Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-02 / 51. szám

1985. március 2. Kelet-Magyarország 13 ÜVEGIPARI MÜVEK Vásárosnaményi Üveggyára a lakossági igények jobb kielégítése céljából az alábbi szolgáltatásainkat vezetjük be: Vállaljuk az alábbi üvegféleségek méretre szabását és értékesítését. Síküvegek Pettyes síküvegek Csíkos síküvegek Katedrálüvegek különböző színekben és mintákkal Dróthálós üvegek különböző színekben 2 mm — 5 mm 3 mm 2 mm 3,5 mm 6 mm Hungaropán hő- és hangszigetelő üveg, valamint szocialista gyártmányú személygépkocsikhoz szélvédő üvegek. Érdeklődni telefonon: 168, 133/16 mellék. (330) ENGEDMÉNYES BÚTORVÁSÁR 1985. március 1-től NAGY VÁLASZTÉK, OTP-HITELRE IS. VÁRJUK VÁSÁRLÓINKAT. A SÓSTÓI KULTÜRPARKBAN. Nyitva: naponta 9—16,30-ig. Megközelíthető a 8-as autóbusszal. Bizományi Áruház Vállalat Nyíregyháza, Tanácsköztársaság tér 3. KISKERTTULAJDONOSOK, EGYÉNI TERMELŐK FIGYELEM! A Vetőmag Vállalat Nyírségi Területi Központja kiváló minőségű utántermesztett 1-es fokozatú fémzárolt VETÖBURGONYÁRA előjegyzést felvesz: ELŐJEGYEZHETŐ: korai hajtatásra alkalmas: CLEOPATRA, GRÁCIA, közép kései, téli tárolásra alkalmas: ROMANO, ARKA, DESIREE. ÁRUSÍTÁS: 10—20—50 kg-os kiszerelésekben, március 10—április 10 között. ELŐJEGYZÉS ÉS ÁRUSÍTÁS ÁZ ALÁBBI HELYEKEN Vetőmag Mintabolt 4400 Nyíregyháza, Búza tér 7. Vetőmag Mintabolt 4700 Mátészalka, Sallai út 30. Vetőmag Üzem 4300 Nyírbátor, Béke út 1. Vetőmag Üzem 4400 Nyíregyháza, Tünde u. 5—7. FIGYELEM: ha egy településről 50 mázsán felüli meg­rendelés érkezik, a megadott címre kiszállítjuk. (318) Kuti Weil német származású amerikai ze­neszerző, aki Brecht szöveg­könyveire írt műveivel vált vi­lághírűvé, 85 éve, 1900. március 2-án született. Expresszionista stílusú . . . folyt, a sorrendben beküldendő vízsz. 1. (zárt betűk: H, S, V), 28. (zárt betűk: T, A), függ. 14. (zárt betűk: I, A, É) és 45. (zárt betűk: T, A, L) sorok­ban. VÍZSZINTES 14. Műtét. 15. Vágta a kenye­ret. 16. Foszfor és kén vegyj ele. 17. Intő jel. 19. Hélium egyik fele. 20. Ennek a tulajdona. 22. Országos Tervhivatal. 23. Kárt okoz. 25. Helyhatározórag. 26. Festő, grafikus, iparművész (1861 —1927; József). 30. Almos. 31. Hóra egynemű betűi. 32. Cipész- szerszám. 33. Hangtalan totó. 34. Ázsiai sivatag. 36. Férfitársaság megszólítása. 37. Közepén keve­ri! 39. Hangszeres együttesek. 41. Patak szélek! 42. Sír. 43. Til­takozás valamely jogtalan Intéz­kedés ellen. 44. Játszma a te­niszben, angolul. 45. ötszázöt római számmal. 46. Azonosak. 47. Szedi a lábát. 48. Mongol kán (7—1255). 49. Levegő, görö­gül. 51. Göndör. 53. Éljen! 54. összevissza lesz! 56. Széptevés. 57. Bárium vegyj ele. 58. Kiká­szálódik az ágyból. 59. Ország az Arab-félsziget délnyugati részén. 61. Ház része. 63. Nikkel vegy- jele. 64. Közbeeső akadály fe­lett áttesz. 66. Hasznos intelem. FÜGGŐLEGES 2. Keresztény templomokban a főhajót félkör alakban lezáró rész. 3. Tiltó szó. 4. Gór betűi. 5. Matematikával foglalkozik. 6. Savanyú, konzerváló hatású fo­lyadék. 7. . . . -Tin-Tin. 8. . . . ip­so; magától értetődően. 9. Mese egynemű betűi. 10. Kergeti, hajt­ja. 11. Levesben van! 12. Magá­val cipel. 13. Bírói döntés. 18. Firenze folyója. 21. Házat csi­nál. 23. Fekvő bútor. 24. Szemé­lyes névmás. 25. Az udvarról fe­dett helyre pakol. 27. Szélein pirít! 28. Pro . ... a városért. 29. Nyíregyháza is ez. 31. Orszá­gomból való. 34. Az áruló Pál utcai. 35. Görög keleti szentké­pek. 36. Európát Ázsiától elvá­lasztó hegység. 38. A keresett helyre kalauzoló. 39. Fonetikus kétjegyű mássalhangzó. 40. Le­hullott lomb az erdőben. 41. Két rúdon egyszerre elvihető kisebb szénacsomó. 44. Egy csillag jel­zője. 47. Forma, alak. 48. Bánat. 50. Nagyszerű, pompás. 52. Fo­lyó a SZU-ban. 53. Háromszor ketten. 55. Vázlat, vázlatrajz (—’). 57. Írás alkotóeleme. 60. Ein betűi. 61. Szlovák, a H. vi­lágháború előtti időkben. 62. Bo­rít. 65. ötvenöt, római számmal. 66. Hangtalan jel! 67. AF. (N. I.) A megfejtéseket március 11-ig kell beküldeni. CSAK LEVELE­ZŐLAPON BEKÜLDÖTT MEG­FEJTÉSEKET FOGADUNK EL! Kner-aforizmák A nő egyoldalú, a papír kétol­dalú — s hány oldalú regény keletkezik ezen pár oldalból. Adám apánk egy oldalbordáját áldozta fel azért, hogy házastár­sát megszerezze. Hányán adná­nak ma négyet is, hogy megsza­baduljanak tőle. Mire kiismernéd az asszonyt, nem ismersz magadra. * • Az örök szerelem tartósabb volna, ha az örök egymáshoz láncoltság nyűgével nem járna. • • Ha az asszonyok rovásán sem­mi sem volna, tőlük férfi e föld hátán nem maradhatna. A férfiszívnek kevés asszony tudja a nyitját. Az asszonyi ugyanegy kulcsra jár. • • Némely nőnek h« csak fél sze­me volna, akkor is jobbra-bal- ra kacsingatna. Ki békés házi tűzhelyre vágya­kozik, látogassa a másét. * * A szerelmes szív csiszolt gyé­mántnak nézi a faragatlan tüs­köt, szerelem múltával faragat­lan tuskónak a csiszolt gyémán­A szerelem olyan őrület, amelynek tudtára a házasság után ébrednek a szerelmesek. Vígan nyel a strucc kavicsot, üveget, bicskát, ernyőt, cserepet — s mi ez ahhoz képest, amit nyelni kell egy derék, jó férj­nek. Az okosságot ingyen kapjuk, a bölcsességet drágán. Az életta­pasztalatot : okosan és bölcsen eltöltött életünk árán. Nagyon lyukasnak kell lenni annak a szitának, amelyen már a férjek is átlátnak. * * Az élettapasztalat az egyetlen nem örökölhető kincs, melyet ha magad meg nem szereztél: nincs. Amely asszony verve jó, annak a férje van megverve. • . Kavicsot ér az a nő, ki drága­kőért megszerezhető. Dehogyis Darwin, a divat hó­bortja bizonyltja, hogy az em­bernek majom volt a papája, meg a mamája. Arra mondják, hogy milyen szépen megáll a maga talpán, aki irgalmatlanul keresztülqázoi a Február 16-i rejtvénypályáza­tunk megfejtése: ... a róla el­nevezett nemes formájú antik­va és kurzív betűtípusokat ma is használják a nyomdászok. Nyertesek: dr. Kiss László, dr. Marton Gyuláné, Morvái Sán­dor, ökrös Istvánná nyíregyhá­zi, Pesti János csengeri, Nagy Jánosné fehérgyarmati, Szilvás- sy László kemecsei, Hagymássy Imréné mátészalkai, Kormány Margit penyigei és Demarcsek Mária vásárosnaményi kedves rejtvényfejtőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük. HORGÁSZOKNAK Dévérezni jó! Tavaszidéző a zimankóban CSILLOG A Víz szakadatlan. Sugarak futkosnak rajta, össze­fonódnak, szétomlanak, felka­paszkodnak a kölyökhullámok hátára, s leszánkáznak az olda­lán. Aztán egymás mögé sorakoz­nak, s ^mint valami csillámhátú tengeri kígyó, nyargalnak sebe­sen. Ez a dolguk. Bár, hiszen csak játszanak. Én magam is játszom, azaz fontos munkában ügyködöm. Ne is háborgasson most senki, nem érek rá. Március van, süt a nap. Az embernek ilyenkor rengeteg a tennivalója. íme, most is: nem bújik át a damilvég a hurkon, pedig sietős a dolgom. Mennyi bosszúság! S közben csillog a víz, pezseg az enyhe sugárzás, borostás arcomat melengeti a nap. Szánkáznak, egyre szánkáz- nak a tenyérnyi, fényfoszlányok a víz hátán. Huncutul szemembe vág villanó mosolygásuk. No megállj átok! Sietek, forgolódom. Itt a gi- lisztásdoboz, ott a horgos-, amott az ólmosskatulya. Mennyi-meny­nyi tennivaló! Mindezt a sok ka- catot, apróságot értelmes harmó­niába kell rendezni, célirányos eszközzé formálni minél előbb. Végre sikerül. A horog jól ül a hurokban. Még egy rögzítő gu­midarabka kell, aztán a giliszta. A bot finom, hajlékony, a perem- orsó rendben van. No, most néz­zünk körül, hogyan is állunk ezekkel a csillogó tengeri kígyók­kal. Igen, minden rendben, meg­kísérelhetjük az év első bedobá­sát. REPÜL A PARÁNYI ÖLÖM, viszi magával a huszas damilt. A kószáló fények röptében meglo­vagolják az ívelő zsinórt, s az felszikrázik egész hosszában, mint az elektromos izzószál, jelezve, hogy létrejött a kontak­tus. Ez biztató, de csak bizser- gető kezdet. A zsinór eltűnik »-a szánkázó fények sokadalmában, s víz feletti része, mint a kincs­kereső iránytűje fordul a víz­folyás irányába, majd magabiz­tosan megáll, és lemutat valaho­vá a négy-öt méteres mélységbe. Ott vannak az én kincseim. Ám­bár ennek semmi jele. Pezseg, pezseg a fény, zajlik a csillámló tündérjáték a víz apró­ra törött tükörpalástján. S én, a horgász, ülök a part hideg kö­vén, kezemben a bot. Nem tör­ténik semmi. De nehogy bárki azt higgye, hogy ráérek, vagy hogy semmit sem csinálok. Az csak a csalóka felszín. Most is tengernyi a dolgom. Például szemrevételezem a másik oldalt. Ott, a kőpart tövében kékeslila árnyék áll moccanás tálán. Les és vár hideg párákba rejtőzve. El­lenség. Most tehetetlen, de les, s kitör majd, hogy elnyerje a fényt, a szánkózó sugárhadat. Nyilván ott nincsenek dévérek. A napos oldalon jobb. De lehet, hogy feljebb kell dobni a horgot, közelebb oda, ahol a támfalon átbukik a víz. Talán máiéval kellene próbálkozni? Esetleg kös­sek egy horgot az ólom fölé is? Ki tudja. Izgató és végtelenül fontos kérdések ezek. Kötök még egy horgot. Talán az alsót le is veszem. Biztosan víz közt jár a dévér. No, nézzük csak. A csali érintetlen, próbáljuk pá- ternoszterral. De csak egy hor­got rá. Igen, így jobb lesz. Ta­lán nem érzem a kapást? A téli tétlenség kihozott a gyakorlat­ból? Ohó, két rezzenés a zsinó­ron. Be kellett volna végni! Hi­ába, lassulnak a reflexeim. Ám­bár még korai volna. Persze, k; tudja. Már nem élek meg annyi márciust, mint amennyit megél­tem. Ügy is mondhatnám, az idő már nem nekem dolgozik. Eh, ostobaság. Figyeljünk jobban. HURRÁ! EZ MEGVAN! Ide- Oda botlik a zsinór vége. ahogy egyre többet felcsévélek belőle. Cikcakkol a horgon a dévér, az­tán felbukkan színezüstje, s fi­cánkol a levegőben. Mintha egy tenyérnyi fény foszlányt fogtam volna ki. íme az első tavaszi hal. Hiába, dévérezni jó! De még milyen jó! Süt rám a nap, s egy-két óráig nincs gondom mással. Gondom nincs, de felelősségteljes tenni­való annál inkább. A sok gilisz­ta közül kiválasztok egy vékony­kát. Kell, hogy párja legyen az ezüsthalamnak. S lesz is. Jó na­pom van ma,. Már itt is a. másik hal, s jön sorban a többi Is* A víz fényeit mohó óriásként, ra­gadozó kedvvel, szertelenül, ap­ránként begyűjtőm a szákba. Ilyen az ember. Vár egy hosz- szú télen át, álomszuszék, mor- gós hangulatban, akár a medve, aztán tavasszal egyszerűen ide­áll a vízpartra szemtől szembe a megújult fényözönnel. Mintha semmi sem történt volna. Felejt és tevékenykedik. Ezüstszínű, füstszárnyú dévéreket fog önfe­ledten. önfeledten, de mégis oly­kor bizonyos belső nyugtalansá - gal, mert sebesen múlnak az órák. Tétlenségre soha nincs idő. Nézzük csak azt a horgot! Hát persze. Lecibálták a gilisztát. Nagy ez a horog mégis, s a ku­kacok is túl kövérek. Erősen vá­logatni kell köztük, s apróbb horgot kell felkötni. Most meg­próbálom néhány lépéssel odább. Ez nem felesleges, mert a dévér- raj is változtatja helyét. Bódo- rog le és fel, módosítja irányát, keres, kutat, akárcsak én. Hátha ismét találkozunk. TARTOM A BOTOT mozdulat­lanul, de nincs . kapás. A nap átlép delelőpontján is njáris mintha moccanna a túloldali ár­nyék. Mintha nagyot lélegzene a kőszurdok homályos párázata. Ám a fények pezsgő sokadalma nem oszlik még, árad és zsibong. De én tudom, hogy már nem sokáig. Néha óvatosan meghúzom a zsinórt, hogy a víz sodra megló­dítsa a csalit. Ez egyszer-egyszer használ. Ismét van kapásom. Nagyon pontos bevágásra van szükség, különben lemarad az ügyeskedő dévér. De azért megy a bolt, s egymásután négy fic- kándozó ezüsthal kerül a tartó­ba. S ahogy telik a szák, úgy fogy­nak a fények. Az égbolt aljáról pára emelkedik a zenit felé, s egy öreg, rojtos szélű gomoly- felhő testes lomhasággal előbal- lag valahonnét. Az előbb még nyoma sem volt a fátyoloskék, szelid égen. Ám jön és magaso­dik, kelletlenül, de mégis egyre sietősebben, mint akit megza­vartak nyugalmában, s ráébresz­tettek sürgős kötelességére. A vizen már alig néhány fény­foltocska siklik az elnéptelene­dett hullámvasúton. Elvesztik ragyogásukat a táj színei, s oda­át a kőpart tövén haragoslilába mélyül az árnyék. Még egy dé­vér ezüstje csillan fel horgomon. Az utolsó! A nap döbbenten küzd a rojtos, alaktalan felhő­vel, s a mögéje felkúszó tompa­szürke fátyolszövevénnyel. Hová lettek a hintázó, szánkózó te­nyérnyi fény foltocskák? Talán kifogtam az utolsót is. Én va­gyok a hibás. Most íme, vége a színjátéknak. Az ember olyan mohó, s végül is elrontja a dol­gát. (Vígh József: Vizek, halak, e m­berek című kötetéből.) Felhívás! Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy az 1985. I. félévi együttesen kezelt adók (házadó, jövedelemadók, borforgal­mi adó, községfejlesztési hozzájárulás, gépjárműadó, ebadó stb.) 1985. március 15-ig fizethetők be adópótlékmentesen. Az alkalmazotti jövedelemadót minden hó 15-ig kell befi­zetni. A határidő után teljesített befizetés esetén az esedékesség napjától — visszamenőleg — havi 1 százalék adópótlékot kell felszámítani. A fennálló hátralékokról ügyfélszolgálati irodánkban — földszint 8. számú szoba — adunk tájékoz­tatást. A régi adózóknak az első fél évre esedékes adót az előző évi kivetés alapján kell befizetniük. Kérjük a T. adófizetőket, hogy személyes megjelenésük esetén az adóíveket és a befizetéseiket tanúsító átutalási postautalványok feladóvevényeit szíveskedjenek magukkal hozni. Kérjük az ebtartókat, hogy az eboltás meggyorsítása érde­kében az ebadó összegét lehetőleg az oltást megelőzően át­utalási postautalványon szíveskedjenek befizetni, és oltás­kor a feladóvevényt bemutatni. A befizetéshez szükséges átutalási postautalvány a nyír­egyházi postahivataloknál is kaphatók. VÁROSI TANÁCS VB pénzügyi osztálya Nyíregyháza (262)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents