Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-05 / 29. szám

1985. február 5. Kelet-Magyarország 3 Műveltségünk kérdőjelei EGY KELETI MESE sze­rint a tudás ott kezdődik, hogy az ember rájön, meny­nyi mindent nem tud. A mese tanulságára az egyik nyírbátori üzem agilis mű­vezetője figyelmeztetett a saját életéből vett példával. Dehogyis gondolta vol­na annak idején, hogy ő, a mezítlábas parasztgyerek majd egykor, harmincegy- néhány évesen milliókat érő számjegyvezérlésű eszter­gagép mellett fog dolgozni. A világ ezzel a generáció­val előreszaladt, a technika fejlődésének szédületes se­bessége naponta kellene, hogy figyelmeztessen: mi mindent nem tudunk még... Nem volt véletlen annak idején, hogy fontos köz­ponti dokumentumok fog­lalkoztak kiemelten a mun­kások művelődésével. A munkások műveltsége na­pirendként szerepelt a leg­különbözőbb fórumokon, például sajtóvita és párt- határozat formájában is, jelezve, mennyire nem mindegy hazánk további út­ját, fejlődésünket illetően milyen műveltséggel és tudással rendelkezik a munkásság. Kiemelt feladat ez mind­járt a kezdetekben, a szak­munkásképző intézetek­ben. Mivel a közismereti tárgyakból más középisko­lákhoz képest jóval véko­nyabb az ismeretanyag, kü­lönféle iskolai szakkörök­ben, klubokban, közösségek­ben kínálnak lehetőséget az általános műveltség bőví­tésére. A munka melletti intéz­ményes tanulás csak egyik formája az ismeretek rend­szeres bővítésének, előbb- utóbb saját bőrünkön ta­pasztalhatjuk, ha lemarad­tunk. A könyvek közelé­ben élő értelmiségiekre is vonatkozik ez természete­sen, de a társadalomtól a több figyelmet a munkások művelődése követeli. Mert nyolc óra keményen vé­gigdolgozott műszak után ma sokan rászorulnak a jö­vedelemkiegészítő tevé­kenységre — meglehet in­kább olvasna az esztergá­lyos, vagy szívesebben men­ne el színházba. A MUNKÁSSÁG MAI ÉLETMÓDJA, a modellként is fölvázolható szokások azt mutatják: a szabad időből most jóval kevesebb jut művelődésre, mint pár éve, s néhány esztendeig ez még bizonyosan így is marad. Pótolhatatlan vesz­teséget viszont nagyon rö­Szállítás, építés Szolgáltatás Nyirbálteken vid idő alatt is el lehet így érni, ezért fontos minden­kinek, akinek ez feladata, odafigyelni a jelenségre. El­sősorban maguknak a mun­kásoknak, akiket kívülről és felülről jelszavakkal, brigádokra rátukmált lát­szatvállalásokkal ma már nem lehet megtéveszteni. Minden magára, munkájá­ra, szakmai fejlődésére igé­nyes munkásember szóvá teszi ezt a legkülönbözőbb tanácskozásokon, fórumon. Mindaz a segítség, amit párthatározat, törvény, a művelődési házak népmű­velőinek igyekezete adhat, kevés, ha csak az egyik kéz keresi a másikat, a másik soha nem ér rá. Aki ma elfut a könyv mellett, amel­lett félő, hogy elfut az idő... örvendetes, hogy egyre többen rájönnek ennek az igazságára, s ragadják meg a kínálkozó alkalmat. A múlt évről mérleget készít­ve ilyen alkalom volt az Igaz ez a szép brigádvetél­kedő, amely a közös műve­lődésre buzdít. Több mint ötszáznegyven közösség je­lezte művelődési szándé­kát. A konzervgyár, a HA- FE, aE UNIVERSIL, a SZA- VICSAV, a MÁV brigádjai voltak az élen járók, de a rendezők kiemelték az ÉR­DÉRT, a FEFAG, a Tüzép, a nagykállói posztó, a MOM, a Patyolat, a gumigyár rész­vételét is. Érdemes itt ösz- szevetni, kommentár nél­kül; a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetből 14 brigád, a kisvárdai Vulkán­ból mindössze egy jelentke­zett. TÖBB NAGYÜZEM VE­ZETŐI ismerték föl, hogy a munkahelyi vezetésnek is érdeke odafigyelni, műve­lődik-e dolgozója, s a lehe­tőség szerint a munkahely közelében, esetleg a munka­pad mellett, vagy ebédidő­ben szerveztek kulturális rendezvényeket. Ehhez ke­retet a nyíregyházi munkás­művelődési hetek sorozata adott, melyen évről évre mind több üzem vesz részt. Tavaly több mint harminc munkahelyre kértek az ál­talános műveltséget gyara­pító programokat, külpo­litikától lakáskultúráig. Mind a vetélkedő, mind a művelődési hetek tapasz­talatai azt mutatják: akkor eredményes a népművelők segítő munkája, ha színvo­nalas programokat kínál­nak. Ma már a munkások­nak szervezett programok közönsége is egyre igénye­sebb. Baraksó Erzsébet Macska­nátha Gyorsabb, könnyebb Záhonyban I Működik az új tengelyátszereló A határforgalmi szállí­tást gyorsította meg és könnyítette az a tengelyát- szerelő csarnok és a hozzá tartozó több létesítmény, amely a múlt év végére ké­szült el Záhonyban. A kö­zel kétszázmillió forintos beruházás lehetőséget ad arra, hogy a Szovjetunióból érkező küldemények egy része közvetlenül a meg­rendelőkhöz jusson el, il­letve a magyar export áru­kat a gyárakban rakják be, kiküszöbölve ezzel a sérü­lésveszélyes átrakást. A MÁV Tervező Iroda elképzelései alapján, több kivitelező összehangolt munkája révén két év alatt fejeződött be a beruházás. A csarnokot és a kiszolgáló vágányokat a Kelet-ma­gyarországi Állami Építő­ipari Vállalat készítette el határidőre, míg a technoló­giai lánc legfontosabb be­rendezéseit, az ún. portál­emelőket a MÁV Szombat- helyi Járműjavító Üzeme gyártotta és helyezte üzem­be. Az emelőberendezéssel a rakott vasúti kocsikat megemelik, s a Nógrádi Szénbányák által gyártott padlóba süllyesztett vonta­A tengelyátszereló csarnokban az emelő- berendezéssel autószállító speciális kocsi­kat emeltek meg, a felszabadult tengely­párt a vonszolóberendezéshez kapcsolják, hogy a tárolótérre továbbítsák. (Gaál Béla felvétele) tóberendezéssel kihúzzák a széles .nyomtávú tengelypá­rakat, hogy a normál nyom­távú kerekeket helyezzék a vagonok alá. A berendezé­sek lehetővé tették a nehéz fizi Icai munka kiküszöbölé­sét, ami a régi, kisebb ka­pacitással működő tengely- átszerelőnél volt. Külön tá­rolóteret építettek a tenge­lyeknek (vasúti forgóvázak­nak), ahol a Ganz-MÁVAG által gyártott két daru spe­ciális megfogó berendezés­sel mozgatja a több tonna súlyokat. A technológiai folyamatban részt vevő irá­nyítók és gépkezelők kö­zött rádió-összeköttetést te­remtettek a zavartalan munkához. L. B. Egy különös szabályozás Gávavencsellön Aranytartás több munkával KÉT ÉVE, HOGY A GAVAVENCSELLÖI ÜJ ERŐ TERMELŐ­SZÖVETKEZETBEN NEM AZ ALTALANOS, HANEM ATTÓL ME­RŐBEN MAS SZABÁLYOZÓVAL GAZDALKODNAK. NINCS GOND­JUK A BÉRSZÍNVONAL ALAKULASAVAL, NEM RETTENTI ŐKET A PROGRESSZÍV JÖVEDELEMADÓ, DE KÖTELESSÉGÜK A SZÁ­ZALÉKBAN MEGHATÁROZOTT FOGYASZTÁSI ÉS FELHALMO­ZÁSI ARANY MEGTARTÁSA. MAGYARAN ANNYIT DOLGOZNAK, AMENNYIT AKARNAK, ANNYI BÉRT FIZETNEK, AMENNYIT TUDNAK, CSAK EGYRE KELL ÜGYELNI: A FOGYASZTÁS NEM LEHET TÖBB 57,5 SZÁZALÉKNÁL, A FEJLESZTÉS NEM LEHET KEVESEBB 42,5 SZÁZALÉKNÁL. Üj szolgáltatási formával ismerkedhetnek meg a nyír- béltekiek február első nap­jaitól. A televízióban és a sajtóban is ismertetett ócsai példa szerint a Nyírbéltek és Vidéke Áfész mellett ipari, szállítási és szolgáltatói szak­csoport alakult február else­jétől. A szakcsoport, amely az áfész jelentős támogatásá­val, segítségével jött létre, el­sődlegesen a lakosság szál­lítási, építőipari és vasipari szolgáltatási igényeit szeret­né kielégíteni. A szakcsoport tagjai az áfész emberei, volt dolgozói. A megalakuláskor hat gépkocsijuk volt. Terve­zik a műhely kibővítését, az áfész központi épülete mö­götti telken a szükséges mun­kálatok elvégzését is. A la­kossági szolgáltatásokon túl ez a közösség vállalja az áfész kiskereskedelmi és ven­déglátóegységeinek karban­tartását is. A szolgáltatási színvonal ugrásszerű javulá­sára számíthatnak. A mű­helyben lehetőséget terem­tenek a kis értékű, de a la­kosság által igényelt javítá­si munkák és feladatok el­végzésére is. E mlékszel, milyen te­lek voltak valami­kor? Az iskolában a tanári asztalon befagyott a tinta, s Korányi tanár úr nem tudta beírni neked az elégtelent. Jöttünk a hideg, hajnali vonatokkal, gyalo­goltunk az állomásról, s az osztályban csak füstölt a kályha, nem melegített. Csakhogy akkor még fát vágtunk az udvaron, a nyi­tott szín alatt daráltuk a kukoricát, s az utca végéről hordtuk két kupával a vi­zet. Sportolni kéne. Te futsz legalább? — Hogyne — mondtam. — Magam után. Félbema­radt dolgaim után, az el­késlekedett határidők után. — Nem a legjobb sport, nem fejleszti arányosan az izmokat. Sajnos nagyon so­kan ezt műveljük, erre van lehetőség és drága felszere­lés se kell hozzá. tgy beszélgettünk az or­vossal, aki szintén állandó­an kéznél tartotta a zseb­kendőjét. Kékről, vagy Le­velekről járt be? Már nem Márkus László főagronó- mus példát is mond. Ha kevés a munkaerő — Nálunk alapvetően nem okozott gondot, hogy nagy a létszám, hanem fordítva. Ke­vés a munkaképes tagság ah­hoz, hogy feloldjuk a bér- színvonal szorítását. Másutt, mert sok az alacsony fizeté­sű, kis keresetű foglalkozta­tott, könnyebben meg tudták tudom. Most ő is összkom­fortos panellakásban lakik. Micsoda életmódváltás nem egészen egy emberöltő alatt! A régi lakásban, a Csillag utcán reggelre ná­lunk is megfagyott a víz. Éjszaka nem raktuk a tüzet a dobkályhában, s lehűlt a levegő. Reggel a kútról hozott friss vízben mosa­kodtunk, s most el van rontva a napunk, ha nem folyik meleg víz a csapból. Jól van ez így, vagy nem? Költői kérdés. F elállók az íróasztal mellől, s megnyitom az ablakot. Kint varjak billegnek a hirte­len meg-meglóduló szélben. Macskám felugrik a pár­kányra, kiszagol, prüszköl kettőt, majd sürgősen be­menekül a radiátor alá. Ni- csak — mondom neki — megcsapott a hideg? Elké- nyelmesedett, puhány, la­kótelepi szobamacska. Fo­gadjunk, hogy egy egészsé­ges egeret se láttál még éle­tedben. Rokonaid dupla bundát növesztenek télére, s a kukoricagóréból hal­latszó neszeket lesik a szik­rázó, havas éjszakákban. Te meg... Mindegy. Ez már így veszett. Mester Attila fizetni a traktoros, a kom- bájnos, a szállítómunkás vi­szonylag magasabb bérét anélkül, hogy túllépik a be­határolt bérszintet. Ha mi is ezt tesszük, a progresszív jö­vedelemadó mindent elvisz. A kísérleti szabályozó, amit megpályáztunk és amit há­rom óve elnyertünk, megvál­tás volt. Az Üj Erőben a kísérleti szabályozó alkalmazása csak leegyszerűsítve tűnik köny- nyűnek. A 40 százalékon fe­lüli felhalmozáshoz azonban jövedelmező gazdálkodásra, több és fegyelmezettebb mun­kára, átgondolt tervezésre, szervezésre van szükség. Mit tett vagy tehetett ezért pél­dául a növénytermesztés? — Végrehajtottunk egy úgynevezett profiltisztítást. A korábbi 6—8 növényféle­ség helyett maradt négy, bú­za, kukorica, burgonya és az alma. Nem foglalkoztunk azokkal a növényekkel, ame­lyek kézimunka-igényesek, vagy veszteségesek voltak. A megmaradt termelési ágakat 100 százalékosan gépesítet­'tük, szigorú technológiával és teljesítménybérrel na­gyobb termésátlagot és nye­reséget terveztünk. Magas termésátlagok Miként valósult meg az akarat, azt már a számok bi­zonyítják. 1986-ban 517 hek­táron termeltek búzát és 5,2 tonna helyett 5,6 tonnát kom­bájnotok. A kukorica 756 hektáron 6,2 tonna átlagter­méssel fizetett. A burgonya rekordnak számít, hiszen 132 hektárról átlag 34,6 tonnát ta­karítottak be. Csáki Sándor, a termelő- szövetkezet elnöke: — Ahhoz, liogy a fejlesz­tési és fogyasztási arányt a követelmények szerint telje­sítsük, előre kiszámítható eredményt kell elérni. Ez a mi esetünkben 8,5 millió fo­rint. Ennyi kell ahhoz, hogy alapokat képezzünk. Hogy eh­hez miként járult hozzá a nö­vénytermesztés? A búza ter­melési költsége 100 kilo­grammonként 268 forint, ez­zel szemben az értékesítési ár 365 forint. Kukoricánál 278 forint önköltséggel áll szem­ben 360 forint. A burgonyát száz kilogrammonként átlag 270 forintért termeltük és 340—350 forintért értékesít­jük. így mindhárom növény­nél tisztességes eredményt könyvelhettünk el. Több pénz, nagy fegyelem A felhalmozás? Gépesítet­tek és építettek. Épült hűtő­tároló, gép-, növényvédőszer- és műtrágyaraktár, eszterga­üzem, átalakítottak egy régi épületet zsákvarró üzemmé és most egy burgonyatároló épí­tésébe kezdenek. Miként le­het az embereket meggyőzni, ösztönözni? — Több pénzért nagyobb fegyelmet, minőségileg jobb munkát kérünk. Aki ezt nem érti, megválunk tőle. A sza­bályozás első évében 8,5 szá­zalékkal emelkedett a jöve­delem. Ma az egy főre jutó átlagkereset 58 ezer forint, két évvel korábban nem érte el az 53 ezer forintot. A fi­zetés differenciált, ki meny­nyit teljesít, annyit keres, de elismerjük a minőségi mun­kát is. Amikor láttuk, hogy jól sikerült a vetés, aki meg­érdemelte, annak prémiumot fizettünk. — Az igazsághoz hozzátar­tozik, hogy az első évben még nem éreztük igazán a maga­sabb bér mögött a tartalmat. 1984-ben már más volt a helyzet, de ezzel együtt is csak azt tudom mondani, egy kedvező szabályozó is csak akkor jó, ha mögötte emberi magatartás van. Tudatos, szi­gorú fegyelem. Január 1-től például bevezettük az alko­holszondázást. Ez is része a magasabb követelmények megteremtésének. A kísérleti szabályozó al­kalmazásából egy év még hátravan. Ortman Károly fő­könyvelő bízik abban, hogy ez az év az előző kettőtől is sikeresebb, eredményesebb lesz. És hogy milyen volt 1984. Bár még odébb a zár­számadás, egy adat már biz­tos: a nyereség (valamivel) meghaladja a 10 millió fo­rintot. Seres Ernő Társulással Olcsóbb tömegtakarmánv Cukorrépa-termesztési és répaszelet-felhasználási tár­sulást kezdeményezett Nyír­bátorban az Üj Barázda Ter­melőszövetkezet. A Kábái Cukorgyárral kötött megálla­podás célja: olcsó tömegta­karmányt biztosítani a ter­melőszövetkezeteknek,' haszna pedig nem'kevesebb, mint áz; hogy a gazdaságok olcsó és folyamatos takarmányszük­séglete hosszú távon biztosí­tott. 1984-ben 800 vagon répa­szeletet kaptak a termelőszö­vetkezetek, s az 1985-re meg­kötött szerződés már 1500 va­gonra szól. Nagyecsed: Nemes szőlő a házikertekben Nagyecsed sohasem volt bortermő vidék. Ha ter­mett is valamennyi, az jórészt direkt termő szőlő­ből szüretelt bor volt. Változást a kiskertmozga­lom megerősödése jelen­tett itt is. Kertekben, ud­varokban honosodtak meg az új fajták és a kertba­rátokat dicséri, hogy az ecsediek immár hagyomá­nyosan megrendezik, té­len vagy kora tavasszal a termelő gazdáknak ran­got adó borversenyeiket. Osváth Sándor, a kertba­rát szakkör vezetője mondta el ezekről a ver­senyekről, hogy a házi- kertek nemes szőlőkkel való betelepítése óta a nagyecsedi borok rendre eljutnak a megyei és a te­rületi borversenyekre is. A napokban az eredmény- hirdetéskor Tihanyi Fe­renc zsűritag, bonszakértő véleményét kérdeztük Nagyecseden. Elmondta, hogy a megyei borver­senyre szinte valamennyi bemutatott borfajtát ja­vasolhat. A legjobb ter­melők Nyíri Sándor, Sar­kad! Lajos, Szabó Sándor, Kerekes János, Szabó Miklós, Laczkó Antal. Mindez bizonyítja: az ott élő emberek nemcsak szorgalmasok, nemcsak dolgosok, hanem nyitot­tak akkor is, amikor be­fogadni kell, lehet valami újat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents