Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-23 / 69. szám
Megtanultak újra mosolyogni, tapsolni LÁTOGATÓBAK Színház, zene, irodalom 45-ben Hogyan tanultak; meg újra mosolyogni, tapsolni, örülni a nyíregyházi emberek a háború szörnyű pusztításai után ? Erre kaphatunk adalékokat a korabeli újságok híradásaiból, amelyekből alig maradtak fenn eredeti példányok, de amit mégis megőrzött a véletlen, pótolhatatlan forrásértékű ^történelmi krónikák” s érdemes felidézni lapjait. Oldódás A művészetek, a zene, az irodalom, a tánc, a film, a különböző társas-összejöive- telek (is segítettek megtisztulni a lelket, erősíteni a holnap ígéretét. Eleinte a műsoros estek, alkalmi hangversenyek, irodalmi délutánok, ismeretterjesztő előadások, később színházi események jelezték, hogy szűnőben ia háború okozta „bénulás”. 1945 januárjában egymás után jeLentek meg a megyei lapban, a Magyar Népben a különféle tudósítások. József Attila emlékünnepséget rendezett 21-én a demokratikus ifjúsági csoport Nyíregyházán, kultúrestet tartottak Felsősimán és Négylaposon, ahol dr. Reisz József belgyógyász szakorvos aktuális közegészségügyi problémákról beszélt, majd megvizsgálta az idejövő betegeket. Műsoros népünnepélyre is sor került a Nyíregyházi Tanintézetek és Pedagógusok Kollégiuma rendezésében, s megtartották a második ismeretterjesztő előadást a felszabadulás után, amikor is „A demokratikus eszme kifejlődése és lényege” címmel dr. Gacsányi Sándor gimnáziumi tanár előadásáról adott hírt a megyei újság. Februárban már a színházról szóló első hír is megjelenik, amely szerint a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója Nyíregyházán a város polgármesterével tárgyalt, hogy a színtársulat megkezdje a színiévadot. „Tekintettel a fűtési nehézségekre, a polgármester tanácsára a miskolci színtársulat áprilisban kezdi meg nyíregyházi színiévadját”. Ebben a hónapban egy jeles zenei eseményről is beszámolt a lap; nagy sikerű hangverseny volt a városi színházban, ahol szovjet ka- toraaművészek léptek fel, Ja- zsam kapitány, orvosnő, Puznikov tenorista, Sapritin karmester, zongoraművész és Nyihenkin táncművész kiváló előadásának tapsolt a szovjet és a magyar közönség. A műsor a „Monti csárdással” zárult, melyet Szen- deczky tánctanár tanított be. Jönnek a színészek! Az igazi pezsgést azonban a tavaszi és a nyári hónapok hozták a város kulturális éleiében. „Ismét rádiózhatunk” címmel jelent meg a közlemény arról, hogy ismét megindul a műsorsugárzás, a városban ekkor száz rádiókészüléket tartottak nyílván. Májusban már újra játszott az Apolló mozi, a nyíregyháziak kedvenc mozija. Júniusiban megérkezett az áprilisra ígért színtársulat, Árvay Gusztáv igazgató vezetésével és 22-én a Zsákbamacska című operettel bemutatkoztak a közönségnek. A társulat egyik neves egyénisége volt Solti Bertalan, később Komlós Juci, Decsy Györgyi, Kóbor Béla és mások játszottak Nyíregyházán, vendágiként pedig egy helyi szerző darabjában szeptemberben fellépett Tímár József, a Nemzeti Színház kiváló művésze. Júniusban került sor az első rangosabb komolyzenei hangversenyre, melyen Magyar László, a kolozsvári Operatársulat volt tagja vendégszerepelt Nyíregyházán. Ugyancsak júniusban volt az első figyelemre méltó képző- művészeti esemény is, képkiállítás nyílt a volt Kaszinó, a MADISZ helyiségében két nyíregyházi művész, Bo- ross Géza és ősz Dénes alkotásaiból. 1945 nyarán szinte folyamatosan játszik a színtársulat, színművek, operettek, helyi szerzők darabjai szerepelitek a műsorban. Akad '.gy-egy neves fővárosi műtejtermékkel, a kefir-rel is. — Vettem fél kiló banántot a gyereknek — hallottam nemrégiben a bolt előtt. A kombiné is idegen eredetű szó, a banán is az (végső soron talán a bantu néger nyelvből való), s az idegen szavakkal könnyebben megesik efféle „szabálytalanság”. Megint csak az történt, hogy a nyelvérzék a tárgyragos banánt alakban a szó tövéhez tartozónak érezte a -t ragot, s ebben az ilyen -nt főnevek befolyásolhatták, mint pont-pontot, forint-forintot, regiment-regimentet, gyémánt-gyémántot stb. Ezért lehet olyat is hallani: „Fölvette az orkánt-ot”, „Vett egy üveg otkolon+t-ot „Eau de Colog- ne”-t vagyis „kölni viz”-et” stb. A kefir-rel bizonyosan „tejtestvére”, a joghurt hatására történik meg, hogy ilyet is hallani: „Vettem két kefirtet is”. Az alkalmasint kaukázusi eredetű kffir végén nincs -t az alapalakban, a török eredetű joghurt végén viszont ott van eredetileg is. S ha már az Ínyencségeknél tartunk, a banán után említsük meg a másik déligyümölcsöt, a nehezen kimondható nevű grape-fruit-ot Is. A szó vész is, akii vendégszereplésre érkezik, mint Lázár Mária. Érdekesség még, hogy egyszer görlsorozást is hirdettek a zenés, táncos darabokhoz. A nyíregyházi Nyári Egyetem augusztusban nyílt meg a debreceni tudományegyetem társasléltektaná intézetének nyíregyházi fiókjaként. Olyan neves személyiség is előadója volt a nyári egyetemnek, mint dr. Karácsony Sándor egyetemi tanár. A hallgatók pedagógiai, teológiai, fiilozóifdaii, szociológiai, népművészeti, zenei, irodalmi előadásokat hallgattak, s francia, orosz, angol, finn és román nyelvtanfolyamon vehettek részt. Program — szilveszterre Nem annyira irodalmi, mint politikai eseménye volt a városnak, hogy szeptember 1-én itt járt. Veres Péter és beszédet mondott a parasztpárti gyűlésen. Ennek a hónapnak a krónikájához tartozik, hogy 27-én hadifo- golyniapot rendezték a városi színházban, ahol Platoff alezredes, katonai parancsnok beszélt a hazatértekhez. A híradás szerint a foglyok nevében dr. Moskovits Károly orvos szólalt fel, aki három évig volt orosz hadifogságban. Novemberben felröppent a hír, hogy Kiss Manyi és Lá- tabár Kálmán vendégszereplésre Nyíregyházára látogat és az iparos székházban fogja szórakoztatni a közönséget. Sajnos, közbejött akadályok miatt ez elmaradt. Decemberben „Téli színház lesz Nyíregyházán” címmel a kultuszminiszter határozatát közli a lap, ismerteti a feltételekét, amelynek birtokában pályázni lehet a szín- társulat vezetésére. A december 29-ii számban szilveszterestre hívja a szórakozni vágyókat a város — az ipari tanoncintézetek felsegélyezésére. Lassan újra megtanultak az emberek mosolyogni. Páll Géza-------------------------------------------angol eredetű, szabályos kiejtése ,,grép-frut” volna, s bármily furcsa: szó szerint azt jelenti „szőlőgyümölcs”. (Hogy honnan ez a "különös elnevezés? Állítólag onnan, hogy a múlt században az amerikai világkilállításon, ahol először került színre ez a citrom-narancs keresztezés, szőlőfürtsze- rűen felfűzve mutatták be.) Ezzel a gyümölccsel viszont éppen ellenkezője történt, mint a banán-nal: itt meg a szóhoz tartozó -t-t érezte tárgyragnak a nyelvérzék, s elvonta, elhagyta: „Kérek egy kiló „grépfru-t” — lehet hallani a legtöbb üzletben, holott a szabályom alak „grép- frut-ot” lenne. (Akad aztán olyan vevő' is, aki „franciásan” „grép-früi-t” s van, aki ,,grépfrujt”-ot kér.) Ezen persze könnyű volna segíteni: a szokatlan, nyelvtörő ’’grape-fruit” helyett el kellene terjeszteni a már félévszázada megszületett szerencsés „magyarítást!” „citrancs”- ot. Addig is — keserédes csemegéül — szolgáljon javunkra ez a kis eszmefuttatás. Szilágyi Ferenc ___________ _...... ___________s Szépen magyarul a szépen emberül Kefirtet, banántot — grépfru-t Rpatri™ pc Danfp bronzba öntve épDedime es udiue, pen úton vannak Ravennába, hogy ott a Dante-biennálén szerepeljenek, itthon jelenleg több hazai kiál- lítóteremben is láthatók alkotásai, például a soproni érembiennálén, részt vett a legutóbbi országos képzőművészeti kiállításon a Műcsarnokban — és a szűkebb hazában alig tudtunk valamit Nagy Lajos szobrászművészről. Meglehet, valahányszor alkalom adódna, tiltakozna a művész megnevezés ellen, vagy emiatt, hogy őrá is ráillesztenénk a „senki sem próféta a saját hazájában” mondást. Ki is fejtette ezt, amikor az elmúlt napokban nála jártunk látogatóban. kevesen tudják, hogy Nyíregyháza szívében, á Zrínyi Ilona utcai fehér ház hatodik emelete fölött egy eredetileg szárítókamrának szánt helyiségben szobrászműterem található; itt dolgozik Nagy Lajos. Persze csak szabad idejében, hiszen főállásban a nyíregyházi tanárképző főiskola rajz tanszékének oktatója. Már nem számít pályakezdőnek, hosszabb ideje állít ki rendszeresen, azonban a „hivatalos” szakmai elismerés még egészen friss; tavaly nyári keltezésű az okmány arról, hogy Nagy Lajost felvették a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapja tagjainak sorába. Az út eleje a nyíregyházi Zrínyi gimnáziumból indul, akkoriban persze még nem konkrét elképzelésekkel, inkább régésznek, vagy restaurátornak készült abban az időben, aztán a negyedik osztályban, amikor Berecz András festőművésznél ismerkedett a képzőművészet titkaival, szinte eldőlt, mi lesz a jövő: fából kezdett kis figurákat készíteni. Az első felvételi az egri főiskolán nem sikerült, képesítés nélküli pedagógus lett Káiiósemjénben. Újra jelentkezett — és sikerült. A nyíregyházi főiskolán végzett rajz—földrajz szakot, utána Máriapócson tanított, majd egy ideig a megyei pályaválasztási tanácsadó intézetben dolgozott, azután Rosszabb idő következett Nagykálló- ban, az óvónői szakközépiskolában. Közben végezte el a Képzőművészeti Főiskola rendkívüli tagozatát. Mesterekről, iskolákról akikkia közvetlen környezetben segítették. Berecz András mellett Tóth Sándort említi, akinek a szakkörében szintén sokat tanult, Bodó Károlyt, akitől a nyírbátori képzőművészeti stúdióban a tűzzománckészítés technikáját leshette el, Bényi Árpádot a tanárképző főiskolán, akitől pedagógiai-módszertani tanácsokat kapott egy olyan tantárgy tanításához, amihez viszonylag kevés a „kapaszkodó” a tanár számára. Jelenleg A rajz tanítása című tantárgyat tanítja a hozzátartozó tárgyakkal együtt. Mint mondja, sokat köszönhet Balogh Gézának, kollégájának, akivel a szakmai kapcsolatok közvetítésével emberileg is közel kerültek egymáshoz. És fontos még Győrffy Sándor neve, akinek ad a véleményére. Művészhez készülve — talán szakmai ártalom — a környezetről afféle „művészi” — kissé szórakozott, kissé bohém — „sztereotip elképzeléseink vannak. Nagy Lajoséknál a negyedik emeleti panelházban ennek a tökéletes cáfolatával találkozunk. Szolid, polgári ízléssel berendezett lakásukban ugyanazok a típusbútorok, mint bármelyikünknél, nyoma sincs valami művészi hanyagságnak, vagy rendetlenségnek. Inkább a pedagógustól „elvárt-elvárható” rend, nyugalom a jellemző. Csak annyi az árulkodó jel: más lakásban nem sorakoznak anyagba, gipszbe mintázott fejek a szekrény tetején, vagy nincs annyi érem, mint itt, a könyvespolcokon. Miközben mi beszélgetünk, a felesége készül, délutánra megy tanítani a 9. számú iskolába. Bár csak pár percre találkoztunk, a rövid szóváltásból kiderül, nem egyszerű annak az asszonynak a dolga, aki művészhez kötötte az életét. Mondja is Irén, hogy ideje lesz egy fényképet csináltatniuk a férjéről, legyen mit megmutatni, ha a gyerekek az édesapjukról érdeklődnek. De félre a tréfával — jelenlegi lakáskörülményeik valóban nem teszik lehetővé, hogy munka után az egész család együtt legyen, mert itt műtermet berendezni nem lehet. Valahol a távoli jövendőben dereng ugyan egy műtermes ház képe, de amíg annak az ára össze nem gyűlik, ebben a lakásban nem készülhetnek a szobrok, érmek, mert jelenleg például olyan egyszerű dologra is ügyelni kell: eszi a kicsi gyerek a viaszt, fgy aztán a főiskolai teendők végeztével ideje nagy részét a hetedik emeleten tölti, ahol az alkotómunkának ugyan csak a minimális feltételei adottak — nincs például víz — de van, ha kicsi is, egy szabad terület, ahol a művész négyszemközt maradhat az anyaggal. Eddigi pályája során szinte minden műfajt, képző- művészeti ágat megpróbált. Jelzi ezt a lakásban látható szobrokon, érmeken kívül egy hatalmas táblakép, néhány grafika, tűzzománckép, festmény. Az utóbbi időkben zömmel kisplasztikával és éremmel foglalkozott, kedveli az aktábrázolást, munkái részben fantáziatermékek, részben modell után készültek. Mutatja például „Gyuri bácsit” a szekrény tetején — ő a főiskolán ült modellt a hallgatóknak. A továbbiakban is szobrokat és érmeket készít majd, de a grafikával, a festészettel is foglalkozni szeretne, már csak azért is, mert „kell”, adódik ez a főállás követelményeiből. A katedrától pedig egyáltalán nem szeretne megválni. Természetesnek tartja, hogy összeegyeztetJelenet két alakkal. (E. E. felvétele) hető a pedagógiai és a művészeti tevékenység. Igaz, az órákra felkészülni már csak akkor van lehetőség és alkalom, amikor a gyerekek lefeküdtek és csend van a lakásban, de ez is, miként az időnkénti távollétek a családtól, velejárója a művész-pedagógus magaválasztotta életmódjának. Természetesen nem marad ki beszélgetésünkből a másik oldal, mert nem zárul le azzal a mű sorsa, hogy a művész elkészítette: elég-e, vagy sok-e százezres nagyságrendű városnak három-négy szobrász, milyen szintű a foglalkoztatásuk, milyen mechanizmus működik és hogyan, annak érdekében, hogy a mű eljusson a közönséghez? Azt állapíthatjuk meg, hogy sokkal több a kérdés ebben a témakörben, mint a válasz. Ameny- nyire a zsűrizésnél, a művek színvonalának megítélésénél tapasztalhatók egyenetlenségek — itt nem állítják ki, amott kapnak utána — ugyanannyi a tisztázatlanság a képzőművészeti alkotások forgalmazásában is. Úgy tűnik, ki-ki dolgozhat a saját szakállára. Mondják, egyik gyárunkban megjelent egy szobrász egy teljes kollekcióval, érmek minden alkalomra, nőnap, nyugdíj- bavonulás stb., és tőle rendeltek, mert talán nem is tudtak arról, hogy itt, Nyíregyházán is működnek jeles szobrászok. Mindezekkel a gondokkal együtt nem panaszkodik Nagy Lajos, mert mint mondja, „nagy vágyam, hogy egy kicsit unatkozzam”. Ami annyit tesz: van bőven munka. Jelenleg két pályázat SÍ/ Skót alkotót hívtak meg a nyíregyházi leendő Október 31. térre tervezett köztéri műalkotás-pályázatra. Egyikük Nagy Lajos. Az első variáció már készen van, de bent motoszkál még egy második. Amelyik végül jobban tetszik, azt csinálná meg, ha épp őrá esne a választás. És a másik: a Dante- biennálé. Nincs még hír; mi lett a folytatás, mindenesetre a katalógusban benne van a neve, a mű képe. A mesterre szelíden föltekintő fiatal lányalakból valami testetlen lebegés árad, s a hosszú köpenyek légiessé teszik a halhatatlan párt. Ravennában már jegyzik, Nyíregyházán meghívták a pályázatra. És még csak harmincöt éves. Baraksó Erzsébet a szobrászműhelyben KM HÉTVÉGI melléklet 1985. március 23. Az a bizonyos „nyelvérzék” sokszor ugyancsak megtréfál bennünket! Ott van az orosz vattakabát, amelynek eredeti neve fufajka, de a nyelvérzék — a puffad igéhez kapcsolva a tűzéseknél valóban ki-kida- gadó puffadó ruhadarab nevét — pufajká-nak, keresztelt el. Ám gyakran a képzők s a nyelvtani jelek is megtréfálnak. A betyárok híres mulatóhelye, a csárda eredetileg csardak-nak hangzott, mivelhogy a hozzánk délszláv közvetítéssel eljutott keleti szó végső forrásában, a perzsában így hangzik: csar-tak „négy bolthajtás”. A magyar nyelvérzék azonban a szó végén levő -k hangot a többes szám -k jelének érezte, s ezért elhagyta. A korábbi egyes számú csardak-ból így lett fokozatosan csárda, s csak a szó többes számába került oda a végére ismét a -k. Máskor meg a ragok szednek rá bennünket: például a -t tárgyrag. A „kombinált” női ruhadarab, a kombiné neve divatszóként az angolból terjedt el Európa-szerte a múlt század‘ ban, s nyelvünkben tárgyragos alakja szabályosan: kom- binét, „vett egy kombinét”. Van azonban, aki így mondja: kombinét-ot, kombinét-ok: mivelhogy a szokatlan -é végű főnév tőalakjába „odaérezte” nyelvérzéke. A tárgyrag -t végű főnevünk már számtalan van: viselet, ágyhuzat, lét, tét, szemét stb. (Ezek játszhatnak bele, hogy a kombiné-ból egyesek szavajárásában kombinét, tárgyraggal pedig kombinét-ot lett. Itt tehát voltaképpen megkettőztük a tárgyragot (ahogy az aztat, eztet- ben is a pongyola beszéd). S hasonló történik gyakran a banán-nal s az aludtejféle V'
