Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-07 / 31. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. február 7. Országos tanácskozás korunk kapitalizmusáról Kommentár Ingerült „üzenet” Az ausztrál—amerikai vi­szonyt sokáig az „egyetértés” unalmas-kellemes közege jel­lemezte. Ismételjük: így volt eddig. Most azonban vala­mennyi megfigyelő egyetért abban, hogy Robert Hawke washingtoni utazása immár nem a néhány sort megérő rutinlátogatások jól ismert kategóriájába tartozik, tehát, ahogy ezt mondani szokás: érdemes rá odafigyelni. A fi­gyelem egyik fő oka az An- zus nevű katonai tömb, amely 1951. szeptember elsején ala­kult San Franciscóban az Egyesült Államok, Ausztrália és Üj-Zéland részvételével, és amely például 1964 júliusá­ban elhatározta a dél-vietna­mi amerikai intervenció ak­tív katonai támogatását. A térségnek ez a valaha Kína- és szovjetellenes, ma már csak szovjetellenes katonai blokkja az enyhülés idején alig hallatott magáról, de Carter országlásának végén elkezdték, és Reagan idején kiteljesítették a szövetség ko­moly reaktivizálását. Csak­hogy — és az utóbbi időben meglehetősen sok a „csak­hogy” — az új-zélandi kor­mány a közvéleményre való tekintettel bizonyos határt szeretne szabni a katonai te­vékenység felpergetésének. Üj-Zéland közölte, hogy „po­litikai döntés” nyomán nem engedélyezi nukleáris meg­hajtású vagy atomfegyverek­kel felszerelt hajók kiköté­sét. A Pentagon ezt annyira sértőnek találta, hogy Wa­shington nem vesz részt a tervezett tengeri Anzus-had- gyakorlaton. Mivel az auszt­rál kormányfőnek így szem­be kell hazájában néznie ha­sonló tömegmozgalommal, amely mellesleg Japánon évente többször is végigseper, figyelemreméltó -az az ame- rikai külügyminisztérium szó­vivőjének Hawke látogatásá­ra időzített nyilatkozata. Ez „az amerikai—új-zélandi kap­csolatok általános válságát” festi a falra is kijelenti: „re­méljük, Üj-Zélandnak adott válaszunk jelzi, hogy az ilyen mozgalmak más országokban sem történhetnek következ­mények nélkül...” Ez világos beszéd, még pontosabban: világos fenye­getés. Méghozzá nemcsak Üj-Zé­landnak, hanem Ausztráliá­nak (amelynek közvélemé­nye szeretné megakadályozni atomfegyvert hordozó ameri­kai repülőgépek vendégjárá­sát az ország bázisain), a ja­pán ellenzéknek, sőt (az ot­tani amerikai bázisok keze­lése miatt) Görögország és (a közép-hatótávolságú rakéták telepítésének elhúzódása mi­att) Hollandia kormányának is. Magyarul: egy olyan láto­gatás, amely alkalmat ad Washingtonnak számos szö­vetséges megfenyegetésére, valóban több mint rutinese­mény. Influenzajárvány Muszkvában Moszkvát is elérte az in­fluenzajárvány: a szovjet sajtó híradásai szerint feb­ruár 4-én az új megbetege­dések száma meghaladta a járvány küszöbének számító szintet. Szünetel a látogatás a kórházakban, és más, ilyen­kor szokásos óvintézkedé­seket is bevezettek. Az egész­ségügyi minisztérium ille­tékesei szerint a betegséget az „A” vírus alaptípusa okoz­za, vagyis a leghétköznapibb változatáról van szó. A Szov­jetunióban tavalyelőtt ugyan­ez a vírus okozta a járványt. „A 80-as évek kapitalizmu­sa: válság és kiútkeresés” címmel az MSZMP KB agi- tációs és propagandaosztálya és az MSZMP Somogy me­gyei Bizottsága rendezésében szerdán kétnapos országos el­méleti tanácskozás kezdődött Kaposvárott. Résztvevői a megyei párt- és KISZ-bi- zottságok és a megyei okta­tási igazgatóságok vezetői, egyetemi-főiskolai oktatók, tudományos kutatók, a tö­megtájékoztatás vezető mun­katársai. Klenovics Imre, a Somogy megyei pártbizottság első tit­kára köszöntötte a résztvevő­ket, majd Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és pro­pagandaosztályának vezetője mondott megnyitót. Lakatos Ernő megnyitója után a tanácskozás plenáris ülésén négy előadás hangzott el. Simái Mihály akadémikus, az MTA Világgazdasági Ku­(Folytatás az I. oldalról) amely még súlyosabbá teszi a válságot. Marchais ezután részle­tesen elemezte a jelenlegi válságot és konkrét javasla­tokat terjesztett elő a válság leküzdése érdekében. Nemzetközi kérdésekről szólva Marchais hangsúlyoz­ta, hogy az FKP tevékeny részt vállal a békéért és le­szerelésért folyó küzdelem­ben, ellenzi Reagan űrfegy­verkezési terveit, s amellett foglal állást, hogy a Szovjet­tató Intézetének igazgató- helyettese történelmi pers­pektívában vizsgálta a mai kapitalizmust, annak válsá­gát és jövéjét. Berecz János, a Népsza­badság főszerkesztője a ka­pitalizmus és korunk nem­zetközi rendszere kapcsolatá­ról tartott előadást. Szűcs Ferenc altábornagy, a Magyar Néphadsereg ve­zérkari főnökének helyette­se a katonapolitikai tényező­nek a fejlett tőkés államok külpolitikájában betöltött szerepével foglalkozott. Lukács József akadémi­kus, az MTA filozófiai inté­zetének igazgatója az új­konzervatív előretörésről, en­nek napjaink kapitalizmu­sában gyökerező társadalmi­politikai okairól tartott elő­adást. A tanácskozás résztvevői délután öt szekcióban kezd­ték meg a vitát. unió és az Egyesült Államok között meginduló tárgyalá­sok a fegyverzet lehető leg­alacsonyabb szintre való csökkentéséhez, és a világűr militarizálásának betiltásá­hoz vezessenek. Marchais nagy tapssal fo­gadott beszéde után megkez­dődött a vita a beszámoló és a kongresszusi határozatter­vezet fölött. A kongresszus szombaton szavaz majd a ha­tározattervezetről és vasár­nap választja meg az új Köz­ponti Bizottságot. A SZÍRIÁI KÜLÜGYMINISZTER ROMÁBAN Az olasz fővárosba érke­zett szerdán Faruk as-Saraa szíriai külügyminiszter. Az arab ország diplomáciájának vezetője kétnapos látogatá­sa során olasz kollégájával, Giulio Andreottival folytat megbeszéléseket, s a tervek szerint fogadja őt Pertini ál­lamfő is. A PAPA HAZAÉRKEZETT Tíznapos latin-amerikai körútját befejezve szerdán viszaérkezett Rómába II. Já­nos Pál pápa. A katolikus egyház feje az elmúlt napok­ban 30 ezer kilométert uta­zott, 17 latin-amerikai várost keresett fel, és 45 alkalommal intézett beszédet híveihez. MAGYAR HANGVERSENY PÁRIZSBAN Szegedi Anikó zongoramű­vésznő kedden este nagy si­kerű hangversenyt adott a párizsi Gaveau-teremben. A művésznő Beethoven-műve- ket játszott. FÖLDRENGÉS AZERBAJDZSÄNBAN A tizenkét fokozatú skála szerinti ötös erősségű föld­rengést észleltek szerdán Azerbajdzsánban. A rengés epicentruma Imisli várostól 35 kilométerre délkeletre esett. A helyszínről érkezett jelentések szerint a földren­gésnek nincsenek áldozatai, és nem keletkezetek számot­tevő károk sem. POKOLGÉP ROBBANT EGY IRANI BANKBAN Pokolgép robbant szerda reggel egy iráni bankban, Frankfurt egyik külvárosá­ban. A Melle bank négy al­kalmazottja könnyebben megsebesült, az épületben tűz ütött ki és jelentős ká­rok keletkeztek. A DPA hír- ügynökséget értesítették, hogy a merényletet egy — ed­dig ismeretlen — iráni ellen­zéki szervezet követte el. Baguette és kordbársony öltöny PEKINGI DIVAT A Bajor Állami Opera pekingi előadásain a nézők a műsorlapon kívül hosszú francia kenye­ret, baguette-t is szorongat­tak a markukban. A kenyér nem a műsorlap mellé járt, tüntetésről, vagy botrány­okozásról sem'volt szó. Egy­szerűen „Az ég hídja’’ szín­ház mellett található az a sütöde, ahol francia licenc alapján a zsömlekenyeret gyártják. A közönség a Va­rázsfuvola előadása előtt még jól bevásárolt, hogy az­tán az opera végére el is majszolja a csemegét. A francia kenyér nem az egyetlen, amit a kínaiak ma­napság a külvilágtól átvesz­nek. Pekingben működik már hamburgerbüfé is, s a minap jelent meg a hír, hogy készételeket gyártó üzemek nyílnak. A műanyag tálkák­ban forgalomba kerülő kész­ételeket, rizs és zöldség, vagy hús ára 50 fentől másfél jü­anig terjed. Manapság jelszó Kínában: „a pénz — idő”, „a hatékony­ság — élet”. A kínai min­dennapok ritmusa felgyor­sult. Az év eleje óta eltöröl­ték a nyáron kétórás, télen másfél órás ebédszünetet, il­letve tartamát egy órára szállították le. A kínai hiva­talok dolgozói, miután eset­leg éppen a műanyag tálká­ból elfogyasztják ebédjüket, mennek vissza dolgozni. El­múlt az az idő, amikor ebéd után a karosszékben, az író­asztalon, ki hol talált helyet, mindenki kényelmesen el­nyúlt, szundított egyet és Kí­nára a békesség csendje te­lepedett. Ahogy a déli szunyókálást is rendelettel törölték el, az életmód többi kisebb-na- gyobb korszerű változását is felülről ösztönzik. A vezetés szinte rábeszéli az embere­ket, hogy öltözködjenek di­vatosan, járjanak táncolni és étkezzenek korszerűbbért. A felülről jövő ösztönzés — amely azért találkozik eddig ki nem élt emberi vágyak garmadával —, soha nem látott divathullámot szült Pekingben. Divat minden, amit a „kulturális forrada­lom” idején tiltottak, de az is, amit annak idején még külföldön sem ismertek. Divat például az aerobik és diszkó. A nőknél divat a hosszú haj, a magas sarkú cipő és a kozmetika. Ez a „kulturális forradalom” ide­jén mind-mind tiltott dolog volt. Az idei tél slágere a színes, tollal töltött anorák, de műszőrme bundában ke­rékpározó hölgyeket is látni. A minap egy Peking környé­ki paraszt harna öltönyben és lila nyakkendőben nyitot­ta meg a Vangfucsing utcá­ban, Peking leghíresebb be­vásárlóutcájában szuvenír- boltját. Az európai szabású öltönyök hordásában maguk a vezetők mutatnak példát. Ha Kínában is megszavaz­nák, hogy kik a legjobban öltözött közéleti személyisé­gek, a pálmát kétségkívül Csao Ce-jang miniszterel- elnök vinné el. Egy ilyen szavazás nem abszurdum az­után, hogy az év végi nagy hazai divatbemutatóról ké­szült beszámolóban megír­ták: a kormányfő kord bár­sonyból csináltatott magá­nak öltönyt. A kínaiaknak nyitottak­nak kell lenniük, kis és nagy dolgokban egyaránt, hangzik a jó tanács. Pár nappal ez­előtt a televízióban doku­mentumfilm mutatta be kí­nai szereplőkkel az európai étkezési szokásokat. A kínai és az európai ételeknél első pillantásra feltűnik az a kü­lönbség, hogy a kínaiak min­dent apróra vágnak, s a kis ételdarabokat pálcikákkal csippentik fel. Nos, az okta­tófilmben a fődemonstrátor a bécsi szeletet először késsel és villával jó apró darabokra vágta. Kína változik is, hű is marad önmagához. Kairóban tárgyalt a nyugatnémet elnök. A képen (balra) Richard von Weizsäcker az egyiptomi elnökkel, Hoszni Mu­barakkal. Jalta, 1945. febraár 2. 1 945. február 4-e, 17 óra. A Livádiai-palota. A kor­mányfők értekezletét az elnöklő Roosevelt nyitotta meg: „A három nagyhata­lom vezetői jól megértik egy­mást, s a kölcsönös megértés csak fokozódik. Valameny- nyien a háború mielőbbi be­fejezésére és tartós békére vágynak.” E szavak jól tük­rözik a Jaltában uralkodó légkört: a konferencia volt a három nagyhatalom együtt­működésének csúcsa. Később, amikor Churchill azokra a vádakra felelt, hogy állítólag a Szovjetunióval való együtt­működés túlságosan szoros volt, ésszerű kérdést tett feli: „Mi történt volna, ha összeveszünk Oroszországgal abban az időben, amikor a németeknek még 300—400 hadosztályuk volt a harctere­ken ?” A konferencia katonai tár­gyalásokkal kezdődött. Meg­állapították a teljes egyetér­tést a közös katonai hadmű­veleteket illetően a náci Né­metország elleni háború be­fejező szakaszában. A fő kérdés azonban már az volt, hogy mi legyen Németország­gal annak teljes veresége után, és hogyan rendezzék be a háború utáni világot. A résztvevők megállapodtak az általános politikában, Né­metország feltétel nélküli kapitulációja ügyében, a meg­szállási zónákban, Nagy-Ber- lin irányításában, és a né­metországi szövetséges el­lenőrző mechanizmus kér­déseiben. A konferencia figyelmet fordított a Németország meg­osztására tett angol—ameri­kai javaslatokra. Anglia és az Egyesült Államok ekkor még Németország maximá­lis meggyengítésére töreke­dett, bár egyesek már akkor azt tervezték, hogy Német­ország katonai és gazdasági potenciálját meg kell őriz­ni. E szempontból figyelmet érdemel a brit fegyveres erők vezérkari bizottsága elnö­kének • feljegyzése, amelyet a háfcorú utáni európai po­litikával foglalkozó megbe­szélésen 1944. július 27-én készített. „Szét kell-e tagolni Németországot, vagy fokoza­tosan szövetségessé kell ten­ni, hogy felfogja az orosz fe­nyegetést 20 év múlva?” A Szovjetunió' sohasem azonosította Hitler klikkjét a német néppel. A Szovjetunió álláspontjának köszönhető­en a krími konferenciát kö­vetően Németország szétta- golásának kérdését levették a napirendről. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének megteremté­séről folyó vita eredménye­képpen a nemzetközi bizton­ságnak a háború utáni sza­vatolására megállapodás szü­letett a Biztonsági Tanács állandó tagjai egyetértési el­véről (másképpen a vétó­jogról), ami feltételezte a nagyhatalmak együttműkö­dését, és elutasította a diktá­tumot a nemzetközi viták megoldásában. Elhatározták, hogy az ENSZ alapító kon­ferenciája 1945. április 25-én San Franciscóban nyílik. A kormányfők helyenként éles hangú véleménycseréjé­nek eredményeképpen meg­erősítették, hogy közös kí­vánságuk egy erős, szabad, független és demokratikus Lengyelország, és megálla­podtak a nemzeti egység ide­iglenes lengyel kormányá­nak megalakulási feltételei­ben. A konferencia résztve­vői a Szovjetunió javasla­tára kifejezték azt a közös véleményüket, hogy Lengyel- ország nyugati határának az úgynevezett Curzon-vonal mentén kell húzódnia. (E vo­nalat 1919. december 9-én a győztes antant Lengyelor­szág keleti határaként aján­lotta, abból kiindulva, hogy az ország területeihez csu­pán lengyel lakosságú ré­szek tartozzanak.) Az állam­fők elismerték, hogy északon és nyugaton jelentős mér­tékben növelni kell Len­gyelország területét. Ez tel­jes mértékben megfelelt a lengyel nép, a béke és az aurópai biztonság érdekei­nek. Figyelemre méltó az a meg­állapodás is, hogy meg kell te­remteni a három nagyhata­lom külügyminiszterei kö­zötti rendszeres konzultáció állandó kereteit. Az egyhangúlag elfogadott nyilatkozat zárórészében hangsúlyozták: „Csak a há­rom ország és az összes bé­keszerető népek közötti ál­landó és egyre erősödő együtt­működés és kölcsönös meg­értés útján valósítható meg az emberiség legmagaszto- sabb törekvése: a szilárd és tartós béke...” A krími konferencia mint­egy továbbadta a politikai realizmus és a konstruktív együttműködés stafétabot­ját az őt követő sokoldalú diplomáciai fórumnak, az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének. A konferencia ha­tározataitól egyenes út ve­zetett a potsdami megálla­podáshoz, a Szovjetuniónak, Lengyelországnak, az NDK- nak és Csehszlovákiának az NSZK-val kötött szerződé­seihez, és végül európai biz­tonsági és együttműködési tanácskozás záróokmányá­hoz. „Csak a rövidlátó em­berek támadhatják azt, amin immáron 40 éve nyugszik az európai és a világbéke, csak köti a revansiskát kezét. Él­ők kísérelhetik meg kétség­bevonni a történelmi jaltai és potsdami egyezményt — mondotta Gromiko, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 67. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepi ülésen. — E határozatok meg­kötik a revansisták kezét. El­sősorban ebben rejlik ren­deltetésük]’. Andrej Sztyepanov a történelemtudományok doktora A Kisvárda és Vidéke ÁFÉSZ 1985. április 1-től kezdődően, 3 éves időtartamra az alábbi üzleteket szerződéses üzemeltetésre átadja: Szikvízüzem 18. sz. italbolt IV. o. 9. sz. italbolt IV. o. Olajkút 30. sz. élelmiszerbolt 8. sz. vegyesbolt 10. sz. vegyesbolt 11. sz. vegyesbolt 5. sz. élelmiszerbolt 18. sz. élelmiszerbolt 39. sz. élelmiszerbolt 4. sz. zöldségbolt 1. sz. húsbolt 6. sz. húsbolt Kisvárda, Lenin u. Nyírkárász, Fő út 55. Lövőpetri, Kossuth u. 8. Tornyospálca, Kossuth u. 140. Tornyospálca, Kossuth u. 94. Anarcs, Ady E. u. 8. Gyulaháza, Petőfi u. 32. Laskod, Kossuth u. 44. Rozsályp úszta Anarcs, Damjanich u. 6. Ricsika, László-tanya Kisvárda, Hármas út Fényeslitke, Rákóczi u. 1. Petneháza, Kossuth u. 39. A versenytárgyalás 1985. március 15-én, pénteken 9 órakor lesz a Várda Étteremben. A pályázatokat a szövetkezet elnökéhez címezve legkésőbb 1985. március 11-ig kell benyújtani szövetkezetünk köz­pontjába. Kisvárda, Kölcsey u. 5. Tájékoztatást és bővebb felvilágosítást a szövetkezet köz- gazdasági osztálya nyújt. Telefon: 106.

Next

/
Thumbnails
Contents