Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-04 / 52. szám

Ellenőrzési tapasztalatok a gazdálkodásról KÉRDÉSEIRE FTlTlfflill Zsirkó Imréné, a megyei postahivatal vezetője Miért nem viszik fel a kézbe­sítők az expressz küldeményt a lakásba, s miért egy levakarha- tatlan címkével jelzik, hogy ex­pressz küldemény érkezett, mi­közben otthon ülök és át is ve- hetném? — kérdezte Gulyás Já­nos jósavárosi olvasónk. — A közönséges (nem ajánlott, nem tértivevényes) expressz levelet, levélpostai küldeményt 14 óráig az át­vételre jogosult előzetes ke­resése nélkül lehet levélszek­rény útján kézbesíteni, ha a kézbesítő meggyőződött ar­ról, hogy a címzett valóbari a megadott címen lakik. (A lakók névjegyzéke, vagy a levélszekrény felirata, eset­leg szóban kapott tájékozta­tás alapján.) Az ilyen kéz­besítéskor „Jelző expressz levélpostai küldemény, táv­irat levélszekrénybe helye­zéséről” szövegű jelző felra­gasztásával kell felhívni a címzett figyelmét. 14 óra után az expressz levelet a címzettnek a lakásán kell kézbesíteni, kivétel az, ha a címzett, vagy az átvételre jogosult más személy nincs a lakásban. Ilyen esetben te­hető a küldemény a levél- szekrénybe is. Ha a kérdező részére este érkezett az ex­pressz küldemény, és abban az időben dobta a kézbesítő a levélszekrénybe, míg a címzett televíziót nézett, szabálytalanul járt el. Konk­rét adatok esetében a kézbe­sítőit felelősségre kellene vonni. Az újságkézbesítők teleírják a postaládákat, vagy a kapukat a címzettnek járó hírlapok címei­vel, jeleivel. Ha új kézbesítő kerül arra a helyre, akkor saját ízlése szerinti jelekre változtat­ja az előbbit. Nem lehetne vala­milyen öntapadós címkével kul- túráltabb megoldást találni? — kérdezték többen is Nyíregyhá­záról. — A hírlapkézbesítők a postaládákra, levélszekré­nyekre jelzéseket tesznek, általában zsírkrétával, betű­jelzésekkel jelölik, milyen lapot kell a szekrénybe he­lyezni. Pár évvel ezelőtt a posta előállítottatott öntapa­dós címkéket, melyeken a lapok neve szerepelt. Akkor ezeket a levélszekrényekre fel is ragasztották a kézbesí­tők. Rövid idő után a gyere­kek gyűjtőszenvedélyből le­szedegették, egyikről átra­gasztották más levélszekré­nyekre, így igen sok panasz, reklamáció lett az eredmény. Le kellett tehát szedni a jel­zőket és a hagyományos jel­zésekre visszatérni. Ha feladok egy csomagot, ami­kor az megérkezik a címzetthez, a postás kér érte 8 forintot. Mi­ért kell kétszer megfizetni, hi­szen mint feladó egyszer már kifizettem — teszi szóvá Osváth Gábor olvasónk. — Csomagfeladás esetében a feladási díj a feladási hely­től, postahivataltól a címhe­lyen lévő postahivatalig tör­ténő szállítási díjat foglalja magában. A városokban és néhány nagyközségben a csomagokat intézményesen házhoz kézbesítik a címzett lakására. A kézbesítési díj ilyen esetben merül fel, ami az új tarifa szerint csoma­gonként 12 forint, ezt a kéz­besítéskor kell megfizetni. Ha a feladó a feladáskor ezt külön kifizeti, tehát lerója a házhoz kézbesítési díjat is, akkor a címzettnek már nem kell azt megfizetnie. Miért nem lehet a kis érték­határú küldeményeket a szom­szédnál hagyni, miért kell ezért a címzettnek a postára menni? — kérdezték a 10-329-es telefon­ról. — A küldeményeket első­sorban a címzettnek kell kézbesíteni. Ha a címzett a címhelyen nem található, 5 ezer forint értékhatárig a küldeményeket helyettes át­vevőnek is kézbesítheti a kézbesítő, de ennek az a fel­tétele, hogy a kézbesítő is­merje mind a címzettet, mind pedig az átvevőt, vala­mint a kettejük közötti kap­csolatot, vagy a helyettes át­vételi jogosultságot elfogad­ható módon igazolják. (Pl. meghatalmazás.) Miért nem lehet az ajánlott küldeményeket a postaládába dobni? Vagy ha már a címzett­nek kell átvenni, akkor miért kell kétszer elmennie a postá­ra? Az első napi kézbesítéskor a postás bedob egy papírt, hogy küldeménye érkezett, aztán ami­kor a címzett bemegy érte, köz­ük vele, hogy a postás még egyszer megkísérelte a kézbesí­tést. Miből gondolja a postás, hogy ma dolgozom, holnap ott­hon leszek? — kérdezi Kocsis István Mátészalkáról. — Az ajánlott küldeményt lehet levélszekrény útján kézbesíteni, ha a levél nem tértivevényes és nem után- vételes, ha alakjánál fogva gyűrődés- és szakadásmente- sen a levélszekrénybe he­lyezhető, ha sem a címzett­nek, sem pedig átvételre jo­gosult más személynek nem lehet kézbesíteni. Lehet ak­kor is, ha a címzett lakása nem kétséges, ha a kézbesí­tő meggyőződött arról, hogy a címzett huzamosabb időre nem utazott el, vagy ha a le­vélszekrény a küldemény ré­szére megfelelő biztonságot nyújt. Nem lehet viszont kézbesíteni a hivatalos tér­tivevényes iratokat, akár kö­zönségesen, akár ajánlottan adták fel. Sikertelen kézbe­sítés esetén ezeket a külde­ményeket a kézbesítő köteles a következő munkanapon új­ból kivinni és kézbesítését megkísérelni, ha feltételezi, hogy másnap a címzettet megtalálhatja a megadott címen. Az első, sikertelen kézbesítéskor a címhelyen — levélszekrényben, bedobó­nyíláson — otthagyott érte­sítő nyomtatványon a kézbe­sítő köteles 'is feltüntetni, hogy másnap milyen idő­pontban kísérli meg újból a küldemény kézbesítését. 4W/S2 finer EMBERE Amikor megszólal, felde­rülnek az arcok, egymásra néznek az emberek a fázós reggeli buszon. „Jó reggelt kí­vánok! Szeretettel üdvözlök minden kedves utast. Tesse­nek vigyázni, mert zárom az ajtókat és indulunk.” Hang­ja barátságos, aki nem látja az arcát, az is tudja, hogy mosolyog. Aztán a múzeum felé közeledve megint meg­szólal: „Kapaszkodjanak ké­rem, mert most erősen balra fogunk senderedni”, s már fordul is a 8-as busz, veze­tőülésében vele, akiről most — rádiós szakkifejezéssel és kellően megemelt konferáló­hangon— legszívesebben azt mondanám, hogy: a mikro­fonnál Szálkai Pál. Régi rutinos „pilóta” és szívvel, lélekkel dolgozó em­ber. Rendkívül barátságos. Vékonyan fogott ta­valy, tavalyelőtt a me­gyében jó néhány fő­könyvelő ceruzája. A pénzügyi ellenőrzések azt derítették ki, hogy a mérlegben kimutatott nyereséget 71,9 millió forinttal növelni kel­lett, míg ott, ahol töb­bet számoltak, 58,8 mil­lió forintot kellett le­vonni. A mezőgazdaságban szá­mottevően javuilt az eredmé­nyesség 1984-ben, míg az iparban, építőiparban haté­konysági bajokra is mutat a vártnál kisebb nyereség. Mindez abból a tájékoztató­ból tűnik ki, amit Márton Lajos, a Pénzügyminisztéri­um Szabolcs-Szatmár megyei Ellenőrzési Igazgatóságának vezetője adott. Bírság, fegyelmi A vállalatok, szövetkeze­tek és más gazdálkodó egysé­gek rendszeres pénzügyi el­lenőrzését kétévenként tart­ják. Tavaly 173-nál jártak az ellenőrzési igazgatóság revi­zorai, s mindössze 29 helyen — döntő többségben vízmű­társulásoknál és takarékszö­vetkezeteknél — nem kellett jegyzőkönyvben rögzíteni a hibákat. Vizsgáltak még 174 gazdasági munkaközösséget és belföldi társaságot is. Ahogy a bevezetőben em­lítettük, a nyereség számítá­sánál szűkén „mértek”, ám a különböző érdekeltségi alapoknál már a közel negy­venmilliós többlettel szem­ben 65 milliós a csökkentés. Az adózási eltéréseket pedig az jelzi, hogy közel ötven- milíiós adóhiánnyal szemben alig fele annyi többletet szá­moltak el. A gazdasági mun­kaközösségeknél 1,2 millió volt az adóhiány mértéke. A mulasztások miatt 16,8 mil­lió forint bírságot állapítot­tak meg, hat szervnél fegyel­mit, kilencnél pedig szabály­sértési eljárást kezdemé­nyeztek az ellenőrzési igaz­gatóság részéről. Számviteli, bizonylati fegyelem? Sajnos visszatérő hibák, a gazdálkodási fegyelem nem kielégítő -volta okozza az el­téréseket. Alapvető ok, hogy továbbra is egy helyben to­pog a számviteli és bizony­Szálkai Pál a volán mellett. (Gaál Béla felvétele) Amikor a Nyíregyházi 5-ös Volán Vállalat párttitkárát keresem, őt találom az irodá­ban. Azonnal szóba elegye­dik velem: „tessék helyet foglalni, Berencsi elvtárs mindjárt itt lesz”. Megisme­lati fegyelem. Egyes veze­tőknél a naprakész ismere­tek hiányzanak, másoknál az ellenőrzés igénytelensége is­merhető fel, de szerepet ját­szik a pénzügyi, számviteli szakemberek gyenge felké­szültsége is. Néhány termelőszövetke­zetben nem tanultak a papi és az érpataki gazdaság csőd­jéből a nehezen ellenőrizhe­tő fővárosi melléküzemek létesítésében. így most a tyu- kodi gazdaságnál folyik to­vábbi vizsgálat a minden bi­zonnyal több milliós veszte­séget eredményező hibák fel­tárására. A Nyíregyházi Köz­terület-fenntartó Vállalat ve­zetőinek bűnös mulasztása, hogy milliós nagyságrendű leltáreltéréseiket mutattak ki, s éppen a kelendő szerelési anyagoknak „kelt lába”. Itt fegyelmi és szabálysértési el­járást indítottak, de megtör­tént a büntető feljelentés is. Túl olcsó lakások, háztáji... Egyes termelőszövetkeze­teknél az erkölcsi normákat sértő magatartásra derítettek fényt. Fehérgyarmaton, Fá- biánházán és Kocsordon álla­mi támogatással épült, s jog­ellenesen olcsón eladott szol­gálati lakások sértik az egy­szerű emberek igazságérzetét is. Nyíregyházán az egyik szolgáltató vállalat tíz lakást úgy épített lakásszövetkezeti formában saját dolgozóinak, hogy még a közvetlen költ­rem a hangját, én is gyakran utazom a buszon. Emlék­szem, egy reggel tőle tudtam meg, hogy előkerültek a Szépművészeti Múzeumból eltűnt kepék. Bemondta a mikrofonba. — Amikor 1971 augusztu­sában korszerűsítettük a vá­rosi tömegközlekedést — mondja Berencsi Gyula titkár —, megkértünk né­hány, akkor még teherautó­val dolgozó kommunistát, ül­jenek buszra. Személyes pél­damutatásukkal, a fiatalab­bak meggyőzésével segítse­nek minket kulturálttá, szín­vonalassá tenni ezt a nélkü­lözhetetlen szolgáltatást. Szálkai Pál örömmel vállal­ta ezt a feladatot is. — Bizony, sokan idegen­kedtek eleinte a mikrofon­tól — mondja. — Megmutat­tam nekik, hogy nem kell attól félni. Szálkai Pált a vállalati taggyűlés pártmunkája elis­meréséül küldöttnek válasz­totta meg, részt vett a város kommunistáinak tanácsko­zásán. ahol szintén megvá­lasztották, s így ott lesz a hét végén a megyei pártérte­kezleten. — Nagy megtisztetés ez nekem — mondja —, igazi erkölcsi elismerés. Ebben is azt érzem, amit az utasaim­ségek sem térültek meg. Ugyancsak termelőszövetke­zeti példa, hogy a megenge­dettnél nagyobb területen folytatnak egyesek háztáji termelést, amit maguk nem képesek megművelni. Még az is előfordult Nyíregyháza mellett, hogy a honvédség társadalmi munkára érkezett brigádjai a tsz-vezetőnél szü­reteltek. Ugyancsak vissza­tetszést szül, hogy a vezetők almájának, háztáji zöldségé­nek biztosabb a piaca, mint a tagokénak. Elmaradt nyereség Az 1984. évi mérlegeket a közelmúltban adták le a me­gyében gazdálkodó vállala­tok, szövetkezetek. Az első gyors összesítés szerint (me­lyet számítógépes feldolgozás követ), az iparban és az épí­tőiparban 800 millió forinttal nőtt a megyei székhelyű gaz­dálkodók árbevétele. Külö­nösen számottevő a rubelel­számolású export 208 milliós, a nem rubelelszámolású ex­port 418 milliós növekedése. Azonban hatékonysági gon­dokra utal, hogy mellettük 32 millióval csökkent a nye­reség. Jó viszont, hogy az 1983-as négy veszteséges, üzemmel szemben tavaly egyik sem zárt veszteséggel. Kiemelkedő eredmények is születtek, mint az Alkaloida 509 milliós nyeresége, az élelmiszeripari üzemek (kon­zervgyár, szeszipar) jó éve. Egészen gyenge, éppen csak nem veszteséges volt viszont mai kapcsolatban, hogy a tiszteletet, szeretetet, amit az embereknek adok, vissza is kapom. Megtudtam, hogy 220 kilo­métert vezet naponta. Ez a Nyíregyháza—Hatvan közöt­ti távolság, amikor azt szok­tuk mondani: nemsokára Pesten vagyunk. Ehhez, ha hozzávesszük a városi forgal­mat, a megállókat, a lámpá­kat, az állandó összponto­sított figyelmet, elmondhat­juk, hogy kemény embert kí­vánó feladat. Mivel tud ki­kapcsolódni? Mi az, amivé! kipiheni a kilométereket? — Ezt sokan tudják a vá­rosban — mondja a párttit­kár mosolyogva. — Ö a B- közép lelke. És nem csak a futballmeccsekre jár: min­denütt ott van, ahol szurkol­ni lehet. — A teniszt nem szeretem, mert ott nem szabad kiabál­ni. Ott ültem nem messze a bírótól egy mérkőzésen, és ahogy szoktam, biztatni kezd­tem a jobbikat. Egyszer csak hátrafordul a bíró és rám szól: Pali bácsi, itt csak tap­solni lehet. A 8-ason, a 8/A-son és az úgynevezett „városnéző” 12- esen hallhatjuk napközben a hangját. Amikor megszólal, felderülnek az arcok. Mester Attila az ÉPSZER vállalat, a gáva- vencsellői Viktória Cipőipa­ri Szövetkezet, az Elekter- • fém. Jó hír a mezőgazdaságból, hogy sokkal eredményeseb­ben gazdálkodtak az üze­mek, mint egy évvel koráb­ban. összesen 800 milliós nyereséget ért el a 122 ter­melőszövetkezet, míg a vesz­teséggel záróik 148 milliós ne­gatívumot könyveltek el. Ti­zenkét termelőszövetkezetnél és a nyíregyházi halászati szövetkezetnél kell szanálni. Különösen nagy a hiány a kocsordi, ököritófülpösi, fe­hérgyarmati és székelyi kö­zös gazdaságoknál. (A halá­szati szövetkezettel együtt a veszteség kétharmadát ad­ják.) Az állami gazdaságok­nál voltak, amelyek tartósan jó színvonalon gazdálkodtak, így jelentősen növelte nye­reségét a balkányi és a Sza­mos menti Állami Tangazda­ság. Lányi Botond SZERKESZTŐI 1 oooooooo Egy kapavágás... Majdcsak hetenként járok Tiszavasváriba, s mondhatom: úgy isme­rem az utat, mint a te­nyeremet. örültem az ősszel az utat szegélyező fasorok két oldalán zöl­dellő vetésnek, amely holnapi kenyerünket je­lenti, majd később an­nak, hogyan került a zsenge kenyérnek való a puha hó takarója alá. És egyszer csak más lett a táj. Egy néhány napos januári melegfront után elolvadt a hó, a ki­csinyke dombok lenteb- bi részein összegyűlt a víz, majd az újból visz- szatért kemény tél jéggé dermesztette azt. Ma is jég alatt van még a vetés — nem vagyok szakember, még csak be­csülni sem tudom, mi­lyen hányada. Azt vi­szont a laikusnak sem nehéz kitalálni, hogy hosszú idő után a jég alatt nem marad meg a gabona. Jött a felmelegedés, a jég újra vízzé válik. Még az sem biztos, tud­ják-e időben pótolni a már elveszett magot, a munkát, a beléfektetett energiát: tulajdonkép­pen a közös gazdaságok nem kevés kiesett jöve­delmét. Jártam közben Nyírtelek felé is. Hason­ló kis dombok és lejtők, azonos munka, és költ­ség, ugyanolyan időjá­rás. Hasonló lehetett volna a vetést tönkrete­vő jégtakaró is. Hogy mégsem ez történt, egy­szerű az oka. Van egy ősi módszer, amit ük­apáink is alkalmaztak ilyenkor. A mélyebb te­rületeken megjelent né­hány ember, kapával húzott vékony kis csa­tornákat, amelyeken le­vezette a vizet az or­szágúti árkokba. És megmenekült a vetés. A nyírteleki példa sajnos nem ragadós. Kár, nagy kár, hogy a megye gaz­daságainak egy része nem él az ősi módszer­rel. A vizet levezető ár­kaikat benőtte a gaz. s bizony sok helyen hi­ányzik csupán az az egy kapavágás. Miközben a talajjavítás millióira várnak, vagy a megka­pott milliókat elköltöt­ték, azt is elfeledték, hogy ők, helyben is so­kat tehetnek a holna­pért. A saját jobb létü­kért. K. J. <________________________________ ö

Next

/
Thumbnails
Contents