Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-18 / 90. szám

1985. április 18. Kelet-Magyarország 3 /----------------------------------------N Enyém a vár Szigorú tél után Jól jön a segítség Tavaszi záporként hulla­nák a lecsapódott pára cseppjei a fóliasátorról — egyenest a dohánypalánták közt szorgoskodó asszonyok nyakába. Szürke, borongós az égbolt odakinn, de akik benn vannak, azok örülnék neki. Asszonyok panasza — Ha kisüt a nap, olyan meleg lesz, hogy majd meg­fövünk — magyarázzák egy­más szavába vágva. Látszólag nincs nehéz dol­guk, hiszen „csak” gyomlál­niuk kell. Az ágyások fölött átvetett keskeny padokon féikönyékre támaszkodva csipkedik a labodát, kövér- ké.t a zsenge palánták kö­zül. Van, aki kispárnával, mások összetekert pulóver­rel a karjuk alatt támaszkod­nak a kemény deszkára. Még így is sebes lesz a bő­rük, mire véget ér a tízórás munkanap. — Most már istenes — bólogat Csoba Jánosné —, mert legalább nem fázunk. De március elején, amíg fel­állítottuk a hét sátrat és elő­készítettük a talajt, sokait üagyoslkodtunk. Jeges volt a föld, alig bírtuk feltörni... Az asszonyok a nyírbátori Új Barázda Tsz nyírvasvári telepén nem a munka miatt morgolódnak, hanem mert kevés a kereset. — Kilencforintos órabért kapunlk — panaszolja Ser­bán Józsefné. — Ráadásul nem adnak dupla pénzt a vasárnapokért, pedig akkor is jövünk locsolni. . . Sok a tennivaló, hogy csökkenjen az elmaradás a földe­ken. Képünkön: répa vetéshez készítik elő a talajt az Üj Ba­rázda Tsz nyírvasvári területén. (Császár Csaba felvétele) Sándor főagronómus homlo­ka, akinek épp elég gondja van ezekben a hetekben. Bizony alaposan próbára tette a szokatlanul hosszú és kemény tél a termelőszövet­kezet dolgozóit. A nagy hi­deg megsokszorozta a tenni­valókat, ráadásul alaposan megnövelte a kiadásokat. — Különösen az állatte­nyésztésben emelkedtek meg a költségek. Szállítási gon­dok miatt 250 export vágó­marhával .többet kellett tar­tanunk a télen. Elfagytak a vízvezetékcsövek, ezért egy darabig lajitkocsikkal hord­tuk a vizet az itatáshoz. A baromfitelepen annyit köl­töttünk fűtésre, mint más­kor egész évben. Ha min­den t összeszámolunk, ak­kor több millió forinttal volt drágább a tél a szokásosnál — sorolja Petis Mihály, a szövetkezet elnöke. — Nem szólva arról, hogy a fagyok miatt későn kezdhettük a szántóföldi munkákat. Azért én optimista vagyok. Ügy gondolom, hogy jó szervezés­sel behozhatjuk a 2—3 he­tes lemaradást. Ennek egyik lépése volt a csengeri termelőszövetkezet­tel kötött együttműködés. A társszövetkezet szántó- és •műtrágyaszóró gépei másfél ftétig dolgoztak húsvét előtt a város határában. — Ha nincs ez a segítség, nem is tudom, hol tartanánk most — sóhajt a főagronó­mus, s tékintete elégedetten megpihen az üdén zöldiellő őszi búzán. — Ha befejezzük a vetést, akkor a mi gépeink segítenek majd a csenget lek­nek. Most még annyi a mun­ka, hogy alig győzzük. Sürget az idő — Nem nagyon van idő még ebédelni sem — toldja meg a főagronómus szavait Béres Sándor gépkocsivezető. — Tavaly télen már febru­árban vagy négyszáz hektá­ron befejeztem a műtrágyá­zást. Az idei nagyon rossz kezdet volt, rengeteget kés­tünk. Ez a sáros, dombos föld bizony megficánkoltat. Nem is tudom, hányszor süllyedtem el az Ifával. Hiába, a süppedős talajjal még a terepjáró sem tud mindig megbirkózni. Olyan­kor nincs mit tenni, a fia­talember begyalogol a leg­közelebbi tsz-telepre, s CB- rádión kér segítséget. Amíg kihúzzák a kocsit, legalább szusszan egyet. — Minden reggel hatkor kezdek. Tankolok, majd me­gyek a műtrágyateLepre, ahol megpakolják a kocsit. Aztán irány a határ ... Naponta négyszer-ötször fordul a terepjáró Ifával a gépkocsivezető. A határt úgy ismeri, mint a tenyerét. Nagy a felelőssége, hiszen rajta múlik, hogy pont any- nyi níű,trágya kerüljön a földre, amennyire a növé­nyeknek szükségük van. — Jó esős május kellene — kémlel az égre. — Mert ha szárazság lesz, mit sem ér a munkám ... Házi Zsuzsa Gyerekeic ugrálnak a humuszdombokon: enyém o vár, tied a lekvár. A té­ren, ahová már napok óta hordja egy billenős teher­autó a humuszt, piros lánctalpas traktor dolgo­zik. Földtoló, úgy hívják, mert nagy, széles lapát van az elejére szerelve, azzal tolja, egyengeti az odahordott dombokat. Az ablakomból éppen odalá­tok a kis térre, amiből nemsokára park lesz, kel­lemes kis zöld folt a be­tonházak között. Persze előbb még el kell egyen­getni, amit a billencs odahordott, hogy a ter­mékeny barna föld egyen­letesen takarja, s fel is töltse ezt az egész télen jég alatt állt terméketlen, lapályos területet. Megy a piros földtoló, ajtaja nyitva (jó idő van), s a buckákon mindenütt gyerekek. Sokan élnek már ezen az új lakótele­pen, s gyerek is van any- nyi, mint csillag az égen. Kócos fejek, kötött sap­kák, csurkák és masnik bukkannak fel és tűnnek el a homokdombok kö­zött. (Enyém a vár ...) Egy nagyobb halom tete­jén két gyerek kardozik, úgy ahogy a kalandfil­mekben látták. Felszalad az egyik, leszúr zöld mű­anyag kardjával, mire a másik a szívéhez kap, gu­rul, gurul le a dombról, s halottnak tetteti magát. A lánctalpas kotró megáll és dudál egyet. Nem erő­szakosan, nem türelmet­lenül, csak mintha azt mondaná: „Gyerekek, vi­gyázzatok, jövök! Nagyon erős vagyok, mindenkit összemorzsolok. Jó lesz szaladni innen.” A kardozók elfutnak, s vidáman integetnek a nagy böhöm gépnek, melynek egyik ajtaja nyit­va van, s alig araszol, szinte áll. Hátha a dom­bocska mögött még van valaki — gondolja —, s a biztonság kedvéért még kettőt dudál. De ebkor már az összes lakótelepi gyerek a géptől messze futva nézi, hogy rugasz­kodik neki, hogy tolja el ez a roppant erő a nagy földkupacot (várat), s lelkesen tapsolnak, élje­neznek, meri a teljesít­mény már gyermekkor­ban is felfogható. M. A. s._________________________ Sokba került a tél — A panasz jogosnak tű­nik, amit orvosolni is kell — szalad ráncba Belényessy s ; I dőnként szétdobták a kocsit. Ki az ülése­ket, leszedték a mű­szerfalat, megbontották az ajtók takarólemezét. Keres­ték a motort. Mindhiába. — Akkorra én már dör­zsölt fickó voltam. Befo­gadtak, kioktattak a have­rok. Hogy mire volt jó a motor? Hogy ne legyen túl­fogyasztás, meglegyen az órában a kilométer. Mert mese az, hogy kivisz az em­ber egy fuvart és az ócska tragacsával megússza úgy, hogy minden stimmel. Ügy igen, ha az ember a vil­lanymotorral meghajtja az órát és rátesz egy lapáttal. Van kilométer és marad üzemanyag is. Szóval, ami­kor keresték a motort, a szemükbe nevettem. Az el­lenőr dühöngött, én meg mint a csald cupidó, fütyö- résztem. — A cupidó, az kisan­gyal, nem fütyült, nyilazott. — Nem mindegy? Fő az átverés. Az megy a szak­mában. Emlékszem, amikor a telepre kerültem, az egyik dörzsölt ürge tele tankkal átadta nekem a kocsit. Ügy volt tele a tank, hogy lej­tőre állt és amikor levettük a tanksapkát, szinte kicsor­dult a nafta. Egyenesben vi­V- ____________ Rabló­mese szont már félig sem volt a tartály. Erre csak később jöttem rá. Legalább húsz li­ter gázolajat keresett raj­tam a fickó. Nem vertem ki a balhét, mert tudtam, csak nekem lesz bajom. Kölyök voltam. Máskor, másért sem szóltam. — Volt más is? — Hajaj! Áruszállítás. Darabáru, folyékony áru. Dugáru, zugáru. Nem vol­tam benne. Sose piáltam. Nem érdekelt, mit csinál­nak a rakodók. Ha elemei­tek ezt-azt, eladták, szét­dobták a lóvét, nekem nem kellett. Azt mondták, jó, de ha köpsz, kicsinálunk. Nem ők csináltak ki. Egyszer be­vittek a yardra. Faggattak, mit szállítottam, hova szál­lítottam, kinek mit adtunk el. így ez rövid, de amúgy hosszú volt. Arra gondol­tam, hát kell ez nekem? Gyorsan leléptem. Így az­tán itt vagyok. Nyugodt, jó meló. A Kender-Juta nagybalászi gyárában az automata zsák­varrógéppel műszakonként 8100 darab zsákot vágnak mé­retre és szegik.be a szélét. (Elek Emil felv.) Nem nagy üzlet? ÖRÖK ÉRVÉNYŰ MON­DÁS: sok kicsi sokra megy. Tovább folytatva a gondo­latot, kis tételekből lesz a nagy mennyiség, centek­ből a dollárezrek. Utóbb megnőtt a kisté­telű áruk exportja a nyu­gati országokba megyénk­ből. Ez nem véletlen, ha­nem tudatos munka ered­ménye, habár olykor csak a termelők hanyagságán múlik, hogy eddig nem exportra szállítottak. Mert még most is előfordul, a gyártó megegyezik a kül­kereskedelmi vállalattal, vagy jobb esetben a nyu­gati szállítóval, ám határ­időre nem készíti el a kért terméket. Magyarázat min­dig van, de a legtöbb eset­ben elfogadhatatlan. Még inkább érthetetlen, hogy sokszor a minőségi kívá­nalmak miatt hiúsulnak meg az üzletkötések. Ügy néz ki, könnyebb másodosz­tályú terméket gyártani mint osztályonfelülit. Pe­dig az utóbbinak osztályon felüli az ára is. Vagy miért van az, hogy hónapokig, olykor évekig azért nem lehet szerződést kötni, mert nincsen megfelelő gyártó­gép. Viszont ha megvan a gép, akkor hónapok alatt megtermeli az árát. AZ ÖSSZKÉP azért nem ilyen sötét, csak a teljes­ség kedvéért kellett ezt az oldalt is megvilágítani. Nemrég a nyírbátori nö­vényolaj gyárból indult Angliába egy kamion gyer- tyaszállítmány. Ennek az eredményétől függ a to­vábbi megrendelés. A bel­gák csirketoll iránt ér­deklődnek. A gmk-k meg­alakulásával szélesedett a kistételben exportálható áruk skálája. A Nyírterm gmk virágföld és szénros­táláshoz készített szita- ■ mintát • a nyugatnémet’ Quelle áruházi konszern megrendelésére. A minta már elment, várják a nyu­gatnémet fél visszajelzését, összességében nem nagy üzlet, hiszen ötezer darab­ról van szó, de egy gazda­sági munkaközösségnek már tétel. Szó volt a meg­beszéléskor, Quelle-ék fo­tós cikkekkel fizetnek. Az üzletet az Elektroimpex bo­nyolítja. Az Interinvest pénzt, méghozzá dollárt lát a csirkevérben és a már említett csirketoliban. (Igaz, a belga exportot az Inte- rag akarja tető alá hozni, az Interinvest fehérjeliszt­ként szeretné értékesíteni.) Sokszor nem is gondol rá az ember, mi minden­ből lehet valutát előállí­tani. A Kemecsei Állami Gazdaság huszonöt kilo­\ — Na és a villanymotor? — Itt nincs szükség arra. Nem érdekes a benzin. Az út és a fogyasztás mindig egyezik. Nem mondom, mindig van némi megtaka­rítás. Arra en vigyázok. De ott. Ott néha nagyban ment a játék és még sincs sarok- háza senkinek. Különben is! Komolyan mondom, né­ha kényszerítették az em­bert, hogy csaljon. Például, ha kapott egy tragacsot. Tudtam, az én ócska moto­rom fütyül a normára. Két lehetőségem volt, vagy le­égek, vagy használom a mo­tort. — Na és a szerelők?! A javítás, a fogyasztás besza­bályozása és miegyebek ... — Ugyan már! Ha az ember leadta a járgányt, ráültek. Egy hétre, két hét­re. Nekik nem volt sürgős, én meg addig sem keres­tem. Pénzt csak a fuvarért adtak. Ördögi kör volt az... C élhoz értem. Stopos utas voltam, utaztam, szórakoztam. Volt ná­lam egy üveg kisüsti, a so­főrnek adtam. Megérte. Régen hallottam már eh­hez hasonló szép, kerek rablómesét. Seres Ernő ______ J gramm befogadóképességű műanyag szálas krumplis­zsákok gyártását tervezi a nyugatnémet piacra. Eh­hez szüksége van hurko­lógépre, amelynek a vá­sárlásáról folynak a tár­gyalások. A Nikexen ke­resztül évente akár nyolc­millió zsákot is eladhat­nak. A sort lehetne még folytatni, példákat hozni a mezőgazdasági nagyüze­mek rugalmasságáról, az ipari üzemek, más termelő közösségek előtt álló le­hetőségekről. De essen még szó a bátorligetíek kez­deményezéséről. A NYÍRSÉGI KÖZSÉG termelőszövetkezete szinte az egész megyében meg­szervezte a ciroktermesz­tést. A miértre két felelet is van: a szövetkezetben gyártanak seprűt, ugyan­akkor a cirkot keresik a világpiacon, elsősorban az olaszok, akik tovább feldol­gozzák, s seprűként adják el. (A bátorligeti Búzaka­lász Termelőszövetkezet­ben készített seprűt nem veszik meg a tőkés piacon, mert kézi kötésű.) Tavaly 1120 tonna cirkot vásárol­tak a termelőktől, s ennek a fele a szakáll, ami seprű­kötésre alkalmas. Az olasz és a kis mennyiségű len­gyel export minden tonnája után 25—26 ezer forintot kap a termelőszövetkezet, de az állam bevétele 850— 900 dollár tonnánként. Vagyis mindenki jól jár. Az idén már 360 hektáron, a múlt évinél *ióval na­gyobb termésre számíta­nak. Nyíregyházától Porcs- almáig sok kis darab föld­ből tevődik össze a 360 hek­tár, amelynek a termésé­hez az idén tárolót, feldol­gozócsarnokot építenek. Meg lehet, sőt kell eze­ket a forintokat, centeket fogni. Nem szabad meg­ijedni a minőségi követel­ményektől, hiszen előbb- utóbb valamennyi, még a hazai piac is igényesebb lesz a mainál. Ahol pedig egyszer már megtanulták a jó minőségű munkavég­zést, ott nemcsak az ex­portot, hanem a belföldi terméket is külföldi mi­nőségben állítják elő. SOK KICSI SOKRA MEGY — hanzott el a be­vezetőben. Nézőpont kér­dése. Mert népgazdasági szemüvegen keresztül va­lóban csekély a néhány ezer, vagy tízezer dolláros üzlet, ám sok ilyen szerző­dés már milliókra rúg. Ezért nem szabad hagyni elgu­rulni egyetlen valutát érő fillért sem. Sipos Béla Mennyi pénz 6000 fo­rint? Egy tisztes fizetés, egy kiemelt nyugdíj . .. Hirdetést kért lapunktól a Nagyecsedi Nagyközségi Közös Tanács. Ennyi pénzt talált valaki, és pontosan ennyi hiányzott valakinek, aki elvesztette azt. A pon­tos összeg ugyan csak 5870 forint, de a hirdetés, a becsületes elvesztő kere- \ sése bizony tekintélyes I summába került volna. A I tanácsnak. \ Tisztelet a megtaláló- ] nak. A károsult pedig a I nagyecsedi tanácsnál je- I lentkezett, ahol kellő iga- l zolás után a pénzét vissza- I kapja. [ ★ \ Alulírott újságíróként I tanúsítom, hogy min- I den kommentár nélkül ] szép ez a történet. Ha I nem is lett belőle soha- ( sem hirdetés, azért még az 1 emberi tisztesség nagysze- I rű reklámja lehet. (tha) \ ' | Talált pénz Automata zsákvarró

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents