Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-11 / 58. szám
1985. március 11. Kelet-Magyarország 7 Szikora flndrásné, a nyíregyházi tanács osztályvezetője Miért csökkentették a csütörtöki bevásárlónap nyitvatartás- idejét? — kérdezi Kozák Béláné, nyíregyházi olvasó. — A kemény téli hidegben este 7 óra után már szinte egyetlen vásárló sem kereste fel az áruházakat, ezért a kereskedelmi vállalatok kérték: hadd zárjanak korábban. Egyetértettünk ezzel, s abban egyeztünk meg, hogy ez a hamarabbi zárás április 15- ig tart. Egyébként ha a forgalom jó, akkor a boltok és a vállalatok érdeke a hosz- szabb tartamú nyitvatartás. Hozzátenném még, hogy nem kötelező 8-ig nyitva tartani, ilyen pontosan nem határozza meg a bevásárlónap idejét semmilyen rendelet sem. Eltűnt a boltokból a kétkilós kenyér, pedig szerintem sok nagycsaládos továbbra is igényt tartana rá. Miért engedik meg a sütőiparnak, hogy ne gyártson ilyet? — kérdezi Szikszai Arpád- né Nyíregyházáról. — Az új kenyérgyár, amely a napokban kezdte meg a termelést, nem tud kétkilós kenyeret sütni, a gépsor alkalmatlan erre. Most csak a kis pékségek egy része gyárt kétkilós kenyeret, ami körülbelül 40 mázsa naponta. Ezt a mennyiséget a sütőipari vállalat saját szakboltjaiban adja el. Mi azt szeretnénk, ha a kenyérgyár működése ellenére sem zárnának be a kis pékségek, s szerencsésnek tartanánk, ha a pékek akár gmk-ban, akár szerződésben vállalkoznának kenyérsütésre. Ennek választékbővítő hatása és minden bizonnyal sikere is lenne. Az ország legtöbb városában vállal a Patyolat kilós mosást, de Nyíregyházán csak piperemosásra vállalkoznak lényegesen magasabb áron. Miért nem lehet ezt Nyíregyházán is megoldani? — kérdezi Sztirják Jánosné jósavá- rosi olvasónk. — Nyolc éve szüntették meg a kilós mosást Nyíregyházán olyan ürüggyel, hogy nincs rá igény. Most e kérdés kapcsán rákérdeztünk a Patyolat Vállalatra, ahol azt a választ kaptuk: kalkulációt készítenek, meghirdetik és kísérletképpen ismét bevezetik Nyíregyházán is. Mi egyébként nem tudjuk a szolgáltatás bővítésére kényszeríteni a vállalatot, csak javasolni tudjuk, hogy erre is vállalkozzék. A Zöldért olcsóbb áruit „álőstermelők” vásárolják fel a piacon, s adják tovább jóval magasabb áron. Mikor szüntetik meg ezt az állapotot? — kérdezi Nagy Béla, Kossuth utcai olvasónk. — Nyíregyházán nem volt jellemző az ügynöki kereskedelem és ma sem az. Nagybani piac — tehát ahol a termelő átadja a kereskedőnek az áruját — nincs, az itt működő magánkereskedők többsége Budapesten szerzi be áruját, természetesen elsősorban a primőr árukra gondolok. Egyébként a piaci irodán öt ellenőr dolgozik, de a helypénzszedők feladata is a piacon történő felvásárlás figyelése. Több háziasszony tapasztalata ellenkezik az iménti kérdezővel, ők ugyanis azt teszik szóvá, hogy a Zöldértnél hosszú ideje drágább például a tojás, mint a magánkereskedőknél. — A Zöldért mindig azonos áron szerzi be a tojást a Ságvári Tsz-től, a magánkereskedők pedig változó helyekről és eltérő áron. ök a beszerzési árakhoz alkalmazkodnak, ezért hol olcsóbb, hol drágább az árujuk, a Zöldért ára stabil, ugyanakkor rugalmatlan is. A közelmúltban sok helyen öt forintért adták a 7 forintos Porti cigarettát. Melyik most a valódi ára és miért nem adják ugyanolyan áron mindenütt? — kérdezi Némedi Varga Gyula —, mert ez visszaélésre adhat okot. — Valóban volt a DO- HÉRT-nek egy szállítmánya, amelyet öt forintért adott. A Porti egyébként szabadáras, előfordulhat, hogy egyik helyen öt, a másik helyen hét forint, csak az nem, hogy ugyanazon a helyen kétféle ára is legyen. Különben nem keresett cigaretta a Porti, ezért érthető, hogy többször kínálják kedvezményes áron. Mikor lesz örökösföldön ABC és étterem? — kérdezik többen is Nyíregyháza épülő lakótelepéről. — A szerződés szerint december 31-én lesz a műszaki átadás, s ez azt jelenti, hogy az első negyedévben nyithat az ABC és az étterem is. Ez egy 1050 négyzet- méteres bolt, egy 800 négyzetméteres étterem és egy 6 ezer adagos konyha lesz. Lesz-e lehetőség az idén is arra, hogy a kistermelők a város különböző pontjain kínálják saját gyümölcseiket? — Igen. Meghagyjuk azokat a helyeket, amelyeket korábban kijelöltünk. Különösen kedvelt árusító hely volt Jósavárosban, a Toldi utcán, a kórház előtt és a víztorony környéke. Miért rosszak állandóan a benzinkutak kompresszorai? — Nem tudjuk. Továbbítjuk a kérdést az ÁFOR-hoz, s reméljük: rendszeres ellenőrzéssel gondoskodnak a kompresszorok folyamatos üzemeléséről. Az áremelésről szóló közleményben azt olvastuk, hogy nem emelkednek a gyermekétkeztetés költségei, s most mégis többet kell fizetnünk — teszi szóvá Molnár Józsefné nyíregyházi olvasónk. — Nem változik az étkezési költség ára a bölcsődékben, az óvodákban és az alsó tagozatos napköziseknek, tehát azoknak, akik egész napos ellátást kapnak. Ezt a pluszköltséget az állam magára vállalta. Akik viszont csak ebédet kapnak, tehát a felső tagozatosok és középiskolások, ők az önköltséget fizették eddig, s fizetik ezután is. De az önköltség emelkedett, így az ebéd ára is több lett. Miért szegényes Nyíregyházán a sajt, a mirelitáruk választéka és miért hiányoznak a diétás ételek az éttermek étlapjairól? — kérdezi egyik nyíregyházi olvasónk. — A sajtot nem Nyíregyházán gyártják, s februárban a szállítási gondok miatt már a tartalékokat is felhasználták, ezért volt szegényesebb a választék. A mirelitáruknál javulás várható, mert az élelmiszer-kisker. és a Miskolci Hűtőipar megállapodást kötött az ellátás javítására, s ez már tapasztalható is. Ami a diétás ételeket illeti: készítenek kímélő ételeket az éttermek egy részében, csak ezt nem írják rá az étlapra, nincs kellő propagandája, de azt is hozzáteszem, hogy az éttermekben sem szentelnek ennek olyan figyelmet, mint amilyet megérdemelne. Reméljük, a közeljövőben itt is változás lesz, mert igény van rá. B. J. Levelek és a káposzta Számadás és választás jó hangulatban Érkeznek a közgyűlésre Besenyődről a leveleki Dózsa Tsz tagjai. Láttam, mert elolvadt hét közben a hó, hogy Levelek határát közvetlenül a község alatt szárán hagyott, vagy kupacokba hordott, megfagyott káposzták tömege csúfítja. Nagy érték ment tönkre. Ősszel ezért is, másért is nagyon rossz volt a hangulat. A háztáji termelőket érzékeny veszteség érte. És most közgyűlésre, zárszámadásra, vezetőségválasztásra igyekszem. Mi lesz ott? Lesz-e folytatása a káposztaügynek, avagy eltörpül-e az elmúlt ősz kiáltó gondja más, a szövetkezeti gazdálkodást meghatározó eredmények mellett? Mérlegen öt év A közgyűlést Leveleken, a községi művelődési házban tartották. Kora reggel már nagy volt a tömeg, az előtér asszonybeszéddel volt tele. Jó hangulatot teremtett, hogy a nőnap alkalmából a tsz vezetősége ajándékkal kedveskedett. Kilenc órára már megtelt a nagyterem, közel 400- an voltak kíváncsiak Kováts Csaba tsz-elnök beszámolójára. Mert lejárt a vezetőség mandátuma, így nem csak 1984, de öt esztendő gazdálkodása került terítékre. Hogy mi volt fél évtizeddel korábban Leveleken? Elaprózott szántóföldi termelés. A zöldség veszteséggel gyengítette a kasszát, hanyatlott a gyümölcstermelés, nyomasztott az elavult géppark, a tsz-ta- gok munkát követeltek.~Nem volt ipari üzem, szolgáltatás. Anyagi ösztönzésre csak az esetleges év végi nyereség szolgált, ami bizonytalan volt, mint a kutya vacsorája. Mire számíthatott az akkori vezetőség? Az állami támogatások köre szűkült, növekedett az ipari termékek ára, drágább lett az energia, a vegyszer, a műtrágya, az abrak, egyszóval minden. — Az átgondoltabb, a szervezettebb munka, az ipartelepítés, a költségtakarékosabb termelés, a jobb minőség és az anyagi érdekeltség, ezek voltak a lehetőségeink — mondta az elnök. — öt év alatt a termelőszövetkezet 59 millió forintot fordított termelésfejlesztésre és ebből csak 8,5 millió volt a hitel, a többi saját erő. Számok nélkül a gazdálkodás eredményéről nehéz beszélni. Erénye volt a leveleki számadásnak, hogy nem záporoztak a tonnák, a milliók olyan tömkelegben, hogy ne lehessen megjegyezni. Az egyik nagy eredményről, az ipartelepítésről például ez hangzott el: Növekvő jövedelem — 1980-ban az összes termelés 18 százaléka volt a melléküzemági tevékenység. 1984-ben az arány 55 százalék mezőgazdasági, 45 százalék az ipari termelés. Ma már a különböző üzemekben több száz asszonynak és fiatalnak van állandó munkája, biztos jövedelme. Az ipari üzemek, szolgáltatások másik haszna, hogy ha kell, történetesen almaszedéskor, van elég kézi munkaerő. Az ipari és a mezőgazdasági termelés fejlődésének hatásaként a bérszint (jövedelem) öt év alatt 22 százalékkal nőtt. Történt még sok minden, ami az 1984. évi és a korábbi évek gazdálkodásának sikerét hozta. Elismerésre méltó többek között, hogy miközben nagymértékben nőtt a kemikáliák és más ipari termékek ára, a leveleki Dózsában csökkent az egyes mezőgazdasági termékek önköltsége. Búzánál, rozsnál, kukoricánál, napraforgónál 15—20 százalékkal mérsékelték a ráfordításokat. Na és a háztáji: — Idejekorán felismertük a háztáji termelés jelentőségét, igazolás erre, hogy a tsz-tagok átlagjövedelme a közösben 47 ezer forint és ugyanennyit, esetenként még többet ad a háztáji termelés. Mégis lesz zöldség! — Ami a téli káposztát illeti, az összes háztáji termelésnek 8 százalékát teszi ki, tehát sokkal kisebb a jelentősége, mint amilyen vihart kavart. Természetesen tanultunk a káposztaügyből, de nem azt a következtetést vontuk le, hogy a jövőben káposztát nem termelünk. Termelünk káposztát és minden más zöldséget, de olyan mértékben, ahogyan arra igény van és szerződéssel megalapozott az értékesítés. A káposztáról az elnöki véleményen kívül még egy felszólaló is beszélt, de az is a téli tárolás veszteségeiről. Többen szóltak viszont olyan égető gondokról, mint a munkaszervezés, a munka szerinti bérezés, avagy a munkakörülmények javítása. Volt olyan vélemény is, hogy szép a 9,5 milliós nyereség az elmúlt évi gazdálkodás után, de lehet még fokozni. ★ A közgyűlés végül megválasztotta az új vezetőséget. Elnöki posztra ismét Kováts Csaba kapott bizalmat és megerősítették tisztségében a kipróbált vezetőket is. Seres Ernő SZERKESZTŐI OOOOOOOO Hóte&f R Mfll NAP T örténelmi eseményekre emlékező időszakban élünk. Akár saját lapunkba pillantok, akár a rádiót nyitom ki, vagy a tévé elé telepszem, akaratlanul is szembetalálkozom a múltról szóló tudósításokkal. Ez jó, hiszen nagyon szegény lenne a jelen, ha nem meríthetnénk hol erőt, hol tapasztalatot, máskor hitet és erőt a múltból. Igenám — gondolom —, de hisz’ amikor mondjuk Széchenyi vitázott Kossuthtal, akkor is ma volt. Mint ahogy ma volt az a nap is, amikor a földosztók leverték az első karót. De ma volt akkor is, amikor véget ért a háború. Akkor, azon a mai napon aligha gondolkodott bárki arról, hogy íme, én most történelmet csinálok. Pedig arról, s nem kevesebbről volt szó. Végiggondoljuk-e ma, mi itt e hazában, megyében, városban, házban és otthonban, hogy mindez, ami most történik, az is történelem lesz egykoron? Igaz, nem minden mindig látványos. De mulaszthatatlan. Befolyásol jelent, jövőt. Márpedig ha így gondolkodunk, pontosabban így is gondolkodunk ma tetteinkről, akkor minden bonyolultabb. Hiszen munkánkkal, döntésünkkel, tettünkkel, mulasz- tásunkkal, kudarcunkkal és . sikerünkkel el kell számolnunk. Ha nem is tételes elszámolás lesz, ha csak pár sort is kap korunk a história könyvében, az esemény s következménye minősít minket is. Csak a tettekre váltott jó politika bírja el az utókor kritikáját. Lehet, hogy kevesebb hős, barikádharcos neve marad fenn, mint a múlt időkből. De ne feledjük: nincs szebb kor egyetlen történelemben se, mint amelyik a csak dolgozó, csak alkotó embernek állít ércnél is maradandóbb em- ! léket. (bürget) At r EMBERE A Krasznának púpos lett a háta, mert az olvadástól megemelkedett a víz és lassan meg is indult a széttöredezett jég. A Szamoson a hét elején még lábnyomok látszottak a sík jégpáncélon, csütörtök táján még a Tisza jege is ép volt. A kis- ari hídról nézve csak a meder közepén látszott némi szabad víz. Fel, a folyás irányában, a kanyar közepén a legszélesebb az olvadás, oda lát le Illés József, a kisari gátőr, a gát koronájáról. „Hivatala” a töltés mögött van, a falu szélén. — Melyik Illést keresi, az időset, vagy a fiatalt? — kérdezi egy ráérős falusi, amikor érdeklődtem a gátőr felől. — A fia a vízügynél lakik a szolgálati lakásban. Illés József ’81 óta legény a gáton. Nem tudom, otthon találja-e ..., nagy a mozgolódás. Idős és ifjú Illés József tényleg nagy munkában van. Az öreg megszokhatta, mert negyvenhárom évig szolgált, de a fia még csak 81 óta legény a gáton. Jönnek-men- nek a nehéz sárban a terepjárók, zöldruhás emberek egyeztetik a munkatervet: ide ennyi kő, oda annyi ember, ügyelet ettől eddig, megerősített figyelés, riasztási terv — első fokú árvíz- védelmi készültség van. — Mióta apám nyugdíjba ment és én vigyázom a folyót, ez az első készültségem, — törli meg verejtékező homlokát a fiatalabbik Illés. A nagyok lábai között ott alkalmatlankodik a legifjabb Illés, a változatosság kedvéért Attila. — Most még nincsen semmi veszélyes, — folytatja, miközben újabb vendégekkel is szót vált. — Jobb félni azonban, mint megijedni, ezt tartjuk mi is. Tudjuk az előrejelzésből, hogy igen nagy mennyiségű hó halmozódott fel a Tisza vízgyűjtőjében a hegyek között, aminek következtében nagyobb árhullám várható már mostani becslés szerint is, mint az átlagos években. A térképhez megyünk, amely szokatlanul részletes léptékű, a szőke folyónak még azok a beszögellései is látszanak rajta, amelyeket talán csak a horgászok tartanak számon — és természetesen a vizek vigyázói. Illés József gátőrjárása nem túl hosszú, de már belenyúlik egészen a Szamos hullámterébe. Szokatlanul közeli így Namény, a torkolat. A kollégákkal méterenként végigaraszolnak az illető szakaszon, meglepő, hogy mennyi részlete van egy ilyen kicsinek mondható területnek is. — Itt töltöttem a gyermekkoromat, a technikum után egyenesen a vízügyhöz kerültem. A természet a mindenem. Szeretem a vizet, a vadregényes árteret, de ismerem is és tisztelem. — Rövid hitvallás, de nem lehet más, hiszen Illés József szülőfaluját tizenöt éve elvitte az ár. Öt akkor be sem engedték a faluba, Nyíregyházán volt középiskolás. Most az ő birodalma, és felelőssége egyúttal ez a vidék. Magas színvonalú technikai arzenál veszi körül itt a gátőrházban és végig a parton. Az első készültsége már több mint egy hete tart, a napjai hosszúak, tele eseményekkel, izgalmakkal, várakozással. A hidon jönnek-mennek az emberek, ha a Tiszára pillantanak, látják tovaúszni a nyugodt sodorban a tar fák árnyát. Esik Sándor
