Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-20 / 66. szám

2 Kelet-Magyarország 1985. március 20. Javult munkájuk minősége Ha kevés az iparos.., Tegnap — március 19-én — a helyi Zalka Máté Gim­názium KISZ-esei, zsúfolá­sig megtöltötték a városi mű­velődési központ színházter­mét. A fiatalok emlékműsor­ral köszöntötték a Tanács­köztársaság kikiáltását, a KISZ zászlóbontását. Részt vett a Zalkások ünnepségén Szívi József, a KISZ KB kö­zépiskolai és szakmunkásta­nuló osztályának vezetője is. Gratulált a gimnázium KISZ-eseinek, akik 1979 után most ismét elnyerték a KISZ KB vörös vándorzász­laját. Az értékelésben szó esett a sikeres tanulmányi mun­káról (az iskolai átlag 3,7), s a legjobbaknak járó alapít­ványokról, melyek még in­tenzívebb tanulásra serken­tik a fiatalokat. Joggal di­csérte a KISZ KB osztály- vezetője a KISZ-esek tö­megkapcsolatait. A diákfóru­mok problémaérzékenysége, az MSZBT-tagcsoport mun­kája; a különböző pályáza­tokon való eredményes rész­vétel; a marxista diákakadé­mia munkája; a többszörös díjnyertes ifjúsági klub szer­teágazó tevékenysége mind­mind hozzájárult e magas kitüntetés megszerzéséhez. Különösen sokat javult az iskola kulturális munkája, önálló hangversenyek, ön­tevékeny csoportok bemuta­tója, művészeti pályázatok sikerei a nemzeti-nemzetkö­zi városi ünnepségek színvo­nalas kultúrműsorai jelzik, hogy a fiatalok alkotó mó­don vesznek részt a város életében. A sportsikerek mel­lett számottevő az építőtábo­rozás során elért eredmé­nyek; s figyelemreméltó az NDK egyik FDJ szerveze­tével kialakított kapcsolat, melynek nyomán félszáznyi Zalkás diák ismerkedhet év­ről évre az NDK nevezetessé­geivel, gyakorolva a német nyelvet. A fiatalok nevében a ván­dorzászlót Orosz Marianna, az iskola KISZ-titkára vet­te át, aki egyúttal megkapta a KISZ KB aranykaszorús KISZ-jelvényét is. A cipőd ha kilyukad, meg­javítja a cipész — énekelte egykor a népszerű Generál együttes. Sajnos Gyarmaton és környékén nem ennyire egyszerű a helyzet, hiszen mint Kallós Sándorral, a KIOSZ fehérgyarmati alap- szervezetének titkárával foly­tatott beszélgetésünk során kiderült, a cipész is a hiány­szakmák közé tartozik a Ti­sza—Számos-közben, de el- ketlne több cukrász, kötél- és szíjgyártó, kulcsmásoló, ha- risnyaszem-felszedő, fogtech­nikus is. A városban és környékén egyébként több mint nyolc­van szakmában hatszázhúsz kisiparos tevékenykedik, s jórészt olyan munkára vál­lalkoznak, amikre a nagyobb cégek nemigen. A múlt évben csaknem száztíz millió forint értékű munkát végeztek, az általános tapasztalat szerint közmegelégedésre. A hatszáz- huszas létszám — ebből majdnem kétszáz mester munkálkodik a városban — különben a tervidőszak ele­jéhez képest kilencvenhatos növekedést jelent. A mennyi­ségi növekedést szerencsére követte a minőség javulása is, amit mutat: tavaly mind­össze egy panasz érkezett a lakosságtól a kisiparosok nyújtotta nem megfelelő szol­gáltatás miatt. A legutóbbi vizsgálatok elé­gedetten nyugtázhatták, hogy a helyi iparosok törekednek a szolgáltatások körének bő­vítésére, a minőség fokozásá­ra. A gyarmati szervezethez tartozó iparosok zömében la­A tavaly átadott szolgáltatóház. Klub Nyugdíjasklub alakult városunkban. A művelő­dési központban a külön­féle szellemi játékok mel­lett zenei és színházi programokat is szervez­nek a város idős lakói­nak, akik találkozhatnak ismert személyiségekkel is. Vásár A város középpontjá­ban, a Ságvári utcában is tarthatnak ezentúl kira­kodóvásárokat a kiske­reskedők, kistermelők. A lebetonozott területen keddi napokon a kereske­dők, hét végén pedig a zöldség-gyümölcs terme­lők kínálhatják portékái­kat. kossági és közületi szolgálta­tásokat végeznek, vagyis szállításra, karbantartásra, építőipari és javító tevékeny­ségre vállalkoznak. Érdekes képet mutat a szakmánkénti megoszlás. A legtöbben az építőiparban te­vékenykednek, csaknem két- százhuszan, melynek az a magyarázata, hogy a környé­ken évek óta nagy családi- ház-építési hullám tapasztal­ható, s a kőműveseknek van munkájuk bőven. A növeke­dés is köztük a legnagyobb mérvű, létszámuk szűk négy esztendő alatt harminckilenc fővel emelkedett. Őket köve­tik a fuvarosok, akik nem kevesebben, mint hetvenhár- man vannak, huszonkettővel többen, mint négy évvel ko­rábban. Létszámuknál is fogva, ter­mészetesen az építőiparban tevékenykedő iparosak pro­dukálták a legtöbbet, több mint ötvenmillió forint érté­kű munkát végeztek tavaly, míg a fuvarosoknak, személy- szállítóknak majdnem tizen­három millió forint ütötte a markát. A fuvarosok különö­sen az őszi időszakban vé­geznek nélkülözhetetlen mun­kát, az itt megtermelt almá­nak jó részét ők juttatják biztos helyre, de az építtetők is nehezen boldogulnának közreműködésük nélkül. S ha már a számoknál tartunk, engedtessék meg, hogy egy adatra még felhívjuk a fi­gyelmet: a gyarmati szerve­zethez tartozó kisiparosok által végzett tavalyi 108 mil­lió forint értékű munka két­harmadát tették ki a külön­böző szolgáltatások, mely azt is jelzi, hogy az itteni mes­teremberek valóban olyan munkára vállalkoznak, mely a lakosság javát szolgálja el­sősorban. Ez mind-mind örömteli tény, az viszont már koránt­sem, hogy igen magas a fluk­tuáció, az utóbbi években az iparosok csaknem kétharma­da kicserélődött. Sokan ugyanis még ma is azt hi­szik, elég, ha kiváltják az engedélyt, máris az anyagi gyarapodás útjára léptek. Pe­dig az általános tapasztalat, Igencsak meg kell dolgozni ezen a területen is a vasta­gabb borítékért. Ezért is dön­tött úgy a KIOSZ gyarmati szervezete, hogy az elkövet­kezőkben a korábbinál jóval nagyobb figyelmet fordít az új tagokra, hiszen őket ipa­rossá, méghozzá jó iparossá kell nevelni. Nagy szerepet játszhat ebben az alapszer­vezet tizenhét párttagja és a tizennégy tagot számláló KISZ-szervezet. Gyarmatról ma már sze­rencsére elmondható — az előbb említett hiányszakmák mellett —, tulajdonképpen elegendő kisiparossal rendel­kezik. Különösen a múlt esz­tendő derekán javult sokat a városban a helyzet, amikor a legnagyobb lakótelepen át­adták az új szolgáltatóházat, ahol nyolc mesterség képvi7 selője várja a lakosságot. A szolgáltatóház költségeihez egyébként a kisiparosok mintegy százezer forint kész­pénzzel járultak, de jelentős a városban végzett társadal­mi munkájuk is, tavaly pél­dául volt olyan gyarmati kis­iparos, aki egymaga 15 ezer forinttal gyarapította a közös kasszát. A gimnázium kultúrcsoportjának egyik színvonalas elő­adása (M. K. felv.) Híradófiatalok Sorköteles fiatalok vették birtokba az MHSZ fehér- gyarmati bázisát, március közepétől. Az 56 órás általá­nos híradós alapképzés után elektrotechnikai, híradás- technikai ismereteikről ad­tak számot, s bemutatták: is­merik az adó-vevő készülé­kek alaptípusát. Forgalma­zásban, s elméleti ismere­tekben, minden résztvevő el­sajátította a minimumot. Töb­ben „kiválóan” szerepeltek. Mezőgépesek, szövetkezeti fiatalok, a magánkisiparban foglalkoztatottak egyaránt fizetett szabadidőt, meleg ebédet kaptak a tanfolyam idejére, s felkészülésükkel igazolták, nem volt hiábava­ló áldozat a képzésre fordí­tott energia. Megkérdeztük: Túlórából — tanulság Panaszos levelet kapott szerkesztőségünk a Sza­mos menti Ruhaipari Szö­vetkezetből. Azt sérel­mezték a dolgozók, hogy a tervteljesítés érdekében túlóráztak, s az ígért ju­talom kifizetése nem va­lósult meg. Mi a való­ság, kérdeztük Tankóczi Lászlót, a szövetkezet el­nökét. — Igazuk volt a dolgo­zóknak abban, hogy idő­ben nem tudtuk honorál­ni a tavaly decemberi túlmunkát. Ám azt is lát­ni kell, a tervünket azzal teljesítettük, hogy a két ünnep közötti műszakot előre ledolgoztuk. Közben jött egy modell, amit a vevő soron kívül kért. Erre az egy hétre kértük a túlórát, s ha ezért öt­száz forintot ígértük, ak­kor az egy napra jutó százforintos többlet tisztes megfizetése a munkának. — Mégis, miért nem fizették ki a januári bér­fizetéssel az ígért ötszáz forintot? — A mérlegkészítés közben derült ki, hogy ez igen nagy terhet rótt vol­na a szövetkezetre. Ta­valy ugyanis 10,5 száza­lékos bérfejlesztésit értünk el, s ha ezt is ebből fi­zettük volna, akkor mil­liós nagyságrendű lett volna az adó, ami hosszú távra tönkretette volna a szövetkezetei. Végül is február 23-án mindenki megkapta azt a pénzt, amit ígértünk. — Csakhogy egy későn teljesített Ígéret sokszor megrontja a tagság és a vezetőség közötti viszonyt. — Tanulságként mi is leszűrtük, hogy többet kell a dolgozókkal foglalkoz­nunk. Ha egy népszerűt­len intézkedést hozunk, akkor értsék meg, miért tesszük. Vezetői magatar­tás kérdése, hogy a mosta­ni munkahelyi tanácsko­zásokon bátran merjünk szólni a vitás dolgokról is, arról, miért kell a pi­ac érdekében kockázatot vállalni a szövetkezetnek. Hiszen az idei kilátásaink is jók, a tavalyi négymilli­ón felüli nyereséggel meg­teremtettük az alapját újabb 6,5 százalékos bér- fejlesztésnek. L. B. Hírlap — mikrofilmen Közel negyvenezer kötet­tel, másolóval, zenehallgatá­si lehetőséggel (zenei anya­gok átjátszásával) sok-sok érdékes napilappal, folyó­irattal várja az olvasókat a fehérgyarmati városi könyv­tár. Mikrofilm-leolvasót is igénybe vehet bárki. Bizo­nyára érdeklődéssel forgat­ják (tekerik!) majd az 1909— 1914 között megjelent „Fe­hérgyarmati Hírlap” példá­nyai mellett a Nyírség, a Nyírségi Magyar Nép, a Nyírségi Néplap, a Szabolcs- Szatmári Néplap, a Szatmár- Beregi Néplap számait is. Az oldalt összeállította: Balogh Géza Mindennapjaink számokban A városi pártértekezleten elhangzottakra támaszkodva hívjuk kis barangolásra az olvasót: a számok világába, mely világ hű tükre elmúlt éveinknek. * Fehérgyarmat és vonzás- körzete 44 708 lakost számlál, a keresőképes lakosság 53 szá­zaléka a mezőgazdaságból biz­tosítja megélhetését. Jelentős eredmény, hogy a keresők 43 százaléka nő, jelenleg azonban még 800—900 lány-asszony tudna azonnal munkát vállal­ni e tájékon. * A területen 14 helyi ta­nács működik: 8 közös közsé­gi, 1 önálló községi, 4 nagy­községi és a városi tanács. A lakosság 20,9 százaléka a vá­rosi, azaz fehérgyarmati. Jel­lemző, hogy a falvakban élők 56,1 százaléka a társközségek­Í ieír lakik, mely fokozott fele- ősségre inti a tanácsok dol­gozóit, ismerve az apró falvak embereinek érzékenységét. * Az iparban foglalkoztatott- tak száma napjainkra 3500-ra nőtt. Javult az előállított ter­mékek minősége, emelkedett az export aránya, a gyártmá­nyok több, mint negyede — 350 millió forint — külpiacon értékesül. Az Ipari Műszer­gyár, és a MEKOFÉM gyarma­Formálódik a városközpont új arca. ti üzemének indításával to­vább nőtt a gépipar aránya. Az ipari termelés meghaladta az 1,2 milliárd forintot, azaz négy év alatt másfélszeresére növekedett. A dolgozók havi 3800 forintos átlagkeresete azonban még mindig elmarad 400 illetve 800 forinttal a me­gyei, illetve országos átlagtól. • javult a környék termelő­szövetkezeteinek gazdálkodása, öt év átlagában az őszi búza negyedével, a kukorica felével termett többet. Ma már a ku­korica 57, a búza 42 százalé­kát termesztik rendszerszerű­én. A tsz-tagok évi jövedelme 31116 forintról 40 104 forintra emelkedett az elmúlt öt év­ben. • Továbbra Is jelentős a ház­táji — és kisegítő gazdaságok értékteremtő tevékenysége, évente 400—500 millió forint ér­tékű terméket állítanak elő a termelőszövetkezetek segítsé­gével. Csökkent a juh és a nyúl, maradt a korábbi szin­ten a szarvasmarha, emelke­dett a sertés- és kisállatte­nyésztési kedv. Értékesítési gondok miatt sajnos csökkent az almából származó bevétel Is, viszont szépen fejlődött a zöldségtermesztés, ezekből tér­ségünk önellátó lett. • A térség 49 településéből csak 8 községet érint vasút­vonal, így a személyszállítást 27 autóbusz üzemeltetésével oldja meg a Volán, közmeg­elégedésre. FEHÉRGYARMATON Vándorzászló a „Zalkának“

Next

/
Thumbnails
Contents