Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-14 / 61. szám
1985. március 14. Kelet-Magyarorsiág 3 sakkban a függőjátszma olyan parti, amelyben az ellenfelek nem bírtak egymással. Olyan, ami folytatódik, és döntésre kerül előbb vagy utóbb. Elnézést a sportos bevezetésért, de valahogy az az érzésem, hogy a félévi bizonyítványosztás után, a megméretés után, amikor éppen döntetlenre áll a mérkőzés, diák és tanár között, akkor a verseny képzeletbeli főbírája abbahagyatja a partit, és függőben marad a játszma. Miről is van szó? Arról, hogy régi gyakorlat már, miszerint a félév lezárása után rendezi a legtöbb iskola a legtöbb versenyt, a legtöbb fejtörőt, é« kezd el a gyerektől valami olyat követelni, ami immár csak az iskolának a fontos. Bevallom, hogy nem ismerek mindenféle pontrendszert, értékelési és összevetési szokást, de a gyerekektől tudom, hogy a február vége, március eleje az az időszak, amikor az egész általános iskolai oktatási rendszerünk az olimpia gondolatához közeledik. Ilyenkor nem az eredmény, hanem a részvétel a fontos. Most elsősorban nem az számít, hogyan mond valaki verset, hanem az is, és ez jobban, hogyan, hányán indultak a versmondó versenyben. Nem az számít, hogy ki milyen tehetséges valamiben, hanem az, hogy a vetélkedőkben részt vett a tanulók x vagy y százaléka. Tudok a korábbi években olyan általános iskolai sakkversenyről, ahol az iskolán belül három induló volt, tehát eleve bronzérmes lett aki indult. Tudok olyan szavaiéról, aki nyilvánosság előtt még sohase -mondott verset, de most jelentkezett, mert nélküle nem lett volna meg a jelentkezők szükséges száma, mert nélkülük, a társadalmilag kártékony és valóságot sohasem pontosan tükröző átlagok általuk lettek jobbak. Mit szól a gyerek az ilyen versenyekhez? Semmit. Egész egyszerűen leszokik arról, hogy mindezt komolyan vegye. A versmondót nem az irodalomszeretet vezérli pódiumra, (tisztelet nagyon sok kivételnek!), hanem az, hogy az őrsből, rajból, osztályból ennyi és eny- nyi gyerekre van szükség. A verseny maga már másodlagos. gyerek különben tőlem kérdezte, hogy tett-e ő valamilyen rosszat, amikor jelentkezett, hiszen ő jót akart, az osztálya becsületét mentette, amikor elment a versenyre. Elhiszem neki, de amikor majd megnézem az iskolai félév zsúfolt eseménysoráról írt jelentéseket, akkor óhatatlanul ez a gyerek jut majd az eszembe. Ez a gyerek, aki — éppen a szereplése miatt — egy életre megutálta a sakkot, vagy ha más gyerekről van szó, akkor a verset. a történelmet, vagy ki tudja mit... Függőjátszma a február, március. Befejezetlen, de ha csak a lépések számát, és nem a milyenségét jegyezzük, akkor rossz játék. A borítékolt következő lépés nem több, mint egy felesleges üres papír. Rartha Gábor Műszaki átadások A hosszúra nyúlt tél miatt ritkák mostanában a műszaki átadások. A NYlRBER szakemberei március 5-én a kisvárdai fűtőműnél ellenőrizték, hogy a budapesti CSŐSZER hol tart a próbaüzem során tapasztalt hibák kijavításában, a hiányosságok pótlásában. Március 6-án a tuzséri volt Ló- nyay-kastély felújított közműveit vizsgálták meg. A szennyvízelvezető csatornát a KEMÉV bővítette, egymillió forintba került a kivitelezés. A Nyírségi Nyomda mátészalkai üzemében a közelmúltban több, mint 7 millió forintos beruházás fejeződött be. Oj szociális és munkacsarnok épült, gépekkel gazdagodott az üzem. Az idén 33 millió forintos termelést érnek el a szatmári üzemben. A képen: Dávid László az ofszetgéppel iveket nyom. (Elek Emil felv.) c Ipari szövetkezetek, 1984 Tarsolyban az új gondola! Hárommilliárd és egynegyed. Elképzelhetetlenül sok pénz. Forintban számolva ugyanis ennyit termelt tavaly a megye negyvenegy ipari szövetkezete, ami tíz százalékkal meghaladja 1983-at. Szépséghibája a dolognak viszont az, hogy míg növelték a termelésüket, közben csökkent a nyereség, aminek csak részben van meg a magyarázata. Cipőt, ruhát, bútort, vasastermékeket, műanyag árut állítanak elő, lakásokat építenek — felsorolni is sok, mi minden készül az ipari szövetkezetekben és akkor még nem beszéltünk a különböző szolgáltatásokról, — ami szintén jelentős. S ha már a számoknál tartunk, nem árt megjegyezni, az ipari szövetkezetekben készült termékek harmada külföldön talál vevőre. Tovább finomítva, ha leszámoljuk a termelésből az építőipari és szolgáltató ágazatokat — amelyeket kizárhatjuk az exportból —, akkor a termelés közel fele kerül az országhatárokon túlra. ló minőségben Még mindig az exportról. A megyében legeredményesebben a Rakamazi Cipőipari Szövetkezet dolgozott tavaly. A szövetkezetek 365 millió forintos tőkés exportjából a rakamaziak 223 millióval részesednek. Ezt köszönhetik a jó minőségű termékeiknek, a megfelelő piackutatásnak, s nem utolsósorban az időbeni szállításoknak. A cipősökön kívül a textilipari ágazat is derekasan kivette részét a majdnem 770 millió forintos szocialista exportból. Sajnos, más ágazatok csak kevésbé tudnak betörni a világpiacra. Elsősorban az értékesítési árban keresendő a probléma kulcsa. A magyar alapanyagok drágák, emellett a szövetkezetek termelékenysége nem éri el a fejlett színvonalat. Ebből következik az átlagosnál magasabb termelési ár, amit nem hajlandó megfizetni a vevő. Ezen csak új beruházásokkal, új technológiák bevezetésével lehet gyökeresen változtatni. Kelendő áru Nemrég megvizsgálta a KI- 5ÖV elnöksége az értéke- tést és a termeléslekötést, z eredmény egyöntetű >lt: nem mindenütt használják ki a meglévő lehetőségeket, néhol változtatni kell a termékszerkezeten is. Habár az is megállapítható, hogy nem raktárra termelnek a szövetkezetek. Amit gyártanak, rövid időn belül értékesítik, de az sem mindegy, kinek és milyen áron. Mert fel kell ismerni, hogy egyre inkább a kínálati piac uralkodik. Már szó esett a nyereségcsökkenésről. Ennek több oka van. Nagymértékben hozzájárult az évközbeni alap- anyagár-növekedés, amit nem lehet teljesen áthárítani a vásárlóra. Emellett emelkedtek az általános költségek, néhány termék iránt csökkent a kereslet, csak a korábbinál olcsóbban értékesíthették. Erre mondta azt az ipari szövetkezetek felelős vezetője, hogy nem árt, ha mindig van a tarsolyban néhány olyan új termék gondolata, amelyet bármikor elő lehet venni. Alkalmazkodni a mindenkori piac követelményeihez. Ez a legfontosabb a mai gazdálkodásban, s ennek az eredménye nem marad el. A nyereségcsökkenés egyben intő jel is a szövetkezetek számára. Óriási mértékben sújtja a termelést a pénzhiány miatt elmaradó beruházás. Ha pedig nem javul az eredményesség, egyre inkább elmaradnak a beruházások, amelyek a későbbiekben bizony megbosz- szulják magukat. Csökkenő különbség A tavalyi esztendő alapján kevés kiugró nyereséggel gazdálkodó ipari szövetkezet van Szabolcs-Szatmár megyében. Ám az eddig gyengébben gazdálkodók erősödtek, így az alsó és felső határ közötti különbség is csökkent. Az erősödésre szükség is van, hiszen 1935 sem lesz könnyebb az elmúlt esztendőnél. Sőt, ha a KISZÖV javaslata alapján növelik a szövetkezetek termelésüket, exportszállításaikat, akkor igazán elválik, hol értenek a gazdálkodáshoz. Sipos Béla Még tgy bizottság ? NINCS UNALMASABB DOLOG annál, ha valaki fél óráig, egy óráig paragrafusokról, jogi nyelven megfogalmazott rendeletekről beszél. Ki érti meg, ki az, aki első hallásra ki tudja szűrni, hogy az 1984. évi 5. számú tvr., valamint az 1009/1984. III. 31. számú MT-határozat stb. mit akar, mit tartalmaz. És volt még több is, bonyolultabb felsorolás is akkor, amikor a termelőszövetkezetek zárszámadásain a jogtanácsos kapott szót, hogy előterjessze az alapszabály módosítására vonatkozó napirendet. Az emberek unták. Nem értették, de megszavazták. Ennek ellenére nagyon fontos, nagyon lényeges dologról volt szó. A termelőszövetkezeti tagok társadalombiztosítása (a fentebb leírt) törvényerejű rendelet alapján szélesedik, tökéletesedik. Valamennyi termelőszövetkezetben 1985. július 1-ig társadalombiztosítási tanácsokat kell választani. Ezért volt és van szükség az alapszabály, illetve a belső szabályzatok módosítására. Miről is van szó, illetve mit nem mondtak el esetenként a paragrafusok helyett a jogügyesek. Mindenekelőtt az újabb bizottsággal (tanáccsal) nem az adminisztráció, a bürokrácia terebélyesedik, de létrejön egy olyan szervezet, amely sokoldalú segítségére lehet és lesz a biztosítottaknak ügyeik intézésében, rendezésében. Erre egyértelműen utal a társadalombiztosítási tanácsok jogosítványa. Jogkörük az érdemi döntés vitás ügyekben, engedélyezések méltányosság alapján, ellenőriznek és segítenek. Felsorolni is sok mi minden képezhet jogvitát, ezért csak néhány példa: táppénz, anyasági ellátás, családi pótlék, táppénz balesetek esetén, keresetkiegészítés, gyermekgondozási segély, táppénzmegvonás. Engedélyezési jog lehet gyermekápolási táppénz vonatkozásában az, ha egyedülállónak nyilvánítanak olyan személyt, aki különben nem egyedülálló. Javasolhatja a társadalombiztosítási tanács a táppénzjogosultság meghosszabbítását, a terhességi, gyermekágyi segély, anyasági és temetési segély, a családi pótlék kivételes alapon történő folyósítását, az alacsony nyugdíjak felemelését, kezdeményezhetik a részesedési alap terhére történő segélyfizetést, támogatást. Az ellenőrzés és segítés, a ki- fizetőhelyek ellenőrzése, a nyugdíjasok foglalkoztatására, a nyugdíj-előkészítésre, a beteglátogatásokra, a betegellenőrzésekre, a balesetet szenvedtek rehabilitációjára vonatkozik. A TÄRSADALOMBIZTO- SlTASI tanácsoknak, illetve a tanács tagjainak tehát bőven lesz munkájuk. Olyan feladatot látnak majd el, amely közügy és egyszersmind minden termelőszövetkezeti tag, alkalmazott személyes ügye. A tanácsokat a küldöttgyűlés, illetve a termelőszövetkezet közgyűlése szótöbbséggel választja. A választásokig már nincs sok idő hátra, de arra még elegendő, hogy a jelölés és kiválasztás alapos, körültekintő legyen, mert a választók és a megválasztottak felelőssége nagy. S. E. Radiátorok A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetben a közelmúltban kezdték meg az alumínium radiátorok gyártását, s idén már 100 ezer tagot készítenek. Képünkön : Mlinárcsik Zoltán védőgázas volf- ram hegesztővel állítja össze a radiátortagokat. (GB) A z atya kellő megille- tődéssel veszi a kezébe a szódavizes üveget, de valami visszafogott csodálkozásnál nem enged többet kiülni az arcára. Csak nem fog hangosan utat engedni érzéseinek, mint egy kisgyerek, aki a meséskönyvben látott mozdony után életében először és végre megpillantja az igazi vasparipát. Nem így a lánya, aki még nem tapasztalta ki az el nem árult őszinte meglepetés néhanapi előnyeit: — Apa! Ez igazi szóda! — rikoltja. Egy kis szociográfia kerekedhetne a szóda körüli állapotokról. A szifon ütközőpontja a család tagjainak. Ki hozzon patront a boltból? Kinél fogy el minduntalan? Ki az, aki legjobban utálja csinálni? A viták győztesei és vesztesei más megméretéseknél is ebben a kategóriában maradnak. Miért nem válik mégis igazi vízválasztóvá a szódaügy? Hiszen kapott már érte gyerek pofont, ara csúnya szót, családfő súlyos sértést. Mindenkiben ott lappang a válasz, de kevesen fogalmazzák meg: az így készült szóda nem az igazi. Az igazi szóda Valamikor magam is a házi szódakészítés má r említett nehéz és viszontagságos útját jártam, de jobb sorsom úgy hozta, hogy olyan helyre költöztem, ahol szódagyártó kisiparos gyakorolja foglalkozását. Mit tagadjam, olyan izgalommal elegy várakozással cipeltem nap mint nap haza a dögnehéz üvegeket, mint amilyen áhítattal várták az üdítő nedűt írásom elején említett vendégeim. Kicsit többnek éreztem magam azáltal, hogy igazi szódát iszom. (Nicsak, most veszem észre, hogy én is igazinak hívom a kezdetek óta.) — Apa, ez tényleg úgy csíp, hogy alig lehet meginni, — lelkesedett tovább az ünnepi vacsorán vendégségben lévő család bakfis lánya. Óh, hajadon — búslakodtam magamban helyette. Mikor kapod az első pofont az élettől? Mikor tudod meg, hogy pusztán hosszan tartó imáim eredménye, hogy tíz eset közül nem a szokott kilenc jött be egy olyan üveggel, amelyik orrán-száján engedi, mit engedi? spricceli a szódát. Hiszen hol van már a tisztes ipar? Selejt az összes üveg és csap, és az öreg szódagyáros még a szénsavat is kispórolja a vízből és ó egek! — klóros vízzel tölt, ugyanazzal, ami a csapból itthon jön. De hát mire vágjon fel az ember? Már erre sem? Olcsóbb, mint a Napóleon konyak, és mégiscsak levegője van (ha már a szénsav kevés ...). Bizony mondom, mégis csak a házi szifoné a jövő. Ildikó, a vendég leányzó pedig elmesélheti húsz év múlva, hogy igazi szódát is ivott valamikor. Akkoriban, amikor az Igazit megismerte. Esik Sándor KÉTSZÁZ TEHÉN Tejtermelők Rakamazon A rakamazi háztáji és kisegítő gazdaságokból az előző évinél több tejet adtak le 1984-ben. Ez részben az állomány gyarapodásával magyarázható, másrészt javult a tehenek genetikai minősége. Jelenleg kétszáz tehenet tartanak a rakamaziak, & szarvasmarha-állomány ösz- szesen megközelíti a hatszáz darabot. Nagymértékben csökkent a községben a bér- hizlalásos sertések száma, mert a prügyi termelőszövetkezet az elmúlt ősszel folyamatosan felbontotta a bér- hizlalási szerződéseket. Most a kistermelők a környék más termelőszövetkezetével próbálnak kapcsolatba lépni.
