Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-22 / 44. szám
4 Kelet-Magyarország 1985.február 22. Kommentár Keresztutak „Crossroads” — szótári jelentése: keresztutak. Ez a neve annak a Fokvárostól alig 20 kilométerre lévő, fából, hullámpapírból, bádogkannákból és más hulladékanyagokból épült településnek, mely az elmúlt napokban az Afrika déli csücskéből érkező jelentések élére került. A dél-afrikai nagyváros közelében létrejött, becslések szerint 60—65 ezres lakosú óriási nyomornegyed véres összecsapások színhelye volt. A zavargások annak nyomán robbantak ki, hogy híresztelések terjedtek el áz apartheid törvényei értelmében engedély nélkül letelepedett több tízezernyi lakos kényszer-kitelepítéséről. Nem túlzás megállapítani, hogy a fajüldöző kormányzat más — szimbolikus — értelemben is keresztúthoz érkezett. A Botha-kabinet- nek el kell döntenie, mennyiben enged az egyre érezhetőbb belső és a legalább ennyire jelentős külső nyomásnak, s valóra váltja-e a fajüldöző rendszer legalább részleges enyhítésére tett ígéreteket. Másik lehetősége, a reformkövetelések változatlan makacs elutasítása ugyanis egyre veszélyesebb következményekkel fenyeget. Az új parlament januári megnyitásakor nem zárkózott el valamiféle „tárgyalási fórum” létrehozásától sem. E közelebbről meg nem határozott érintkezési csatorna azonban messze nem elégíti ki a faji elkülönítés felszá-, molásáért küzdő polgári jogi szervezeteket. A pretoriai rendszer azonban a jelek szerint más, érdemibb változtatásokra alig kapható. Továbbra is megtagadja az alapvető politikai és személyiségi jogok gyakorlását a népesség túlnyomó többségét alkotó fekete őslakosságtól, és az apartheid-rezsim egyre égetőbb gondjainak megoldását változatlanul a bantusztánok, e mesterségesen kreált, s látszatfüggetlenséggel felruházott államalakulatok létrehozásától reméli. Botháékat az sem zavarja, hogy a ban- tusztánpolitika a világközvélemény teljes elutasításába ütközik. Persze tény, hogy mindaddig, amíg a számtalan ENSZ-határozatot, -tilalmat és elítélő állásfoglalást a gyakorlatban nem váltják valóra, addig Pretoria nincs, igazi lépéskényszerben. Márpedig a Dél-afrikai Köztársaság legfőbb külföldi támogatója, az Egyesült Államok részéről épp e szigorú szankciók érvényesítésére nincs meg a hajlandóság — annak ellenére, hogy az apartheid elleni küzdelem magán az USA-n belül is hónapok óta erősödik. A Reagan-kormány még mindig a „konstruktív elkötelezettség” elvéit hirdeti, ami a gyakorlatban a nyílt pretóriaellenes támadások elutasítását, s a „csendes diplomácia” előnyben részesítését jelenti. Ám ennek sikere (bizonyíték rá épp a most Cross- roadsban történtek, vagy a legfontosabb fekete politikai szervezet szinte teljes vezetőségének letartóztatása a minap) enyhén szólva kérdéses. Sokkal határozottabb, összehangoltabb nemzetközi fellépésre volna szükség ahhoz, hogy a Botha-kormányzat a „keresztútnál” állva csakugyan a kibontakozáshoz, a társadalmi megbékéléshez vezető ösvényen induljon el. Nyikolaj Tyihonov beszéde Előtérben a gazdaság műszaki fejlesztése Csütörtökön Moszkvában találkozott választóival Nyi- kolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, kit a szovjet főváros egyik választókerületének lakói a február 24-re ,kitűzött választásokra küldöttjüknek jelöltek az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsába. Nyikolaj Tyihonov elégedetten szólt az előző köztársasági legfelsőbb tanácsi választások óta eltelt öt évben a Szovjetunióban végzett munkáról, az SZKP-nak és a szovjet népnek a XXVI. pártkongresszuson hozott határoltok végrehajtása, az 1981—1985 évi ötéves nép- gazdasági terv teljesítése érdekében kifejtett tevékenységéről. Ebben az időszakban az ország nemzeti jövedelme egyenletes ütemben nőtt és folyamatosan emelkedett a szovjet emberek életszínvonala. Az ipari termelésben kedvező szerkezeti változások kezdődtek, amelyek eredményeként egyre inkább előtérbe kerül az elektronikai ipar, az atomerőművi gépgyártás, az űr- és lézertechnika, s más olyan ágazatok, amelyek meghatározzák a tudományos-műszaki haladás ütemét. Sikerült biztosítani a korszerű műszaki színvonalat képviselő gépek és berendezések gyártásának folyamatos növelését. Erősödik a szovjet népgazdaság fűtőanyag- és energetikai bázisa. A Szovjetunió ma több földgázt termel, mint a világ bármely más állama. Az egységes népgazdasági komplexumon belül dinamikusan fejlődik minden szövetséges köztársaság gazdasága és kultúrája. 1983—1984-ben az agráripari komplexum ágazatainak bruttó termelése 57 milliárd rubellel nőtt az előző két évhez képest. Stabillá vált a hús-, a tej- és más mezőgazdasági termékek termelésének növekedése. Zöldségből, gyümölcsből, halból nőtt az egy főre jutó lakossági fogyasztás. A jövő feladatairól szólva a miniszterelnök emlékeztetett arra, hogy az SZKP XXVII. kongresszusa áttekinti majd a fejlett szocializmus tökéletesítésének kérdéseit, megvitatja és jóváhagyja az SZKP újjászerkesztett programját, végrehajtja a szükséges változtatásokat a párt szervezeti szabályzatában, s jóváhagyja az 1986—1990-es új ötéves, valamint a 2000-ig tartó időszakra érvényes távlati nép- gazdasági tervet. A fejlett szocializmus tökéletesítése során kiemelkedő szerepe van a gazdaság fejlesztésének — állapította meg Nyikolaj Tyihonov. A Szovjetunióban a munkatermelékenységnek az élenjáró világszínvonalra kell emelkednie. A munkatermelékenységet tekintve ugyanis az ország ma még elmarad néhány magasan fejlett tőkés ország mögött. Tisztában kell lenni azzal is, hogy bár a Szovjetunióban e téren gyorsabb ütemű a fejlődés, mint Nyugaton, a tőkés országok sem .topognak egy helyben. A két világrendszer közötti küzdelemben ma különösen fontos szerepe van a tudományos és műszaki haladásnak. A Szovjetunióban minden feltétel adott ahhoz, hogy a népgazdaságot a tudományos és műszaki szempontból legmagasabb fejlettségi szintre emeljék, elérjék a legmagasabb munkatermelékenységi szintet. Rendelkezésre áll a hatalmas tudományos és termelési potenciál, az óriási anyagi erőforrások, a jól képzett munkaerőgárda, a szocializmusból mint magasabb társadalmi rendszerből fakadó előny. Ezeket az előnyöket az eddigieknél teljesebb mértékben kell kihasználni — mutatott rá Tyihonov. Nemzetközi kérdésekről szólva Nyikolaj Tyihonov a béke megőrzését, a nukleáris rakétaháború veszélyének kiküszöbölését nevezte a legfontosabb feladatnak. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak nincs szüksége a fegyverkezési hajszára, amely idegen* a szocializmus természetétől. A Szovjetunió a teljes és általános leszerelés híve. Nem vagyunk azonban utópisták — állapította meg a miniszterelnök. — Amíg létezik katonai fenyegetés, addig legdrágább kincsünkként kell óvnunk országunk, valamint szövetségeseink és barátaink biztonságát. A Szovjetunió soha nem engedi meg, hogy bárki is katonai fölénybe kefüljön vele szemben. Készek vagyunk azonban a nemzetközi problémák békés, tárgyalásos megoldására. Csupán egy dologhoz ragaszkodunk: az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének szigorú tiszteletben tartásához. Szovjetunió derülátó a tekintetben, hogy az enyhülés újjászületik, s nincs ésszerű alternatívája. A szovjet emberek optimisták, és mélységesen hisznek a józan ész felülkerekedésében, abban, hogy a különböző társadalmi berendezkedésű államok békés egymás mellett élésének politikája ezen országok kapcsolatának alapjává válik. MEGÁLLAPODÁS A HELYSZÍNI ELLENŐRZÉSRŐL Andronyik Petroszjanc akadémikus, a Szovjetunió állami atomenergia bizottságának elnöke és Hans Blix, a nemzetközi atomenergia ügynökség főigazgatója csütörtökön Bécsben megállapodást írt alá, amelynek értelmében a Szovjetunió az ENSZ-szervezet ellenőrzése alá helyez békés célú nukleáris berendezéseket. A bizalomépítő lépést hosszabb tárgyalások előzték meg az IAEA és a Szovjetunió között. GLEMP BÍBOROS LONDONBAN Csütörtökön tíznapos látogatásra Nagy-Britanniába érkezett Józef Glemp bíboros, a lengyel katolikus egyház feje. Utazásának célja az, hogy erősítse a kapcsolatok szálait a lengyel és a brit római katolikusok között. Találkozik az itt élő mintegy 100 ezer főre becsült lengyel emigráns közösség papjaival és képviselőivel is. LETARTÓZTATÁSOK PAKISZTÁNBAN Hatszázötven személyt tartóztattak le az elmúlt négy napban a karacsi hatóságok. Az őrizetbe vételekre „megelőző” szándékkal. került sor, hogy a hatóságok — úgymond — biztosítsák a február 25-i országos és a február 28-i tartományi választások nyugodt légkörét. Az ellenzék számos vezetőjét és aktivistáját már korábban házi őrizetbe helyezték vagy bebörtönözték. KUVAITI VÁLASZTÁSOK Minden fennakadás nélkül, rendben zajlottak le szerdán Kuvaitban az általános választások. A csaknem ötvenhétezer szavazópolgár 231 jelölt közül választotta meg a parlament ötven képviselőjét. A választások eredményét csütörtök reggel tették közzé. „Annak idején orvosnak I készültem, végül a világ legismertebb hápogója lettem” — így tréfálkozott még nem I is olyan régen Clarence Nash, Donald kacsa „hangja”. Nash kedden este nyolcvanesztendős korábafi fehérvérűségben hunyt el egy Los Angeles-i kórházban, éppen átellenben a Walt Disney stúdióval, amely több mint fél évszázadon át munkahelye volt. Nash hosszú pályafutása alatt a legkülönbözőbb rajzfilmfigurákat szólaltatta ! meg a Disney-produkciók- ban — volt Mickey Mouse, I a 101 kiskutya egyike és „játszott" a Bambiban is. 1904-ben született az Ok- 1 lahoma állambeli Watongá- ban, majd tizenéves korá- | ban szüleivel Kaliforniába költözött. Épp egy tejtermékeket gyártó cég számá- ' ra készült reklámban imitált állathangokat, amikor Walt Disney — „hangután- j zókat” keresvén állatmeseDonald kacsa elhallgat filmjeihez — felfigyelt rá. A próbafelvételen Nash egy megilletődött kislány hangját utánozta, olyan remekül, hogy a bíráló bizottság mellette döntött. A kapcsolat életreszólónak bizonyult. Frank Thomas, a cég £gyik rajzolója azt mondta Nash hangjáról, hogy „általa kelt életre” Donald kacsa figurája. Nash révén Donald kacsa nem egyszerűen hápogott, hanem egyenesen beszélt. Élete folyamán Nash egyebek között megtanult hápogni franciául, spanyolul, portugálul, németül, de még japánul és kínaiul is. Erre akkor lett szüksége, amikor a Disney- fiilmek kezdték meghódítani a világot és a szinkronhangot is Nashnek kellett' „produkálnia”. Nash bevallotta, hogy ő csak a fonetikus jegyeket ismerte, a i legtöbb nyelven „csupán” hápogni tudott... Tavaly Nash még körbeutazta az Egyesült Államokat, hogy részt vegyen a . Donald kacsa születésének ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Még a Reagan-há- zaspár is fogadta őt. Noha tizennégy évvel ezelőtt Nash mint á Disney-stú- dió főállású alkalmazottja nyugdíjba vonult, közreműködése nélkülözhetetlen volt, s még az 1983-ban Os- car-díjra jelölt „Mickey’s Christmas Carole” című filmben is játszott. Hangja azonban nemcsak a filmeken maradt fenn az utókor számára. A Disney- parkban több állatfigura hasonmása is az ő hangján „beszél”. Magyar—osztrák kormányfői tárgyalások Múlt és jelen T úl az Öperencián — mondtuk gyermekkorunkban valami nagyon távoli tájra. És nem is tudtuk, hogy ez valóban létezik. Valószínűleg őseink, a kalandozó magyarok nevezték el így, vagy századokkal később a kis magyar falvakból tűnt ennyire messzinek a katonának elvitt legények szemében az osztrák vidék. Pedig csak néhány száz kilométernyire fekszik: Ob der Enns, amit a népies nyelvezet alakított Öperenciává. Ma is kalandoznak arra honfitársaink, de az autópályán, Trabanttal és Skodákkal. A legtöbben meg sem állnak ott, kivéve azokat az üzletembereket, akik éppen ide, a bűbájos kis Steyr városkába tartanak, abba a Steyr-Daim- ler-Puch művekbe, amellyel régóta kapcsolatban állnak a magyar cégek. Lehet, hogy emlékszik még valaki a háború előttről a Lehel úton gyártott osztrák típusú kerékpárokra, vagy a Méray- Puch motorbiciklikre. Nó de ez a múlt. Közben változtak az idők, az ipari együttműködés a tudományosabban hangzó kooperáció elnevezést kapta, a közösen készített kerékpárt felváltotta a traktor és a fűtőműgyártás, a Lehel úti üzem helyét legalább húsz magyar cég vette át. És természetesen a két ország kapcsolatai is teljesen megváltoztak. Korszerű s igen jó irányba. ■Igaz, az osztrák sajtó még el-eltréfálkozik a múltakkal. Amikor Kádár János Bécsben járt Bruno Kreisky kancellárnál, ezt írták: ismét itt a „K und K világ”. Nos, ebben annyi az igaz mag, hogy a két politikus jól megértette egymást, és azóta is rendszeresek a magas szintű magyar—osztrák találkozók: az államelnökök, kormányfők sűrűn tanácskoznak egymással. Bécsben még azt is hozzáfűzik ehhez, hogy akár közös minisztertanácsi üléseket is tarthatnánk, olyan gyakoriak az eszmecserék. Tavaly például öt magyar miniszter járt ott, és nyolcán látogattak ide. Természetesen nem felejtjük el, hogy különböző társadalmi rendszerű államokról van szó, véleményünk nem mindenben egyezik, olykor homlokegyenest eltér, de ez nem akadályozza meg azt, hogy viszonyunk igen jó legyen, baráti, zavartalan. Élünk a szomszédság adta kitűnő lehetőségekkel, és támaszkodunk azokra a történelmi hagyományokra, amelyek (a szomorúak, a nyo- masztóak mellett) hasznos és tartós szálakat fűzték közénk. Hadd említsünk egy példát, amelynek ugyan csak elvi jelentősége van, de mutatja, hogy kialakultak a két népet • öszekötő csatornák: Sinowatz kancellár kezdeményezésére történészcsoport elkezdi közös munkás- mozgalmi múltunk feldolgozását. Ideje rátérni a jelenre, Lázár György mostani bécsi látogatására. Nem először jár ott, de mindig van egymásnak mondanivalójuk a kancellárral. A tanácskozások középpontjában minden bizonnyal gazdasági kapcsolataink állnak majd, ez érthető, ez hozza a leggyorsabb és a legkézenfoghatóbb eredményeket. Megállapíthatják, hogy 1984 különösen sikeres volt mindkét fél' számára: a magyar kivitel ötödével nőtt, s mi is többet vásároltunk tőlük. Ez annál is örvendetesebb jelenség, mert 1983 viszont az általános visszaesés esztendeje volt., íme, most megindultunk fölfelé. Tegyük hozzá, hosszú idő óta először aktív a mérlegünk, más szóval többet tudunk eladni, zsebünkben maradt némi valuta. Ha javítanivalóról lehet beszélni (voltaképpen kell is), megjegyezhető: kivitelünk összetételével nem vagyunk teljesen elégedettek, kevés benne a gép, a fejlett késztermék. De akkor már azt az igazságot se hallgassuk el, hogy azt a magyar árut lehet jól eladni, amely igazán vonzza a vevőt. Egyébként az az amerikai törekvés sem közömbös számunkra, amely akadályozza a fejlett technológiák továbbadását és osztrák viszonylatban is lehetetlenné szeretné tenni a korszerű elektronika továbbítását szocialista országokba. Ne higgyük azonban, hogy ha a magyar és az osztrák kormányfő találkozik, csak kereskedésről és pénzügyekről beszélnek. Küldöttségünk összetétele is mutatja, e fontos téma mellett szót ejtenek nagy hangsúllyal a külpolitikáról. A helyzet meg is követeli. Különböző társadalmi rendszerű államok vezetői ülnek asztalhoz és ez szinte kínálja a lehetőséget a nemzetközi tartalmú eszmecserére. Olyan kis országok magas rangú képviselői találkoznak, amelyek már nemegyszer hallatták hangjukat — mégpedig sikeresen — a nemzetközi terepen, sok nemzetet átfogó tárgyalóasztaloknál. Egy sajtóbeszélgetés alkalmával egyszer valaki megjegyezte: sajnos az osztrák lapoknak nincsenek állandó budapesti tudósítói. Ez így van, de évente csaknem kétmillió „tudósító”, vagyis turista jön át hozzánk, és mintegy háromszázezer magyar, utazik oda. (A valódi arány egyébként e számoknál jobb, mert mi több éjszakát töltünk ott.) így a kapcsolat mindenképpen megvan, jól megismerkedhetünk egymás életével a legmagasabb szinttől az átlagemberekig. Tatár Imre ÉPÍTKEZŐK FIGYELEM! Február 27-én megnyílik a HÁZÉPÍTŐK BOLTJA. Nyíregyháza, Tünde út 10/a. (KEMÉV-telep) FORGALOMBA HOZ: — falazóanyagokat, — szigetelőanyagokat, — burkolóanyagokat, — víz-fűtés anyagokat, — hidegen és melegen hengerelt anyagokat, — fenyő fűrészárukat, — villamossági anyagokat. és még nagyon sok áruféleséget kínálunk kedves vásár lóinknak. Kiszolgálunk egyaránt lakossági és közületi fogyasztókat Minden vásárlót szeretettel vár a HÁZÉPÍTŐK BOLTJA!
