Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-09 / 57. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. március 9. Ha leírom, miként volt gyermek Béni Sándor, avagy Szilágyi János, akkor Biriről beszélek. Egykor ők az Ürgésen éltek. Gödörlakók voltak. Ezt elmondattam : — A földház, az a földben volt. Másfél méter mély gödör, kellőképpen széles és hosszú. A teteje úgy készült, hogy a gödör két végébe leástak két ágast, azok megtartották a gerendát, a gerendára vastagabb gallyfát, naprafor- gókórót, szalmát raktak és földet. Kész volt a ház. Ez volt a ház. Jó meleg lehetett ott télen ? — Dehogy. Bár én csak arra emlékszem, ha egy jó kiadós eső esett, akkor ömlött be a víz. Vödörrel meregettük. eláztunk, mint az ürgék. — Ezért hívták Ürgésnek azt a falurészt? — Nem. Sok volt ott az ürge, azért hívták úgy. Sok volt a gyermek. Nagy volt a szegénység. Biri és határa úri birtok volt. — Erényi úr bírta ezt a földet. Tenkre is ment, mert nagy lacikonyhát vezetett. Utánna jöttek a Vinkler, Libic és Cirják, már ahogyan én tudom. De leginkább azt tudom, mi hogyan éltünk. Az én apám volt a falu pásztora. Az én apámnak 12 gyermeke volt és az volt az apám baja, hogy egy kicsit iszákos volt... Ezek után feljegyzem, mi volt a falu pásztorának járandósága. Egy tehén őrzése után járt neki 22 kilogramm gabona (Biriben és a Nyírségben a rozs neve gabona volt), kapott a pásztor tehenenként egy fél kenyeret és tizenhárom deka szalonnát. Járt három liter tej, ha a tehén felfolyatott és azt a pásztor kellően jelentette. A falu legelője a kenderáztató volt, oaa hajtottak ki naponta 100—150 jószágot. Hogy volt 100—150 tehén a faluban, ez arra utal, hogy azért éltek a faluban tehetősebb, módosabb gazdák is, nemcsak cselédek, gödörlakók. — Voltak gazdák. Már akkor is voltak, nem olyan sok, de a nép többsége szegény volt, napszámos, vagy cseléd. De hogy az apámat mondjam, mert megitta a szó és étterem, vannak járható utak és vannak a házak ... A házak látványával nem lehet betelni. Szilágyi János — nagy lélegzetű életet élt ember — portáját nemrégen kettéosztotta. A porta egyik felén maradt a régi, a nagypénzen vett épüzsa búza. Ettől mi még majd éhen döglöttünk, mert sok volt a gyermek ... Nem szerénytelen vendégre valló kíváncsiság, de bent a lakásban, ahol beszélgetünk, többször is a fürdőszobára nézek. Kék csempés falak. Gondolatban megpróbálom az elgyárba, a balkányi fémmunkás vállalathoz, vagy a Hajdúsági Iparművekhez. Autóbusz hozza, viszi az embereket. Ezért is, másért is Biri nem tartozik az apadó kistelepülések sorába. Néhány évtizede gyorsan és látványosan fejlődött a község. Amikor fölbort, mi sokat éheztünk. Volt úgy, hogy csak egy kenyérért őriztük nyáron át a teheneket. Ami még járt volna, gabona, szalonna, az elment a borban, előlegben. Kiszívták a gazdák a szegények vérét. Ezt a mi pu- lyáink már nem hiszik el... Akkor ne is mondjuk tovább. Béni Sándorral azt számolgatjuk, hány ház is épült a kövesút mentén. A kövesút Biri peremén halad, csakúgy, mint a vasút. Az igazi, a negyvenöt előtti település beljebb van, feljebb van a dombosabb részen. — A feszülettől erre visz- szafelé 24 új ház épült. A kőkereszten túl már régebben is voltak házak, azoknak a többségét is újjáépítették. Mi itt kaptunk házhelyet. Osztották másutt is. Volt itt hely bőven. Föld is volt. Emlékszem 1945. május 9-én jöttem haza, akkor én öt hold földet kaptam ... Számba veszünk még néhány dolgot. Biri a fel- szabadulás előtt Nagykál- ló és Balkány között poros útjaival, szertelen településszerkezetével és hallatlanul nagy - szegénységével egy volt, a sok hasonló között, jellegtelen. Most vannak középületek, iskolák, óvoda, bölcsőde, van preszlet, a porta másik felén meg felépült a csoda. Mert csoda az új ház Biri közepén. Mondja is a vendéglátó gazda: — Néha, úgy magamban, még haragszom is érte. Nagy épület. Alul van a garázs, majd lesz bele kocsi, ha lesz, a garázs mellett van az óriási kamra, lim- nek-lomnak, azonfelül van a két szoba, a fürdőszoba, a W. C., a konyha, a spájz és mindezeken felül még két szoba és a zuhanyzó ... Ez a vejemé, lányomé. Azt, hogy haragudna Szilágyi János? A nagy oromba halvány ellentmondásként szövődik a „harag” szó most, hiszen a gyerekek háza és minden más ház, de a község minden gyarapodása egy életmű ékes koronája. Mert ezt is mondhatná a vendéglátó. Nem ezt mondja, hanem az apjáról beszél. — Ügy is volt, hogy apám az uradalomban első béres volt. Akkor ott laktunk, ahol most a bölcsőde van. Ott volt egy rossz béreslakás. Milyen rang volt első béresnek lenni? Hát volt az uradalomban kulcsár, ispán, béresgazda, voltak első béresek, béresek. Az első béresnek 00 kilogramm gabona volt a havi kommenció, és negyedévenként járt egy máképzelhetetlent egyeztetni, volt egyszer a földkunyhó hatvan valahány évvel ezelőtt, és itt van most ez a fürdőszoba. És mert Szilágyi János nem tudja, nem tudhatja mire gondolok, amíg kisüstit tölt a poharakba, derűsen és végtelen nyugalommal beszél: a községről is, magáról is. A községről joggal, hiszen 27 évig volt párttitkár, a tsz- ben, faluban. Közéleti ember volt, s maradt is mind mostanáig. Kérdés: honnan van Biri egykori szegénysége után a mostani gazdagsága. — Kétezer-kétszáz hektár a határ. Ezen gazdálkodik a termelőszövetkezet. Sok a gyenge föld, azért a gazdaság megáll a lábán. Most is jól zártak. Jól fizettek. A nép szorgalmas. Virágzik a háztáji. Ezt jól tudom, mert bár már nyugdíjas vagyok, viszem egy részét a háztájival kapcsolatos munkának. Tavaly például 761 hízott sertést értékesitettek a tagok. Ettől is több, értékesebb a dohány. 100—200 hektár a dohánytermő terület. Most a kerti és a virzsinia megy... Aki nem a termelőszövetkezetben dolgozik, annak a környék üzemeiben jut munka. Járnak Biriből dolgozni a nagykállói posztódét és házhelyeket osztottak, családok sokasága kerekedett fel, és az egykori cselédközpontokból, tanyákról a faluba mentek. Így szűnt meg a Vinkler- tanya is. — Ahol a cselédlakások álltak, földkunyhók voltak, azokat a földeket felszántották. Nyoma sincs ott már a múltnak. Biri lakossága viszont megduplázódott. Ennek a sok népnek igyekeztünk jó, emberi feltételeket teremteni. A szeszgyárat például átalakítottuk iskolának. Mennyi volt akkor a gyermek! Most más a gond. Éppen a falugyűlésen volt arról szó, ha továbbra is kevés lesz a gyermek, a bölcsődét be fogják zárni. Isten ments — mondtam én, nehogy bezárjanak, megszüntessenek bármit is, mert mikor lesz arra megint pénz és erő, ha a szükség úgy kívánja, hogy bölcsődénk legyen. Megkérdeztem: hány gyerek hiányzik? Mondták, kilenc. Viccesen megjegyeztem: ennyit akárki összehozhat egy év alatt. Komolyra fordítva, ma tényleg nincs annyi gyerek, mint régen, de van annyi, hogy néhány bölcsőde megtelne velük. Csakhogy ma van a gyes és minden más kedvezmény, így aztán a szülőanya a gyermekével marad. Ez a nagy különbség. Az én gyerekkoromban az anya muszájból maradt otthon, sokszor a férfiembernek sem akadt dolga ... Barangolok. Illetve veszem észre, hogy nem azt teszem, mert Biriről, mint településről jószerével még alig írtam. Az sem szerepel az írásban, hogy régi település, hogy egy még régebbi falu nyomait a templomhegyen — ott, ahol ma a tsz-központ van — a földmunkák során megtalálták. Az is érdekes, hogy Biri egyvallású község, egy temploma van és volt, görög katolikus. Most az emberek az új temetőre, az új ravatalozóra büszkék. Nagy értékű épület, sok társadalmi munka van benne és a lélekharang betonkolosszusa modern, környezetbe, tájba illő. Akkor tehát milyen is Biri? A házak többsége új, negyven évnél nem öregebb. Szokássá lett Biriben is, hogy a házak előtt, a kerítésen kívül kora tavasztól késő őszig ezernyi virág virít és illatozik. A porták tágasak, gazdasági udvar és kert van mindenütt. A gazdasági udvarban szinte mindenütt ott a jelkép, a dohánypajta. Ami hiányzik és legjobban hiányzik: még nincs vízmű. Fürdőszobás lakás már nagyon sok van, víz is van a lakásokban, bojler is, de a vizet ásott, vagy fúrott kutakból, villanymotorokkal szivattyúzzák. A jó víz, a több víz, mint ahogyan már van Nagykállóban és Balkány- ban, úgy kellene . .. Milyen is az ember? Sohasem elégedett. Vágyai, álmai hajtják előre. Biri és a községben élő emberek már annyi mindent kaptak és most vízmüvet emlegetnek. Jól teszik. Okkal teszik, hisz vágyak nélkül terméketlenül nem pereghetnek el a percek. Valami mindig megvalósul. Seres Ernő ! !
