Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-09 / 57. szám

1985. március 9. Kelet-Magyarország 3 Felelősség önmagunkért A szabadság négy évtizede Tarpán II megbecsült hagyomány Tarpa központja. FUTÓTŰZKÉNT TER­JEDT A HlR néhány nap­ja: a megyében elsőként megalakult vállalati tanács nem választotta meg a ré­gi igazgatót. A hír így nem igaz, mert a rendelkezések értelmében a korábbi igaz­gató megerősítéséhez szük­séges kétharmados többség hiányzott egy szavazattal. Messzemenő következte­téseket nem szabad levon­ni egyetlen szavazásból. Azonban néhány dolgon feltétlen érdemes eltűnőd­ni. mert a demokrácia gya­korlásának új módja tarto­gathat ilyenféle meglepeté­seket. Az említett vállalat­nál például először azon kell elgondolkodni, meny­nyire érzik, mennyire mér­ték fel előre döntésük sú­lyát a vállalati tanács tag­jai? Elemezni lehet, hogy amikor a jelölésről esett szó. akkor — miközben a javaslattevő minisztérium, az illetékes helyi szervek messzemenő támogatásuk­ról beszéltek, s a legjobb jellemzést adták az igazga­tóról — egyetlen ellenvé­lemény, megjegyzés sem hangzott el. A titkos szava­zás- viszont egy létező el­lentábor véleményét fejez­te ki. Az eset kapcsán szintén elgondolkodtató, hogy az a vezető, aki egy szétzilált, személyi összefonódásoktól terhes és korábbam veszte­séget veszteségre ' halmozó vállalatot vesz át és vál­toztatja meg úgy a gazdál­kodást, hogy két év múl­tán tisztes eredményekről számolhat be, nyiLván üt­közhet sok helyi emberrel. Meglehet, voltak olyan hi­bás vezetői módszerei is, amelyek ellen fel kellett volna lépni. Az is elképzel­hető, hogy a rendcsinálás folyamatában akadtak sér­tődöttek, vannak önjelöltek, akik az igazgatói székre pá­lyáznak. EZEK A FELTÉTELE­ZÉSEK. Ami viszont tény: a titkos szavazás után a vállalati tanácsnak pályá­zatot kell hirdetnie az 'izgató i állás betöltésére, t megfelelő formaságok elintézése után, amíg ismé- +elt szavazásra kerülhet sor, minden bizonnyal több hó­nap eltelik. Akkor pedig több jelölt közül választ­hatják ki a legmegfelelőbb- nők tartottat. Ám azt is tudni kell, hogy az igazgató nem egy ember a sok kö- nl a kollektíván belül. Fe­jős irányításán sok múl­hat. A mostani igazgató a választásig irányítja a vál­lalatot, feltehetően a leg­jobb szándéka (bár valószí­nűleg keserű szájíze) sze­rint. Akár megpályázhatja a következő öt évre a veze- 1 5i széket. A vállalati tanács hama­rosan összeül, hogy dönt­sön az éves tervről-, s meg- h tározza a legfontosabb -lati tennivalókat. Utána tanács tagjaitól függ, i úgy ezt a dolgozók meny­nyire ismerik meg. Már * ak azért is. mert őket pedig a dolgozók választot­ták meg, illetve az egyes cy/ségek vezetőiként van szavazati joguk a vállalati tanácsban, itt folytatódik az a felelősség, amelyet öt-* Az ember boldogulása ér­dekében kell, hogy érezze- nek. Mert ez a felelősség valójában már akkor elkez­dődött, amikor az egyes munkahelyek a tanácsba küldték képviselőiket. Min­den egyes dolgozónak tud­nia keli ugyanis (különben az élet szorítja rá), hogy csak olyan embereket küld­hetnek, akik úgy gondol­koznak, határoznak a ne­vükben, hogy előbb a vál­lalati érdeket nézik és en­nek alapján teremtik meg a lehetőséget az egyén bol­dogulásához. AZ ÜJ VÁLLALATI IRÁNYÍTÁSI FORMÁBAN nincs már egy olyan orszá­gos központ, amely kivé­dené a rossz döntések ká­ros hatását. Az említett vállalatnál — lévén mező- gazdasági üzem — most és a következő hetekben dől el az egész évi gazdálkodás sorsa. Kár lenne, ha nem erre összpontosítanának, ha hatalmi harcok forgácsol­nák szét az erőket. Hiszen egy dolog, ha vitatkoznak valamin, más dolog, hogy a termelési feladatokat végre kell hajtani. Itt fegyelme­zett munkára, minden ed­diginél felelősségteljesebb magatartásra van szükség. Nem maradhat el az őszin­te vélemény, a példamutató munka, különösen nem a vállalati tanács tagjai ré­széről. A bizalmat a tanács tag­jainak fele közvetlenül dol­gozótársaitól kapta. Olyan felelősség ez. amelynek a jobb munkára kell ösztö­nözni. T örténelmi múlt, munkában, ered­ményekben gazdag jelen és biztató jö­vő. Ez Tarpa. A kuruc kor Esze Ta­más által a települést nem­zetünk jeles helyévé tette és szenvedte is ezért 250 éven át az úri Magyarország meg­különböztető elnyomását. Re­ményt 1931-ben Bajcsy-Zsi- linszky Endre jelentett, aki a tarpai választókerület kép­viselőjeként került a parla­mentbe. Négy évvel később csalás és erőszak által Baj- csy-Zsílinszky a választáson megbukott, de 1939-ben me­gint tarpai képviselő lett. És mert Bajcsy-Zsilinszky a hit­leri fasiszták és magyar bé­renceik szemében megbé­lyegzett ember volt 1944. de­cember 24-én Sopronkőhidán a nyilasok kivégezték . .. Ha nem is többet, de eny- nyit Tarpáról ma minden kisiskolás tud. Többet csak a helyszín nyújt. Erre alkalom az egyre élénkülő idegenfor­galom, az úttörők évente is­métlődő hagyományőrző ta­lálkozója, avagy a tivadari, Tisza-parti táborozás. 20—30 ezer ember keresi fel nya­ranta Tarpát. Aki nyitott szemmel jár, aki fogékony a természeti szépségek, emberi alkotások iránt, az a beregi síkság északkeleti csücské­ben mindent megtalál. A ter­mészet szépsége és ritkasága a tarpai Nagy-hegy, öreg­hegy, az 1400 hektár erdő, a tölgy, kőris, szilfával, avagy a tiszai ártér, ahol fűzhöz, nyárhoz és égerhez társul a buja növényzet. A Nagy-hegyről illik el­mondani, hogy a barabási Tipet-heggyel együtt egye- düliek a megyében. Az Al­föld és hegyvidék (a Kárpá­tok) találkozik ott egymás­sal. A Nagy-hegy kettős hasznosítása, hogy a bánya követ ad út- és tiszai gát­építéshez, másrészt félezer ember szőlősbirtoka, hétvégi pihenője. A Nagy-hegy egy részét idén villamosítják. A hegyre télen is kijárnak a gazdák. Borozgatnak, szalon- náznak és ha tiszta az idő, messzire látnak, a Kárpáto­kig, vagy a nyírségi dombo­kig. A hegyről lenézve befogja a tekintet a nagyközséget al­kotó három települést — Tarpa, Gulács, Tivadar — lakóházait, középületeit, a termelőszövetkezet gazdasá­gi épületeit. Negyven évvel ezelőtt csak egy valami volt ami magasba tört. a refor­mátus templom. Most vetek­szik vele a víztorony. Torony ez is, az is. de egyik a rég­múltat, a másik a jelenkort példázza. A református templom 1437-ben, amikor Zsigmond király Tarpát Báthori Ist­vánnak adományozta, már állt. Ebben az időben helyez­hették el a gótikus bejárat fölé a sárkányos Báthori-cí- mert. A templom déli bejára­tának párját ritkító különle­gessége a faajtó. Egyetlen szál tögyfa deszka 253 centi­méter magas és 127 centimé­ter széles, erős vasalással. E deszkából is megítélhető, mekkora tölgyek teremtek és nőnek ma is a tarpai er­dőkben. A víztorony története friss és rövid. 1970-ben alakult a vízműtársulás 706 taggal, 1972-ben állították fel a tor­nyot és 1973. november 7-én megtörtént a vízmű részleges átadása. Esze Gábor akkor arra emlékezett: Tarpán so­ha sem volt jó ivóvíz. A szá­zad elején ásott kutak, a 30- as évektől artézi kutak ad­ták a vizet, de egy sem volt jó. A víz keserű volt és ke­mény. Leírhatatlan nagy örömére szolgáit tehát a tarpaiaknak a jó ivóvíz, a vezetékes víz és a hazak ki­egészültek a fürdőszobákkal. Hogy vezetéke? víz, fürdő­szoba van a tarpai házakban, azt kívülálló aligha sejtené. Mert mit lát az idegen, a tu­rista? Amíg a megye egyes részein az a feltűnő, hogy új ház, új hazra épült, és épül. ez Tarpára nem igen jellemző. Félreértés ne essék, négy évtized alatt a lakos­ságnak legalább egynegyede költözött új hajlékba, de megmaradt összhatásként az utcák tarpai jellege. Az em­ber a tornácos parasztházak­ra figyel, az egyszerű vagy gazdagon faragott gerendák­ra, funkcionáló deszkaborí­tásokra. Na és a kerítések, a kis és nagykapuk. Szerencsé­re ezen a vidéken nincs nagy divatja a hivalkodó cifrasá­gában néha már-már ízlés­telen vaskerítésnek. Nem egy új ház előtt régi a palánk és ez nem kisebbíti a porták gazdaságát. Jó látni a iából készült, fából faragott eszközöket, sőt ezek között a legrangosabbat a tarpai szárazmalmot. Egyedüálló gazdaságtörté­neti ritkaság az országban. A XVIII. században épült és a század elején még lisztet járt. Ami maradt az egykori szárazmalomból, öt évvel ez­előtt nem volt más. csak egy rozoga, bádogtetős vályogfa­lú raktár. Így is, ilyen álla­potban is műemlék volt, de most, hogy felújították, zsin­delytetősen eredeti állapotá­ba, lenyűgöző látvány. Fából ácsolt remekmű. A zsindelyt annak idején Kovács Károly tsz-tag udvarán és műhelyé­ben hozzáértő emberek ké­szítették, felidézve egy ki­halt mesterség tudományát. A tarpai zsindeiykészítés év­századokon át híres volt. írott emléke van annak, hogy Báthori István 1642- ben nyolc tarpai jobbágyot azért mentesített minden más munkától, hogy zsin­delyt készítsenek. Tarpai zsindellyel fedték az ecsedi várat, a várúri épületeket. A malom most úgy áll. úgy őröl búzát, mint volt 150— 200 évvel ezelőtt. Így van ez jól, mert ez csak növeli an­nak értékét, hogy épült Tar­pán gyógyszertár, művelődési ház, iskola is és hasonlókép­(Elek Emil felvétele) pen gyarapodott Gulács pos­tával, művelődési házzal, is­kolával. Vannak bölcsődék, óvodák és százmilliókat ér a termelőszövetkezeti va­gyon, a szakosított tehené­szeti telepek, a csibekeltető, a szárítóüzem, a gépek és eszközök. Tarpa nagyközség jelene a múltjával egész, és ami előnye, abból fakadnak gondjai is. Volt mezőváros és maradt vasúttól, ipartól távol kizárólagosan mezőgaz­dasági terület. A tsz 7135 hektáron siker­rel gazdálkodik. A február­ban megtartott zárszámadá­son Szűcs László 1984-ről úgy adott számot, hogy sze­rény, de tiszteletre méltó a 11,5 millió forintos nyereség. A nagyközségi pártértekezle­ten viszont Huszti Lajosné párttitkár arról is szólt, ipar kellene. Nőknek, fiataloknak olyan munkára lenne szük­ség, hogy az megtartsa, hely­hez kösse az elkívánkozókat. E nagy igazság ellentmon­dása, hogy a tavaly létreho­zott könnyűipari üzemben ma nincs ki a létszám. Nehéz a termelőszövetkezeti asszo­nyokat az ipari munkával együtt járó 8 órás egy helyben maradáshoz megnyerni, A határ, a földművelés ma már nem csak télen, de nyáron sem igényel annyi kétkezi munkást, mint amennyi je­lentkezne. Most néhány gép, vagy gépsor elvégzi azt, ami­re egykor félezer ember is felsorakozott. Van aki némi nosztalgiával említi, amikor1 vágás alá érett a fű, száz meg száz ember kaszált. Végtére milyen is ma Tar­pa? Mindent megőrzött, ami népi, ami a népnek szent. Esze Tamásnak. Kossuth La­josnak, Bajcsy-Zsilinszky Endrének szobrot emeltek, önmaguk boldogítására uta­kat építettek, jó vizet fa­kasztottak. ABC-áruházat nyitottak és van udvar, ahol kint gépkocsi áll, bent a szo­bában viszont szövőszéken dolgoznak az asszonyok. A tarpai nők mai napig is ké­szítik a beregi keresztszeme­seket és a szépen hímzett vásznak a lakásokat díszítik. Életük tükre a tájház. A tarpaiak megszívlelték Váci Mihály tanácsát, amit a „Mi ereklyéink” című karcolatá- ban írt: „Minden faluban hagyjatok majd meg néhány kaszát, a marokszedők sar­lóit, egy-egy kapát, a bányá­szok csákányait, a favágók baltáit, a koraszülést okozó görnyesztö mosóteknöket: az eszelős fáradtságok és iga­vonások emberi járomfáit: a szerszámokat, amelyekkel betörték, csenevésszé tették azt a szép álmú emberfajt, amelynek arca, lelke a nép­művészet motívumain virág­zott csak ki igazán.” A táj­ház emléket állít nagy fiai­nak és ott a kasza, sarló, a véka, a zsindelykészítő szer­szám és minden ereklye. Ez az út, amely a múltból, a je­lenen át a jövőbe visz. Seres Ernő Lányi Bolond Tanulók A Nyírbátori Faipari Szövetkezetben nagy gon­dot fordítanak a szakmun­kás-utánpótlásra, Ebben az évben az új tanmű­helyben a három évfo­lyam 37 tanulója sajátítja el a szakma csínját-bín- ját, közülük egyre többen kötnek tanulmányi szer­ződést és az iskola befe­jezése után maradnak a szövetkezetnél. —y Izer apró jelből arra lehetett következtet­ni, hogy a városba beszökött a tavasz. A nyi­tott ablakon át az olvadt hó szagával együtt be lib­bentek egy hegedű szenve­délytől fűtött hangjai, ame­lyeket csak néha zavart meg az örömtől hibbant macskák nyávogása. De azért ki lehetett venni, hogy az egy emelettel feljebb lakó muzsikus Schubertét játszik. „Ave, Maria!” ...Him­nusz a nőhöz... A férj az asztalnál ült és irt. Csak , úgy dőltek a tollából a sza- f3* vak, egymás hegyén-hátán nyüzsögtek, akár az ostoba kiscsibék a kosárban, „Drága szerelmem! —ír­ta a férfi. — Te vagy remé­nyeim tavasza.” Repeső ii< rmmel rajzolta az első vakat, melyek úgy csil- tak-villogtak, mint a ka- ok a hegyi patakban. Azért írok Neked, mert ■ s elég erőm, hogy ma-------------------­irántad érzek. Karomba kapnálak, és elvinnélek a távolban kéklő csúcsra. Te pedig helyet foglalsz ezen a havasi gyopárral díszített ragyogó trónuson. Lábad előtt félénken lapulnak meg a hegyi kecskék . ..” Újból megállt, a „kecské­ket” „zergékre” javította, majd tovább írt: „És én csak messziről merek gyö­nyörködni a Te magasztos fenségedben.. A férj hosszan elgondol­kodott, aztán elhajította a tollát. ugassak. Ha rajtam múl- — Még csak az kéne! — kristály trónust emelnék mondta fennhangon. — Ki -ed odafent a hegyek- űfcfcor ebédet? A obb n, olyan Úsztat es tore- ‘ , . .. nyt, mint a szerelmem...” lesz, ha veszek neki az un- •Hs gondolkodás után át- nepre egy új fazekat! ta a „törékeny” szót, és folytatta: „ . .. tartósat, Zahemszky László >,f a szerelmem, amit fordítása < A .A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents