Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-23 / 69. szám
1985. március 23. Q Rékassy Csaba: Camping. (A Miskolci Biennale díjnyertes alkotása.) magyar költők vonulat ekkel szolgálhat a hazai ölök számára is. .zügyi Zoltán vonzódik a 'yományos tormákhoz, nem d vissza a panteisztikus térzésektől sem. Űjabb tevéseit a nagyobb, ciklikus npozíciök felé tájékozódás pi. Világa mind véglege- b, mind kcmorabb; Anno- lusa elmélyúltségének sajá- állomása. 5ár még csak két könyve je- t meg, már.s tagadhatatlan repet játszik Sziveri János Jugoszlávia oan Íródó ma- tr nyelvű költészetben. Társén is vállalt etikusság, a itikum szűr télén jelenléte 'ersben, ugyanakkor ^ilozo- usságra törekvés — látható- magasra állította saját maszámára a mércét a.-: alko- Zalán Tibor «Banga Ferenc) Nem félünk a farkastól című műve is a bi- onálé nagydíjasa. N emzed ékszervező ? Tudós? A köz- művelődés élharcosa? Politikus? No persze, ez is, az is volt — és még sok minden más, de legfőbb műve az élete: ez az ellentmondásokban gazdag, mégis oly következetes életmű, élet és mű párját ritkító egysége. A „Szegedi Fiatalok” kis egyetemi köre, melynek a harmincas évek közepén ő volt a motorja, jelentősebb vállalkozás, mint a köztudat számon tartja: szinte történelmi tett, az új, még marxizmuson kívüli, ám azzal érintkező fiatal, haladó polgári és plebejus törekvések első falanxa, s nemcsak — mint annyi más — derékba- tört kísérlet, hanem nemzetközi viszonylatban párját ritkító műhely: a vizsgálódás, szépség, humánum, hagyomány és haladás, népiség és demokratizmus remek eredményeket létrehozó — és ez is csoda a magyar glóbuszon! — vidéki munkaközössége. Baróti Dezső, Bálint Sándor, Buday György, Erdei Ferenc, Hont Ferenc, Szomjas-Schiffert György, Tolnai Gábor, Tomory Viola és a többiek új hangot szólaltattak meg a magyar egyetemi életben, tudományosságban, könyvkiadásban, színjátszásban, etnológiában, szociológiában. Ahány személy, annyi arc, annyiféle pálya, s legfőbb szervező, összekötő: a jó humorú, megnyerő, szívós Or- tutay. Ragyogó népköltési kiadványaik külsőben is újat hoztak, a népi szellemű könyvművészet európai rangú bibliofiliáját, munka- közösségük pedig (a spanyol vagy francia népfronttal egyidőben) népfront szellemű együttműködést katolikusok, marxisták, polgárok, népiek és urbánusok között. Szinte mindenki másnál komolyabban vették a népi értékek fölfedezésének, s a modern kultúrába való beemelésének gondolatát, de sosem visszalépve, s nosztalgikusan, hanem mindig az új, a korszerű felé előretekintve, mindennek politikai konzekvenciáit is levonva; mindig új fórumot teremtve, magyarságtudományt alapítva, később rádiót szervezve. E széles körű, tudományos és népszerűsítő, majd politikai munka során Ortutay- nak vállalnia kellett a nacionalista, parasztromantikus és revíziós hagyományokkal szembeni határozott kiállást, a marxizmussal való „lepak- tálást”, ezért elszenvedve a jobboldal és a tájékozatlan, megtévesztett tömegek előtti népszerűtlenséget is. Aztán kulturális irányítóként, kormánytagként új tankönyveket íratni, általános iskolát szervezni, iskolákat államosítani, az egyház akkori reakciós vezetésével és megtévesztett tömegeivel vitatkozni. Ám épp a szocializmus megvalósulásának első eveiben becsülték meg legkevésbé. A dogmatizmus alatt a néprajzunk, mint tudományunk létéért kellett megküzdenie. Űj világért, új erkölcsökért harcolt, s nemegyszer egy ódon morál nevében ítélték el. Mindent megtudni, megtapasztalni, mindent belátni igyekezett, de sohasem belenyugodni abba, ami volt, ami van, hanem — akár az ősi paraszti kultúra szépségeinek feláldozása árán is! — új, emberibb világot teremteni. Most lenne hetvenöt éves... Diákhálb — irama Tanár úr késő este csengetett be lakásom ajtaján. Pokolba kívántam: az újságírónak is van magánélete. De tanar ur mellékesen egykori diáktársam — alaposan fel volt dúlva. Ma sem lesz semmi a tv-filmből — gondoltam előbb, de szavai nyomán a televízió ígérte dokumentumjátéknál is figyelemremeltobb dráma bontakozott ki... Expozíció. «Ldae kölcsönvehetném számára Nyilas Misi vagy Twist Oliwer nevét is — a megyeszékhelytől távol eső szabolcsi falucskában tavaly végezte el a nyolcadikat. Rendkívül értelmes, intelligens kis parasztgyerek, a tanuláson kívül volt elég más gondja-baja is: betegeskedő, bár fiatal szüleinek volt mit segíteni az állatok mellett. Így sem tanult rosszul. Mehetett volna tán gimnáziumba, szak- középiskolába is, de ő már rég fejébe vette, hogy asztalos lesz, mégpedig épületasztalos, mert számára ez gyönyörű mesterség (így mondja!). A tiszta arcú, becsületes képű, vézna kis fiúcska álmai előszobájába lépett, amikor felvették a nyíregyházi szakmunkásképző intézetbe. Csak ámult a szép iskolaépületen, a műmárvány kerengőben. Lám itt kell megtanulnia mestersé- ge-műveltsége elméletét. Az öreg szakik, a mesterség oktatói is befogadták hamar. Egyszóval nagyon szép volt a tavalyi ősz. Talán legszebb az összes eddigi tanévkezdet között ... Bonyodalom. metlenség akkor érte, amikor nem jutott hely számára a szakmunkásképző diákotthonában. De ő ezt még nem tartotta kellemetlenségnek, hiszen másutt, az egyik nyíregyházi gimnáziumi kollégiumba befogadták, őt és még néhány társát, így azután nem kellett naponta átszállásokkal, busz- szal és vonattal beutaznia falucskájából tanulmányai színhelyére ... Ez tehát nem lenne drámába illő bonyodalom, sőt említést sem érdemelne. Az igazi bonyodalom alapját az a tény teremtette meg, hogy a vézna kis asztalostanuló másodmagával (ugyancsak elsőéves szakmunkástanuló társával együtt) bekerült a nálánál jóval nagyobb, izmosabb, harmadikos-negyedikes fiúk közé. Még ez sem lett volna olyan nagy baj. Csakhogy ezek a fiúk nem szakmunkásjelöltek, hanem gimnazisták voltak, noha éppoly falusi srácok, mint ők ketten. Ez a tény, tudniillik, hogy a gimnazisták közé kakukkfiókák, melósjelöltek keveredtek, már elvezet bennünket a dráma következő szakaszába ... Kibontakozás. dráma szabályai szerint itt „a bonyodalomból eredő eseményeknek, összeütközések sorozatának” kell következnie. Hát esemény, összeütközés bőségesen követte egymást a két szakmunkástanulóval megspékelt gimnazistahálóban. Fekete Laci, akinek valódi nevét saját kérésére nem hozom nyilvánosságra („Félek a bosszújuktól” — így mondta!) félénken meséli a történeteket ... ... Szolgálnunk kellett a gimnazistákat... Ránk parancsoltak, hogy mossuk a ruhájukat ... Muszáj volt csinálni, különben veréssel fenyegettek ... ... Az étkezdében az asztalnál mi csak akkor ülhettünk vacsorához, ha ők már jóllaktak ... A tv-t nagyon csendesen kellett néznünk, mert ha valami vidámságon hangosan nevettünk, zavartuk őket... ... Felfordították az ágyunkat és úgy kellett benne aludni... Belepiszkítottak, elvégezték a dolgukat az ágyneműnkbe, nekünk meg úgy kellett belefeküdni... A papucsunkba is belerondítottak (e cselekmény pontos biológiai leírása Laci szavaival magnetofon-felvételen szerkesztőségünk birtokában van — a szerk.). . .. Pucéron kellett megnézni abban a januári nagy fagyban, hogy milyen a kinti hőmérséklet és hogyan kell felöltözniük a gimnazistáknak ... Meg zacskóban kellett hideget behozni a hálóba ... Laciból harapófogóval kellett kihúzni az esetek leírását. Ennyit mert elmondani, meg azt, hogy társa nem bírta sokáig: otthagyta a kollégiumot is, az iskolát is, de nem mert panaszkodni senkinek. A hálóban pergő eseményekkel párhuzamosan Fekete Laci életében más is történt: meghalt az édesapja. A hálóban pedig továbbra is szolgálni kellett a gimnazistákat, el kellett tűrni mindent. Panaszt tehetett volna a kollégiumi nevelőtanárnak, aki sajnos mit sem tudott a szomszéd szobában (többnyire villanyoltás után) zajló dolgokról. (Így mondja Fekete Laci !) Mégsem panaszkodott. Miért? ... Féltem ... Tetőpont. gyengébben tanult. Az órákon nem tudott figyelni. Fáradt volt, már nem is örült annyira a szép új iskolának. De kimaradni, azt azért nem! Mert a leggyönyörűbb szakma az épületasztalosé ... Fekete Laci másként tett- édesanyjának — akit betegsége miatt közben leszázalékoltak — csendesen elpanaszolta a gimnazisták hálójában ért sérelmeit. Anyja és fia úgy döntött, hogy szép csendesen otthagyja a kollégiumot. így is történt. A vézna kis asztalosjelölt karácsony után tehát nem ment vissza a hálóba. Most hajnalban kel, megeteti az állatokat, majd egyik járműről a másikra száll és így jár be naponta a szakmunkásképző iskolába. MoiinlHác A* drámai szamCyUIUd». bályok szerint lennie kellene. A nyolcvanas évek Nyilas Misijének történetéből ez hiányzik. Hősünk nem dicsőül meg, a bűnös nem nyeri el méltó büntetését... . .. Ök ott a hálóban sokan vannak ... meg úgyis letagadnák ... Én egyedül vagyok ... A társam is félne elmondani azokat, amiket vele csináltak, mielőtt kimaradt a kollégiumból is, az iskolából is ... Laci bánata nem tűnt fel másnak, csak tanárainak a szakmunkásképző iskolában. És valahogyan kifaggatták, rávették, mondja el, mi bántja. Elmondta. Nos ezután csengetett be a tanár úr este újságíró barátjához. Drámaelemzés — konklúzió. Tavasz van. Békés, nyugodt tavasz. Ősz óta még csak fél esztendő telt el, Laci számára ez nem csak a hosszú telet jelentette, hanem élete első nagy csalódását is: csalódását a városban, a gimnazistákban (a leendő értelmiségiekben?) ... Persze neki most kissé jobbra fordul a sora, hiszen hosszabbak a világos nappalok, ha korán is, de legalább nem kell sötétben kelnie, és még amikor hazaér, nincs is olyan sötét. A hálót most is benépesítő gimnazisták végre nyugodtan nézhetik a tv műsorát. Nem nevetnek bele a poénba a szakmunkásjelöltek, igaz, most maguknak kell kimosni a fehérneműt. Próbáljuk meg minősíteni a hálóban történteket! ízetlen diákcsínyek sorozata? Hm ... Ez több annál, sokkal több! Ferde hajlamú kamaszok kegyetlenkedése? — Ennél talán kevesebb! Sőt jó lenne hinni, hogy ez sem igaz: a társadalmi kasztrendszer korán ébredő hamis, veszélyes tudata? (gimnazista — szakmunkástanuló, értelmiségi — munkás). Következtetéseket mégiscsak le kellene vonni. Mégpedig konkrétan. A drámaelemzést felhőiteknek kell elvégezniük : igazgatóknak, tanároknak, szülőknek. Az újságíró ezt az elemzést a következő konkrét, tényszerű adatokkal tudja segíteni: a Tanár úr neve, a szakmunkásképző iskola, a kollégium megnevezése, Fekete Laci szavai magnófelvételünkön. Jó lenne hinni abban, hogy valóságunk eltorzult aprócska mozaikját, s még csak nem is egy középiskolai kollégium egészében uralkodó valóság közelképét sikerült felvillantam. Szilágyi Szabolcs Ortutay arcai s harcai
