Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-06 / 30. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. február 6. Castro békejobbja Meglehetős feltűnést és érdeklődést keltett az Egyesült Államokban Fidel Castro nyilatkozata. A The Washington Postban közzétett interjú érintette a kubai—amerikai kapcsolatok szféráit, s Castro számos javaslatot tett Havanna és Washington viszonyának megjavítására. A kubai vezető a többi között új államközi szerződéseket javasolt például a tengeri mentőszolgálatok együttműködése, a halászati jogok rendezése céljából. Ezen túlmenően arra is kinyilvánította készségét, hogy más megállapodásokat kössenek az USA-val, s a jóindulat bizonyítására kijelentette, a kubai kormány hajlandó a kapcsolatok rendezésének bármely más témáját is megvitatni Washingtonnal. Ha voltak is, akik az Egyesült Államokban derűlátóan fogadták a kubai kezdeményezést, reményeik hamarosan szertefoszlottak. A Fehér Ház szóvivője ugyanis szokatlanul éles hangnemben visszautasította Havanna békejobbját. Castro nyilatkozatát „csupán szavaknak” minősítve, a szóvivő azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok tetteket vár Kubától. Afelől sem hagyott kétséget, hogy milyen tetteket kér számon Washington. Ismét a gyakran hangoztatott vádaskodás volt a válasz a kubai javaslatokra: Washington szerint Havanna támogatja La- tin-Amerikában az amerika- barát rendszerek ellenzékét, a juntákkal szemben álló fel- szabadítási mozgalmakat.1 A Fehér Ház szóvivőjének legvitatottabb követelése Kuba belügyeit és szövetségi hovatartozását érintette. A karibi szigetországnak mégiscsak szuverén joga eldönteni, kikkel fart fennv baráti kapcsolatokat, kikhez fűzik szóÚszó híd a Keleti-tengeren Helmut Kohi nyugatnémet kancellár Bonnban megbeszélést folytatott vendégével, Laurent Fabius francia miniszterelnökkel. A képen a két politikus Fabius érkezésekor. ÜJ NEMZETKÖZI KONVENCIÓ Húsz ország képviselői hétfőn az ENSZ székhelyén ünnepélyesen aláírtak egy új nemzetközi konvenciót, amely betiltja a kínzást, valamint más kegyetlen és megalázó bánásmódot. A dokumentumot, amelynek megszövegezése hét évet vett igénybe, múlt év december 10-én hagyta jóvá az ENSZ közgyűlése. A konvenció akkor lép hatályba, ha a húsz állam benyújtja a ratifikációs okmányokat. William Buffum ENSZ-fő-titkárhelyettes a konvencióhoz való csatlakozásra szólította fel a világ valamennyi országát, DOS SANTOS NYILATKOZATA Angolában a kubai internacionalisták jelenléte akadályozza meg, hogy Dél-Af- rika valóra váltsa Angola elfoglalásának és gyarmatosításának tervét — hangsúlyozta Dos Santos angolai elnök Cuitoban a portugál gyarmatosítók elleni fegyveres felszabadító harc kezdetének 24. évfordulójáról megemlékezve. AZ AD-HOC BIZOTTSÁG ÜLÉSSZAKA Folytatja munkáját az Indiai-óceánnal foglalkozó AD-HOC bizottság ülésszaka. A .résztvevők olyan nemzetközi konferencia összehívásának előkészítését vitatják meg, melynek feladata az Indiai-óceánt békeövezetté nyilvánító egyezmény kidolgozása lenne. Szovfet—kubai külügyminiszteri tárgyalások Gromiko és Malmierca találkozója A Szovjetunió és Kuba aggodalommal szemléli a közép-amerikai, mindenekelőtt a Nicaragua köriül kialakult helyzetet és határozottan elítéli az Egyesült Államok Nicaraguával szemben folytatott bűnös, intervenciós politikáját. A Szovjetunió és Kuba a közép-amerikai helyzet igazságos, politikai rendezéséért száll síikra és támogatja az erre törekvő államok konstruktív erőfeszítéseit — hangsúlyozta keddi, moszkvai tárgyalásain Andre i Gromiko és Isidoro Malmierca Peoli. A kubai külügyminiszter a szovjet kormány meghívására tartózkodik hivatalos baráti látogatáson Moszkvában. Lázár György vietnami miniszterelnök-helyettest fogadott. Kommentár Gyáríj; ros politikai és gazdasági kötelékek. Washington most értésére adta Havannának, hogy az amerikai—kubai viszony rendezésének legfontosabb feltétele az lenne, ha — mint a szóvivő meglehetősen otrombán fogalmazott — Havanna véget vetne „a szovjet alárendeltségnek”, vagyis felhagyna a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal ápolt gyümölcsöző együttműködéssel. Nos, a latin-amerikai kontinens első szocialista országa — ha mégoly fenyegetett is a helyzete hatalmas szomszédja tövében — ilyesféle alkura soha nem vállalkozik. A Svédországba igyekvő magyar turisták jól ismerik az NDK-beli Sassnitzból a svéd Trelleborgba és onnan vissza közlekedő komphajókat. Azt azonban kevesen tudják, hogy e hajók bármilyen időjárás közepette, percre pontosan betartják a menetrendet. Az NDK három komphajójának egyike, a „Rügen” például naponta ötször teszi meg az utat oda- vissza. Peter Scharmberg, a hajó kapitánya szerint ez korábban a lehetetlenséggel volt határos. „Sok-sok tapasztalat és egy jól képzett, harmonikusan együttműködő kollektíva az alapja ennek a teljesítménynek” — mondja. A Királyvonalnak nevezett víziót tengerészei és tengeri ongro PANORAMA pvc ablak a Borsodi Vegyi Kombinát Forgalmazza: a VASVIL depóáruháza. Nyíregyháza, Állomás tér 7.. a Kelet-magyarországi TÜZÉP Vállalat Nyíregyháza, Tanácsköztársaság tér 9. vasutasai — ahogy önmagukat nevezik — az idén kettős jubileumot, ünnepelnek: 75 éve, 1909-ben indult meg itt az első keleti-tengeri kompjárat, és 25 esztendeje, 1959-ben indult útjára a „Sassnitz”, az első NDK-ban készült vasúti komphajó. A tengeri forgalom persze sokkal régibb keletű. Már 1676-ban szállítottak evezős és vitorlás hajók nem hivatalos postai küldeményeket Rügen szigete és Svédország között. A svéd posta 1683- ban indította meg az első rendszeres postajáratot Stralsund és Ystad között. Postagőzösök közlekedtek 1897 óta, 12 éven át Trelleborgból Sassnitzba és vissza. Német—svéd államközi egyezmény írta elő 1907 novemberében a rendszeres kompjárat megindítását, mégpedig a legrövidebb, 107,4 kilométeres útvonalon. A forgalmat akkor — a kikötők megfelelő átépítése után, 1909-ben — 2 svéd és 2 német komphajó bonyolította. A kompok 1910- ben 1700-szor fordultak, 7100 utast és 129 700 tonna árut szállítottak. A „Rügen”, az NDK komphajóinak egyike. Naponta ötször fordul meg Sassnitz és Trellcborg között. A második világháború után, 1949-ben, az NDK megalakulásának évében 124 ezer tonna volt az áruforgalom az „úszó hídon”. A forgalom ezt követően felgyorsult, ami nemcsak az NDK és északi szomszédja közötti kereskedelem növekedésének tulajdonítható, hanem az egyre szélesedő tranzitszállításoknak Svédország és több európai ország, köztük hazánk között is. Húszegynéhány évvel ezelőtt egymillió, 1970-ben kétmillió tonna árut szállítottak a komphajók, az idén a szállítandó áru- mennyiség súlya pedig előreláthatólag eléri a négymillió tonnát. A Királyvonal komphajói 1983-ban 274 660 utast, 32 729 személyiautót és .620 autóbuszt szállítottak. Közvetlen kocsik közlekednek Berlinbe, Moszkvába, Stockholmba, Malmőbe és Norvégia fővárosába, Oslóba. A Berlin—Malmö közötti út megtételéhez expressz vonaton ma 10 óra szükséges. Jaiia. 1945. február í. A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy- Britannia 1945. február 4-e és 11-e között krími konferenciájának határozatai fontos szerepet játszottak a hitleri Németország és a militarista Japán szétzúzásában, a háború utáni demokratikus rendezésben. Együttműködésük bizonyítja, hogy egy olyan tragikus pillanatban, amikor az egész emberiséget a fasiszta rabság fenyegette, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy- Britsnnia számos nehézség és véleménykülönbség ellenére egyesíteni tudta erőfeszítéseit a Hítler-ellenes koalíció keretein belül és szoros, évről évre erősödő katonapolitikai és diplomáciai együttműködésre volt képes. Egyesek Nyugaton hajlamosak a krími konferencia döntéseit úgy tekinteni, mint a Roosevelt elnök vezette amerikai politika gyengeségét, túlzott engedményeit, és támadják azt a felelősségteljes és reális megközelítési módot, amelyet a háborúnak ebben a szakaszában az Egyesült Államok és Anglia állam- férfiai tanúsítottak. Sőt, az amerikai kormány egyes hivatalos képviselői is azt hangoztatják, hogy Jalta szülte „Európa szétszakadását”, és a jelenlegi európai politikai és területi realitások elutasítására szólítanak fel. 1983 decemberében az USA kongresszusában olyan határozattervezetet terjesztettek elő, amely követeli hogy a kormány utasítsa el a krimi konferencia döntéseit. A kérdést a NATO tanács 1984 májusi washingtoni ülésén is felvetették. A Jalta (és Potsdam) elleni támadásoknak messzire tekintő céljai vannak. Disz- kreditálni akarják az ott hozott döntéseket, kétségbe akarják vonni a háború utáni politikai és területi kérdések szabályozásának helyességét, meg akarják alapozni a háború és a háború utáni fejlődés eredményeinek revízióját. Ebben a légkörben nem csoda, hogy az NSZK- ban akitivizálódtak bizonyos revansista erők, néhány politikus fennen hangoztatja, hogy „a német kérdés nyitva maradt”, a jelenlegi európai határok pedig „ideiglenes jellegűek”. Bármennyire is igyekeznek Nyugaton hallgatni . a háború tanulságairól, azok léteznek. Akik figyelmen kívül akarják hagyni a történelem leckéjét, be akarják feketíteni a krími konferencia döntéseit, nem árt, ha felidézik Anthony Eden angol külügyminiszter 1945 februárjában mondott szavait: „Kételkedhet-e valaki jelenleg abban, hogy amennyiben az Oroszország, Britannia és az Egyesült Államok közötti Jaltában megalapozott egység 1939-ben meg lett volna, e háború soha nem tört volna ki”. A jaltai egységhez vezető út azonban hosszú és nehéz volt. Az 1945 elejére kialakult katonai és politikai helyzet egy újabb, az 1943- as teheránihoz hasonló legfelsőbb szintű találkozó mielőbbi összehívását követelte. Mindenekelőtt ki kellett dolgozni a hitleri Németország elleni végső katonai akciók terveit. Egyeztetni kellett a legyőzött Németországgal szembeni bánásmód alapvető elveit, annak feltétel nélküli kapitulációja után. Az Egyesült Államok és Anglia számára nagy jelentőségű volt a Szovjetunió együttműködése a Japán elleni háborúban. Végezetül döntéseket kellett hozni a háború utáni békés berendezkedés és a nemzetközi biztonság szavatolásának kérdéseiben, a felszabadított Európa politikai kérdéseiben. „Németország szétzúzásához szükségünk van a Szovjetunió támogatására. Rendkívüli mértékben rászorulunk a Szovjetunióra, az európai háború befejezése után a Japánnal folytatott háborúban” — mondja az az „emlékeztető”, amelyet az amerikai kormányszervek készítettek az elnök számára 1945 januárjában, a krími konferencia előtt. S valóban, a háborúban már addig is a Szovjetunió viselte a döntő terheket. A fasiszta német hadsereg személyi állományának 73 százaléka, harci technikájának háromnegyede a szovjet—német arcvonalon pusztult el. Az Egyesült Államok és Anglia vezető köreinek figyelembe kellett venniük a közvélemény széles köreinek háborúellenes és szovjetbarát hangulatát, mely követelte a közös ellenség elleni egyeztetett tevékenységet. Az új találkozó politikai és szervezeti előkészítése 1944 júliusában kezdődött. A Szovjetunió javaslatára a konferencia helyéül a Krímet választották. Winston Churchill angol miniszterelnök azt javasolta-, hogy a „Három Nagy” találkozójának fedőnevéül az „Argonautákat” válasszák. Roosevelt megértette a fedőnév rejtett értelmét. Mint a régi görög hősök, akik a legenda szerint Argó nevű hajójukon jutottak el Kol- khiszba, az Aranygyapjúért, úgy „közvetlen utódaik” (Roosevelt szavai), vagyis az Egyesült Államok és Anglia vezetői azért mentek a Fekete-tenger partjára, mert abban bíztak, hogy a Szovjetuniótól katonai segítséget kapnak a németek Ar- dennekben indított támadása miatt szorongatott helyzetbe került csapatainak, valamint végleges beleegyezést reméltek a szovjet kormány részéről a Japán elleni háborúba való belépésre. Egyúttal azonban a győztes koalíció nyugati nagyhatalmainak a háború befejezése és az azt követő békés berendezkedés számos kérdésében is meg kellett egyezniük a Szovjetunióval. 1945. január 12-én a kitűzött határidő előtt a Balti-tengertől a Kárpátokig húzódó széles arcvonalon támadásba lendültek a szovjet csapatok. Berlin irányában 500 kilométert nyomultak előre, február 1-én Küst- rin térségében elérték nz Oderát. A hitleri birodalom fővárosa mindössze 60 kilométerre volt. Később a konferencia során Churchill „mély háláját és elragadtatását fejezte ki amiatt a segítség miattj amelyet a Vörös Hadsereg tanúsított támadásával”. Sztálin ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az említett támadás „a baráti kötelesség teljesítése volt”, bár a szovjet kormány a Teheránban meghozott döntések értelmében nem volt köteles téli támadást indítani. A krími konferencia megnyitásáig néhány nap maradt hátra. Roosevelt útban Jaltába, Málta szigetén találkozott Churchillel. Véleményt cseréltek a küszöbön álló konferencián követendő közös irányvonalról. Február 3-ra virradó éjjel az Egyesült Államok és Anglia vezetői számos politikai és katonai személyiség kíséretében tanácsadókkal és tolmácsokkal repülőgépen a Krímbe indultak. Február 4-én megérkezett Jaltába Sztálinnal az élén a szovjet tárgyaló küldöttség is. Adrej Sztyepanov a történelemtudományok doktora
