Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-01 / 26. szám
1985. február 1. Kelet-Magyarország 3 Jogász a tsz-ben A z idősebb parasztemberek emlékében a jogász valami csavaros- eszű, minden ügyből hasznot- húzó, „Jobb felől üt nekem fütyöl, Bal felől üt s nekem fütyöl” személyként él. Ez a szemlélet is hozzájárult — ha nem is meghatározóként — hogy a termelőszövetkezetekben korábban nehezen fogadták be a jogászt. A helyzet az utóbbi 10—15 évben jelentősen megváltozott. A múlt év végén a megyénkben lévő 122 mezőgazdasági szövetkezetben 83 jogászt foglalkoztattak. Napjainkra a mezőgazda- sági nagyüzemek koncentrálódása, tevékenységi körük bővülése, a belsőszabályozás előtérbe kerülése, a szövetkezeti demokrácia erősödéséhez kapcsolódó önkormányzati szerveknek bővülő és egyre inkább meghatározó szerepe megkívánja a jogász alkalmazását. Továbbá az áru és piaci kapcsolatok fejlődése a szövetkezeti vezetőket arra figyelmezteti, hogy munkájuk jogszerű, felelősségteljes elvégzéséhez a jogi szakember foglalkoztatása nélkülözhetetlenné vált. A jól dolgozó jogász nemcsak a jogi konfliktusok megoldásában működik közre, hanem aktív részt vállal a helyi sajátosságokhoz igazodó belső szabályzatok kidolgozásában, döntések előkészítésében, a gazdaság szervezésében, irányításában. A mezőgazdasági szövetkezetekben a jogászok, főállásban, közös alkalmazásban, a jogi iroda útján, másod-, mellékfoglalkozásban, vagy ügyvédként végeznek munkát. Közülük negyvenegyen főfoglalkozásként látják el feladatukat. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, csak a főfoglalkozású jogász tud maradéktalanul eleget tenni a szövetkezet .kívánalmainak. Félnapos futó látogatásokkal, de különösen telefonon nem lehet érdemleges munkát végezni. örvendetes, hogy egyre több fiatal jogász vállal fő állást a termelőszövetkezetekben, s a többi szakemberekhez hasonlóan a törzsgárda tagjává válik. Sájnos, kevés a jogtanácsosi szakvizsgával rendelkezők száma. Körükben az átlagosnál nagyobb a munkahely-változtatás. A fluktuáció az utóbbi időben ugyan csökkent, azonban a kedvezőtlen mozgás még mindig túlságosan nagy. Elsősorban nem anyagi, hanem a beilleszkedés, a vezetőkkel való kölcsönös megértés hiánya okozza a kedvezőtlen jelenséget. Ezzel összefügg, hogy mindösszesen tízen laknak a munkaadó termelőszövetkezet területén. Jó lenne elérni, hogy a tsz- vezetők a jogászt olyan munkatársnak tekintsék, akiknek szüksége van a tapasztalat átadására, a feladatok meghatározására, számonkérésére, értékelésére, dicséretére és elmarasztalására. A szövetkezetekben dolgozó jogászok anyagi megbecsülése általában megfelelő. A munkavégzéshez szükséges tárgyi feltételek javultak. Ellentmondásos a helyzet az anyagi és az erkölcsi megbecsülés között az utóbbi rovására. A jobb munka feltétele a kölcsönös megbecsülés, elismerés. Vonják be a jogászokat a tervek, ülések előkészítésébe, a szerződések kötésébe. A jogászt hívják meg a vezetői megbeszélésekre. A másik oldalról nem árt, ha a jogász közelebb kerül a szakmához, riéha szétnéz az istállókban, vagy megismerkedik a helyszínen is egy-egy peres építkezéssel és így tovább. A jogászok a múltban politikus értelmiségi rétegnek számítottak, ma egyesek részéről kevés a közéleti ambíció és tevékenység. Tovább kell szorgalmazni a dolgozókat érintő jogpropaganda mennyiségét, minőségét, jóllehet az utóbbi időben ezen a területen is történtek előrelépések. Egy mondatban: a munka javításához szükséges, hogy a jogászok jobban együttéljenek a szövetkezettel. Cs. B. Kevesebb tanya Az utóbbi másfél évtizedben a megyében mintegy négyszáz tanya szűnt meg, a tanyákon élők száma az 1970-es 62 ezerről 1980-ra 36 ezerre csökkent. Vannak viszont olyan nagyobb tanyák, ahol nem csökken a népesség. Ezért a helyi tanácsokkal egyeztetve újabb 25, nagyobb külterületi lakott helyet kívánnak kijelölni tartós fennmaradásra. Közéjük tartozik például Balkány-Tor- máspuszta és környéke, Nagycserkesz, Tamás-, Cigány- és Halmosbokrok, Nyírtelek-Felsősóskút, Fe- renctanya, Kálmánháza-Pe- tőfitanya. Tanács és tsz együttműködésével A leghidegebb januári napokban is ingujjban utazhattak a körzeti iskola tanulói Nagyszekeresre, a körzetszékhelyre. Az új Ikarus 211- es járatával jutnak el az óvodások, de a tsz-tagok is naponta, lakásukról úticéljukhoz. Bállá Jenő tsz-elnök: — Zsarolyán, Nemesbor- zova, Kisszekeres, Nagyszekeres lakói alkotják a termelőszövetkezetet. A tanácsi körzet is e négy települést tartalmazza. A több éves tapasztalat arról győzött meg: a két szerv — már mint a tsz, illetve a tanácsi vezetés — együttműködése létszükséglet. Közösen vásároltuk a buszt, s az üzemelés is megoszlik ; kétötöd—háromötöd arányban. Reggel fél hatkor a melléküzemági állandó dolgozókat szállítja a 42 személyes busz; majd a tsz és tanács bejáró dolgozóit; őket 260 iskolás gyerek, majd a körzeti óvoda legkisebbjei követik. Ez fél Ikarus a végeken Nagyszekeresen, a körzeti iskola előtt. 9-re befejeződik. Ekkor a gépkocsivezető egy Nysa — mikróval elvégzi a beszerzést a konyhára, s mivel hangosító is van a járművön, a tanácsi illetve közérdekű közleményeket ismerteti a négy településen. Ebéd után újból az autóbusszal az üzemiek, illetve a délelőttinek megfelelően a többiek hazaszállítása a program. Lehetőség van, a nemzeti — nemzetközi ünnepek központi rendezvényére szállításra; s természetesen a gyerekek országjárására is. Mód nyílott a labdarúgók és szurkolók bajnoki mérkőzésekre szállítására. A szocialista brigádok, a nők, de az önkéntes tűzoltók, vagy a kiszesek is megkaphatják évente (ingyen) a buszt, s ezzel tartalmas programokat bonyolíthatnak. Naponta 20 ezer Új fényszórók Kisvérdáról Modernizálja termelését és újabb fényszórófajtát gyárt a Tungsram RT kis- várdai gyára. A múlt év őszétől mintegy nyolcva- nan 4 hónapon át ismerkedtek Nagykanizsán az aszimmetrikus autófényszórók gyártásával. Az első komplett gyártósort már áttelepítették Nagykanizsáról és a sikeres próbaüzem után a héten megkezdődött a folyamatos termelés. Naponta mintegy húszezer fényszórót gyártanak, amelynek jelentős része tőkés exportra kerül. Csábítása nyolcadikból — Fonónőnek: kilencezer — Utánpótlás a textiliparnak Újfehértón „Leszámolópapírok'7 háttere „Szövőlány cukros ételekről álmodik .. — jut eszembe a József Attila-i látomás, amint Szilvási Ilona beszél pályakezdéséről az Üjpesti Gyapjúszövőgyár újfehértói gyárában. Vajon mi volt az ő álma, amikor ide jelentkezett pár éve szövőtanulónak? — Egyedül az ösztöndíj volt, ami vonzott — mondja azzal az őszinteséggel és biztonsággal, mint aki immár megtalálta a számítását. — Arra persze nem gondoltam, hogy a gép mellől megyek majd nyugdíjba, de itt jó lehetőség van fölemelkedni. Most már továbbtanulok, munka mellett a pénzügyi szakközépiskolában. Miközben pár szót váltunk, éppen két asszony kopog Rutkai Mihály személyzeti és oktatási osztályvezető ajtaján, kezükben a „leszámoló” papírokkal: elmennek. Eddig a vállalat - autóbusza szállította őket falujukból, mostanra már csak ketten ma■wremény próbára teszi a mI hideg a Szabolcs Volán dolgozóit, hát még azokat, akik a világ távoli országútjain juttatják el a magyar gyártmányokat a külföldi megrendelőkhöz. Ilyen feladatot lát el a két fiatal gépkocsivezető, Kovács István és Soltész István. — Idehaza még valahogy csak könnyű. Itt egymást érik a községek és ha valami baj van, egy telefon, könnyen meg tudjuk magunkat értetni és érkezik a segítség. De külföldön másképpen van. Telefont sem könnyű találni, a nyelvtudásunk sem elég ahhoz, hogy kellőképpen meg tudjuk értetni magunkat, éppen ezért a szállítójárműveket olyan állapotban kell tartani állandóan, hogy az a legkisebb hibalehetőséget is kizárja. Vad Zsolt nemzetközi diszpécsertől megtudom, hogy két beszélgető partneremet a vállalatnál úgy tartják számon, mint „berepülő pilótákat”. Őket küldik az első fuvarral abba az Kamionosok hóviharban országba, ahol eddig még a vállalat kamionjai nem jártak. Néhány napja jöttek vissza például Norvégiából, ahová különböző méretű külső és belső gumikat szállítottak mezőgazdasági gépekhez a nyíregyházi gumigyártól. Mind a ketten négy, illetve 5 éve kerültek a világ országútjain járó kamionra. Eddig tizenkét országban jártak. Több esetben voltak Szovjetunióban, aztán Finnország, Lengyelország, Jugoszlávia, Nyugat-Németor- szág, Ausztria, Csehszlovákia, Románia, Bulgária, Svédország, NDK-utak előzték meg Norvégiát. Élelmiszertől kezdve konzerveket, gumit, farostlemezt és sok más egyebet szállítanak. — Sok romantikus elképzelés van a mi munkánkkal kapcsolatban — mondja Soltész István —, azt képzelik, hogy mi mindent hozhatunk mi haza külföldi útjainkról. És ez az első tévedés, bennünket is kötnek a törvények, sőt ránk fokozattan érvényesítik és mi nem élhetünk vissza azzal a bizalommal, amit a vállalattól kaptunk. — Jó érzés, hogy akármerre járunk a világban, szívélyes a fogadtatás, mihelyt megtudják, hogy magyarok vagyunk. Dicsérnek bennünket, tudnak előrehaladásunkról és ma már egyre több országban ismerik hazánkat. Akikkel beszélgettünk, elmondták, szívesen jönnek hazánkba, mert itt rendezett körülmények vannak. — Ha a rakodási idő lehetőséget ad, igyekszünk megismerkedni a városok szépségeivel és bizony sok horgászparadicsomot ismertünk meg, de nekünk nem volt időnk horgászni. Gyönyörű szép virágkamevá- lokat láttunk, és felejthetetlen emlékeket adott Róma régi negyedének megtekintése. Több esetben kerülünk kellemetlen helyzetbe, amikor csak saját találékonyságunk és szakmai hozzáértésünk húz ki bennünket a csávából. Legutóbb Norvégiában igen barátságtalanul fogadott benünnket a tél: olyan hóvihar volt, hogy reszketett körülöttünk minden. A csúszós út egyik oldalán a hegy, a másik oldalt 200 méter mélységű szakadék és felettünk ijesztően gyülekező fekete felhő. A csúszós úton félóránként mentünk 3 kilométert előre és csörgött rólunk a verejték. Amilyen zord volt az időjárás, olyan kedvesen fogadtak bennünket megérkezésünkkor a megrendelők. Kínáltak teával, kávéval, megkérdezték, milyen segítség kell és mi beszereztük a szétment hóláncok helyett az újat, mert tudtuk, visszafelé üresen még nehezebb lesz az út. Sajnos így is volt, még segélykocsit is igénybe kellett venni. Zsurakovszki Mihály radtak, a busz költséges volna a gyárnak kettejükért, másként a bejárás megoldhatatlan — megválnak a munkahelytől, amit egyébként szerettek. Mennek, vissza a tsz-be. Munkaerőtartalék Komoly munkaerő-utánpótlási gondokkal küzd a gyár, nehéz napokat élnek át mindazok, akik a szakember- képzésért felelősek. Rejtett munkaerő-tartalék még csak akad a környéken — s mint mondják, a rövid ideig tartó betanítás után vannak, akik szakképzettség nélkül is megállják a helyüket — nincs azonban elegendő jelentkező a most végző általános iskolások közül fonó, illetve szövő tanulónak. Ez pedig most annál is nagyobb feladatokat ró a gyár illetékeseire, mert ettől a tanévtől — múlt év szeptemberétől — az újfehértói textilipari szakközép- iskola profilja bővült, mostantól a szakmunkástanulókat is itt oktatják. Kevés a jelentkező Milyen tapasztalatokat hozott az utóbbi idő, amióta erre a változásra készülnek? A különféle válaszokat sommázva: egyre nehezebb megszerezni az utánpótlást, a fiatalok körében veszített népszerűségéből ez a szakma- csoport, a gyár termeléséhez optimálisan szükséges szakember-utánpótlásnak csak kis hányada jelentkezik. Nézzük a számokat: jelenleg évente tizenöt fonóra és tíz szövőre lenne szükség, tavaly és néhány megelőző évben is ennyit lett volna szerencsés szakmunkástanulónak fölvenni. Helyettük most fonó szakon van öt elsős, négy másodikos és harmadikos, a szövőknél öt elsős, három másodikos, a harmadikig egy sem jutott el. Zajos az üzem, sokat kell gyalogolni a gépek között — ezt hozzák föl elriasztó példának, meg a három műszakot, de ezzel ellentétben ott áll az a tény, hogy mint minden munkahelyet, ezt is szokni kell, s az egy év gyakorlati idő után a megfelelő kézügyesség és rátermettség meghozza gyümölcsét: van itt olyan fonónő, aki kilencezer forintot is megkeres. Többen vannak, akik a szakközépiskolai végzettséggel sem hagyják el a gépet, igyekeznek jó ösztöndíjrendszerrel is eíébemennl a diákoknak, kedvező az étkeztetés, a szociális ellátás, megbecsülik a jó munkaerőt. Gyermekek üzemlátogatáson Mindezekről személyes tapasztalat alapján tud beszélni Tóth Erzsébet oktatási előadó, aki egyben a gyár pályaválasztási megbízottja. Szakközépiskolában végzett, fonóként, így nincs gond, ha a környék iskoláinak nyolcadikosai előtt beszél erről a munkáról. — Szükség, nagy szükség van a toborzásra — mondja Rutkai Mihály — nincs más választásunk, most is házalni fogunk. Meghívjuk a gyerekeket üzemlátogatásra, hátha több lesz a jelentkező. Persze van, akit nem kell agitálni, hanem érdeklődésből, magától jelentkezik, mert úgy érzi, erre termett. Példa, hogy Szatmár környékéről vagy Debrecenből is van tanulójuk. És példa arra is, hogy jelesebb propagandával előbbre léphetnek, hiszen sok nyolcadikos és családja a pályaválasztás előtt szinte mit sem tud erről a lehetőségről. Ennek a propagandamunkának a jobb hatékonyságában bíznak a gyár elsőszámú vezetői: talán nem szükségszerű, hogy ezután is a textilágazat maradjon a könnyűipar „nehézipara”. Baraksó Erzsébet
