Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-04 / 28. szám
1985. február 4. Kelet-Magyarország 3 © KÉRDÉSEIRE! Uül! Will Nem lesz meglepetés az első kérdés, amelyet nagyon sokan tettek fel: mi okozta ezt a kritikán aluli tüzelőellátást? — Az elmúlt évben a Borsodi Szénbányák — létszám- hiány és különböző geológiai problémák miatt — nem tudták teljesíteni a szerződésben vállalt szállítási kötelezettségüket. A lemaradás év végére meghaladta a 100 ezer tonnát. Ebből több mint 45 ezer tonna volt a Szabolcs megyét érintő mennyiség. A Belkereskedelmi Minisztérium segítségével sikerült ugyan más forrásból — hazai keretek átcsoportosításával. importból — ennek egy részét pótolni, de ez a meny- nyiség nem volt elegendő a hazai bányászat nagymérvű — az éves szénforgalmunk 10 százalékának megfelelő — lemaradásának ellensúlyozására. Januárban .sem tudták időarányosan a szerződéses kötelezettségüket teljesíteni. — Az évek óta nem tapasztalt kemény tél még szállítási zavarok nélkül is próbára tette volna a tüzelőanyag-kereskedelmet, hiszen szinte mindenki több tüzelőt vásárolt, mint az előző évek lényegesen enyhébb időjárása mellett. . . — Külön gondot jelentett, hogy a közületek és intézmények, mint minden évben — most sem vásárolták meg időben a tüzelőanyagot, annak ellenére, hogy mi időben felhívtuk i ■ re a figyelmüket. A közületek és intézmények ezzel a magatartásukkal jelentős problémát okoztak, mivel kénytelenek voltunk részükre tüzelőt biztosítani. Ez viszont óhatatlanul növelte a lakossági ellátásban egyébként is meglévő feszültséget. — Sokan tértek át központi fűtésre. Ezekbe a kazánokba jobb szén kellene. Mivel tudja a vállalat biztatni a kazánnal rendelkezőket? — Az árualap bővülésére továbbra sem számíthatunk. Az a tapasztalatunk, hogy a kazánok tervezői, nem mindig veszik kellőképpen figyelembe ezt a tényt: a fűtési rendszer kialakításánál jobban figyelembe kellene venni a hazai szenek szabta lehetőségeket. Javítani fog a kínálaton a berentei szénosztályozóban működő mosó berendezés, mivel lehetőség nyílik a mosott daraszén növelésére. A forgalomban lévő kazánok jelentős hányadánál a hazai szenek egy része iól használható. Elismerem, hogy magasabb kalóri- á.iú szenekkel kényelmesebb a tüzelés, de sajnos a vásárlói igények és a lehetőségek — rajiunk kívülálló okokból — nem mindig találkozhatnak. — Az idei tapasztalatok alapján gondoskodnak-e arról, hogy jövőre ne legyenek ilyen tüzelőellátási gondok? — Sem a megfelelő minőség, sem a piac által elvárt mennyiség biztosítása nem elsősorban/ rajtunk múlik. Vállalatunk a területre szükséges tüzelőanyagot előző évekhez hasonlóan leszerződi. Reméljük, hogy a termelési problémák megoldódnak, s a szállítás ütemes lesz. A választék viszont — ahogy már említettem — adott. Ilyen értelemben lesznek gondjaink. Szót kell ejteni a tűzifáról, mivel az utóbbi időben ismét kedvelt tüzelőanyag lett. Sajnos itt sem megnyugtató a helyzet, mivel a velünk kapcsolatban álló erdőgazdasagok ez évi ajánlata lényegesen kevesebb az* előző évinél. A szerződött mennyiség növelését többszöri tárgyalás után sem tudtuk elérni. — Garantálja-e a TÜZÉP, hogy aki a telepekkel kötött „lakásépítési áruvásárlási elöjegyzés”- sel rendelkezik, annak biztosan lesz építőanyag? — A várhatóan javuló kínálati helyzetben az előjegyzéssel rendelkező vásárlóink továbbra is elsőbbséget élveznek. Célszerű, ha már most felkeresik a lakóhelyhez közeleső TÜZÉP-telepet és gondoskodnak az igényeik előjegyzéséről. Az természetes, hogy az így igényelt építőanyagot biztosítani fogjuk számukra. — A tanácsok ígérik, hogy lesz elég építési telek. Lesz-e hozzá építőanyag? — Az elmúlt év negyedik negyedévében mérséklődött a kereslet.. Bízom abban, hogy a lekötött árualapok értékesítése nem fog problémát okozni. Ebben az évben — úgy ítéljük meg — javulni fog az építőanyagok meny- nyiségi kínálata. Várhatóan csak hazai cserépajánlatunk lesz kevesebb a kívántnál, de ezt import cseréppel, illetve palával pótolni tudjuk. A termelés és a kereslet szezonális eltérései okozhatnak problémát. A TÜZÉP Vállalat kínálata mellett számolni kell más értékesítő szervezetek — közvetlen gyári értékesítés, kisvállalatok — ajánlatával is. — Lesz-c Fészek Aruház Nyíregyházán? — Megkezdtük az építését. Várhatóan ez év második felében fogjuk megnyitni Debreceni úti telepünkön. — Miért drágább a szén, ahol nincs iparvágány a telepen? — A tüzelőanyagnak két fajta ára van: iparvágányos és belterületi. Ez utóbbi az állomástól a telepig történő befuvarozás költségét is tartalmazza. — Miért nem lehet a fogyasztó részére előszámlázást végezni? — Mi azzal értünk egyet, hogy a tüzelő elosztása ebben az áruhiányos helyzetben a lehető legkorrektebb módon történjen. A cél, hogy a beérkezett tüzelőből lehetőleg mindenki kapjon. Ezért is vezettük be az átmeneti korlátozásokat. Telepeink általában magánfuvarost közvetlenül nem szolgálnak ki több tétel tüzelőanyaggal. Vidéken viszont a vevők a kiváltott blokkot azonnal átadják valamelyik magánfuvarosnak. Így — főleg most — nem valószínű, hogy az általuk felvásárolt blokkokról van szó. Mi mindent elkövetünk, hogy az etikailag kifogásolható cselekményeknek elejét vegyük. A tisztességes elosztás biztosítása érdekében a telepek figyelmét ismételten felhívjuk. B. J. Segíts magadon, az állam is megsegít Mind több szabolcsi tsz-ben a kisegítő üzemekkel alapozzák meg a biztos jövedelmet. A napkori Kossuth Termelőszövetkezet csillárszereldéjében a budapesti ELKO részére kézi és asztali lámpákat, csillárokat szerelnek össze. (Jávor L. felv.) Recept nincs! A veszteséges termelő- szövetkezetek vezetői úgy kérdeztek, hogy a válaszból kitűnjön: nekik támogatás jár. Am ezzel ellentétben biztatást kaptak: elsősorban magukra támaszkodhatnak, és az országos vezetéstől csak egészen szűk kör kaphat támogatást. Ök is csak azzal, ha nem kerülik el a megújulást, a nagyobb fokú alkalmazkodást. / A gazdaságirányítás új szabályozóival ismerkedtek egy héten át megyénk mezőgazdasági nagyüzemeinek vezetői a TESZÖV szervezésében Budapesten a Szövetkezetek Házában megtartott továbbképzésen. Korábban nem volt ilyen tanácskozás, ahol az előadók a minisztériumból és az irányító szervektől vázolták mindazokat a lehetőségeket, amelyek az új gazdasági év megalapozásához szükségesek. Részt vett a záró konzultáción Varga Gyula, a megyei pártbizottság első titkára és Tisza László, a megyei tanács elnöke is. Egyéni elbírálás? Tájegységünk mezőgazda- sági üzemeinek vezetőit természetesen saját helyzetük és a vele összefüggő rendelkezések értelmezése érdekelte leginkább. A válaszolók szavaiból világosan kiderült, hogy nagyon sok tennevalónk van a gyenge gazdaságok .vezetési színvonalának jobbításában. Minden vezetői szinten meg kell oldani a megfelelő emberek beállítását, olyanokét, akik biztos programot mutatnak fel a kilábolásra. Az állam lehetőségei szőkébbek ugyan a mezőgazdaság támogatására, de természetesen nem maradnak el ott, ahol feltétlenül szükségesek — hangzott el. Példaként a melioráció támogatását említették, amelyet a legszűkebb esztendőkben sem nyirbáltak meg. Megcsontosodott gazdálkodás A kevesebb összegű támogatás odaítélése értelemszerűen még szigorúbb lesz. Azok a gazdaságok boldogulnak tehát leghamarább, amelyek saját lehetőségeiket elemezve keresnek és találnak módot nehézségeik enyhítésére. Receptet, különösen olyat, amelyiket mindenki reménykedve használhat, nagyon nehéz adni, egyes esetekben nem is lehet. Egy biztos, minden korábbinál bátrabban kell változtatni a megcsontosodott szervezeti és gazdálkodási formákon, mert már az is nagy dolog, ha csak ezzel a lépéssel lehet az új szabályozóktól eredményt elvárni. A jövedelmező gazdálkodás célja megelőz ezentúl minden egyéb megfontolást. Bárki helyez elé bármit, annak következményeiért kizárólag ő felelős, s a keletkezett baj kiküszöbölésében senki nem lesz segítségére. Nagy felelősség ez, de a termelőszövetkezetek vezetőinek el kell vállalniuk. Maguk az új szabályozók az állam akaratát közvetítik, amely így az egész népgazdaság, benne a szövetkezeti parasztság érdeke, annak boldogulásával, jólétével, jövőjével. A termelőszövetkezeti mozgalom eddig nagyszerűen bizonyította, hogy hatékonyan képes segíteni az export növelését, gazdasági egyensúlyunk megőrzését, javítását. A továbbiakban szintén ezt várja tőlünk az ország. Kulcs: a minőség Az egyhetes tanácskozáson sokszor elhangzott: megyénk adottságai és lehetőségei nagyon sok vonatkozásban eltérnek az átlagostól. Eredményeinkkel még nincs mit szégyenkeznünk, egyet azonban be kell látnunk: a szűkösebb forrásokból kevesebb csurran nekünk is. Mégsem kell lemondanunk égető gondjaink megoldásáról. Termékeink minőségét még módunkban áll javítani, így azoknak versenyképessége szintén emelkedni fog. Szebb almával, jobb krumplival még akkor is könnyebben -jutunk ötről a hatra, ha a piaci viszonyok változatlanul felemásak maradnak. Rengeteg tartalék van a termelékenységben, az eszkör zök hatékonyabb kihasználásában. Jelentős segítséget nyújtanak ebben a termelési rendszerek, amelyek jól integrálták a gazdaságokban a tudást, az új módszereket. De nekik is meg kell újúlniuk, mert bármennyire is nagyot lépett előre az utóbbi időben mezőgazdaságunk — és ezen belül megyénk gazdálkodása — nem lehet megállni. Nehéz napok A konzultáción feltett kérdésekből kitűnt, hogy azok nagyrészt olyan problémák, amelyeket nem tettek volna szóvá, ha helyben közeli megoldás mutatkozna. A válaszok így nem kínáltak mindig receptet a megoldásra. Akadt türelemre intő szó, sőt a súlyos veszteségek megszüntetésével kapcsolatban széttárt kéz is: nehéz napok, hónapok következnek, olykor kínos elszámoltatás is. Mindez tükrözte azonban a gazdaságok problémáit. Megmutatta, hogy sok a közös belőlük és kiderült, hogy csak a maximálisan jogos kívánságok orvoslására ígérkezik központi segítség. Nem ezekkel a szavakkal hangzott el ugyan, de alighanem ajánlatos mezőgazdasági szövetkezeteinknek felidézni a mondást: segíts magadon és az állam is megsegít. Ésik Sándor (--------------------------------------SZERKESZTŐI oooooooo ttoteáj SORREND Annyit beszélünk mostanában a munkáról, mint még soha -— mondja ismenősöm, s hozzáteszi, hogy neki erről keserű tapasztalatai vannak. Mert például: ötödször volt kénytelen bemenni egy nyíregyházi szövetkezet üvegező műhelyébe (addig hitegették), s ötödszörre sem volt készen az 50 napja megígért munka. Nem is az bántja, hanem az, amit ott tapasztalt. Egyszer sem látta dolgozni az embereket. Sem reggel, a munkaidejük kezdete után, se délután, a befejezés előtt. Pedig — folytatja — teljesen bizonyos, hogy ezek az emberek ott állnak a fizetési napon a pénztárnál és teljesen természetesnek tartják, hogy megkapják a bért. És ott fognak állni az év végi nyereségrészesedés osztása napján is. Bizonyosan elítélik a másutt csellengőket, s talán még azt is mondják: szigorú intézkedésekkel kellene a munkahelyeken rendet, fegyelmet teremteni. Csakhogy természetesen fentről várják ezt az áhított rendcsinálást. A sorrend azonban így téves. Az említett szövetkezetnél például az lenne az igazi, ha a brigádvezető szólna rá a társaira, őrá a művezető, arra az üzemvezető, akinek a munkáját a műszaki vezető, az övét pedig a szövetkezet elnöke ellenőrzi. Két hónappal ezelőtt beszélgettem egy igazgatóval, aki azt mondta: sokat vár a munkafegyelem javulása területén a január elsején életbe lépő új szabályzóktól, mert azok a problémák többségét képesek megoldani. Pedig már akkor is tudta, hogy a szabályzó nem csodaszer, csak lehetőség, eszköz a jobb munkához, a rend, a fegyelem megteremtéséhez is, de azt „lent” lehet és kell meg- Kezdeni. Bármennyire is lejárt lemez, az az igazság: a reálbér, az életszínvonal- politika a munkahelyeken kezdődik és végződik. Kopka János S _____________J fiH£l EMBERE J anuár 25-én este a Tiszán meginduló jég elszakította a .vásáros- naményi téli kikötőben lehorgonyzóit hajókat. A zajló jég között 11 vízi jármű sodródott lefelé a folyón. Az egyiken, a Tiszavirág tanyahajón ember is tartózkodott. (Társai, . akikkel ügyeletet tartott, még ki tudtak ugrani a partra.) Drabant Árpád hajóst másnap délután helikopterrel mentette ki Poko- raczki András. 4 — Miért éppen a MÉM Repülőgépes Szolgálat nyíregyházi területi központjának főpilótája indult a mentésre? — Mert jó kapcsolatunk Pokoraczki András főpilóta van, együttműködünk a vízügyesekkel, s amikor szóltak, hogy segítsünk, derítsük fel, hol vannak a hajók, kell-e menteni, azonnal indultam. Jó volt, hogy két nyáron át, az árvízvédelmi gyakorlatokon már próbáltuk a helikopterrel való mentést. — Csakhogy most nem minden ugyanúgy történt. . . — Arra nem volt időnk, hogy felszereljük a csörlős mentőberendezést. Így csakis saját felelősségemre kockáztathattam meg; annyira megközelítsem a hajót, hogy a kormányos kabin tetejéről baj nélkül átugorjon a gépbe az, akit menteni akartunk. Igyekeznünk kellett, mert a víz gyorsan sodorta a hajókat, közeledett a Tisza- szentmárton utáni vasúti híd, amelynek pillérje akár elsüllyeszthette volna a hajókat. — Utána Aranyosapátinál újabb három embert vett fel... — ök meg úgy jártak, hogy a parthoz sodródott hajókat akarták kikötni, de a jég hirtelen megemelte és elvitte őket. Egyenként vettem fel az embereket, s tettem a partra. Az egyikük a jeges padlón megcsúszott, majdnem a Tiszába esett. Akkor talán az a reflexmozdulat, amivel korrigáltam az esést, s beránthattam a kabinba, mentette meg az életét. — Mindezt úgy, hogy a helikopter jobboldali ajtaját leszedték, s a jégtől forgó, sebesen meginduló hajókat 10—15 centire közelítette meg ... — Csakis így tudtak biztonsággal átlépni. Ehhez kellett az a gyakorlat, amit a tokaji hegyen szereztem, a bizalom a szerelőkben, akik maximálisan jó gépet adtak ki a kezük közül. — Aztán tovább? — Folytatódott a küzdelem a jéggel, de már „nyugod- tabb” körülmények között. A robbantáshoz viszem az embereket, a hajókat próbáltuk megfogni, s természetesen a légi felderítésben veszek részt. Pokoraczki András és Sasvári Ottó berepülő pilóta mindennap készenlétben áll. Vasárnap reggel már hat órakor elindult, hogy a vízügyesekkel karöltve megmutassa: legyőzik a jeget. Lányi Botond Kiss Ernő, ;,.TÄ
