Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-18 / 64. szám
2 Kelet-Magyarország 1985. március 18. EMBER JÁRT ITT... A táj természete Táj, természet. A világ, ami körülvesz minket, s benne földbe gyökerezett őseink: a fák. Katona István fényképein a fáknak is lelke van, úgy mutatnak őszi ágkoronákat (mögöttük lenyugvó vörös napkorong), mint a flamand port- réfestők, akik először akarták ábrázolni modelljük belső értékeit is. így jelenik meg a táj ezeken a fényképeken a nyíregyházi művelődési központ fotógalériájában, tisztán és igaz módon, belső értékeivel együtt, úgy ahogy ismerjük, s úgy, ahogy nem láttuk még soha. Ködben úszó völgyek. A köd mögött tornyokat sejteni: templom, távvezeték, víztorony, gyárkémény ... 'Érdekes, hogy az ember nem bukkan fel sehol. Katona István a tájat fényképezi, s az emberre ezeken a képeken az első pillantásra semmi sem utal. Ám ahogy tovább nézegetjük a képeket, rájövünk, hogy szinte mindenütt ott van az, aki rajta hagyja keze nyomát a világon. A kitört kikötői cölöpből lógó vaskapocs, egy kerítés, ami nem kerít semmit, a csónak és a haltartó kosár, a horgászstég, ami félig a vízbe dőlt, mind az ember jelenlétéről árulkodik. Most ment el, most állt fel ebben a pillanatban, magával vitte a halat, amit fogott, s lehet, hogy délutánra visszajön. Ez a különös és lenyűgöző Katona István fotóművészetében, hogy tudatosan lemond az emberábrázolásról, de úgy, olyan pillanatokat kiválasztva, amikor éppen nincs ember a tájban, de lehetne, mert műve, működésének eredménye ott van (a csónak, a kosár), merészebb fogalmazásban az is elképzelhető, hogy éppen csak kilépett valaki a képből, s ha egy kicsit várunk, ott a nagy öreg fa tövében megjelenik. A táj természete, ez a kiállítás címe. A fekete-fehér és a színes képek először azzal hatnak nézőikre, hogy szépek. Visszafogottan szépek, nem úgy, mint a túlkékített egű képes levelezőlapok. Különös, szinte álombéli tájak tárulnak fel, ahol jó volna élni. De járjuk végig a „stációkat” a fotógaléria folyosóján, s rájövünk, hogy súlyos gondolatok fogalmazódnak meg itt a fotóművészet sajátos eszközeivel. Vallomást látunk a világról, amiben élünk, s amit ilyennek kellene megőriznünk, hogy gyermekeink is gyönyörködhessenek benne. Mester Attila A tárgyalóteremből Rablás — fényes nappal 1977 december, 78 május, 80 január, 81 november, 82 január — „jeles” időszakok az ófehértói, harminckét éves Kovács László életében. Mindegyik dátum egy-egy bírósági tárgyalás idejét jelzi, s valamennyi alkalommal lopás miatt vonta felelősségre az igazságszolgáltatás Kovácsot. Utoljára tavalyelőtt áprilisban szabadult a börtönből, de tíz hetet sem bírt ki tisztességgel. Jó szokás szerint pálinkázás- sal indultak az események az egyik ófehértói bögrecsárdában. Este tíz óra tájban két ismerősével indult hazafelé Kovács. Rábeszélte őket, hogy aludjanak nála, mert fél egyedül. Az ivócimborák ráálltak a dologra, de mivel csak két ágy volt a lakásban, egyikőjük — vesztére — Kovács mellé feküdt. A vádlott megvárta míg elalszik, aztán a rajta levő munkáskabát zsebéből kiemelt kétezer forintot, valamint a munkakönyvét és a személyi igazolványát. (Hogy ez utóbbiakat mi okból, az rejtély.) A következő hónapban apróbb lopásokat követett el Kovács, talán, hogy ki ne jöjjön a gyakorlatból; egy kacsa és a téesz két létrája bánta a látogatását, meg egy zsák krumpli. Ezek után — a jelek szerint — meghúzta magát, csak 1984 szeptemberében szánta el magát Kalocsainé Fábián Valéria asztalán a Nyíregyházi Városi Tanács V. B. gyámügyi csoportján az ügyiratok felduzzadása jellemzi az elmérgesedett kapcsolatokat. A bíróság a bontóper után rendszerint az államigazgatásra bízza, hogy szabályozza az elvált felek között a gyermek láthatását. Nem telik el szinte fél év sem, amikor valamelyik szülő megjelenik. Aki gondozza a gyermeket, be akarja bizonyítani, hogy a másik alkalmatlan a láthatásra, aki távolabb él gyermekétől, azzal érvel, hogy nem biztosítják számára a láthatást. — Nehéz a hatóság eszközével beavatkozni emberi kapcsolatokba — fejtegeti a fiatalasszony. — Amikor egy házaspár előtt nyilvánvalóvá lesz, hogy nem voltak a másoknak megfelelő társai, ugyanezt a kudarcot akarják átvinni a közös gyermekkel való kapcsolatra is. Pedig a válástól még lehet a szülő jó apja vagy anyja a gyermeknek. Ilyenkor kígyót-bé- kát kiabálnak egymásra, csakhogy igazukat megvédjék. Már külön élt az apa és az anya, a válókereset beadására készültek. Mindent időben akartak lebonyolítani, ezért eljöttek a gyámhatóságra rendezni a láthatást. Addig-addig beszélgettek, amíg sikerült őket a hivatalban kibékíteni. Visszaköltözött az apa és széttépték a bontókeresetet. Ebből az ügyből már nem lett akta ... — Ilyen szökőévben, ha előfordul — folytatja Kalocsainé. — Sokan nem tudják felmérni előre, hogy a válás a szülőknek és a gyermeknek megnyugtatóan jobb körülményeket teremt-e; Az a tapasztalat, hogy anyagilag lényegesen csökken a A kudarc folytatása... „Láthatás indulatokkal csonkult család életszínvonala. S ha ilyen esetekben a láthatásra irányuló erőfeszítések nem vezetnek eredményre, a lelkiismeretemnek teszem fel a kérdést: vajon hogy járok el jobban, ha megbírságolom a gyermeket gondozó szülőt és ezáltal ismét a gyermeknek teremtek hátrányosabb helyzetet, vagy megpróbálom tető alá hozni a megállapodást ... Az életmód, az alkohol, a törődés hiánya és még sok egyéb tényező játszik közre, amikor a válást kimondják. S szinte törvényszerűen ezek a gyermekért folytatott harcban tovább szítani. Ádáz indulatok csapnak össze, amelyben a hatóság pecsétes írása nem hozhat megnyugvást ... Tóth Kornélia Zsűri a téren Van olyan zsűrink, amelyiknek a tér, az utca a munkahelye. Hivatalosan környezetesztétikai bizottságnak nevezik, ám a feladatából egyértelműen adódik, hogy minősít. Bírál, javasol és elutasít. Egy újszerű megoldásnak fél ponttal többet ad, a magasba emelt pontszámok nyertesként hozzák ki a fiatal szobrászt, a tehetséges építészt, a téralakítás avatott szakemberét. Eredményt hirdet a zsűri, és munkája nyomán szépül, formálódik a tér, csino- sodnak az utcák. Friss a hír, hogy a szomszédos megyeszékhelyen bárki segítője, ha tetszik külső munkatársa lehet ennek a terek, utcák szépsége felett féltőn őrködő zsűrinek. A lakosok javaslatait figyelembe veszik egy városképi épület újrafestésénél, az ódon városmagba a hideg neonreklámoknál jobban illő, modern vonalú cégér megrendelésénél. A lakóhelyüket szerető lokálpatrióták okos gyülekezete megyénkben is ez a zsűri. A Hazafias Népfront támogatásával működő megyei környezetesztétikai bizottság szorgalmazza városszé- pítészeti csoportok alakulását. A városszeretet cselekvő színterei lehetnek ezek. R. G. „A pénzt tedd a zsákba!" Kilenc kiló felvágott két deci pálinkáért — Leviszem a zsákot a kertbe a táppal, éjszaka vidd el és tegyél a helyére kétszáz forintot! — így szólt az utasítás, s az elhatározástól már csak egy lépés, pontosabban egy éjszaka kellett, hogy a felsősimái sertéshizlaldából közel háromszáz kiló tápnak lába keljen . . . Az állatgondozó asszony körülbelül 1700 forint értékű sertéstápot tulajdonított el. Gyorsan, olcsón akart megszabadulni tőle, így még a haragosát sem utasította el, mint vevőt. — Nemcsak a köztulajdon megdézsmálására derült fény, hanem a két orgazda ellen is lefolytattuk a szabálysértési eljárást. ötezer forint pénzbüntetést kapott az állatgondozó, az orgazdák 2—2 ezer forintot fizettek be — hallottuk dr. Hajdú Klára szabálysértési csoportvezetőtől a Nyíregyházi Városi Tanácson. Évről évre vaskosabb aktacsomót kezel a szabálysértési csoport. Tavaly 2234 ügyirat érkeújabb akcióra, ez azonban már veszélyesebbnek bizonyult. Fényes nappal szegődött egyik ismerőse mellé Kovács, hazakísérte, majd leültek a kispadra beszélgetni. Pénzt kért a vádlott — sikertelenül. Amikor másodszor is elutasító választ kapott, feldühödött, ismerősét lerántotta a földre, majd a zakóját kezdte markolászni. A sértett valahogyan ki tudott szabadulni a nem kívánt ölelésből, és beszaladt az udvarba. Kovács azonban utánaeredt, lerántotta a földre, ráült (!), egyik kezével megmarkolta a nyakát, a másikkal pedig kivett a belső zsebből közel kétezer forintot. A Nyírbátori Városi Bíróság dr. Illés Béla tanácsa helyszíni - tárgyaláson, ófehértón kezdte meg a bizonyítást, az ítélethozatalra pedig már a bíróságon került sor. Kovács László büntetése rablás, lopás és közokirattal visszaélés miatt négy és fél év fegyház és öt évre a közügyektől eltiltás. Az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, a vádlott és védője felmentésért illetve enyhítésért fellebbezett. zett, 101-gyel több, mint az előző esztendőben. Ez csak részben magyarázható a csoport szélesebb hatáskörével, 1983. szeptember 1-étől ugyanis a korábbi ezerről kétezer forintra nőtt a tanácsi hatáskörbe tartozó szabálysértés mértéke. Az enyém, tied fogalmával egyre kevesebben vannak tisztában. A tulajdon elleni esetek adják az összes ügy 30 százalékát. A 721 szabálysértésből legalább ötszáz a bolti lopások száma. Az élelmiszerüzletekben még mindig italt, kávét, cigarettát visznek el, főként a kétde- cis pálinka a „veszélyeztetett”. Pedig így sokba kerül a vásárlás, mert az ötszáz és 8 ezer forint között kiszabható tételek bírságolási átlaga 2200 forint. A köztisztaság ellen vétők közül 255-en fizettek a szabálysértésért. A tankötelezettségi törvényt megszegő 272 család közt sok az „ismerős”, visszatérő ügyfelekről, zömében cigány- szülőkről van szó. Magas a csendháborítás miatt elmarasztalt ügyfelek száma (120), az erdő-, mező- és vízgazdálkodással összefüggő ügyekben 134 határozat született. Huszonötén becsületsértés miatt fordultak a tanácshoz. A kereskedelem érzékeny pont: 38-an jogosulatlanul árusították portékájukat, 33 ügyre derült fény, amikor a vevőt megkárosították. Árdrágítás miatt 12 embert marasztaltak el. Az építési ügyekben toronymagasan vezetnek az engedély nélküli építkezések, 40 esetben bírságolt a tanács. Csak részben érződik a magas bírság visszatartó ereje. Tavaly 1,8 millió forint bírságot vetett ki a tanács, 1983-ban még 1,4 millió forint volt ez a szám. — Sajnos, a tulajdon elleni szabálysértések közt többen saját munkaadójukat lopják meg — folytatta Hajdú Klára. — Ilyen szempontból veszélyes üzem a húsipari vállalat. Több dolgozójuk ellen kellett eljárást folytatnunk. Több mint kilenc kiló Szatmári felvágottat kínált az egyik dolgozó két deci pálinkáért cserébe a szomszédos hőerőmű munkásának. Ahol a fejek átalakulnak Maszkkal, vagy saját arccal? Valamikor elengedhetetlen volt a színházban a maszk, a teljes fejet borító álarc. A görög színpadon a női szerepeket is férfiak játszatták, egy színész több figurát is alakított és olyan messze volt a színpad, hogy ilyien módon is fel kellett erősíteni az arc karakterét. Később áttértek a festésre, s ez máig megmaradt, bár érezhető a divat iránya: egyre rtöbb színész igyekszik mellőzni a maszkot, kivált ha az ő általa belülről érzett karákterével ellenkezik. Nem régen még úgy érezte magát a színész, ha arcfestés nélkül lépett színpadra, mintha hiányos lenne a jelmeze. Ma meg szinte csak a történelmi darabokban maszkíroznak. — Valóban sokan ragaszkodnak a „saját arcukhoz ’, vagy szakállt, bajuszt növesztenek a szerephez, hogy ne kelljen ragasztani — mondja Virovecz Lajosáé, a nyíregyházi színház fodrásza és maszkmestere. — Ám ez nem mindig lehetséges. Vitai Andrást, aki most ugrik be a gyengélkedő Holl István helyett a Segítsd a királyt óbéli emberének szerepében, teljesen el kell változtatni. Fiatal arcával, göndör hajával nem játszhatja el a szerepet. Ilyenkor bizony előkerülnek a kenőcsös és festékes tégelyek, az ecset és a kihúzó ceruza... Ez a hosszú, ősz hajú paróka is neki készül. — Mennyi idő kell egy ilyen parókához? — Három-négy napig kö- tögetem, a régi kézműves módszerrel — mondja VI- rovecz Lajosné. — Kínából, Indiából importálja a Tanért a különböző színű és hosszúságú hajkötegeket, ezéket szálanként csomózzuk a méretre szabott túlira. Mi magunk is vásárolunk hajat, ha valaki megKépünkön Varjú Olga Virovecz Lajosné műhelyében. (Elek Emil felvétele) gondolja magát és a rövi- debb frizura mellett dönt. — Ki dönti el, milyen legyen a maszk? — Az arckikészítés is a jelmez része, tehát a tervező dönti el, milyen legyen, természetesen a rendezővel együtt. — Minden színész beül a maszkmester székébe? — Nem. A rutinosabb színészek maguk csinálják mászikjukat is. Van akinek különleges érzéke van hozzá. Szigeti András például jobbnál jobb arcokat készít magának és másoknak is ötletes tanácsokat ad. De többen is vannak, akik úgy ismerik az arcukat, hogy kár volna nem rájuk bízni, hogyan jelenjienek meg a színpadon. A mai arcfestékek nem ártalmasak az egészségre. Az alapozó krémet orvosok állítják össze, ha kell az egyéni érzékenységet is figyelembe véve. A festékek is haladnak a korral, mint a modern kozmetikumok általában. A szépségért ma már a színpadon sem kell megszenvedni, (mester) jönnek elő, amikor a láthatás kérdésében dönt a hatóság. — Csak az ritka, hogy az elvált felek rájöjjenek: saját kudarcukat nem érdemes
