Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-02 / 51. szám
1985. március 2.^^ VÁLTOZÓ ÉLETŰNK Magánmechanizmusok A stadionban, a meccs után megjelenő zsákos ember a sportpálya tartozéka, ő gyűjti össze, viszi a boltba, váltja vissza a több száz üveget. Ötletét a konjunktúra szülte, a lehetőséget az ivók kínálták fel. Vállalkozása kéthetenként ha nem is a vagyonosodás útja, mindenesetre üzlet. Kicsi, pici magánmechanizmusa meghozza a hasznát. mint az az ezres, amit nem kapok meg. Az apró(?)pénz- re váltott etikáról csak eny- nyit. Nézem a baromfibolt megrendelési papírjait. A boltos gondosságát dicséri minden rubrika. Kommentálja: gondolni kell a kispénzűekre, ezért a sok farhát, aztán itt a kínálatban a combosaprólék... Gazdag a lista (a vállalati kínálat), s lelkiismeretes a boltos, aki kitölti a kockákat. Majd nézem az érkezés utáni lapot. Az áru 17—20 százaléka érkezett meg. Miért? A boltos diszkréten hallgat. A férje mohog csak: ott rakják le, ahol leesik valami. Azt mondják: ide ennyit diszponáltak. Mit tegyünk? A boltos konfliktusa ezzel nem ér véget. Ha kiteszi az olcsó árut, talán éppen az viszi el, aki a drágábbat is meg tudná venni. Ha nem teszi ki, felelősségre vonják, pult alól árusít. A baromfisautó már elment, s a kis asszonyka nem magyarázhatja el mindenkinek, mi a helyzet. Gondolkodom : vagy a kínálat rossz a gyártó részéről, vagy az elosztás, vagy a szállítás mechanizmusa. Az ilyen ügyek, sajnos, alig tettenér- heftők. Ezért is működik zavartalanul, kiszolgáltatottá téve boltost, vevőt egyaránt.-L. — Máj van? — Nincs. Hiába rendelünk, nem hoznak. Majd a jövő héten szólok a havernak. — Ettől? — Ettől is. (Majd a boltos kis mozdulatot tesz, jobb kezén összedörzsöli a hüvelyk-, mutató- és középső ujját.) Boltvezetők mesélik: ma a szállítások legfontosabb alakjai a szállítómunkások. Az ő kegyük vagy zordságuk döntően befolyásolja, hogy egy- egy üzlet mennyi sört, milyen húst kap, s főleg, hány órakor. Ami — főleg szombaton — egyáltalán nem fontos. A rakodók magánvállalkozása virul. Mert a boltos inkább hallgat, de nem teszi ki magát annak, hogy a jövő vagy az azt követő héten betartsanak neki. Mert mit mond, ha nincs valami. (Politikai kérdés!) Gondosan elemzem a kukások munkáját. A célba vett épületben három lépcsőház van, konténerekkel felszerelve. A tartályok ürítése — oda-vissza szállítással — megközelítően negyvenperces munka. A ráfordított viszont kilencven perc. Vagyis több, mint a duplája. Mi történik közben ? A kukások gondosan átválogatják a szemetet. Egy nemrég megjelent szemétszociológia szerint a mai magyar szemét kincsesbánya, így a kukásautó oldalán már eleve ott a zsák: kenyérnek, más hasznos hulladéknak. Míg a válogatás folyik, az autó motorja jár. Ki tagadhatja: a hulladékgyűjtés hasznos. A köztisztaságiak mondják: kukásnak nem szívesen mennek. Azzal kell dolgoztatni, aki van. Ha a magánjövedelem e forrásától megfosztják őket, nem maradnak. Mi a fontosabb? Hogy elvigyék a szemetet, vagy az, hogy rövidüljön a szállítási' idő? A kérdés nyilván költői és demagóg egyben. A magánérdek feltétlenül győz, állami dízelmotorolajjal, munkaidővel, munkatempóval. Fontos politikai rendezvénysorozatra hívtak meg ismert embereket. Nem hivatásos politikusokat, nem apparátusban dolgozókat. Sztárokat. Tömegkommuni - kációs eszközeink közismert, okkal vagy ok nélkül tekintélynek tartott alakjait. Jöttek. Kikötésekkel. Egy napra legalább négy előadás. Nem ingyen, nem meggyőződésből, nem tisztes tiszteletdíjért. Előadásonként kettőezerért. Két napra nyolc-kilenc előadásra. Ami szerény számítások szerint 16—18 ezer forint. Jöttek, előadtak, a pénzt felvették. El. Gondolom, a negyven év előtti jelszavak közül egyet ismertek: fizessenek a gazdagok. Kultúrhá- zak, szakszervezetek, üzemek stb. Szabályozatlan piac, fék nélküli lehetőség, naiv megrendelők. S a magánmechanizmus működik, profitot és extraprofitot termel az előadónak. Tény: a jót megkell fizetni. De ennyire? Kossuth- díjas művészünk mondta: — Fél gázsiért is elmegyek, ha valahol csak arra futjá! Nekem az igazságom többet ér, Sorba rakva a példákat, el lehet gondolkodni. Más és más területek, más és más lehetőségek. Néha tízezres nagyságrendek röpködnek, máskor csak cseresznyepálinkára elegendő summák. Próbálkozik kisember, nagyember, ki hol tud. Szinte össze sem adható, hogy egy-egy közösség — vállalat, üzlet, bolti vevőkör, városrész stb. — mivel károsodik. Mindez már kívül esik a harmadik gazdaságon, ez már a negyedik vagy ötödik, a lényegében joghézagok kínálta lehetőségek sora. A legritkábban beszélhetünk arról, hogy a hiány okozza a jelenséget, legfeljebb az etika hiánya, vagy éppen az ellenőrzésé. Ismerősöm egy alkalommal magántehertaxis barátjával szövetkezett. Olyan befejezett építkezéseket kerestek fel — fényes nappal — ahonnan forma szerint az építőipar már elvonult, ök nem tettek mást, csak összegyűjtötték a maradékot. Volt ebben lépcső, betongerenda, sok száz tégla, drót, zsaludeszka — hogy csak a főbbeket soroljam. Egy házra való. Loptak? Nos, ezt jogászok se tudnák megfejteni. Valahol mégis sáros a dolog. Értéket mentettek — mondhatnék. Rendet tettek — toldhatnánk meg. Mégis, a jogtalanság nyilvánvalóbb, s az ember berzenkedik. A magánmechanizmus működésbe lépett. Rést talált. Behatolt. Mert egy biztos: az összegyűjtött anyagokat valakivel kifizettették. Nem velük. Az ötlet 1 szédületes. Osztap Bender, a nagy kombinátor sem találhatott volna ki jobbat. Márpedig neki voltak ötletei. És erről jut eszembe: mi mindent fizettetnek meg velünk? Mert sorolhatnám a nepper fuvarost, aki a közelmúlt napokban 800 forintért szállított ki 10 (tíz) mázsa szenet Nyírtelekre; szólhatnék a zugmásoldákban készült videoclipekről, melyeket 40—60 forintos belépőért vetítenek; a munkahelyekről hazahurcolt, ott használt, s gyorsabban amortizálódó szerszámokról; említhetném a selejtezésekkor személyi tulajdonba vándorló vállalati bútorokat; a gyárakból a szeméttelepre szállított komplett rakományokat még használható cikkekkel telve; a hús- és szalámiárban árusított vastag csomagolópapírt, ami nemcsak a beszáradási veszteséget pótolja. Hogy ne adjak tippeket? Nos, bevallom, nagyon kezdő vagyok, ami nekem eszembe jut, amit leírok, azt már mások régen jobban tudják és ki is használják. Mert vajon kitől kapták a tippet azok a garázstulajdonosok, akik szemrebbenés nélkül veszik igénybe a lakóközösségek villanyóráját, vízóráját saját célra? Vajon ki találta ki, hogy olyan házakban is szedik a lépcsőház- fütést, ahol fűtőtest sincs? Kell-e tippet adni azoknak, akik felfedezték: egy-egy szanált területről ki lehet szedni fát, cserjét, bokrot? Természetesen a másét. Illetve senkiét. Vagyis hogy pontosak legyünk: az államét. Szüksége van-e annak ötletre, aki ki tudja milyen úton még arra is képes, hogy városi rendelkezést változtasson meg, csakhogy garázsa az utcára nézzen? Mert a károk nem mindig csak anyagiak. A magánmechanizmusok erkölcsi kártétele pénzben nem mérhető, de legalább annyira demoralizáló. írásom eme részénél figyeltem fel a mögöttem szóló rádió műsorára. Arról volt szó: az adócsalás e magánmechanizmus új területe. Eszembe jutottak kollégáim ilyen témájú írásai. Se baj, mondja a rádió, jön a komputeres idő, amikor majd minden rendbejön, megszűnnek a kiskapuk, pontos lesz a nyilvántartás, kizárható lesz, hogy milliárdnyi összeget lopjanak ki az államháztartás (tehát a mi!) zsebünkből. Nosza, ezt a gondolatot még ide kell írni, hiszen ez is van, ilyennel is találkozunk. Aztán elgondolkodom: szép, szép, de hát a tisztesség nem komputerizálható. Az etika normáit nem a számítógépbe kell betáplálni. A másokat károsító magatartás nemcsak kiváló nyilvántartással szüntetendő meg. A fejek programozása sem késhet. Az ellenőrzés sem. A leleplezés sem. Mert az lehet, hogy egy gazdaság mechanizmusának fejlődése, lehetősége megmozgatja az agyakat, s ez jó. De hogy ki, mit, mikor és mire adaptál, az sem magánügy. Bürget Lajos Fakultáció akadályokkal r Feltételek^ nélkül I Lnem megy...J Ferku Imre, a megyei tanács művelődési osztály általános iskolai csoportvezetője így fejezte be mondandóját: — Eddig szándékosain nem mértük fel, hogy a következő tanévben hol akarnak fakultációt indítani. Nem értékmérő ugyanis, hogy valahol azt mondják: mi pedig vállaljuk. Véleményünk szerint elsősorban tanítsanak általános iskolában. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha valahol kialakulnak a fakultáció feltételei, akkor azt mi nem támogatjuk. .. Hogy miért a csoportvezető utolsó néhány mondatával kezdem az írást, annak oka van. A következőkből remélhetően kiderül, hogy mi is ez az ok. ★ Az általános iskolai fakultáció alig fél évre tekint vissza. A végleges minősítéshez ez természetszerűleg kevés, ám bizonyos tanulságok levonásához, a már is jelentkező, s nem csak átmenetinek tűnő gondok jelzéséhez azonban ez az idő is elegendő. Ami elsőként is szembetűnt, az egy pozitív mozzanat: az iskolák lelkesedése az új iránt. S hogy ez így igaz, jelzi az adat: kilencvenhá- rom iskola jelentkezett, s végül ötvenkét esetében ítélték az illetékesek olyannak a feltételeket, melyek az újdonság bevezetését lehetővé teszik. A jelentkezők száma mutatja, hogy a megyebeli iskolák hozzávetőleg fele kívánt részt a fakultációból. Ez valóban jó jel. De érdemes azon is elgondolkodni, miért csak ötvenhét iskola találtatott megfelelőnek, s miért, hogy egy tisztes hányada az intézményeknek nem is tartotta magát erre alkalmasnak. A kérdésre Ferku Imre egy rövid felsorolással felelt: — Az iskolák több mint húsz százaléka váltott műszakban tanít, kevés ugyanis a tanterem. Ismeretes, megint növekszik a képesítés nélküliek száma. És egy fontos mozzanat: kevés helyen van meg az az ipari háttér, ami pedig elengedhetetlen lenne a fakultációhoz, hiszen a felkészült szakemberek segíthetnék az iskolákat. Az üzemék is megférhetnének a fakultációval, mert kellő együttműködés esetében a gyárak munkaerő-utánpótláséban is segítséget jelenthetnének azok a gyerekek, akik a különfoglalkozások keretében ismerkedtek meg valamely szakma alapjaival... A mondottakhoz tegyük hozzá: a jelek szerint még saját hasznukat sem mindig ismerik fel az üzemek. Ami pedig külön figyelmet érdemel, hogy a mezőgazdasági üzemek (holott belőlük elég akad megyénkben) különösen lomhán mozdulnak a segítségre. Ám van még egy nagyon is kézenfekvő ok: — Az iparban, mezőgazdaságban dolgozó szakemberek bevonása azért is nehéz — fejtegette a csoportvezető —, mert áz adható 34 forintos óradíj aligha nevezhető vonzónak. .. Az egyéb gondokról szólva: a tanárok joggal keveslik a módszertani útmutatásokat. Baj továbbá, hogy az iskolák összefogására, a közös fakultációk létrehozására példát alig látni. Nagy igény lenne az idegennyelvi fakultációra is, de a nyelvtanárok hiánya ismert, s ezzel kapcsolatban nem tehetünk egyebet, mint hogy ismételten sürgetjük a nyelvtanárok főiskolai képzését. .. ★ A hatos számú, másképpen Báthori utcai általános iskolába Ferku Imre javaslatára mentem, aki különösen a számítástechnika alapjaival foglalkozó fakultációra hívta fél a figyelmet. Toldi Gyula, az igazgató, előzékenyen fogadott. Míg megszervezte a fakultációkat vezető tanárokkal való beszélgetést, a témáról szóló írásos jelentésüket tette elém. Ebben a következőket olvastam: „Eleve gond volt, hogy iskolánk három érintett (hetedik) osztálya közül az egyiknek fele orosz tagozatos, a másik testnevelés tagozatos, és a fennmaradó nem tagozatosok között kevés a jóképességű.” (Ehhez csak zárójelben : tagozatos osztály tanulói nem járhatnak ,,fakt”-ra) A jelentés beszámol arról, hogy négy fakultáció indult, szól a foglalkozási időpontok kijelölésének nehézségeiről, majd szó esik az írásban bizonyos „motivációkról” is. Közérthetőbben: a megye5 szakfelügyelet — és más szervek — azon ígéretedről, melyek a legköltségesebb fakultáció, a számítástechnika beindítására sarkallták őket. A megfogalmazásból azonban sejthető: az ígéretek jórészt csak ígéretek maradtak. ★ A fakultációkat vezető tanárokkal a gyakorlati tantermek egyikében beszélgetünk. Először az igazgatót hallgattam: — A fakultációvezetők szakmai képesítése jó. Sikeresek a szakköreink, s ez is arra bátorított, hogy belevágjunk a kísérletbe. A kis elektronikus szakkörünket — amelyik eddig az Universil segítségével működött — szintén fakultációvá szándékoztunk alakítani, de az Universil anyagi és elhelyezési gondokra hivatkozva visszalépett. Ehelyett alakult a számítás- technika alapjaival foglalkozó csoport. Van háztartási, „föld-víz-levegő” — lényegében környezetvédő, és gépszerelő fakultációnk is. „Hivatalból” csak hetedikesek járhatnak ezekre, de sok a továbbtanulásra gondoló nyolcadikos „vendég” is ... Mivel a jelentésből már kiemelt „motiváció” egyértelműen az anyagiakra vonatkozik, nem kikerülhető ez a kérdés sem. — A pénzről szóló ígéretekre, ha mondhatom így, ráfáztunk. Mert a minisztérium és a tanács is megfelelő támogatást ígértek. Ebben bízva már nyáron beszereztünk két „Primo” számítógépet, s úgy hittük, megkapjuk az Országos Pedagógiai Intézet által ingyenbe ígért harmadikat is. Ez máig sincs sehol... Szerencsére ősszel a városi tanács adott húszezer forintot, ebből telt a harmadik számítógépre. Az iskola azonban így is kifizetett negyvenezer forintot csak a számítógépekre. Ezzel túl is léptünk minden lehetséges pénzügyi keretet. Ha nem is annyi, de a többi fakultációhoz is kell pénz, továbbá anyagok is szükségesek: mindent összegezve: az első lépésekhez legalább százezer forint kellene, a működtetéshez pedig a fele. Ezzel szemben ötezer forintot kapunk a fenntartáshoz... (Hallgatom az igazgatót, s eszembe jut, hogy tudok intézményt, ahol esetenként haza viszik a számítógépet a gyereknek játszadozni, s hallottam már nyelvi laboratóriumról is, ami szinte szó szerint a szemétre került, miután eredeti tulajdonosa sikertelenül ajánlotta azt fel egyetlen iskolának. És nem került jobb sors egy felszámolt kémiai laboratóriumnak sem...) — Ideális lenne, ha egy- gépre legfeljebb három tanuló jutna, de a három berendezésre tizenkilencen vannak. Gond a gépek biztonságos elhelyezése is; gépterem kellene, ha volna Ibiből . . . Szerencse, hogy akadnak akik segítenek. A Zrínyi gimnáziumtól négy programozható zsebszámológépet kaptunk kölcsön, támogatást, ígért a vízügyi igazgatóság is, a SZÁÉV taműhelyeiben pedig szívesen látják a gépszerelőket ... A tanárok további adalékokkal szolgálnak. Nagy Endre a számítástechnika tanítója szerint: — A három új gépből egy már elromlott. Központilag sajnos senki se közölte, milyen géptípust akarnak elterjeszteni, így^ajánlás híján megvettük a legolcsóbbat. A gyártók nem adtak részletes leírást a számítógépekkel. Helyből sem igen kaptunk segítséget, pedig a tanárképző főiskola szakemberei támogathatnának minket... Szendrei Kálmánné a háztartási ismereteket vezeti: — A körülmények megfelelnek, felszerelésünk is van, az OPI által összállított program pedig több mozgásteret ad, mint korábban a gyakorlati foglalkozás ... Balázs Lajosné a környezetvédelmi fakultáció irányítója; n — Terepre kdüerie járnunk. Eszközökre, könyvekre, folyóiratokra lenne szükségünk. Mindehhez pedig pénzre... Itt szólt közbe Nagy Endre: — Akik fakultációt hirdettek, a módszertani anyagok mellé pénzt is küldhetnének ... Marina György a gépszerelők oktatója: — A SZÁÉV helyet, szemléltetőeszközt és anyagot ad. Igaz, baráti alapon; úgy látom nő a gyerekek érdeklődése a szakmák iránt és ez jó a vállalatnak is. ★ Utószó helyett; bármennyi is a jogos panasz, a fakultációt — mint lehetőséget — tanár, diák é.-, szülő többnyire örömmel fogadta. Azonban mintha megfelelő feltételek nélkül kezdtünk volna valami új és fontos dologhoz. Mert az óradíjak felemelése nélkül, csupán segítőkészségre alapozva aligha lehet külső szakembereket szerezni. S kérdéses: meddig tarthatnak a baráti szívességek? A számítástechnikánál további fejfájást okozhat a majd (lehet hogy nem is sokára) megtörténő egyesítés, amikor kiderülhet: már meglévő gép neríl az, amire „fenn” gondolnak. így az ügyet, még a legolcsóbb számítógép is nagyon drágává tehet. Az idegen nyelvi fakultáció pedig külön írást érdemelne. Természetesen a fakultáció számtalan hasznáról is szó esett. De jobb, ha a gondokat vesszük sorra, mert csak azok ismeretében lehet felkészülni a következő évekbe Ugyanis nem önru^í v-a! a fakultációval, har"^° a körülményekkel van egvelői\_ baj.., Speidl Zoltán KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
