Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-23 / 69. szám

C ST 4 L 4 D - C T T H C N------------------------------------------------------------------------------------­­Fiatalok divatja Minden bizonnyal a keuven- ce lesz a fiataloknak az első képen látható overall, amely selyemből készült, alkalmi vi­selet. Az egyrészesnek ható, de valójában blúzból és szok­nyából álló indiai ruha rövid és hosszú ujjú változatban egy­aránt kapható. Ogynevezett „mosott farmeranyag”-ból ké­szült a nadrág és a blúz. A negyedik képen látható mini- ruhát pamut alapanyagból varrták, vállmegoldása, díszí­tése egyaránt a legújabb di­vatirányzatok jegyében ké­szült. (Fotó: Jávor László.) ÖTLETEK BLÚZRA Kissé megunt ingblúz felújítá­sához mutatunk be két egyszerű, könnyen kivite­lezhető ötletet. A blúz alsó ré­széből akkora darabot levá­gunk, hogy csak éppen derékig ér­jen. A levágott részből legom­bolható zsebet készítünk a blúz bal elejére. El­ütő színű anyag­ból 5—8 cm szé­les csíkot szab­junk le, s ezt gé­peljük — aszim­metrikusan — a blúz jobb elejére és a, bal ujjára. Végül masnira köthető derék­pántba fogjuk be a blúzt (a díszítő csík anyagából), s így csinos, ér dekes blúzokkal gazdagodik ru­határunk. Az aszimmetrikus dí­szítés másik módja: 4 soros színes sujtászsi- nórt gépelünk a/ elejére és az uj­jára. B. K. Idősebb korban Idősebb korban is meg kell találni az életet szépítő öröm­forrásokat . .. Például minden embernek van olyan vágya, vagy nevezzük hobbinak, ame­lyet nem tudott megvalósítani, az aktív élet hajtásában. Tessék nyugdíjas korban hozzáfogni! Néhány ötlet erre: könyvtárlátogatás, barkácsolás, faragás, kézimunkázás, termé­szetjárás, színház- és moziláto­gatás, régészet, sakk, szőnyeg­készítés, jó ételreceptek kipró­bálása, fiatalok tanítása, élettör­ténet leírása, gyermekjátékok készítése, új baráti társaság fel­kutatása, nyugdíjasklubok láto­gatása, múzeumok, kiállítások megtekintése stb. Teremthet az idősebb ember maga körül olyan légkört, hogy szívesen jönnek hozzá idősebb és fiata­labb emberek. A jó társaság él­ményt és értékes időtöltést je­lent. Vitathatatlan, hogy a környe­zet nagymértékben befolyásolja az idős ember életkedvét, de éppúgy, mint fiatalabb korban, ebben az időszakban is sokat tehet sorsának kialakítása ér­dekében. Elsősorban a tevékeny életmód formálásával, másod­sorban egyéni magatartásával. A kedves, mosolygós öregeket szeretik mindenütt, de a „hara­pós modorú” öregek bizony nem népszerűek még a saját családjukban sem. Természete­sen nem lehet általánosítani, hi­szen, ha valakinek például egészségügyi problémái van­nak, nyilván nincs jókedve, és ez kihat a családtagokkal, em­bertársaival való magatartására. A derűs, bölcs, józan élet- szemlélet sok nehézségen átse­gíti az öregedő embert. Sokszor ez nem anyagi, nem egészségi kérdés, hanem beállítottság dolga. Nem szabad engedni, hogy le­szűküljön az érdeklődési kör, és nem szabad engedni, hogy erőt vegyen rajtunk a „minden mind­egy” hangulat, mert így nehe­zen tudjuk tartani a kapcsola­tot az élettel. Az az ember, akit nem érde­kel más, csak saját öregsége, önmagát készíti a halálra és na­ponta elszakítja az élettel kap­csolatos, éltető erőt jelentő ér­zelmi szálakat. A minden iránt érdeklődő ember lélekben min­dig fiatal marad. Így nem kény­szeríti magát érzelmi magányos­ságba, ahol saját lehangoló gon­dolatainak börtönében sínylő­dik és ahonnan nem tud kike­rülni. A legszebb feladat: az unokákkal való törődés. A gyermekmosoly bearanyozza az idősebb ember életét, tartalmat ad a gyorsan rohanó éveknek. E néhány gondolat bizonyítja, hogy az idősebb embernek is vannak élete végéig jó lehető­ségei, örömei, ha nyitott az élet dolgai iránt. Ha örülni, mo­solyogni akar és tud, nem lesz magányos sem érzelmileg, sem környezetileg. Lesz életkedve, amely biztosítja az értékes éle­tet mindenki számára, és új örömök kapuját nyitja ki. Az egészség megóvása, a jó közérzet biztosítása szempontjá­ból nagyon fontos a helyes táplálkozás is. Napjainkban a táplálkozástudo­mány óriási fejlődést ért el, így az idősebbek ideális tápanyag- szükségletének megállapítása is pontosabbá vált. Am a kalória­igény még ebben a korban is változó. Függ az egyéntől, a na­pi mozgástól, az egészségi álla­pottól, az évszaktól stb. Azt tudjuk, hogy a kalória- szükséglet a korral csökken. Kevesebbet dolgozik a szerve­zet, kevesebb fűtőanyagra van szüksége. Ennek ellenére nincs arra szükség, hogy az idősebb ember folytonos számítgatáso- kat végezzen: mennyi a napon­ta elfogyasztott kalóriája. Elég a testsúly hetenkénti mérése, ennek alapján megállapítható, hogy több, vagy kevesebb táp­lálékot ajánlatos fogyasztani. Egészségvédő hatású a fehérje- és vitamindús étrend, kerüljük a zsíros, túl fűszeres ételeket. F. K. Az új szőnyeg Szőnyegvásárlás előtt vegyük szemügyre bútorainkat. A sötét­barna stílbútor az egyetlen, amely elviseli a ma kapható — és sajnos mindent elárasztó mennyiségben gyártott — úgy­nevezett gépi perzsaszőnyeget. Ha ebből kell válogatnunk, min­denesetre az apróbb, finomabb minták és az egymáshoz közel­álló, nem harsány színek közül válasszunk. A kolóniáihoz a to­rontáli szőnyeg és a székely „fes- tékes” szőnyeg illik. A matt felü­letű bútort a szövött gyapjúsző­nyeg emeli ki a legjobban. A torontálinak és a székely „fes- tékes” szőnyegnek alapvető tu­lajdonsága, hogy nem alkalmaz erős színellentéteket, a fekete, bordó, barna, okker, vörös, zöld árnyalataiból válogat, többnyire azonos árnyalatú színek kerül­nek egymás mellé. Világos bútorhoz most a drappos, szürkés árnyalatok a divatosak. Ezekből a színekből csak úgy tudunk szőnyeget vá­lasztani, ha padlószőnyegből ve­szünk, egy-egy beszegett szép darabot. Ritkán kapható egy- egy békéscsabai csíkos gyapjú­szőnyeg, kékes, szürkés, rózsa­színes, lilás árnyalatokban; meg­jegyzem ezt barna bútorainkhoz is nyugdtan használhatjuk, ne­mes, finom összhangot ad a szobának. Mi a helyzet a padlószőnyeg­gel? Egyáltalán: hova kerüljön padlószőnyeg? Oda, ahova mindenképpen szükséges, tehát az eleve így készülő — többnyire házgyári — lakásokba. A padlószőnyeg soha ne legyen mintás! Alig lehet hozzáidomitani akkor a beren­dezést, úgy, hogy a tárgyak nagy részét ki ne cserélnénk. (Kizárólag akkor lehet mintás a padlószőnyeg, ha már a be­rendezés tompasága, összehan­golt szín- és motívumvilága megkívánja. Akkor viszont a padlószőnyeg legyen az egyetlen „hangos” felület a szobában.) Ha lakásunk hajópadlós, par­kettás, fontos végiggondolnunk a padlószőnyeg használatát. So­ha ne kerüljön borítás az erősen használt felületekre, ahová sáros cipővel is beléphet valaki, ahol a virágokat öntözzük, ahol víz­zel, tűzzel — például kályhával, kávéfőzővel — foglalatoskodunk. Ha tehát valamilyen szép padló van a szobában, vegyünk mé­retre szabott padlószőnyegdara- bot. Az egyszínű plüss kissé ér­zékeny felület, minden sérülés meglátszik rajta, viszont gyö­nyörű háttér mohazöld, füst­szín, bársonyos drapp vagy szürkés rózsaszínben! Ahol na­gyobb megterhelésnek van kité­ve a környezet, például nagv a gyerekforgalom, válasszunk több színből álló, melírozott, noppos felületű padlószőnyeget. A drapp—barna—fehér színekből szövött szőnyeg vidám hangula­tú, egységes alapszín a szobá­ban, éppúgy, mint a vörössel, sárgával kevert. Az étkezőszőnyeg alá is ilyen szőnyeg a legalkalmasabb, azért is jó, mert az étkezés helyét elválasztja a szoba többi részé­től. Ügyeljünk arra, hogy elég nagy legyen ez a „tálcaszőnyeg”, a széket is hátra lehessen tolni kényelmesen rajta. A suba típusú szőnyegek di­vatja lejárt. A hálószobába azonban igen szépen mutat egy fehér nagy szőrös suba, akár a padlón, akár az ágyon, alkal­masint mindkét helyen használ­hatjuk. A gyerekek szobájába viszont feltétlenül rongyszőnyeget te­gyünk! A tarka, csíkos felület bírja a hancúrozást. Ugyancsak rongyszőnyeget terítsünk a sok járás-kelésnek kitett helyisé­gekbe. A pasztellszínű, csíkos, mintás, finoman árnyalt rongy­szőnyeget nyugodtan használ­hatjuk a lakószobában vagy a vendégfogadó garnitúra mellett- alatt, mert divatos és hangula­tot ad. Tanács — ünnepek előtt GOMBAKRÉMLEVES. Hozzá­valók: 25 dkg gomba, 2,5 dkg zsir, 1 kis fej vöröshagyma, só, bors, fakanálnyi liszt, 1 csomó petrezselyemzöld, 1 dl tejföl, le­veskocka, 2 zsemle. A gombát szeletekre vágjuk. A zsírban az apróra vágott hagy­mát megfonnyasszuk, rádobjuk a gombát. Sózzuk, borsozzuk. Puhára pároljuk, liszttel meg­hintjük, felengedjük csontlével, vagy vízzel, melyben feloldot­tunk 1 darab húsleveskockát. Jól felforraljuk. Turmixgéppel a gombát, illetve az egész levest pépesítjük. Forrón tálaljuk. Be­tétnek pirított zsemlekockát adunk. TÖLTÖTT SERTÉSCOMB. Hoz­závalók: 1 kg sertésfelsál, 15 dkg füstölt szalonna, 5 darab tojás, 1 kis fej vöröshagyma, 2 dl tejföl, 10 dkg zsír, l kávés­kanál pirospaprika, só, bors, mustár. A húsból 10 dkg-os szeleteket vágunk. Vékonyra kiverjük. A tojásokat megfőzzük, a szalon­nát átdaráljuk. A hússzeleteket megkenjük az átdarált füstölt szalonnával, mustárral; sózzuk, borsozzuk. Minden szeletre te­szünk 2 negyed tojást egymás mellé. Betekerjük, alufóliába csomagoljuk. Egy lábosban a hagymát meg- fonnyasztjuk, megszórjuk piros- paprikával. Felöntjük kevés vízzel és a húsokat belerakjuk. Puhára pároljuk. Ha megpuhult, kiszedjük. A visszamaradt pe­csenyelébe tejfölös habarást ön­tünk. Jól felforraljuk. A kész mártást a húsra öntjük, és for­rón tálaljuk. Köretként galuskát, burgonya­fánkot, párolt rizst — vagy szarvacskát adhatunk. ALMA BUNDÁBAN. Hozzá­valók : 6 darab kisebb alma, 2,5 dl tej, 2 darab tojás, 2 ká­véskanál cukor, 15 dkg liszt, 1 stampedli rum, fahéjas porcu­kor a szóráshoz, olaj a sütés­hez. Az almákat megtisztítjuk. A csumákat erre a célra készült szerszámmal, vagy vékony pen­géjű késsel eltávolítjuk. A te­jet elkeverjük az egész tojá­sokkal, hozzáadjuk a cukrot, és lassan a lisztet, végül a rumot. Teljesen sima, csomómentes, sű­rű anyagot kell készítenünk. A megtisztított almákat belemárt­juk, majd forró olajban barnás­pirosra sütjük. Ne süljön hir­telen, mert a tészta megég, és az alma nem sül át. Kiszedve az olajból lecsöpögtetjük, meg­szórjuk fahéjas cukorral és tálaljuk. GOMBAFEJEK GOMOLYA- VAL TÖLTVE. Hozzávalók: 50 dkg gomba, 20 dkg gomolyatúró, 1 evőkanálnyi reszelt hagyma, 5 dkg vaj, 1 csomó petrezse­lyemzöld, só, bors, pirospapri­ka, 2 dl tejföl, 5 dkg sajt, 2—3 zsemle. A gombát megtisztítjuk. A fe­jüket különválasztjuk, és bő, forrásban lévő, sós ecetes víz­be dobjuk. Lefedve, takaréklán­gon puhára pároljuk. Az evő­kanálnyi vágott hagymát vaj­ban megfonnyasztjuk, és hoz­záadjuk az összevágott gomba­szárakat. ízesítjük sóval, bors­sal, vágott petrezselyemzölddel. 2—3 percig pároljuk, a végén kevés pirospaprikával színez­zük. Ha kihűlt, belekeverjük a gomolyatúrót. A gombafejekről lecsurgatjuk a fözőlét, és az előkészített töltelékkel megtölt­jük. Tűzálló tálba rakjuk. Te­tejére reszelt sajtot hintünk, és egy-egy evőkanálnyi tejföllel le­locsoljuk. Forró sütőben, né­hány perc alatt ráolvasztjuk a sajtot. Pirított zsemleszeleten, forrón tálaljuk. (A sütés másik módja: a zsemleszeletekre rak­juk a gombákat, és együtt süt­jük át.) Helena Rubins­tein divaték­szer kreációja, melyet — mint munkatársunk Kovács Mari írja Párizsból — az áruhá­zakban lehet, elérhető áron vásárolni. Kicsi fiam... Z gnes az egyik taná- esi hivatalban dol­gozik. ötvenesz- tendős asszony, egyszem fia, Mihály éppen har­mincéves. Ágnesről me­sélte a kolléganője: „Ma reggel kisírt szemmel jött be a hivatalba, egész dél­előtt ideges volt, az eget figyelte, többször kinyi­totta az ablakot, hogy a kívülre helyezett hőmérőt megnézze. Egy darabig figyeltem, azután megkér­deztem, hogy mi is a ba­ja. Csaknem sírva fakadt, amikor elmesélte: nem bí­rok a fiammal. Múlt hé­ten is meg volt fázva és ma reggel megint sapka nélkül indult munkába, mondván, hogy március az már tavasz. Amikor megpróbáltam ráparan­csolni, azután az eszére hatni, hogy ne könnyel- műsködjön, mert újra megbetegedhet, akkor fel­lázadt, hogy most már igazán tűrhetetlen, hogy úgy gyámkodók felette, mintha ötéves lenne ...” Ennyit mondott Ágnes, és amikor a kolléganője ahelyett, hogy együttérzé­sét fejezte volna ki, még „rátett egy lapáttal”, mondván, hogy egy har­mincéves fiatalembernek lehet ugyan tanácsot adni az élet nagyobb kérdései­ben, főleg akkor, ha ma­ga igényli ezeket a taná­csokat, abba azonban már valóban nem kellene be­leszólni, hogy reggel vesz-e sapkát a fejére, vagy sem. Ágnes meghök­kent: Valóban így gondo­lod? — kérdezte és utána ő is elgondolkodott. Persze: egy anya addig anya, amíg csak él, a gyermeke neki addig gye­rek, amíg csak közelről vagy távolból gondoskod­hat róla, követheti élete sorsát. De Ágnes — és nem ő az egyedüli — túl­zott gondoskodni akará­sával talán ahelyett, hogy azt érné el, amit szíve jó­szándéka szerint el akar érni, éppen az ellenkezője a következmény. Könnyű leírni, de nehéz tudomásul venni, hogy a gyermekeink felnőnek és gyakran sokkal komo­lyabb dolgokba sem szí­vesen veszik a beleszólást, mint abba, hogy melegen öltözzenek-e hűvösebb időben vagy se. Az anya persze, hogy félti a gyermekét a meg­fázástól akkor is, ha öt­éves, akkor is, ha har­mincesztendős. De, ha félti is: ne mutassa! A gyámkodás terhessé válik, még ha a legmélyebb sze­rétéiből fakad is. Hány­szor hallani: az egyik anya mindent megtett a gyermekéért, az mégsem becsüli meg, a másik pe­dig sokkal kevesebbet tö­rődött vele és mégis na­gyobb a becsülete. Talán nem is törődött kevesebbet a gyerekkel, csak éppen hagyta kibon­takozni saját egyéniségét, csak éppen engedte, hogy bizonyos dolgokat a gyer­meke akár kamaszkor­ban, akár fiatal felnőtt korában a maga tapaszta­latából, ha úgy tetszik, a maga kárán tanuljon meg. És lehet, hogy éppen ezért maradt meg a har­monikus kapcsolat, mert a gyermek nem érezte te­hernek a szülői gondos­kodást. Tudom: mindez nem mérhető patikamérlegen. De néha az önfegyelem segíthet és azt sem árt tu­domásul venni, hogy a gyermekünk felnőtt em­ber, maga felel a tetteiért — nemcsak a büntetőjog értelmében. _______ (sárdi) MM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. március 23. O

Next

/
Thumbnails
Contents