Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-22 / 44. szám

4 Kelet-Magyarország 1985.február 22. Kommentár Keresztutak „Crossroads” — szótári je­lentése: keresztutak. Ez a neve annak a Fokvárostól alig 20 kilométerre lévő, fá­ból, hullámpapírból, bádog­kannákból és más hulladék­anyagokból épült település­nek, mely az elmúlt napok­ban az Afrika déli csücské­ből érkező jelentések élére került. A dél-afrikai nagy­város közelében létrejött, becslések szerint 60—65 ezres lakosú óriási nyomornegyed véres összecsapások színhe­lye volt. A zavargások an­nak nyomán robbantak ki, hogy híresztelések terjedtek el áz apartheid törvényei ér­telmében engedély nélkül le­telepedett több tízezernyi la­kos kényszer-kitelepítéséről. Nem túlzás megállapítani, hogy a fajüldöző kormány­zat más — szimbolikus — értelemben is keresztúthoz érkezett. A Botha-kabinet- nek el kell döntenie, mennyi­ben enged az egyre érezhe­tőbb belső és a legalább ennyire jelentős külső nyo­másnak, s valóra váltja-e a fajüldöző rendszer legalább részleges enyhítésére tett ígéreteket. Másik lehetősége, a reformkövetelések válto­zatlan makacs elutasítása ugyanis egyre veszélyesebb következményekkel fenye­get. Az új parlament januá­ri megnyitásakor nem zárkó­zott el valamiféle „tárgyalási fórum” létrehozásától sem. E közelebbről meg nem ha­tározott érintkezési csatorna azonban messze nem elégíti ki a faji elkülönítés felszá-, molásáért küzdő polgári jogi szervezeteket. A pretoriai rendszer azon­ban a jelek szerint más, ér­demibb változtatásokra alig kapható. Továbbra is megta­gadja az alapvető politikai és személyiségi jogok gya­korlását a népesség túlnyo­mó többségét alkotó fekete őslakosságtól, és az apart­heid-rezsim egyre égetőbb gondjainak megoldását vál­tozatlanul a bantusztánok, e mesterségesen kreált, s lát­szatfüggetlenséggel felruhá­zott államalakulatok létre­hozásától reméli. Botháékat az sem zavarja, hogy a ban- tusztánpolitika a világköz­vélemény teljes elutasításába ütközik. Persze tény, hogy mindaddig, amíg a számta­lan ENSZ-határozatot, -tilal­mat és elítélő állásfoglalást a gyakorlatban nem váltják valóra, addig Pretoria nincs, igazi lépéskényszerben. Már­pedig a Dél-afrikai Köztár­saság legfőbb külföldi támo­gatója, az Egyesült Államok részéről épp e szigorú szank­ciók érvényesítésére nincs meg a hajlandóság — annak ellenére, hogy az apartheid elleni küzdelem magán az USA-n belül is hónapok óta erősödik. A Reagan-kormány még mindig a „konstruktív elkötelezettség” elvéit hirde­ti, ami a gyakorlatban a nyílt pretóriaellenes támadá­sok elutasítását, s a „csendes diplomácia” előnyben része­sítését jelenti. Ám ennek sikere (bizo­nyíték rá épp a most Cross- roadsban történtek, vagy a legfontosabb fekete politikai szervezet szinte teljes vezető­ségének letartóztatása a mi­nap) enyhén szólva kérdéses. Sokkal határozottabb, össze­hangoltabb nemzetközi fellé­pésre volna szükség ahhoz, hogy a Botha-kormányzat a „keresztútnál” állva csak­ugyan a kibontakozáshoz, a társadalmi megbékéléshez vezető ösvényen induljon el. Nyikolaj Tyihonov beszéde Előtérben a gazdaság műszaki fejlesztése Csütörtökön Moszkvában találkozott választóival Nyi- kolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke, kit a szovjet főváros egyik választókerületének lakói a február 24-re ,kitűzött vá­lasztásokra küldöttjüknek je­löltek az OSZSZSZK Legfel­sőbb Tanácsába. Nyikolaj Tyihonov elége­detten szólt az előző köztár­sasági legfelsőbb tanácsi vá­lasztások óta eltelt öt évben a Szovjetunióban végzett munkáról, az SZKP-nak és a szovjet népnek a XXVI. pártkongresszuson hozott ha­tároltok végrehajtása, az 1981—1985 évi ötéves nép- gazdasági terv teljesítése ér­dekében kifejtett tevékeny­ségéről. Ebben az időszakban az ország nemzeti jövedel­me egyenletes ütemben nőtt és folyamatosan emelkedett a szovjet emberek életszínvo­nala. Az ipari termelésben kedvező szerkezeti változá­sok kezdődtek, amelyek ered­ményeként egyre inkább elő­térbe kerül az elektronikai ipar, az atomerőművi gép­gyártás, az űr- és lézertech­nika, s más olyan ágazatok, amelyek meghatározzák a tudományos-műszaki hala­dás ütemét. Sikerült bizto­sítani a korszerű műszaki színvonalat képviselő gé­pek és berendezések gyártá­sának folyamatos növelését. Erősödik a szovjet népgaz­daság fűtőanyag- és energeti­kai bázisa. A Szovjetunió ma több földgázt termel, mint a világ bármely más álla­ma. Az egységes népgazda­sági komplexumon belül di­namikusan fejlődik min­den szövetséges köztársaság gazdasága és kultúrája. 1983—1984-ben az agráripari komplexum ágazatainak bruttó termelése 57 milliárd rubellel nőtt az előző két év­hez képest. Stabillá vált a hús-, a tej- és más mezőgaz­dasági termékek termelésé­nek növekedése. Zöldségből, gyümölcsből, halból nőtt az egy főre jutó lakossági fo­gyasztás. A jövő feladatairól szólva a miniszterelnök emlékez­tetett arra, hogy az SZKP XXVII. kongresszusa átte­kinti majd a fejlett szocia­lizmus tökéletesítésének kér­déseit, megvitatja és jóvá­hagyja az SZKP újjászer­kesztett programját, végre­hajtja a szükséges változta­tásokat a párt szervezeti sza­bályzatában, s jóváhagyja az 1986—1990-es új ötéves, va­lamint a 2000-ig tartó idő­szakra érvényes távlati nép- gazdasági tervet. A fejlett szocializmus tö­kéletesítése során kiemelke­dő szerepe van a gazdaság fejlesztésének — állapította meg Nyikolaj Tyihonov. A Szovjetunióban a munkater­melékenységnek az élenjáró világszínvonalra kell emel­kednie. A munkatermelé­kenységet tekintve ugyanis az ország ma még elmarad néhány magasan fejlett tő­kés ország mögött. Tisztában kell lenni azzal is, hogy bár a Szovjetunióban e téren gyorsabb ütemű a fejlődés, mint Nyugaton, a tőkés or­szágok sem .topognak egy helyben. A két világrendszer közötti küzdelemben ma különösen fontos szerepe van a tudományos és mű­szaki haladásnak. A Szovjet­unióban minden feltétel adott ahhoz, hogy a népgazdaságot a tudományos és műszaki szempontból legmagasabb fejlettségi szintre emeljék, el­érjék a legmagasabb mun­katermelékenységi szintet. Rendelkezésre áll a hatal­mas tudományos és terme­lési potenciál, az óriási anyagi erőforrások, a jól kép­zett munkaerőgárda, a szo­cializmusból mint maga­sabb társadalmi rendszer­ből fakadó előny. Ezeket az előnyöket az eddigieknél tel­jesebb mértékben kell ki­használni — mutatott rá Tyi­honov. Nemzetközi kérdésekről szólva Nyikolaj Tyihonov a béke megőrzését, a nukleá­ris rakétaháború veszélyének kiküszöbölését nevezte a leg­fontosabb feladatnak. Hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió­nak nincs szüksége a fegy­verkezési hajszára, amely idegen* a szocializmus termé­szetétől. A Szovjetunió a tel­jes és általános leszerelés hí­ve. Nem vagyunk azonban utópisták — állapította meg a miniszterelnök. — Amíg létezik katonai fenyegetés, addig legdrágább kincsünk­ként kell óvnunk országunk, valamint szövetségeseink és barátaink biztonságát. A Szovjetunió soha nem enge­di meg, hogy bárki is kato­nai fölénybe kefüljön vele szemben. Készek vagyunk azonban a nemzetközi prob­lémák békés, tárgyalásos megoldására. Csupán egy dologhoz ragaszkodunk: az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság elvének szigorú tiszte­letben tartásához. Szovjetunió derülátó a te­kintetben, hogy az enyhülés újjászületik, s nincs ésszerű alternatívája. A szovjet em­berek optimisták, és mélysé­gesen hisznek a józan ész felülkerekedésében, abban, hogy a különböző társadal­mi berendezkedésű államok békés egymás mellett élésé­nek politikája ezen országok kapcsolatának alapjává vá­lik. MEGÁLLAPODÁS A HELYSZÍNI ELLENŐRZÉSRŐL Andronyik Petroszjanc aka­démikus, a Szovjetunió álla­mi atomenergia bizottságá­nak elnöke és Hans Blix, a nemzetközi atomenergia ügy­nökség főigazgatója csütör­tökön Bécsben megállapo­dást írt alá, amelynek értel­mében a Szovjetunió az ENSZ-szervezet ellenőrzése alá helyez békés célú nukle­áris berendezéseket. A biza­lomépítő lépést hosszabb tár­gyalások előzték meg az IAEA és a Szovjetunió kö­zött. GLEMP BÍBOROS LONDONBAN Csütörtökön tíznapos lá­togatásra Nagy-Britanniába érkezett Józef Glemp bíbo­ros, a lengyel katolikus egy­ház feje. Utazásának célja az, hogy erősítse a kapcso­latok szálait a lengyel és a brit római katolikusok kö­zött. Találkozik az itt élő mintegy 100 ezer főre be­csült lengyel emigráns kö­zösség papjaival és képvise­lőivel is. LETARTÓZTATÁSOK PAKISZTÁNBAN Hatszázötven személyt tar­tóztattak le az elmúlt négy napban a karacsi hatóságok. Az őrizetbe vételekre „meg­előző” szándékkal. került sor, hogy a hatóságok — úgy­mond — biztosítsák a február 25-i országos és a február 28-i tartományi választások nyugodt légkörét. Az ellen­zék számos vezetőjét és ak­tivistáját már korábban házi őrizetbe helyezték vagy be­börtönözték. KUVAITI VÁLASZTÁSOK Minden fennakadás nél­kül, rendben zajlottak le szer­dán Kuvaitban az általános választások. A csaknem öt­venhétezer szavazópolgár 231 jelölt közül választotta meg a parlament ötven képvise­lőjét. A választások eredmé­nyét csütörtök reggel tették közzé. „Annak idején orvosnak I készültem, végül a világ leg­ismertebb hápogója lettem” — így tréfálkozott még nem I is olyan régen Clarence Nash, Donald kacsa „hang­ja”. Nash kedden este nyolcvanesztendős korábafi fehérvérűségben hunyt el egy Los Angeles-i kór­házban, éppen átellenben a Walt Disney stúdióval, amely több mint fél évszá­zadon át munkahelye volt. Nash hosszú pályafutása alatt a legkülönbözőbb rajz­filmfigurákat szólaltatta ! meg a Disney-produkciók- ban — volt Mickey Mouse, I a 101 kiskutya egyike és „játszott" a Bambiban is. 1904-ben született az Ok- 1 lahoma állambeli Watongá- ban, majd tizenéves korá- | ban szüleivel Kaliforniába költözött. Épp egy tejter­mékeket gyártó cég számá- ' ra készült reklámban imi­tált állathangokat, amikor Walt Disney — „hangután- j zókat” keresvén állatmese­Donald kacsa elhallgat filmjeihez — felfigyelt rá. A próbafelvételen Nash egy megilletődött kislány hang­ját utánozta, olyan reme­kül, hogy a bíráló bizottság mellette döntött. A kapcso­lat életreszólónak bizonyult. Frank Thomas, a cég £gyik rajzolója azt mondta Nash hangjáról, hogy „álta­la kelt életre” Donald ka­csa figurája. Nash révén Donald kacsa nem egysze­rűen hápogott, hanem egye­nesen beszélt. Élete folya­mán Nash egyebek között megtanult hápogni franciá­ul, spanyolul, portugálul, németül, de még japánul és kínaiul is. Erre akkor lett szüksége, amikor a Disney- fiilmek kezdték meghódíta­ni a világot és a szinkron­hangot is Nashnek kellett' „produkálnia”. Nash beval­lotta, hogy ő csak a fone­tikus jegyeket ismerte, a i legtöbb nyelven „csupán” hápogni tudott... Tavaly Nash még körbe­utazta az Egyesült Államo­kat, hogy részt vegyen a . Donald kacsa születésének ötvenedik évfordulója al­kalmából rendezett ünnep­ségeken. Még a Reagan-há- zaspár is fogadta őt. Noha tizennégy évvel ezelőtt Nash mint á Disney-stú- dió főállású alkalmazottja nyugdíjba vonult, közre­működése nélkülözhetetlen volt, s még az 1983-ban Os- car-díjra jelölt „Mickey’s Christmas Carole” című filmben is játszott. Hangja azonban nemcsak a filmeken maradt fenn az utókor számára. A Disney- parkban több állatfigura hasonmása is az ő hangján „beszél”. Magyar—osztrák kormányfői tárgyalások Múlt és jelen T úl az Öperencián — mondtuk gyermekko­runkban valami na­gyon távoli tájra. És nem is tudtuk, hogy ez valóban lé­tezik. Valószínűleg őseink, a kalandozó magyarok nevez­ték el így, vagy századokkal később a kis magyar falvak­ból tűnt ennyire messzinek a katonának elvitt legények szemében az osztrák vidék. Pedig csak néhány száz ki­lométernyire fekszik: Ob der Enns, amit a népies nyel­vezet alakított Öperenciává. Ma is kalandoznak arra hon­fitársaink, de az autópályán, Trabanttal és Skodákkal. A legtöbben meg sem állnak ott, kivéve azokat az üzlet­embereket, akik éppen ide, a bűbájos kis Steyr városkába tartanak, abba a Steyr-Daim- ler-Puch művekbe, amellyel régóta kapcsolatban állnak a magyar cégek. Lehet, hogy emlékszik még valaki a há­ború előttről a Lehel úton gyártott osztrák típusú ke­rékpárokra, vagy a Méray- Puch motorbiciklikre. Nó de ez a múlt. Közben változtak az idők, az ipari együttműködés a tudomá­nyosabban hangzó koope­ráció elnevezést kapta, a közösen készített kerékpárt felváltotta a traktor és a fű­tőműgyártás, a Lehel úti üzem helyét legalább húsz magyar cég vette át. És ter­mészetesen a két ország kap­csolatai is teljesen meg­változtak. Korszerű s igen jó irányba. ■Igaz, az osztrák sajtó még el-eltréfálkozik a múltakkal. Amikor Kádár János Bécs­ben járt Bruno Kreisky kancellárnál, ezt írták: is­mét itt a „K und K világ”. Nos, ebben annyi az igaz mag, hogy a két politikus jól megértette egymást, és azóta is rendszeresek a magas szin­tű magyar—osztrák találko­zók: az államelnökök, kor­mányfők sűrűn tanácskoz­nak egymással. Bécsben még azt is hozzáfűzik ehhez, hogy akár közös minisztertanácsi üléseket is tarthatnánk, olyan gyakoriak az eszmecse­rék. Tavaly például öt ma­gyar miniszter járt ott, és nyolcán látogattak ide. Természetesen nem felejt­jük el, hogy különböző tár­sadalmi rendszerű államok­ról van szó, véleményünk nem mindenben egyezik, olykor homlokegyenest eltér, de ez nem akadályozza meg azt, hogy viszonyunk igen jó legyen, baráti, zavartalan. Élünk a szomszédság adta kitűnő lehetőségekkel, és tá­maszkodunk azokra a törté­nelmi hagyományokra, ame­lyek (a szomorúak, a nyo- masztóak mellett) hasznos és tartós szálakat fűzték kö­zénk. Hadd említsünk egy példát, amelynek ugyan csak elvi jelentősége van, de mu­tatja, hogy kialakultak a két népet • öszekötő csatornák: Sinowatz kancellár kezde­ményezésére történészcso­port elkezdi közös munkás- mozgalmi múltunk feldol­gozását. Ideje rátérni a jelenre, Lá­zár György mostani bécsi látogatására. Nem először jár ott, de mindig van egymás­nak mondanivalójuk a kancellárral. A tanácskozá­sok középpontjában minden bizonnyal gazdasági kap­csolataink állnak majd, ez érthető, ez hozza a leggyor­sabb és a legkézenfoghatóbb eredményeket. Megállapít­hatják, hogy 1984 különösen sikeres volt mindkét fél' szá­mára: a magyar kivitel ötö­dével nőtt, s mi is többet vá­sároltunk tőlük. Ez annál is örvendetesebb jelenség, mert 1983 viszont az általános visszaesés esztendeje volt., íme, most megindultunk föl­felé. Tegyük hozzá, hosszú idő óta először aktív a mér­legünk, más szóval többet tudunk eladni, zsebünkben maradt némi valuta. Ha javí­tanivalóról lehet beszélni (voltaképpen kell is), megje­gyezhető: kivitelünk össze­tételével nem vagyunk tel­jesen elégedettek, kevés benne a gép, a fejlett kész­termék. De akkor már azt az igazságot se hallgassuk el, hogy azt a magyar árut le­het jól eladni, amely igazán vonzza a vevőt. Egyébként az az amerikai törekvés sem közömbös számunkra, amely akadályozza a fejlett tech­nológiák továbbadását és osztrák viszonylatban is le­hetetlenné szeretné tenni a korszerű elektronika továb­bítását szocialista országokba. Ne higgyük azonban, hogy ha a magyar és az osztrák kormányfő találkozik, csak kereskedésről és pénzügyek­ről beszélnek. Küldöttsé­günk összetétele is mutatja, e fontos téma mellett szót ejtenek nagy hangsúllyal a külpolitikáról. A helyzet meg is követeli. Különböző tár­sadalmi rendszerű államok vezetői ülnek asztalhoz és ez szinte kínálja a lehetősé­get a nemzetközi tartalmú eszmecserére. Olyan kis or­szágok magas rangú képvi­selői találkoznak, amelyek már nemegyszer hallatták hangjukat — mégpedig si­keresen — a nemzetközi te­repen, sok nemzetet átfogó tárgyalóasztaloknál. Egy sajtóbeszélgetés alkal­mával egyszer valaki meg­jegyezte: sajnos az osztrák lapoknak nincsenek állandó budapesti tudósítói. Ez így van, de évente csaknem két­millió „tudósító”, vagyis turis­ta jön át hozzánk, és mintegy háromszázezer magyar, uta­zik oda. (A valódi arány egyébként e számoknál jobb, mert mi több éjszakát töl­tünk ott.) így a kapcsolat mindenképpen megvan, jól megismerkedhetünk egymás életével a legmagasabb szint­től az átlagemberekig. Tatár Imre ÉPÍTKEZŐK FIGYELEM! Február 27-én megnyílik a HÁZÉPÍTŐK BOLTJA. Nyíregyháza, Tünde út 10/a. (KEMÉV-telep) FORGALOMBA HOZ: — falazóanyagokat, — szigetelőanyagokat, — burkolóanyagokat, — víz-fűtés anyagokat, — hidegen és melegen hengerelt anyagokat, — fenyő fűrészárukat, — villamossági anyagokat. és még nagyon sok áruféleséget kínálunk kedves vásár lóinknak. Kiszolgálunk egyaránt lakossági és közületi fogyasztókat Minden vásárlót szeretettel vár a HÁZÉPÍTŐK BOLTJA!

Next

/
Thumbnails
Contents