Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-02 / 51. szám
HiOTnnSS URÁNIA, HUNGÁRIA, APOLLÓ Milyen fogalmazást érez magához legközelebb ? Az alma nemesítő je? Termesztésének tudója? Sorsformálója? Vajon melyiket kérdezzem Harmat Lászlótól, az újfehértói kísérleti intézet vezetőjétől. A tájegység gyümölcsének hivatalból egyes számú tudósa, sorsának maga is részese, mint annyian, akik errefelé élnek. Tudós, országgyűlési képviselő, a hobbija a „változatosság kedvéért” az alma. — Életem összefonódott az almatermesztéssel. Amikor gyerekből eszmélő serdülő lettem, — Nagyecseden laktunk még — már a gazdálkodást láttam magam körül. Hogy annak melyik ágazata „fertőz meg”, az eldőlt Fehérgyarmaton a kentészképzőben. Inántsi Feri bácsi tanítványa voltam, szakmai körökben ez mindent megmagyaráz. Az ő tanácsára mentem a fertődi iskolába, onnan a Kertészeti Egyetemre. Jó évfolyamok volták akkor, együtt végeztem Hegymegi Pistával, Péter Pistával, Samu Bandival, Kozák Jancsival... Valamennyien életünk döntő részének tudhatjuk az almát, akárhová kerültünk. Az itteni intézetet, amelynek a neve többször változott, hetvennégy óta vezetem legjobb tudásom és igyekezetem szerinti — Mi az a program, amely meghatározza az újfehértói kutatók munkáját? — Szerencsések vagyunk, akik itt dolgozunk, mert valamennyien vonzódunk a gyakorlati élet problémáihoz. Mit mondjak..., egyáltalán nem szűkölködünk bennük. Az állomás leckéje röviden: a fajtakérdés megoldása, a folyamatosan magas termések megalapozása, a kettő egyébként nem választható el egymástól. Nemesítést nem folytatunk, a hiaziai fajtákat folyamatosan szelektáljuk, a külföldiéket honosítjuk, a meglévőkből pedig génbankot tartunk fenn. Ilyen munka egyébként folyik a magasabb szinten termelő gazdaságokban is, elég említeni a Nyírkertet és a Szatmárkertet, amelyekkel kiváló a kapcsolatunk, szó szerint gyümölcsöző. — Az almával kapcsolatos kutatás fellegvárának tekinthető tehát XJjfehértó, az azzal kapcsolatos hasznos tanácsok arzenáljával? — Gondolom jóindulatú provokáció a túlzásnak ható, felsőfoknak számító fellegvár és arzenál szó. Nos, tesszük a dolgunkat, és az alma körül dúló viták és viharok közepette is haladunk a magunknak szabott úton.. Eredményeink és prognózisaink nem a .szenzációhajszolás érdekében születtek, és azzal a nem titkolt szándékkal láttunk hozzá létrehozásukhoz, hogy legalább annyival hozzájárulunk a „helyzet” megoldásához, amennyi egy ilyen szellemi és technikai bázistól elvárható. — A „helyzet”-ről számos értékelés látott az utóbbi néhány évben napvilágot, meglehetősen eltérő hangvételben, hangerővel és hangsúllyal. Legutóbb már az országos sajtó is felfedezte magának, a helyiben pedig alig kerül le a napirendről. — Rövid véleményem: elemek vannak csokorba kötve, a kép azonban, amit kialakítanak, hamis. — Mi lehet az, amit meg kellene ragadni az okok összességében, hogy a valóságos kép körvonalazódjék? — Az ültetvény, mint gazdálkodási kategória nagyon merev. Minden, ami vele kapcsolatosan történik, nemesítés, ültetés, ter- mőrefordulás, hosszú évekbe telik. Az elkövetett hibák, a rossz jóslatok is csak nagy sokára lepleződnek le, és a kiúton is ólomlábakon közlekedik a legjobb szándékú ember is. Mindemellett nem lehet lemondani a gyökeres megoldásról. — Ha nem lehet lemondani, akkor az intézet minden bizonnyal rendelkezik a megoldás kulcsával. —n terméshozamok lényenpc növelésében rejlik a továbblépés le- 3"" hetősége, ezt bizonyítja kutató kollektívánk valamennyi eredménye. A balták nem mindig ott csattogtak ugyan, ahol feltétlenül kellett volna, de tény, hogy igen sokáig hangos volt tőlük a határ. A nagyon rossz ültetvényéktől mindenesetre megszabadultunk. Most, a kivágási hullám végeztével hadd mondjam azt, amit közben is nyugodtan állítottam: nem a kivágás tesz tönkre, hanem a fenntartás. És ahol megszabadultak a gyenge termőképességű kertektől, ott kellene leghámarább ismét megkezdeni a telepítést. Természetesen az a legfontosabb, hogy a múlt hibái ne ismétlődjenek meg. Korszerű almatermesztés kell! Az jövedelmező, a gazdagság forrása. Tájegységünk igenis az alma hazája, még akkor is, ha rté- hányan megátkozták. — Valóban: a kérdőjelekből erdők nőttek, miközben telepíteni senkinek sem akaród- zott. Nem sok idő telt el a válságjelektől addig, amikor már nem szakmai probléma volt a nyakunkon maradt gyümölcs, a veszteségbe forduló tsz, a biztos jövedelemre pályázó szabolcs-szatmári ember, aki végül is hoppon maradt, csak a költségeit és a munkáját ölte a kertjébe. — Igaza van, innen kezdve közügy, és akként is kezeltem, nem tehettem másként mint országgyűlési képviselő, az itteni nép sorsának egyik felelőse.. Nem válik és nem is válhat szét bennem azonban a szakember és a képviselő. Segít, hogy komplex voltában szemléljem a kérdést, és hogy az egészre keressem a választ, ne a részre. — Itt van a magyar alma helye és nem másutt. Nagyon sokait jelent a piac közelsége, de hiába lenne, ha az időjárás, benne a napfénytartammal, annak éves megoszlásával, a színező októberi harmatokkal és hűvös reggelekkel, a homokföldben húzódó kovárványcsíkokkal, és még sok minden mással együtt nem adnák azt a jonatánt, ami sehol a világon nem terem. Ezért nem tekintem tehát pusztán szákmai feladatnák az almával való foglalkozást, bár az is messze elég lenne egy ember érdeklődésének lekötéséhez. Nálunk nagyon is közügy az alma, az emberek megélhetésének nagyon. fontos forrása, ezért minden lehetőséget megragadok, hogy ez a szerepe is súlyának megfelelően kibontakozzon. — Akármerre kanyarodik is beszélgetésünk, mindenképpen, azt érzem, hogy bíztatónak látja az almatermesztésünk jövőjét. — Feltétlenül... Tudomásul kell azonban venni, hogy megújulás nélkül semmire sem megyünk, sőt még nagyobb meglepetés is érhet bennünket, mint amilyen a legutóbbi időben. A Szovjetunióban kifogástalan minőségű, magas fogyasztási értékű almát várnák, és az ottani fogyasztókat nem érdekli, hogy a termőhelyen mindez mennyibe kerül. Nekünk itt és most reálisan értékelni kell a helyzetünket, és messzebb kell látni nemcsak a megyehatáron, hanem az országhatáron is. Aki tájékozott, az tudja, hogy Franciaországban és Olaszországban lényegesen magasabb színvonalon van már ma is az almatermesztés — és onnan olcsó tengeri szállítással nagyszerűen megközelíthető Szovjetunió. . . Még nem késtünk le semmiről. Képesek vagyunk ugyanúgy, de jobban is almát termelni. Van azonban mit pótolni, mégpedig nagyon gyors ütemben. — Amit gyors ütemben ajánlatos bepótolni, az alighanem jelentős lemaradás... — Nem árt felidézni, hogy a jonatán régen októberben érett, és tíz tonnát termett. Nem ügy viselkedett ahogy szeretett volna, hanem ahogy tudott. Azután gyengébb alanyra tettük, jobb talajra, táplálni kezdtük bőségesen, magas színvonalú növényvédelemmel kényeztettük. Eredmény: sohasem látott asszimiláció, magas, laza szövetű termés. Nem a fajtával van baj, arra csak ráfogtuk. Meg kell tanulnunk tárolható almát termelni, amelyet ideális időben szedhetünk és megőrzött minőségben továbbíthatjuk oda, ahol jóízűen elfogyasztják. Erre törekszünk munkatársaim és én. — Itt most adódna a könnyen megfogalmazható, de nyilvánvalóan közhelynek minősülő közbevetés: ez aztán egész embert kíván... — Nem könnyű dolog a a váltunkon tudni, de nem is nehéz... Kitölti a napot, a teljes érdeklődést, ha szívvel csináljuk. Személy szerint nekem egyúttal szenvedélyem is az almával való foglalkozás, soha nem tudom a fejemből kiverni. Egy nap annál rövidebb, minél bővebb volt a programja, természetesen almából. Néha úgy elröppen, hogy szinte már arra gyanakszom, én vagyok lassú. Dehát másképpen nem haladnak a dolgok, márpedig a „helyzet” nap mint nap újabb kérdéseket ad fel. Esik Sándor Mozistart 45-ben A felszabadulást követő hónapokban Nyíregyházán is elkezdődött az élet normalizálódása. Kinyitottak az üzletek, megindult a közigazgatás újjászervezése, s 1945- ben a sokat szenvedett emberek már sporteseményeken, színházi előadásokon, s főleg filmvetítéseken pihenhették ki f árad almaikat. A filmvetítések aránylag hamar kezdődtek el városunkban, amit bizonyít a Magyar Nép című helyi napilap 1945. március harma- dikai tudósítása: „Ismét játszik az Uránia. A közönség kedvenc mozija ismét játszik. Az Uránia filmszínház minden nap délután 2 és 4 órai kezdettel előadást tart. Bemutatásra kerülnek az orosz filmgyártás remekei, stb ... ” Az Urániát (mai Béke mozi), követte az Apolló filmszínház (volt Dózsa mozi), amely 1945 májusától állt a közönség rendelkezésére, majd a későbbiekben a városi színházban is működött mozi: Hungária névlen. A mozi tömeghatását a felszabadulást követő első években a különböző pártok igen hamar elkezdték kiaknázni, s így állt elő az a ma már különlegesnek látszó állapot, hogy a mozika szórakoztatás mellett egy-egy párt célkitűzéseit is szolgálták. Az 1945- 46-iban működő mozik közül az Uránia a kommunista párt, az Apolló a szociáldemokraták, a Hungária a kisgazda párt érdekeltsége volt, s a lehetőségekhez viszonyítva műsorpolitikájuk is ennek megfelelő volt. (A mozikat ekkor még magánszemélyek működtették.) Ennél azonban érdekesebb, hogy milyen filmeket néztek a város lakói 1945-ben. Mivel rendszeres filmvásárlás érthetően nem indult meg azorínial, ezért főleg a háború előtt és alatt vetített filmeket nézhette még a közönség újira, kivéve a fasiszta eszméket terjesztő, illetve a fasizmus által kompromitáló- dott színészek filmjeit. (Kiss Ferenc, Páger Antal, Szelec- ki Zita, Muráti Dili...) A választék így is gazdag volt. Békésen megfértek egymás melliett az amerikai horror filmek (Dr. Frankenstein, A múmia bosszúja), az ugyancsak amerikai komikusok; Chaplin, Abott és Casltello, Stan és Pan burleszkjeivel, Latabár Kálmán könnyetfa- kasztó vígjátékával (Pepita kabát), vagy a magával ragadó Ginger Rogers fémjelezte aenésfilmmel a Róbertéval. A korabeli nézők nagy része csak most ismerkedhetett meg azokkal a magyar filmekkel1, melyek a német megszállás következtében csak kevés helyre jutottak el, vagy a cenzúra nem engedett bemutatni. Ilyen volt Hamza Dezső Ákos műve, az Egy fiúnak a fele, mely a fajok egyenlősége mellett emelt szót a Madách: Az ember tragédiája, amit a Nemzeti Színház igazgatója Németh Anita! rendezett. Természetesen nem maradbadtak el a nyíregyházi mozik műsoráról Jávor Pál vagy Sárdy János filmjei sem. Jávor a burkoltan németellenes Szováthy Évában, Sárdy a Kalotaszegi Madonnában hódította a női szíveket m Az újdonságra mindig éhes mozinéző végre találkozhatott a szovjet filmekkel is, melyeknek 1945—46-ban, s a későbbiekben is nagy volt a közvélemény-formáló erejük. Ekkor láthatták a nyíregyházi nézők is a háború igazi arculatát olyan műveken keresztül, mint a Halló Moszkva (Sz. Filippov), Moszkva kék ege alatt (Ny. Bogolju- bov), de bemutatták a szovjet fiiművészet más tematikájú értékeit is, Cirkusz, Szépség ünnepe. Azt hiszem, hogy az 1945- ben és a későbbiekben bemutatott filmek közül ezek a művek adtak ízelítőt az eljövendő szocialista rendszer eszméiből. Sarkadi Gábor Üj könyvvel gazdagodhat könyvespolcunk: a Kossuth Kiadó a Magyarország megyéi sorozatban Baranya, Békés, Győr-Sopron, Heves, Nógrád, Szolnok és Veszprém megyét bemutató kötetek után — nyolcadikként — „Szabolcs-Szatmár”-t jelentette meg. A megye határain innen és túl haszonnal forgathatják a kiadványt. A kötet külön- külön fejezetben foglalkozik a megye földrajzával, történelmi-társadalmi viszonyaival, a közigazgatással, a gazdasággal és a művelődéssel, a tudományos élettel, az egészségüggyel, a testnevelés és sporttevékenység eredményeivel, az idegenforgalommal és a testvérmegyei kapcsolatokkal. „A megyében élő szerzők avatott tollal írják le Szabolcs-Szatmár történelmének, gazdasági, kulturális és társadalmi életének legfőbb jellemzőit, mutatják be a tájat és az ott élő embereket” — olvashatjuk a fülszövegen és vallhatjuk a kiadvány tanulmányozása után. A megye földrajzát Fris- nyák Sándor mutatja be. Megismerteti az olvasót az országrész mai felszínének kialakulásával, természet- földrajzi tájegységeivel, éghajlatával, vizeivel, növény- és állatvilágával, szövegesen és földrajzi adatokkal is! Megtudhatja az olvasó pl., hogy Szabolcs-Szatmár a megyék sorában népességét tekintve harmadik, területének nagysága szerint hatodik helyen áll stb. Takács Péter kétezer éves történelmi áttekintése nagy és sikeres vállalkozás. „.. .a neolit, az újkőkor embere mintegy 6000—7000 évvel ezelőtt megtelepedett ezen a tájon, és azóta — ha kisebbSza bolcs-Szatmár (Kossuth Kiadó, 1985) nagyobb megszakításokkal — folytonos létkerete, táplálója, eltartója ez a vidék az embernek” — írja a dolgozat elején, és huszonhat oldallal arrébb a megye mai társadalmi viszonyainak elemzésével fejezi be. Deletek és források alapján szól a honfoglalás előtti időről, a honfoglalásról, a háborús századokról, a viszonylagos nyugalom és gyarapodás korszakáról, a kapitalizmus időszakáról és napjaink történelméről. „Településviszonyok, köz- igazgatás” címmel Szilágyi Imre készített tanulmányt. Deírja, hogy a történelem során a megye határai gyakran változtak. A legfontosabb dátumok: 1850., I860., 1876., 1923., 1950. Bemutatja a megye városait, népességét, jellemzi a kistelepüléseket, mérleget von az 1984. évi közigazgatási átszervezésről. Ugyan ő a szerzője a „Gazdasági viszonyok” című fejezetnek is. A megyével kapcsolatban a fülszövegen is megfogalmazott „nagyarányú fejlődést” jól érzékelteti. A szerző bemutatja az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, a hírközlés helyzetét és fejlődését, beszél a foglalkoztatás, az életszínvonal és élet- körülmények változásairól. Cservenyák László a megye politikai és társadalmi szervezeteiről ad áttekintést. Első dátuma 1944. október 31., Nyíregyháza felszabadulásának napja. Helyzetképet vázol a Kommunista Párt megyei szervezeteinek megalakulásáról, az MDP és az MSZMP szervezeti életének, taglétszámának alakulásáról, fejlődéséről, az irányító pártszervek munkájáról, felépítéséről, a szakszervezeti mozgalom eredményeiről, a KISZ-nek az ifjúság életében, a népfrontmozgalomnak a szövetségi politika valóra- váltásában betöltött szerepéről. A megye művelődésügyét Kuknyó János és Margócsy József mutatja be. Vizsgálódásuk a közoktatás, a köz- művelődés, a filmforgalmazás, a könyvtári- és a múzeumi hálózat, a levéltár, a színház, színjátszás, a zene, a képzőművészet, az irodalmi élet kérdéseire, a sajtó és a rádió tevékenységére terjed ki. Az egyes részterületek a művelődés egészének részeként jelennek meg. A tudományos életről, a kutatások eredményeiről, lehetőségeiről és feltételeiről Mező András készített számvetést. A megye tudományos életét a tudományos kutatások, a kutatások eredményeinek adaptálása és a publikációs tevékenység alapján minősíti. Az egészségügy fejlődéséről Bodnár Lóránd ad áttolóin - test. Az elért eredmények mellett felhívja a figyelmet a további feladatokra is, például a megbetegedések megelőzésére szolgáló műtési, gondozási programok végrehajtása, a gyógyszerellátás fejlesztése stb. A testnevelés és sport helyzetéről Kalenda Zoltán készített összefoglalót. A Nyíregyházi Korcsolya Egylet 1875-i megalakulásától eljut a megye verseny- és tömegsportjának szövegesen és adatokkal történő bemutatásához. Németh Péter „Természetvédelem, műemlékvédelem, idegenforgalom” című fejezetének tanulmányozásakor az olvasó kedvet kaphat a megyében való barangolásra. A kötetet Csemussi Endre „Testvérmegyei kapcsolatok” című tanulmánya zárja. A határ menti kapcsolatok ápolása, fejlesztése — megyénk területi élhelyezkedéséből adódóan — országos érdek. A könyv gazdag képanyaga szöveghez illő, jól komponált. Szerkesztette Cservenyák Dászló. Megvásárlását, tanulmányozását ajánlom az olvasóknak. Tóth László Az alma szerelmese KM HÉTVÉGI melléklet 1985. március 2.
