Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-29 / 74. szám

1985. március 29. Kelet-Magyaroruág 7 JEGYZET %> Nyelvi közöny? S okak véleménye sze­rint érdektelenek va­gyunk saját anya­nyelvűnk iránt. Ennyi pon­gyolaság, trágárság, zavaros, üres fecsegés, szópanelekre épített megnyilvánulás, di­ákfelelet, gyermek—szülő párbeszéd, hivatali zsargon, szakmai szóhasználati dam­ping még soha nem szeny- nyezte nyelvünket. A nyelv tisztaságának önzetlen mun­kásaival egyetértve saját házunk táján is találunk söprögetnivalót, a sajtó, rá­dió nyelve, olykor a pódiu­mok nyelvhasználata is bő­ségesen kimeríti a nyelvi szennyezés „bűntényét”. A gyökerek az iskolai ok­tatáshoz vezetnek, vajon van-e elég idő, erő, felké­szültség, szeretet az anya­nyelv, a nyelvhasználat, a beszédtechnika megtanításá­ra, gyakorlására, folyamatos csiszolgatására? A választ a nem pedagógusok — és a nem magyar szakosok is — tudják: bizony a tanórán igen kevés az erre fordítha­tó idő. Némely tanító, tanár örül, ha a diák „rendesen” olvas, elmondja a könyv nél­küli feladatokat, verseket. De a hangsúly, a hangszín, a hanglejtés, a ritmus, a nyelv zeneisége és még sok min­den, háttérben marad. Legfeljebb az iskolai nyel­vi, irodalmi szakkörben ke­rülnek szóba ezek, de oda éppen azok járnak, akik az átlagosnál jobban érdeklőd­nek az anyanyelv iránt. Ök aztán az iskola színeinek képviselői a különböző nyel­vi vetélkedőkön, nyelvi tá­borokban és így tovább. A nyelvhét rendezvényein is rendszerint ők ülnek a szék­sorokban, míg a többség tá­vol marad. Ügy tűnik, itt is az összefüggések keresése vezethet el az okok feltárásá­ig, nevezetesen: az anyanyel­vi nevelés, oktatás csak ak­kor lehet eredményesebb, ha sikerül jobbá tenni az okta­tás, nevelés minden színte­rén a hazaszeretetre való nevelést, erősíteni a magyar­ságtudat, történelmi tudat legfontosabb vonásait. Nagy adósságaink vannak, ame­lyeket természetesen nem le­het kampánnyal „roham­mal” rendbe hozni, pótolni. Sokéves, türelmes és főként összehangolt munkára van szükség. De nem vehető le a napi­rendről a felnőttek beszéd­kultúrájának csiszolása sem. Egyetlen rendezvénysorozat — mint volt megyénkben is az anyanyelvi hét — nem hozhat minőségi változáso­kat. Szükség van erre is, de talán átgondoltabb szerve­zéssel, esetleg más időpont­ban. Az tény, hogy az idei nyelvhét iránt igen csekély volt az érdeklődés, bár 93 különféle előadás hangzott el, de ezek többsége iskolákban volt, az üzemek, vállalatok, közintézmények nem, vagy alig kértek előadást. Talán nem elsősorban a pénzen múlik ez, hanem a jobb szervezésen, amin érdekes közösen tovább töprengeni. De a nyelvhét csak egy esz­köz a sok közül. És élünk-e a többi lehetőséggel? P. G. A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat nyírbátori üzemében a közkedvelt Flóra- szept mosószerből ebben az évben is nagy mennyiséget készítenek. (E. E. {elvétele) Jó földje lesz Gacsálynak Barázda a víznek Azt hinné az ember, hogy egy termelőszövetkezet kö­zepén keresztülhúzódó hatalmas árvízvédelmi gát visz- szavonhatatlanul kettéosztja a földet, és alkalmat ad arra, hogy kétféle elnevezéssel illessék, más szemmel nézzék a részeket. A gacsályi Dózsa Xsz-ben a nagy árvíz után ha­mar megépült a már említett védmű, de a gazdaság egy­séges maradt abban, hogy belvíz egyformán sújt így is min­den táblát, és megosztott mégis, mert négytől húszig szinte méterről méterre változik a föld aranykorona-értéke. gazdálkodása van bajban er­refelé a földnek, hanem rá­adásul savanyú is. — Gazdagnak nem nevez­hető termelőszövetkezetünk, mégis tisztességesen ellátot­tak vagyunk eszközökkel — tér rá a középtávú tervekre Szabó András. — A bábol­nai IKR-től — igaz, hogy jó drágán — de sikerült bérleti konstrukcióban géphez jut­nunk. Jellemző, hogy tavaly tavasszal, amikor száraz volt a föld, a tengerit három nap alatt elvetettük. Ez sze­repel a legszebb álmaink között: az idejében elvégzett munka! Többet ér sok vagon műtrágyánál, pedig mi már abból is sokat használunk. Meg tudjuk alapozni a ter­mést, mert a rendszer nagy­szerű technológiát ad, az igyekezet sem hiányzik be­lőlünk, már csak a földnek kellene „jóba foglalnia ma­gát". Ésik Sándor Kimaradnak a iából — Tegnap adtam be a biz­tosítónak a belvízjelentést — mondja Szabó András íő- agronómus, amint a határt járjuk, ahol az árkokban kávészín víz gomolyog. — Nem ritka mifelénk, hogy a növénytermesztés produktu­mának negyven százalékára rúg a kár. Magas a díjtéte­lünk, hiszen aki itt biztosít, annak jelentős a kockázata is. Egyedül tavaly tízmillió forint volt a kárunk, de en­nek csak a 65 százaléka té­rült meg. — Még ennél is nagyobb kár, hogy kimaradunk a jó­ból — elemez tovább Pálin­kás Sándor elnök. — Mi nem adhatjuk ki a tavaszi fej­trágyát megosztva kötszerre, hogy jobban hasznosuljon, mert a fagy kimente után már csak helikopterről „jár­hatók” a táblák, annak pe­dig mindenki ismeri az árát. Lehetne még sorolni, hogy a sáros szatmári föld mitől fosztja meg a felsoroltakon kívül is a Gacsályban gaz­dálkodókat, helyette azon­ban érdemes két dolgot meg­állapítani összefoglalás gya­nánt. Valamennyi hátramoz­dító tényező mögött a vizet találjuk, és semmilyen bajra nem jön orvosság kívülről. Az itteni emberek ha nem segítenek magukon, akkor hiába várják akár az égiek támogatását is. Ha e sorok szerzője egy nappal korábban érkezett volna Gacsályba, elképzelhe­tő, maga is egy kapát kapott volna, vagy valami hasonló vízeresztő szerszámot, ugyan­is a teljes tsz-tagság a ha­tárba vonult vizet ereszteni. Mostanra érkezett el ennek az ideje, állapították meg a szakemberek. Korábban még fagyos volt a szántás, jeges a levezető árok, és lehet hogy fogyott volna az el­árasztott terület, de elveszett volna a közös nagy munka hatékonysága, és tegyük hozzá, öröme is. Két-három nap telt el, és a néhol hat­van centi mélységű kisebb tavaknak már csak a nyál­kás alja fénylik, a víz elvo­Dollárt spórolhatunk vele Hollaiékhól fehérje A valutával bánó szakem­bereink a megmondhatói, évente milyen súlyos dollár­összegeket kell fordítanunk olyan alapanyagok megvá­sárlására, melyek nélkülöz­hetetlenek az állati takarmá­nyozásban. Ilyen adalék­anyag egyebek mellett a hal- és húsliszt, mely a különféle tápokhoz keverve szembetű­nően meggyorsítja az állatok fejlődését. Sajnos ebből sem vagyunk önellátók, pedig nálunk is tisztes mennyiségű hulladék keletkezik, ám feldolgozó ka­pacitásunk igen szűkös. Az állati eredetű élelmiszert elő­állító üzemeink termelés nö­vekedésével természetszerű­leg párhuzamosan nőtt a fel­dolgozás során keletkező hul­ladék mennyisége is. Me­gyénk viszonylag szerencsés helyzetben van, hiszen az it­teni hulladék jelentős részét — igaz, részben másutt, — de hasznosítják. A kisvárdai baromfivágóhíd mellett pél­dául mellékterméket feldol­gozó üzem épült, ahol a gyá­ri hulladékot teljes egészé­ben értékes takarmánnyá alakítják át. A nagy vágóhi- dakon — Nyíregyházán, Má­tészalkán — képződött hulla­dékot, a szőr, a szaru kivéte­lével az Állati Fehérje Ta­karmányokat Előállító Válla­lat szállítja el rendszeresen, ám a kisebb vágóhidak mel­léktermékének már csak fe­lét képes hasznosítani a vál­lalat. Érdemes egyébként néhány számot is a papírra vetni. A Szakmunkástanulók versenye Csütörtökön kezdődött meg Nyíregyházán, a 110-es szá­mú ipari szakmunkásképző intézetben a „Szakma kiváló tanulója” verseny országos döntője két szakmában: köz­pontifűtés-, illetve vízveze- tékszerelő-tanulóknak. Me­gyénket két harmadéves ta­nuló képviseli, a 110-es isko­lából, illetve a kisvárdai Ill­ésből. Az első nap írásbeli feladatokat oldottak meg, pénteken reggel pedig a szakmai gyakorlattal folyta­tódik a verseny. Negyedik napja A nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezetben a hónap ele­jén már befejezték a téli nagyjavításokat. Most már a las­san kezdődő vetéshez készíti elő az IH gépet Kovács Tibor. (Jávor László felvétele) — Én már csak a baráz­dákat igazítom meg, ahol eliszapolódtak az áramló víztől — száll ki a piros Fiat traktorból Bakk János. Raj­ta kívül nemigen találni mást a fasorok között. — Negyedik napja egyebet se csinálok — mosolyog a mo­dern gép gazdája, a vezető- fülkéjéből vidám popzene árad. — Ilyenkor több lá- tatja van a munkának, mint akár szántáskor is, hiszen egy-kettőre eltűnnek a nagy tócsák. Igaz, akad izgalom, mert van úgy, hogy megfe- neklek, ilyenkor beballagok egy másik nagy gépért, az­tán azok kihúznak, folyta­tom a barázdahúzást, az új- raárkolást. Megzabolázni a földet — A térségi melioráció végre bennünket is sorra ke­rített — állítja meg a Vol­gát Bencze Barnabás, a párt- alapszervezet titkára. — Enélkül nem mentünk volna soha az ötről a hatra, ami abból is meglátszik, hogy még így is nagyon nehezen boldogulunk. Hatalmas ösz- szeg, csaknem 42 millió fo­rint amibe kerül. Ennek csak harminc százalékát kell ugyan saját erőként letenni, de ha kiszámoljuk mennyi, látszik: ez is nagyon igény­be veszi egy ilyen kis gaz­daság anyagi erejét. Tavaly még csak a fasorok irtása kezdődött meg, de ha az idén elbírja a gépeket a föld, megkezdődik a vízrendezés is. Nem messze tőlünk, az egyik búzatábla szélén ha­talmas halom mész, jeléül annak, hogy nemcsak a víz­K)#0#0#0«0«0#0#0«c#0«0# V. Csesmedcsev; De mi még jobban tudjuk (FANTASZTIKUS TÖRTÉNET) A matematika csodálatos dolog. A matematikusok nekigyűr- köznek, leírják a programot, betáplálják az elektronikus számítógépbe, azután meg­nyomnak egy gombot. A gép működni kezd, 5 milliárd mű­veletet végez el és öt perc múlva már ki is ad egy pa­pírt, amelyen rajta van a végeredmény. Óriási dolog a matematikai Igaz, előfordul, hogy néha problémák is vannak a szá­mítógéppel. Például néhá­nyon tudni szeretnék, hány hallgatót lehet felvenni az egyetemre. Megkérdezik a számítógépet. A gép zümmög­ni kezd, majd kijelenti: „Fe­le annyit, mint amennyit akarnak”. — De hisz ez ostobaság! _— mondják ekkor a kérdezők. — Ez a gép azt akarja tő­lünk, hogy küldjünk el né­hány tanárt? De hisz ez le­hetetlen! És kétszer annyi hallgatót vesznek fel az egyetemre, mint amennyit eredetileg akartak. Majd mások azt akarjak megtudni a géptől, hogyan kell felépíteni az új városi lakónegyedet. Az elektronikus számítógép válaszol: „Elő­ször utakat kell építeni, csa­tornát, vízvezetéket, áramhá- lózatot, azután bölcsődéket, óvodákat, garázsokat és végül üzleteket és azután a lakó­épületeket”. Ekkor a kérdezők felhábo­rodnak: — Es még azt mondják, hogy az évszázad csodája az elektronikus számítógép! Hi­szen amit mond, az benne van minden építőipari tan­könyvben! Azután mindent éppen for­dítva építenek. Megint mások arra kíván­csiak, hány ember fog évente áttelepülni a falvakból a vá­rosokba. Az elektronikus szá­mítógép tanulmányozza a problémát, majd közli a vég­eredményt: ennyi és ennyi. Amikor a kérdezők elolvas­sák a számokat, kijelentik: — Ez a számítógép már teljesen megbolondult! Fel akarja borítani munkaerő- tervünket! Végül is a matematikusok belátták, hogy tévednek. At­tól kezdve nem használták a számítógépet. Megpróbáltak úgy kalkulálni, hogy közben mindig azt tartották szem előtt, mit fog hozzá szólni ez és ez... Az elektronikus szá­mítógépet pedig beszőtte a pók. Egyszer csak azok, akiknek a véleménye a matematiku­sok számára annyira fontos volt, kijelentették: — Hiszen mi mindent elő­re tudunk, amit a számítógép javasol nekünk ... Lehet, hogy a matematika óriási do­log, de mi mégis mindent jobban tudunk! Ezért végül elbocsátották a matematikusokat, az elektro­nikus számítógépet pedig el­vitték az ócskavastelepre. Kísértetek Március dereka, vége, ónos szürkeség, nappali sötétség az utakon. Csen­des tavaszi eső szemerkél, nyúlós köd üli meg a tá­jat. Ilyenkor aztán autóba ülni... ! Ám a köd miatt nem állhat meg az élet. Az útirány Záhony, a hírhedt bogdányi, berke- szi kanyarokkal. A kocsi előtt böhöm nagy teher­autó veri a sáros vizet, öt­ven méterre sem látni. A nagy IFA megrakva be­tonelemekkel lomhán cammog, meg kéne előzni, hiszen negyvennel se igen mehet. így aztán tényleg sosem érünk Záhonyba! Index: balra, már készül kibújni háta mögül az ember, mikor elsöpör mel­lettünk egy Lada, sötét­ségbe burkolózva. Bátor­ságunk inunkba száll, dö­cögünk hát hármasban. Jobb a békesség. Még sze­rencse, hogy Ajakon le­tér a nagy teherautó, s ki­egyenesedik a főút is. Be lehetne látni az egész nyílegyenes szakaszt, ha nem szitálna a köd, ha a szembejövő autók be­kapcsolták volna lámpái­kat. De nem, ők jönnek csukott pillákkal, kísérlet­ként bukkanva elő a köd­ből. Kísértetek, csak ők nem éjfélkor riogatják az embert. S nem is olyan békések, veszélytelenek, mint a jó öreg szellemek. B. G. megye húsüzemeiben, keres­kedelmi egységeiben, vágó- hídjain öt évvel ezelőtt mint­egy 6300 tonna hulladék gyűlt össze, tavaly viszont már csaknem 9 ezer. 1980- ban 730 tonnát, a múlt évben azonban már több mint 900 tonnát kellett megsemmisíte­ni. Bármilyen furcsa — mint a feldolgozásban jóval előt­tünk álló országok példája is bizonyítja — a kimúlt ál­latokat is lehet, sőt érdemes hasznosítani. Sajnos hazán­kat ebben korántsem lehet az élenjárók között emlegetni, hasonló a gond megyénkben is, az állati tetemeknek több mint felét gyakorlatilag el­földelik. Az üzemek nem is tehetnek mást, hiszen hiába működik a közelben, Debre­cenben értékes fehérjét elő­állító feldolgozó üzem, a Sza­bolcsból történő szállítás igen körülményes, de a speciális járművek beszerzése sem ol­csó mulatság. A mérleg má­sik serpenyőjén viszont: a ve­szendőbe menő értékes állati fehérje. A megye illetékes szakem­berei szerencsére érzik, hogy lépniük kell. Az ATEV veze­tőivel már folynak a tárgya­lások, s a tervek is formálód­nak. Nyíregyháza mellett Mátészalkán is gyűjtőhely építését tervezik, s a már meglévő három útvonal mel­lé újabb járatot szándékozik beindítani a vállalat. Ha ezek megvalósulnak, tisztes össze­get takaríthatunk majd meg. B. G. Ki dönt hát itt a gazdál­kodásban? A természet, vagy a lakója?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents