Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-05 / 53. szám

1985. március 5. Kelet-Magyarország Mit akarnak a fiatalok? SZABOLCS-SZATMÁR termelőszövetkezeteiben ti­zenötezer 30 éven aluli fia­tal dolgozik. Számuk az elmúlt években növekedett. Szükséges is, hogy a fiata- lodás tovább tartson, de ez nem spontán folyamat. A fiatalok körében a szövet­kezeti, mezőgazdasági mun­ka iránti vonzódás egyenes arányban nő azzal, hogy ott számukra milyen lehe­tőség kínálkozik munkakö­rülményekben, jövedelem­ben, szociális ellátásban. Ezekben a kérdésekben ma még nem minden tökéle­tes. Erre utalt az ifjúsági parlamenteken elhangzott számtalan vélemény. A termelőszövetkezetek­ben az ifjúsági parlamente­ket 1984-ben és az év vé­gén tartották. s legtöbb helyen már el is készültek az elhangzott javaslatok megvalósítását szolgáló ter­vek. A jegyzőkönyvek sze­rint 122 termelőszövetke­zetben és öt szövetkezeti társulásnál a tanácskozáso­kon tízezernél több fiatal vett részt. Hatszázhuszon- egyen mondták el vélemé­nyüket, tettek javaslatokat. (Néhány helyen a szerve­zés elégtelenségére, a fiata­lok érdektelenségére utalt, hogy határozatképtelenség miatt elhalasztották a par­lament idejét.) A parlamenteken a gaz­dasági vezetők a korábbi tanácskozás után fogalma­zott intézkedési tervek vég­rehajtásáról és az ifjúsági pénzeszközök felhasználá­sáról szóltak. Általánosít­ható vélemény, hogy az intézkedési tervben foglal­takat a legtöbb helyen tel­jesítették. Megtartották a két parlament közötti be­számolókat. Az egy iskola, egy üzem elv alapján a ter­melőszövetkezetek és a he­lyi általános iskolák együtt­működése javult, nagyon sok végzős tanuló választott mezőgazdasági pályát. Kü­lönösen nagy volt a gépész és gépszerelői szakmára a jelentkezés. Haladás tör­tént az egyetemek, főisko­lák és termelőszövetkezetek ■kapcsolatteremtésében. En­nek is eredménye, hogy évente 60 felsőfokú vég­zettségű szakember vállal munkát tsz-ekben. Továbbra is gond, hogy számviteli, közgazdasági és jogi végzettséget igénylő munkahelyekre kevés a je­lentkező. Amiről a legtöb­bet beszéltek, az a bérezés, a jövedelemkiegészítés és a lakás. A megyében 53 ter­melőszövetkezetben létesí­tettek lakásépítési alapot összesen 35 millió 800 ezer forinttal. 1983-ban 108 la­kás épült, 1984-ben szintén megközelítően ennyi volt a lakásépítési alap igénybe­vételével. A fiatalok azt szeretnék, ha a megye va­lamennyi ' termelőszövetke­V ________________ zetében lenne lakásépítési alap, de sok helyütt azzal is beérnék, ha építkezéshez fuvarkedvezményt, bontott anyagot kapnának, vagy kedvezménnyel jutnának közművesített telkekhez. AZ IFJÚ TSZ-TAGOK, munkavállalók óhaját, aka­ratát, mert sok benne a speciálisan helyi probléma, nehéz általánossá tenni. Ettől függetlenül, ha más és más megfogalmazásban, de mindenütt szóba került a fiatal szülők és a gyesen lévők támogatása közvetett módon is, mint például bölcsődék, óvodák, iskolák patronálásával. Vannak ter­melőszövetkezetek szép számmal a megyében, ahol a gyesen lévők, vagy kato­nai szolgálatukat töltők fi­zetését rendszeresen, mint a munkában lévőkét, eme­lik. Másutt ilyen nincs és ezt kérték. A munkával, a munkakö­rülményekkel kapcsolatos tapasztalatok — a parla­menteken — felemás ér­tékítéleteket adtak. Volt, ahol jónak tartották a to­vábbtanulás anyagi ösztön­zését (például Nagycserke­szen, Tiszanagyfaluban), másutt meg éppen azt kér­ték, hogy a termelőszövet­kezet vezetősége tegye le­hetővé a fiatalok továbbta­nulását, a második szakmát elismerő oklevél megszer­zését. Jó az, mondták töb­ben is, hogy a tsz-vezetés a melléküzemágakban, új ipari üzemek létesítésével folyamatos munkát bizto­sít. Az viszont elfogadha­tatlan, hogy ugyanazért a munkáért csak töredékét kapják a tsz-tagok, mint amennyit az iparban fizet­nek. Volt még szó sok min­denről: KISZ-munkáról, közéleti tevékenységről, de arról is, hogy az önkor­mányzati szervekben aránylag kevés a fiatal. A hatszázhuszonegy felszóla­lást képtelenség felsorolni, lehetetlen az igényeket, észrevételeket és javasla­tokat közös nevezőre hozva általánosítani. Nincs is er­re szükség. AZ A FONTOS, hogy a fiatalok ügyéről — az eredményeket nyugtázva és a feladatokat meghatároz­va — a mezőgazdasági üze­mekben érdemben tanács­koztak. Ezen az alapon az ifjúság ügyével tovább kell és lehet foglalkozni. Tör­ténjen a további munka olyan megfontolással, hogy a fiatalok részvétele a me­zőgazdasági termelésben at­tól függ, hogy ott miként boldogulnak. Ez sehol sem lehet csak harmadrangú kérdés. Seres Ernő __________________ v A METRIPOND Mechanikai Mérlegek Gyára fehérgyarmati üzemében a gyártmányfejlesztők új mérleggel jelentkeztek. A tíz kilogrammos méréshatárú tésztafeladó mérleg a sütő­ipari vállalatok mostoha körülményei között is jól hasz­nálható. A II. negyedévben 200 darabot szállítanak a gyar­matiak a pékségekbe. Tuba Sándor (balról) és Birgány Elek szabályozzák be a mérlegeket, (m. k.) A múlt év májusától kezdte meg Nyírbélteken a folyamatos vízszolgáltatást az új víz- mütelep. Jelenleg a közületi fogyasztók mellett 400 lakóházban és 75 közkifolyónál nyerhetnek jó minőségű ivóvizet az itt lakók. Képünkön: a vízműtelep géptermében Sándor Lajos a vegyszerszivattyút légteleníti. (GB) Pedagógus pluszmunkák Lehet kevesebb papírral? Néha már nem tudom, hogy nevelő vagyok, vagy ad­minisztrátor, panaszolta az egyik iskola pedagógusa. Sorol­ta, hányféle tervet, jelentést, jegyzőkönyvet és egyéb papírt kell megírnia. Hányféle tennivalót bíznak rá: újságárusí­tás, takarékbélyeg, iskolatej, mozi-, színházjegy árusítása, és így tovább. Hovatovább alig jut idő a felkészülésre az órákra, a legfontosabbra, a nevelésre... S ha ez egy kicsit túlzó megállapítás is, nevelők szá­zai, sőt ezrei igazolhatják; az eluralkodott papírdömping, a sokféle megbízatás sok ener­giát, időt vesz el a nevelő­oktató munkától. Régóta sé­relmezik a pedagógusok ezt, még ha nem is minden isko­lában és minden nevelőnek azonosak az adminisztrációs terhei. Lassú változás Ideje volt rendet teremte­ni és miniszteri utasítással tisztázni, milyen adminiszt­rációs munkával lehet ter­helni a pedagógust és mivel nem, mi az, ami felesleges, éppen ezért eltörlendő. Ezek között említhetjük a sok vi­tára okot adó óravázlatok ügyét, amelyet most már nem követelhetnek meg az iskola vezetői a beosztott ne­velőktől. De amint legutóbb a Pedagógusok Szakszerveze­te megyei bizottsága is meg­állapította, elég lassan válto­zik a beidegződés. Előfordul némely iskolában, hogy óra­vázlatot ugyan nem kérnek a nevelőktől, de egy úgyne­vezett „óratervet” szívesen látnak. Több olyan papír­munkára is igyekeznek he­lyenként rábeszélni a nevelő­ket az iskolavezetők, amelyet szintén megszüntetett az ok­tatási miniszteri rendelet. | Nem is mindig saját jószán­tukból, hanem csuka fogta róka alapon. Azaz tőlük, az I igazgatóktól is sokféle ilyen dolgot kérnek a felettes szer­vek. így születnek olykor i csak az íróasztalnak „hasz­nos” papírok. Szükséges hát nemcsak testületi üléseken, hanem fo- ' lyamatosan a gyakorlatban is napirenden tartani az iskolai belső munkamegosztást, mun­kaszervezést, a túlburjánzott bürokrácia csökkentését. Eh­hez azonban az is fontos len­ne, hogy a szakigazgatási szervek, a tanácsok is többet tegyenek a még itt-ott sok­nak tűnő adatközlések, je­lentések lefaragására. S ne kényszerítsék az iskolaigaz­gatókat olyan adminisztráció­ra, ami elvonja a figyelmet az irányítástól, ami a veze­tők legfontosabb feladata. Dokumentálni mindent? Sajnos, az adminisztrációs terheket csökkentő — vagy inkább akaró — miniszteri rendelet önmagában nem tudja eltüntetni — főként a fejekből —, de a valóságban sem — az ügyiratok, a papí­rok mítoszát. A beidegződés, a megszokás sok emberben munkál továbbra is. Különö­sen, akik úgy vélik,- a jó munka egyik legbiztosabb je­le; dokumentálni mindent. De vannak más hátráltató tényezők is. Azokban az is­kolákban ugyanis, ahol is­kolatitkár, adminisztrátor, gondnak stb. van — ott , ez­után nem a nevelők foglal­koznak az iskolatej-árusítás- sal, a takarékbélyeggel és így tovább. Vagy nem csak a nevelők. De a kisebb isko­lákban minden papírmunka a nevelőre vár, mert nin­csen gépíró, adminisztrátor. A szakszervezeti megbe­szélésen az is szóba került többek között, hogy felesle­ges papírmunkát okoznak a gyakori órarendváltozások, sok hercehurcával jár a tan­könyvárusítás is, nem keve­sebb a gond a személyi iga­zolványok igénylésével, a nyomtatványok kitöltésével is. Nem kell személyiségla­pot vezetniük újabban a ta­A tegnapi nap a legbol­dogabb volt az éle­temben. Alighogy ki­léptem a kapun, régi isme­rősömmel találkoztam. Ko­rábban legfeljebb bólintot­tak, ha köszöntem, most viszont kérdésekkel halmoz­tak el: hogy vagyok, mit írok, ilyen tehetséges fia­talember igazán gyakrab­ban tehetné tiszteletét, és így tovább. Aztán az egyik kollé­gáménál találkoztam. Szér gyenkezve és mentegetőz­ve nyúlt a zsebéhez, s meg- I adta a tartozását; egy évvel ezelőtt kérte, s már sikerült teljesen lemondanom ró- I la. A kávéházban a bará­taim tiszta szívből nevet- I tek a vicceimen. Sőt, nem ' is nevettek, hanem dőltek a röhögéstől, pedig szakál­las vicceket meséltem. ' Hamarosan felhívtak a kiadótól, és közölték, hogy már szedik az elbeszéléskö- \ tetemet, egy hónap múlva terven felül készen lesz. Már majdnem három éve nulókról, de ha egyes ható­ságok jellemzést kérnek egy- egy fiatalról, mégis kell írni a nevelőknek és a bizonyít­ványt három példányban le­másolni ... Még ki tudják egészíteni a sort a nevelők, ami a könnyítés után is megmaradt. Arányosabb munkamegosztást A szakszervezeti tisztség- viselők azt is hangoztatták, hogy az iskolavezetők admi­nisztrációs terhei alig-alig csökkentek, sokfelé és sokfé­le jelentést kérnek tőlük. A tapasztalatokat összegező me­gyei vitán önkritikusan el­mondták: a miniszteri uta­sítás jobb megvalósításáért a szervezeti szerveknek is többet kell tenni. Oda kell figyelni a többletmunkát végzőkre, a még megmaradt és vállalt munkák arányos elosztására, a külső szervek­kel kialakítandó megállapo­dásokra, munkamegosztásra. Javasolták, hogy a vezetői munka véleményezésénél azt is vegyék figyelembe, ho­gyan valósította meg az ad­minisztráció csökkentésére hozott miniszteri utasítást. Mert jó, hogy vannak pre­cíz, mindent papírra vető emberek — a nevelők között is jócskán —, de az még- sincs rendjén, hogy az em­bert ellepje a papír és elta­karja előle a munkát. Vagy mint egy kásahegyet át kell rágni. De minek, ha anélkül is célba érhetünk ... Páll Géza Teljesítmények H ófalak jobbról és balról. Csak a ha­vat lapátoló vas­utasokról, a hazatérő le­szerelő honvédek moz­gásáról ítélhető meg, hol, merre is kanyarog a kes­keny nyomtávú vasút vo­nala Dombrád felé vala­hol a határban. Egy vas­utas, amatőr fotós készí­tette „véletlenül” a fel­vételeket hófúvásban. A kép szürke, de történe­lem. Küzdelmet örökí­tett meg. Sajnálom, hogy nem közölhettük, későn jutottam a fotók birto­kába. Hogy mégis mi­ért, most utólag idézem? Bizonyára megmutatják majd Nyíregyházán a vasutas szocialista bri­gádvezetők tanácsozásán is. És talán nyom is vala­mit a latban az elisme­résnél. Én remélem igen. Ezekben a napokban ta­nácskoznak az üzemek, vállalatok szocialista bri­gádvezetői. Értékelnek, döntenek a jutalmakról, kitüntetésekről. A HAFE nyíregyházi gyárában 53 szocialista brigádvezető részvételével értékelték a mozgalom tavalyi ered­ményeit, a vállalások tel­jesítését. A fórum két kollektívát javasolt a vállalat kiváló brigádja cím elnyerésére, egyet az ágazat legjobb brigád­jának. Ez az okos, való­ban szakértő fórum nem könnyen ítélte oda 27 bri­gádnak az arany, 13-nak az ezüst és 6 kollektívá­nak a bronz fokozatot. Bizonyára a sok pont­szám mérhető teljesítmé­nyeket tükröz, de ezek mellett számokkal nem mérhető, de mégis érté­kelhető emberi példamu­tatást is számításba vesz­nek. Először csak elen­gedtem a fülem mellett, amikor Jászai Sándor, a MÁV nyíregyházi körzeti üzemfőnöke azt mondta, hogy a brigádok a kong­resszusi és felszabadu­lási mun ka versenyben az áruszállítási terv egy­százalékos túlteljesítését vállalták. Csak akkor le­pődtem meg, amikor szá­molni kezdett. Ugyanis ez az 1 százalék 11 500 ton­na áru elszállításának fe­lel meg. S ezt jóval túl­teljesítették. Ez a mun­kaverseny, az idei tél sok ilyen és hasonló helyt­állást követelt. Részve­vői talán nem is az anya­gi elismerésre számítanak elsősorban, bár az sem mellékes. Mindenekelőtt egy „köszönöm”, kézfogás azonban mindenkinek ki­jár, aki megállta helyét a hideg napokon. VB Farkas Kálmán hevert náluk a kéziratom, s eddig még arra sem tar­tották érdemesnek, hogy valaki egy elutasító levelet írjon nekem. Még magam­hoz sem tértem, amikor a színháztól telefonáltak. A művészeti vezető izgalom­tól remegő hangon kér­te, egyezzem bele, hogy színre vigyék azt a bizo­nyos serdülőkori darabo­mat, amelyet én sem tar­tottam túl sokra. Még aznap megkaptam több folyóirattól a régen el­veszettnek hitt honoráriu­mot. Arra sem volt időm, hogy megszámoljam, máris csen­gettek. Egy hivatalnok át- l nyújtotta a lakáskiutalási 1 határozatot, s közben hosz- J szasan bocsánatot kért, I mert előbb nem tudta tel- \ jesíteni a kérésemet. Én ) persze megbocsátottam ne- I ki, s ő felderülve távozott. \ Lerogytam a székre. Hát j igen, bárhogy is legyen, a munkát és a tehetséget előbb vagy utóbb elisme­rik. Nemhiába húztam az igát annyi évig. Most már értékelik a művészetemet. C söngött a telefon. Az [ apám keresett. Mi­lyen jó, hogy hívott. Elkezdtem neki mesélni a sikereimről, erről a rend­kívüli napról. — Már megbocsáss, hogy I félbeszakítlak. Olvastál ma l újságot? Észrevettem, hogy a hang- I jában irónia bujkál. I — Nem. Miért? — Csak azért, mert a mai I újságok közük, hogy ki- I neveztek miniszternek... \ Fordította: Saiga Attila [ o O Janusz Oseka: Egy boldog nap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents