Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-25 / 70. szám

8 Kelet-Magyarország 1985. március 25. Ősbemutató ősbemutató volt szom­baton este a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház­ban. A nyírségi születésű író, Balázs József A ho­mok vándorai című kétré­szes drámájának bemutatá­sára került sor. A megyénk felszabadulásának napjai­ban játszódó történelmi drámát Léner Péter vitte színre. Drámatörténeti kiállítás Negyven év kiemelkedő drámai alkotásai elevened­nek meg azon a fotó- és dokumentációs kiállításon, melyet a Művelődési Mi­nisztérium támogatásával rendeztek és nyitottak meg március 23-án este, a nyír­egyházi Móricz Zsigmond Színház emeleti társalgójá­ban. A kiállításra — amely az évad végéig látható — ha­zánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére ke­rült sor és éppen egy mai, kortárs szerző, Balázs Jó­zsef A homok vándorai cí­mű drámájának bemutató­ja előtt nyitotta meg Hu- bay Miklós, a Magyar írók Szövetségének elnöke. Utalt azokra az irodalmi, szín­házi előzményekre, ame­lyek már a felszabadulás előtt csíráját jelentették a későbbi, a 45 utáni színhá­zi kibontakozásnak, a ma­gyar dráma kiteljesedésé­nek. Hubay Miklós irodalmi alkotásokkal bizonyította megnyitójában, hogy a ma­gyar irodalmi, szellemi élet ilyen nagyjai, mint Németh László, Illyés Gyula, Illés Endre, Darvas József olyan műveket alkottak, amelyek méltán arattak sikert a fel- szabadulás után a magyar színházakban. Külön is meleg szavakkal emlékezett a színház névadójára, Mó­ricz Zsigmondra, akinek Sári bíró című színműve a népi komédia nemes ha­gyományait követi és szá­mos színpadi műve a ma­gyar drámairodalom jeles alkotásai között foglal he­lyet. A kiállítás anyagáról el­mondta, a színház nagy pillanatait örökítették meg a tablókon látható fény­képek, jeleneteket, ko­rabeli plakátok reprodukci­óit, próbákat és jeles talál­kozásokat írók, rendezők, színészek között. Képünk a kiállítás megnyitóján/ ké­szült. _______A legmagasabb épület_______ Hétvége a toronyházban Felkiáltójelként magasodik a Kossuth utca elején Nyíregyháza (egyben a megye) legmagasabb, 14 emeletig nyújtózkodó épülete. Befogadna egy kicsi falut, alvégestől- felvégestől. Lakói túlnyomórészt fiatalok. Mindenütt pél­dás rend, ragyogó tisztaság fogadja a kéretlen-hívatlan lá­togatót. Jut idő közügyekre is — A feleségem szerint a hétvége még fárasztóbb — kínál hellyel Kopcsó János. Előkészítő technikus a KE- MÉV-nél, a felesége ugyan­ott statisztikus. — Lehet, hogy igaza van. Ő tudniillik most gyesen van a kisfiúval, és hét közben csöndesebbek a napjai. — Ez a hétvége is úgy telt, mint a többi? — Nem egészen. Most szombaton kongresszusi mű­szak volt a vállalatnál, én tehát fél 8-tól fél 4-ig dol­goztam. A vasárnap délelőtt már „menetrend szerint” alakult, ilyenkor én általá­ban a két gyerekkel játszom, vagy elmegyünk sétálni, ha olyan az idő, a feleségem pe­dig főz. Most ő van oda a gyerekekkel, ezért nem talál­ta itthon. Egyébként már a következő hétvégét tervezzük — szeretnénk a ház lakóival rendbe tenni a környéket, biztosan látta, hogy néz ki.. . — Máskor is így kiveszik a részüket a ház „közös dol- gai”-ból? — Persze. Én vagyok itt a „műszaki mindenes”, a fele­ségem pedig a ház „főköny­velője” — neki jobban van ideje osztani-szorozni... Nagy családban, egyedül — Ki az? — kérdi egy hang az ajtó mögött. Elmon­Komputerkorszak m/%ét srác megy az ut- cán. Úgy tizenöt w évesek lehetnek, már túl az első' diáksze­relmen. Mert így szól az egyik. — Azt a lányt te szeret­ted? — kérdi az egyik. — Igen — válaszol mél­tóságteljesen a másik. — S nem szégyelled? — Nem — hangzik ön­érzetesen. — Ugyan, én végig sem mentem volna vele az ut­cán, olyan rút szegényke. És akkor elszabadul az indulat. — Ez vért kíván! — kiált fel haragjában a volt szerelmes, aki talán még mindig szereti egy kicsit a szóban forgó lányt. — Akkor légy szíves ne­vezd meg a komputerei­det — szólal meg a világ legtermészetesebb hang­ján a provokátor. (sipos) Takarítás, javítás, új ötletek Kulturáltabban utazhatunk? Ugyancsak megszűrte a hirtelen jött tavaszi napsü­tést a legtöbb vasúti kocsi ablaka. A téli nagy hideg után bizony vizet is alig kaptak, igy rájuk fér egy alapos tisztítás. A vasút ta­vaszi nagytakarításáról Kark Istvántól, a MÄV Debreceni Igazgatósága kereskedelmi és szállítási osztályvezetőjétől kaptunk tájékoztatást. Ezekben a napokban ön­kéntes brigádok is vállal­koznak az egyes vasúti cso­mópontokon a személy- kocsik rendbetételére. A fagy elmúltával Debrecen­ben újra üzembe helyezték a külső gépi mosóberendezést, amely után egy nagy hatás­fokú belső tisztítás követke­zik. Ehhez fokozatosan (egyenként) ki kell vonni a forgalomból egy-két napra a személykocsikat, hogy utána felfrissültén, valamennyi hi­bától, rongálástól kijavítva (mert az utóbbiak is sok fejtörést és munkát adnak a vasutasoknak) újra az utasok rendelkezésére álljanak. A nyíregyházi körzeti üzemfőnökség 80 brigádjá­nak 650 dolgozója, a máté­szalkai üzemfőnökség 37 bri­gádjának 355 tagja csatlako­zott az utaskiszolgálás javí­tását célzó felajánlásokhoz. Arra törekednek, hogy a kulturált utazás valamennyi feltételét biztosítsák. A téli utasforgalom csökkenése al­kalmat adott egyes vonatok­nál kevesebb kocsi beállítá­sára, illetve néhány vonat közlekedtetésének szünetel­tetésére. A felszabadult ko­csik tették lehetővé, hogy azokat, amelyek javításra szorulnak, elküldjék a du­nakeszi járműjavítóba, s minél hamarabb visszakerül­jenek a forgalomba. A vasút célja, hogy az utazóközönség bizalmát visszanyerje. Ezért a szol­gáltatásokat magasabb szint­re kívánják emelni. Ezt szol­gálják a megyeszékhelyek menetjegyirodái, az informá­ciós szolgálat bővítése. Rö­videsen Nyírbátorban és Vá- sárosnaményban új utastá­jékoztató berendezést szerel­nek fel. Foglalkoznak az ide­genforgalmi eseményekre különvonatok szervezésével, például a hortobágyi lovas­napokra, hídi vásárra, a deb­receni virágkarneválra, a nyírbátori zenei napokra. Az iskoláknak, intézményeknek csoportos elhelyezést adnak a vonatokon. Szervezési intézkedésekkel és fegyelmezettebb munká­val kívánják javítani a me­netrendszerű közlekedést. Bár több vonalszakaszon na­gyobb arányú felújítást vé­geznek, s az akkori vágány­zárak óhatatlanul torlódá­sokkal, esetleges késésekkel járnak, de erről időben érte­sítik az utazókat. Az új me­netrend kialakítás előtt áll. A megyei és helyi tanácsok és a nagyobb vállalatok vé­leményét is kikérték össze­állításában. L. B. A rádió Fórum műsorában hallottuk Gyermekholmi: sok a hiány A gyermekruha- és cipőellátásról hangzott el Fórum pénteken a nyíregyházi rádióban. A műsor vendége volt Hagymási József, a megyei tanács osztályvezetője, Dávida Kornélné, a METEOR Kereskedelmi Vállalat nyíregyházi lerakatának vezetője, Szabados János, a Vénusz Kereske­delmi Vállalat igazgatóhelyettese, Nagy József, a Topán osz­tályvezetője és Balogh Zoltán, a Topán nyíregyházi leraka­tának vezetője. Az elhangzottakból idé­zünk most fel részleteket, ki­egészítve néhány új infor­mációval. H. J.: Az utóbbi években kevesebbet költünk ruhára, annak is durván egyharma- dát a gyerekek öltöztetésére fordítjuk. Sajnos, sokat bosz- szankodik a vásárló. A gyár­tóknak nem kifizetődő gyer­mekruhát, cipőt készíteni. Itt helyben pedig nem elég kö­rültekintően szervezik meg munkájukat a kereskedelmi vállalatok. A jövő hónapban a megyébe látogat a tárca ál­lamtitkára — a vele folyta­tandó beszélgetés egyik té­mája éppen a gyermekruhá­zati ellátás lesz. Sz. J.: Nagyon kevés van például bébiingből és pólya­huzatból. A második félévtől remélhetően javulni fog a helyzet. A Belkereskedelmi Minisztérium és a Gazdasági Bizottság ugyanis támogatást ígért a gyártóknak. Ennek jótékony hatása a kötött bébiáruknál máris érezhető. N. J.: Elismerem, hogy ci­pőből időszakonként van hiány. Hat megyében osztjuk el a lábbeliket. A gyermekci­pők több mint egyötödét a nyíregyházi lerakat kapja, ahol most, úgy gondolom, megfelelő a választék. B. Z.: A kiskereskedelem is ludas: van olyan partne­rünk, akinek a képviselőjét hetek óta nem láttuk ... D. K.: Én megfelelőnek ítélem az ellátást a fiúáruk kivételével, öltönyből pél­dául valószínűleg az idén sem tudjuk kielégíteni az igényeket. H. J.: A helyi gyáraknak, szövetkezeteknek sem kifi­zetődő gyermekholmikkal foglalkozni. Azért volt egy két kezdeményezés. A raka- mazi cipőipari szövetkezet 30 ezer pár gyermekcipőt ké­szített maradék anyagokból. Sz. J.: Gyakran kifogásol­ják a bébiáruk minőségét. Nekünk Debrecenben van egy minőségvizsgáló labora­tóriumunk, ahol minden hi­bás árut szemügyre veszünk. Ha rossz minőségű termék­kel találkozik tehát a vá­sárló, nyugodtan vigye visz- sza a boltba, ahol vette, vagy elküldheti hozzánk is. N. J.: Sok cipő nem tesz eleget annak a kívánalom­nak, hogy tetszetős is legyen, de ugyanakkor a lábat se ká­rosítsa. Mi félévenként tar­tunk szakvásárt, ahol be­mutatjuk kínálatunkat. Eze­ken a vásárokon dolgozik egy úgynevezett „egészséges + divatos lábbeli bizottság” is. Mostanában bőven akad munkájuk ... Ebből a szem pontból jónak tartjuk a Sa- baria és a Duna Cipőgyár termékeit, amelyek mind ke­resettebbek. Csak az a bök­kenő, hogy egyik gyár sem tud annyit szállítani, ameny- nyit mi szeretnénk ... Haskó József A SZERK. MEGJEGYZÉSE: Érdeklődéssel hallgattuk a rá­dióműsort, s olvastuk most újra az illetékesek információit — ezért kértünk beszámolót róla. Öröm a gyermekes családok szá­mára, hogy az utóbbi félévben valamelyest javult az ellátás, ám az már nem, hogy ez a ja­vulás csak általánosságban igaz, konkrétan ma is sokszor ered­ménytelenül kísérleteznek a szülők bébi- és gyermekruháza­ti holmik vásárlásával. Ezért is dicséretes a rádió kezdeménye­zése: egy asztalhoz ültetni min­den illetékest. Még nagyobb öröm lenne, ha a közös megnyi­latkozás eredményeként javulna az ellátás is. dóm, ki vagyok, s mi járat­ban. Csak ekkor nyit ajtót Németh Margit. Vendéglátóm egyedül él a negyvenegyné- hány négyzetméteren. Nyug­díjas. — Amikor megkaptam ezt a lakást, úgy volt, hogy be­költözik hozzám Sóstóhegy­ről a 89 éves édesanyám is. De nem bír megválni a régi háztól, a kerttől. így aztán én járok ki hozzá. Naponta viszem az ebédet, fűtök, mo­sok, takarítok . . . Úgy higgye meg, egyfolytában két napot még nem töltöttem ebben a lakásban ... Pedig azt hit­tem, ez lesz nekem a béke, a pihenés szigete... De édes­anyámat nem hagyhatom magára, gondozásra szorul a nővérem is. — A hétvégéje ezek sze­rint ... — Olyan, mint a többi nap. Kint töltöm Sóstóhegyen. Most még meg is szaporodik a munkám a kert miatt — a borsót már el is vetettem. Csak bírjam erővel, hogy el tudjam látni a rámszoruló- kat... Családi programok Tóth Béláéknál a felesé­get találom otthon. Házi gon­dozónő, minden hétvégéje szabad. Nem úgy, mint a férjnek, aki folyamatos mű­szakban dolgozik a papír­gyárban, és még géemkázik is. — Ezen a hétvégén sze­rencsére itthon volt a fér­jem. Mindig tervezünk vala­mi közös családi programot. Ha jó az idő, akkor gyakran összejövünk a gyári kollégák­kal is. A férjem egyébként sem szeret itthon ülni; ha egy kis ideje van, már fog­ja is a két kisfiút, és viszi őket sétálni, moziba, mú­zeumba, sportolni, mikor ho­vá. Nyáron mindannyian kinn vagyunk a Sóstón, ott lakik az édesanyám, szükség esetén ő vigyáz a gyerekek­re is. — S a vasárnapi ebéd? — Főzök, természetesen. Hét közben üzemi konyhán eszünk, jólesik a házi koszt. Nagy ügyet azért nem csiná­lok belőle. Egyébként is a hétvégi munkát igyekszem már péntekre elvégezni, hogy a szombat—vasárnap nekem is szabad legyen. — Telek, kocsi? — Egyik sincs. Kocsira most gyűjtünk, hogy mesz- szebbre is. ki tudjunk moz­dulni a gyerekekkel. — A házbeliek? — Itt nemigen járnak ösz- sze az emberek. Esténként mi is behúzódunk a lakásba, olvasunk, tévézünk. Három lakásba kopogtat­tunk be a 87-ből. Három ember szólalt meg a kb. 400-ból. Amit elmond­tak, cseppben a tenger. S mint egyetlen vízcsepp a tengert, úgy tükrözi az egé­szet. Gönczi Mária A nyíregyházi állomáson lé­vő hírlappavi­lonban a hétfői napokon 700— 1000 Kelet- Magyarország talál gazdára, a központi lapok mellett. Képün­kön Lakatos Sándor hírlap­árus. (Jávor L. felvétele) Színházi események

Next

/
Thumbnails
Contents