabályok megalkotását teszik szükségessé. A törvényjavaslatot szak­mai vitára bocsátottuk. Sok ezer pedagógus szólt hozzá az óvodák és a közoktatási intézmények nevelőtestüle­teiben, sok száz oktató és hallgató az egyetemeken és a főiskolákon. A szakembe­rek véleményét meghallgat­va javítottunk a tervezeten, s ma egy lényegesen átdol­gozott szöveget terjesztünk elő. A törvényjavaslat tartal­mazza az egész nevelési és oktatási struktúra és annak irányítására vonatkozó leg­fontosabb szabályokat. Meg­határoztuk benne a művelő­déshez való állampolgári jog érvényesülésének módozatait, a nevelésben-Oktatás ban részt vevők jogait és köteles­ségeit. Jogi eszközökkel is biztosítani kívántuk az óvó­nő, a tanító, a tanár, a főis­kolai, egyetemi oktató és ku­tató helyét és szerepét, ön­állóságát és felelősségét hiva­tása ellátásában. Fontosnak tartottuk a diákönkormány­zat működésének jogi bizto­sítását is. Külön törekedtünk arra, hogy az egyetemi és főiskolai hallgatók sajátos helyzetét, felnőtt voltukat és egyben hallgatói státusukat egyszerre vegyük tekintetbe, és ezen az alapon határozzuk meg tanulmányi, szociális, művelődési viszonyainkat és lehetőségeinket. A törvényjavaslat nyoma­tékkai szól a család, a szü­lők jogairól és kötelességei­ről. A család funkciója pó­tolhatatlan a nevelésben. A javaslat utal a nagyobb kö­zösségek, a gazdasági és tár­sadalmi szervezetek felelős­ségére is az ifjúság nevelé­sében. Látnunk kell, hogy a ne­velés nem egyedül az iskola ügye, de mi itt hangsúlyoz­ni akarjuk, hogy az iskoláé is. A javaslat kiemeli a fej­lesztési programnak azt a szándékát, hogy az általános iskolát állítsuk a munka kö­zéppontjába, mint az alapo­zó képzés intézményét, amelynek nevelő-oktató munkáját színvonalasabbá, eredményesebbé, hatéko­nyabbá kell tennünk, mert ez a fejlesztés alapfeltétele. A törvényjavaslattal elő­ször szabályozza oktatási tör­vény a nemzetiségi nyelven való oktatást. Egész nemzeti­ségi politikánk szempontjá­ból alapvető fontosságú a nemzetiségek alkotmányunk­ban biztosított jogarnak ér­vényesítése az oktatás esz­közeivel. A javaslat humanista szel­lemének egyik megnyilvánu­lása a fogyatékos és hátrá­nyos helyzetben lévő' gyer­mekekkel, fiatalokkal való törődés, gondoskodás jogi kereteinek meghatározása. E szempontból is újítunk, nemcsak a jogok meghatáro­zása, hanem a továbbtanulá­si lehetőségek megadása te­kintetében is. A gyermek- és ifjúságvé­delemmel kapcsolatban a törvényjavaslat az óvodák, közoktatási intézmények fe­lelősségét hangsúlyozza, s meghatározza a gyermek- és ifjúságvédelemből rájuk há­ruló feladatokat. A törvény- javaslat által előirányzott szervezeti intézkedések egyik lényeges célja a köz- és fel­sőoktatás demokratizmusá­nak fejlesztése. Ezt szolgálja a nevelőtestületek jogköré­nek kiszélesítése, a tartalom, a módszerek, de az intézmé­nyek vezetése szempontjá­ból is. Erősíteni kívánjuk az ok­tatási intézmények és a külső világ közötti kapcsolatokat. A törvényjavaslat megha­tározza az irányítás alapvető szabályait. Az oktatás ágazati felelőse a művelődési miniszter, ami azt jelenti, hogy biztosítja az oktatáspolitika egységes ér­vényesülését, a nevelés és az oktatás tervszerű fejleszté­sét, elvi egységét. Az irányí­tásban a szakmai oktatás szempontjából osztozik kö­zép- és felsőfokon más mi­niszterekkel. Minden szak- miniszternek egyetértési jo­ga lesz a szakoktatás tartal­mi-kérdéseiben és a szak­munkásképzési alap megfe­lelő részének felhasználásá­ban; a szakok, szakmák, a szakmai követelmények meg­határozásában. Üj mozzanat, hogy a szak- miniszter dolgoztatja ki a szakmai tantárgyak tanter­veit, tankönyveit, meghatá­rozza a vizsgáztatás és a ké­pesítés szakmai követelmé­nyeit. A középfokú szakoktatás irányításában a szakminisz­tériumok és a vállalatok együttműködése az egyik alapfeltétele annak, hogy.az oktatás és nevelés munkája megújuljon. A minisztertaná­csi végrehajtási rendelet le­hetőséget nyújt arra is, hogy vállalatok szakmunkásképző iskolát tartsanak fenn. A felsőoktatási intézmé­nyek irányítása megoszlik, mert több miniszter közvet­lenül irányít felsőoktatási intézményeket. Irányító jog­körüket önállóan gyakorol­ják, abban a művelődési mi­niszter csak az egész okta­tást érintő fő kérdésekben kap egyetértési, illetve véle­ményezési jogot. A szakkép­zési célok meghatározásában, tantervi irányelvek kidolgo­zásában az eddiginél na­gyobb szerepet kap a Ma­gyar Tudományos Akadémia. A szakmai viták szóvá tet­ték az oktatás ingyenességé­nek kérdését. A Magyar Népköztársaság Alkotmá­nya arról rendelkezik, hogy az állam a művelődéshez va­ló jogot — többek között — az ingyenes és kötelező ál­talános iskolával valósítja meg. A javaslat az ingyenes­ség fogalmát fenntartja, fel­tételezve, hogy az állam az iskoláztatás költségeiből a jelenleginél többet vállalhat magára, ha a népgazdaság teherbíró képessége ezt le­hetővé teszi. A javaslat fenntartja azt a gyakorlatot, hogy minden gyermek a 16. életévéig tan­köteles. A tankötelesek 95 százaléka végzi el az általá­nos iskolát, és a végzettek ugyanennyi százaléka to­vábbtanul középfokú isko­lában. Akik nem jelentkez­nek középfokú oktatásra — a javaslat alapján, enge­déllyel — más oktatásban való részvétellel is telje­síthetik tankötelezettségü­ket, tanfolyamokon és gya­korlati foglalkozásokon ve­hetnek részt, illetve indokolt esetben felmentést kaphat­nak. A Minisztertanács a fej­lesztési program elfogadása kapcsán vállalta: a közokta­tás fejlesztésére társadalmi­gazdasági programot dolgoz ki, amelynek feladata — többek között — biztosítani a megfelelő számú tantermet, most már nemcsak az álta­lános iskolában, hanem a középfokon is. Gondoskod­ni kell arról is, hogy legyen elegendő pedagógus: ennek érdekében már most jelen­tősen növeltük a beiskolá­zási létszámokat a pedagó­gusképző intézményekben, és igyekeztünk javítani a pedagógusok élet- és mun­kakörülményeit, erkölcsi, társadalmi megbecsülésüket. A kormány vállalta a felső- oktatási intézmények re­konstrukciójának folytatá­sát, a kutatáshoz és az ok­tatáshoz is szükséges gép- és műszerbeszerzés javítását, a kollégiumi férőhelyek nö­velését. Nem a törvény fel­adata az, hogy konkrétan meghatározza a feltételeket, de a törvény kimondja, hogy a feltételek biztosítása az állam feladata. Köpeczi Béla végezetül a következőket mondta: a ta­valy elfogadott fejlesztési program és az erre épülő jogi szabályozás alkalmas arra, hogy a magyar nevelés és oktatás továbbfejlőd­jék a pedagógusok, szülők, a társadalom aktív közre­működésével. A miniszter kérte az országgyűlést, hogy mindezt figyelembe véve fo­gadja el a törvényjavaslatot. A művelődési miniszter előterjesztéséhez 12 képvise­lő szólt hozzá, majd Köpeczi Béla összefoglalta a vitát. Határozathozatal követke­zett: az országgyűlés előbb a kulturális, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottságának a törvényjavas­lathoz tett módosító indítvá­nyát egyhangúlag, majd az oktatásról szóló törvényja­vaslatot általánosságban és — a már megszavazott mó­dosításokkal — részleteiben, egy tartózkodás mellett, elfo­gadta. Ezután az elfogadott napi­rendnek megfelelően Faluvé­gi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke emelke­dett szólásra. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents