Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-09 / 57. szám

A megyei pártbizottság beszámolója a XII. kongresszus óta végzett munkáról A pártértekezlet óta a megye párttagságának 3,8%-át kellett fegyelmi úton felelősségre vonni, s ez kevesebb az előző ciklushoz képest. A cselek­mények jellegét nézve csökken a párt belső életével kapcsolatos vétségek aránya. Alacsony a párthatározatok végrehajtásának elmulasztása miatt fe­lelősségre vontak száma. Nőtt az állampolgári fegyelmet sértők s a magán­életben erkölcsi vétséget elkövetők aránya. A legtöbb pártbüntetést a mun­ka- és a szolgálati fegyelem megsértéséért, az erkölcstelen magánéletért és a társadalmi tulajdonban okozott kárért kellett kiszabni. Emelkedett a bűnelkövető párttagok aránya. Leggyakoribb a közlekedési bűncselekmény, az ittas vezetés, a vagyon elleni bűncselekmény miatti felelősségre vonás. A pártértekezlet óta alaposabbak a pártfegyelmi vizsgálatok, a kisza­bott fegyelmik jobban segítik a nevelést. Nem megfelelő még az ügyekből levonható tanulságok hasznosítása. Egyes vétségek megítélésében szélső­ségekkel is találkozunk; vagy nagyon szigorúan ítélik meg azokat, vagy elnézőek velük. Pártszervezeteink nem elég következetesek abban, hogy a kötelezettségeiket sorozatosan elmulasztó, a pártfegyelmet megszegő párttagok kilépését, törlését, illetve kizárását kezdeményezzék. A párt tömegkapcsolata erősítéséért eredményesen dolgoznak a tömeg­szervezetek és -mozgalmak. Az elvi irányítás, s az ott dolgozó kommunis­ták növekvő önállósága révén emelkedett munkájuk színvonala. Részesei a politikai döntéseknek, javuló az érdekfeltáró tevékenységük, részt vál­lalnak a párt határozatainak elfogadtatásában, a dolgozók mozgósítá­sában. A szakszervezetek betöltik hivatásukat, önállóan és eredményesen dol­goznak. Nőtt a mozgalom tekintélye, taglétszáma, tömegbefolyása. Egyre jobban igazodnak a megváltozott körülményekhez és feltételekhez. Segí­tik a gazdaságpolitikai célok és követelmények megértetését. Kezdeménye- zően léptek fel a teljesítménybérben foglalkoztatottak arányának növelé­se, a minőségi bérezés elterjesztése, a gyáregységekben dolgozó munkások bérszínvonalának növelése érdekében. Növekedett a különböző távú ter­vek, kollektív szerződések kidolgozásában, elfogadtatásában játszott sze­repük. Eredményesebben használták fel a szocialista munkaverseny új for­mái a brigádmozgalom és az újítómozgalom adta lehetőségeket. Az egyéni vállalásokra, a komplex brigádok alakítására, a munkamozgalmak bürok­ratikus vonásainak megszüntetésére, erkölcsi és anyagi ösztönzésre nem fordítottak kellő gondot. A munkahelyi demokrácia fejlődött. Javult a demokratikus fórumok összhangja, mind több dolgozó mond véleményt munkahelye ügyeiről. Az érdemi javaslatok megvalósítását azonban sok helyen nem ellenőrzik. A demokratizmus érvényesülését sok formális elem is akadályozza, külö­nösen a gyáregységekben. Nőtt a bizalmi testületek szerepe. Általános ta­pasztalat, hogy érdemibb módon érvényesül, kibővült jog- és hatáskörük, de több helyen tapasztalható, hogy különösen a vezetők munkája minősí­tésekor tartózkodnak az őszinte vélemény nyilvánításától, a bírálattól. A szakszervezeti mozgalom szervei aktívan vesznek részt a dolgozók politikai, világnézeti nevelésében, általános és szakmai műveltségének gyarapításában, a munkához való szocialista viszony formálásában. Nem elég differenciált ez a nevelőtevékenység az egyes rétegek között. A szük­ségesnél kevesebb figyelmet fordítanak az ifjúság, a nők műveltségének gyarapítására, a nyugdíjasokra, a hátrányos helyzetűekre. Fejlődött érdek- képviseleti, érdekvédelmi tevékenységük, de több helyen az adott lehető­ségeket sem használták fel a megyében dolgozók helyzetének javítására, illetve az ingázók érdekeinek képviseletére. Javult a szakszervezetek és az állami, gazdasági vezetés együttműkö­dése, amit elősegített a szakmaközi bizottságok tevékenysége is. A megye pártszervei, -szervezetei mind hatékonyabban alkalmaz­zák a párt szakszervezeti politikáját, érvényesül az elvi-politikai irányítás. Ezzel együtt találkozni még operatív beavatkozással, a szakszervezeti szer­vek feletti bábáskodással. A legtöbb gondot, feszültséget az okozza, hogy a pártszervek, -szervezetek egy része nem kellően tájékozott és nem ren­delkezik kellő tapasztalattal a szakszervezeti politikában, annak alkalma­zásában. A KISZ az elmúlt években mozgósította a fiatalokat a különböző ak­ciókra, rendezvényekre, kezdeményezője volt számos társadalmi, gazda­sági feladat megoldásának. Több hasznos programot adott a különböző if­júsági rétegeknek, gazdagodott érdekképviseleti és érdekvédelmi munkája. Növekedett taglétszáma, nőtt szervezettsége, több mint 400 új alapszer­vezet alakult. Fejlődött irányító testületéinek munkája. Elsősorban az üze­mekben és a tanintézetekben erősödött a KISZ-munka politikai jellege. Tartalmasabb lett az ifjúsági vezetőképzés. A KISZ-alapszervezetek jelentős részében nem fejlődött kellően a po­litikai nevelőmunka. Programjuk és munkamódszerük nem elég vonzó, nem nyújt megfelelő élményt, cselekvési lehetőséget. A mezőgazdasági üzemekben és a lakóterületen gyenge a szervezettség, nem megfelelő a fiatalok párttaggá nevelése sem. A konzervgyári fiatalok parlamentje is a politizálás fóruma volt. A KISZ pártirányítása elmaradt a követelményektől. A párt szervei és -szervezetei segítették és ellenőrizték az irányításuk alá tartozó KISZ- szervezetek munkáját, ez azonban gyakran formális volt, esetenként ma­gukra hagyták a fiatalokat. Az úttörőszövetség az iskolával, a szülőkkel, a társadalmi szervekkel, a fegyveres testületekkel együttműködve eredményesen vett részt a kis­dobosok, úttörők nevelésében. Kiemelt feladatuknak tekintik a nevelőmun­kát és a mozgalmi hagyományok ápolását. Megyénk népfrontmozgalma eredményesen szorgalmazza a párttagok és pártonkívüliek, a különböző világnézetű emberek összefogását. Tevé­kenysége a lakosság széles körében a meggyőzést, a közös gondolkodást, az egységes cselekvést szolgálja. A népfront bizottságai közreműködnek a politika alakításában, a lakosság széles rétegét bevonják a végrehajtásba. Fokozódott kezdeményezőkészségük a lakóterületi politikai munkában, ak­tívabb lett rétegpolitikai tevékenységük, kezdeményezői, alakítói a telepü­lésfejlesztésnek, a társadalmi munkaakcióknak, a közművelődési célkitű­zések megvalósulásának. Együttműködésük az állami és társadalmi szer­vekkel erősödött. A lakóterületi közéleti fórumok, falugyűlések szervezé­sében aktívan vesznek részt, figyelemmel kísérik az elhangzott közérdekű bejelentések, javaslatok sorsát, segítik azok megvalósítását, egyre eredmé­nyesebben látják el közjogi funkciójukat. Szélesítették a békemunkában részt vevők körét, sokat tettek a barátság ápolásáért, más népek életének megismertetéséért, a hazafias és internacionalista nevelésért. Gond, hogy több esetben, mint pl. fontos helyi tanácsi döntések elő­készítésekor nem igénylik a társadalmi vitát, előzetesen a véleményüket, javaslataikat. így a lakossági észrevételekre és bejelentésekre nem tudnak mindig időben és érdemben válaszolni. A népfrontbizottságoknak még nem mindegyike ismerte fel az önállósággal járó új lehetőségeit, nem él kellően a mozgalmi jellegből következő módszerekkel. Két kongresszus között Szabolcs-Szatmárban Tallózás a KSH beruházási felméréséből Szabolcs-Szatmár megye VI. ötéves területfejlesztési terve a koráb­binál szigorúbb gazdasági környezetben, a társadalmi, gazdasági fejlődés várható lassulását jelezte. Az előirányzat szerint a beruházások ,— folyó­áron — a korábbi ötéves terv teljesítésével közel azonos nagyságrendben valósulhatnak meg, négyötödrészt a szocialista szektorban — szólt az elő­irányzat. A megyében 1980—83 között 36,7 milliárd forintot fordítottak fej­lesztésekre. Tovább fokozódott a lakossági beruházások részesedése, ami jóval magasabban alakult, mint az országos átlag. A szocialista szervek beruházásai 1981—84-es években megközelítet­te a 22 milliárd forintot. A szocialista szervek egy lakosra jutó beruházá­sainak értéke — folyóáron — 9102 forint volt, ami tizedével maradt alat­ta az előző tervidőszakénak és az országos átlag felét érte el. Növekedés csak az úgynevezett „egyéb államiaknál” tapasztalható, elsősorban az is­kolai osztálytermek, továbbá a fűtőművek, a vízellátási és szennyvíztisz­títási létesítmények ráfordításai miatt. A megyében a tervidőszak első három évének fejlesztéseiből az anya­gi ágak részesedése — az előző tervciklushoz képest — folyamatosan csök­kent. Az iparé 6 százalékponttal mérséklődött és így lényegesen alacso­nyabb volt a többi megye átlagánál. A mezőgazdasági fejlesztések aránya kismértékben nőtt, eltérően az előző tervidőszaktól részesedése meghalad­ta az iparét. 1981—83 között az új állóeszközök 53 százaléka az alapvető termelőágakba került, 29 százaléka a termelő infrastruktúra területére ju­tott, míg 18 százaléka a nem anyagi ágak fejlesztését szolgálta. Az új létesítmények átadásával tovább bővült a megye állóalapja. Üzembe lépett az Ipari Műszergyár üzeme Fehérgyarmaton (310 fő fog­lalkoztatását tette lehetővé); ugyanitt termelni kezdett a MEKOFÉM gyá­ra 200 fővel; üzembe helyezték Vásárosnaményban az Üvegipari Művek ólomkristályt gyártó üzemét, ahol 390 fő foglalkoztatására nyílt lehetőség. A tervidőszak első 3 évében az egészségügyi ellátás javítására 494 mil­liót költöttek, ami jóval meghaladta a korábbi tervidőszak ilyen célú együttes összegét. A tanácsok 1984 végéig 5,3 milliárd forintot meghaladó összeget for­dítottak beruházásokra. Ugyanennyi idő alatt a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek 4,9 milliárd forintot használtak fel beruházásokra. Négy év alatt 7863 szarvasmarha-, 28 518 sertés-, 34 860 juhférőhelyet hoztak lét­re és 64 ezer tonnát meghaladó befogadóképességű magtár és szemes ter­mény tárolóval gyarapodtunk.

Next

/
Thumbnails
Contents