Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-13 / 86. szám

JLJ. a megbízna egy fotóst a posta, hogy készítsen levelezőlapokat a városról, a Kossuth teret fényképezné le, háttérben a Korona-szállóval, a kiskörúti sávházat, az új, modern művelődési házat, a Tudomány és Technika Házát. Terrakotta homlokzat, hídként ívelő feszített betonszerkezet, előtte zöld fű, fölötte fátyolfelhős ég. De én a régi Nyíregyházát is szeretem. A deszka- palánkot, melynek tövében porcsinrózsa nyílt, a boltíves kapualjat, melyből még van néhány, míg helyükre is valami beton-üveg csoda nem épül. A régi tirpák ház díszes oszlopfejc honnan került ide, milyen hagyományt őriz? S a Bujtos, gyermekkorunk dzsungele meddig kínálja nádas partjait csöndes horgászgatásra? A háttérben már tízemeletes házak sorakoznak, itt még a szárcsa bukdos, s a víz fölött sirály lebeg. Homokút, s a szabálytalanul rakott bazaltjárda hézagai közt porcfű, kerek levelű. Nagyapám lépteit őrzi ez a régi utca, s ott vannak a mi lábnyomaink is, az ősökével elkeveredve.

Képeslapok a múltból. Emlék-tükörcserepek. A régi város, mely nélkül nem lenne távlata az újnak.

Szöveg: Mester Attila Képriport: Gaál Béla

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

1985. április 13. ß