Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-19 / 41. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. február 19. Az NSZK-ban a bajorországi Schwandortban a hét végén több mint negyvenezren tüntettek az ellen, hogy a városban nukleáris hulladékot újra felhasználó vállalatot hozzanak létre. „Ne használják fel a tudományt tömeggyilkosságra!” Asz- szonyok tüntetnek az indiai Bhopalban, az Union Carbide amerikai vállalat bezárását követelme- A cég felelőtlensége következtében több mint kétezer ember halt meg decemberben. JUGOSZLÁV—ALGÉRIAI TÁRGYALÁSOK Bendzsedid Sadli algériai államfő vasárnap fogadta az Algírban tartozkódó Raif Dizdarevics jugoszláv külügyminisztert. Nemzetközi és gazdasági kérdésekről tanácskoztak. Szorgalmazták, hogy az el nem kötelezett mozgalom fejtsen ki minél hatékonyabb tevékenységet. A két politikus igen kedvezően értékelte „a jugoszláv—algériai kapcsolatokat. AMERIKAI KÉMEK » SPANYOLORSZÁGBAN Verardo Iglesias, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára vasárnap kijelentette, hogy véleménye szerint Ronald Reagan elnöknek le kellene mondania májusra tervezett spanyolországi látogatását, miután kémkedésen érték a madridi amerikai nagykövetség két diplomatáját. IRA-GYILKOSSÄG Az északír függetlenségért terorista módszerekkel harcoló ír köztársasági hadsereg (IRA) fegyveresei vasárnap agyonlőttek egy magas rangú börtönfelügyelőt Armagh északír város székesegyházának lépcsőin. EL FATAH KB ÜLÉSE Plenáris tanácskozásra ült össze a hét végén Tuniszban a PFSZ legnagyobb tagszervezetének, az El FATAH-nak a központi bizottsága. Az ülést megelőzően a testület tagjai egymás között nem hivatalos megbeszéléseket folytattak a jórdániai király és Jasszer Arafat között a múlt héten létrejött megállapodásról. Az El FATAH KB két tagja — Faruk Kaddumi és Szalah Kalaf — a múlt héten fenntartásainak adott hangot az egyezménynyel kapcsolatban. HUSSZEIN EGYIPTOMBA LÁTOGAT Husszein jórdániai király február végén Egyiptomba látogat — közölte vasárnap Kairóban Akef el-Fajez, a jórdániai parlament elnöke. LÍBIAI nyilatkozat AZ ARAB—IZRAELI BÉKÉTÄRGYALÄSOKR0L A líbiai külügyminisztérium vasárnap kiadott nyilatkozatában elutasította az arab—izraeli béketárgyalások lehetőségét és árulásnak minősítette a PFSZ és Jordánia között létrejött megállapodást. /-------------------------------------(Folytatás az 1. oldalról) Magyar—szovjet barátsági- gyűlést rendezett hétfőn a salgótarjáni Kohász Művelődési Házban az első magyar —szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 37. évfordulója alkalmából a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége, az MSZMP Nógrád megyei és salgótarjáni városi bizottsága, valamint a Salgótarjáni Kohászati Üzemek MSZBT-tagcsoportja. Részt vett az ünnepi gyűlésen Roska István külügyminiszter-helyettes és Géczi János, a Nógrád megyei pártbizottság első titkára; megjelent Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. A barátsági gyűlés szónoka Biró Gyula, az MSZBT főtitkára volt. Mint többek között hangsúlyozta, hazánk az 1948. február 18-án aláírt szerződéssel került ki a II. világháborút követő diplomáciai elszigeteltségből, s foglalhatta el a helyét a világ egyenrangú nemzetei között. A később megújított szerződés azóta is meghatározó tényezője a hazánk és a Szovjetunió közötti barátság és együttműködés fejlődésének. Elveinek megvalósulására egész 1945 utáni történelmünk, politikai, gazdasági, kulturális felvirágzásunk a bizonyság. A magyar—szovjet kapcsolatok ereje, szilárdsága a kölcsönös gazdasági érdekeken, az egymás kultúrája iránti érdeklődésen túl az esmei-politikai nézetazonosságon, közös társadalmi céljainkon nyugszik — hangoztatta ezt követően a szónok, majd arról beszélt: tudatában vagyunk annak is, hogy e célok valóra váltásához béke kell. Éppen ezért egyek vagyunk a Szovjetunióval a béke megőrzésében, támogatjuk minden békekezdeményezését. A béke megvédésének fontosságát hangsúlyozta felszólalásában Ivan Aboimov, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének követtanácsosa is, majd pedig a hazánk és a Szovjetunió között kialakult gazdasági és kulturális kapcsolatok gazdagságát, sokrétűségét méltatta. hogy mindössze 3900 dollárért, ez a mai árfolyamok mellett potom 200 ezer forint lenne, amerikai polgárgént felkerülhetnék a mennybe. Nem csak felkerülhetnék, ott is maradhatnék potom 68 millió évig. Albérletre átszámítva ez az összeg már-már nevetségesen kevés, legalábbis egy tartós használatra kiadott telket is megér. Amióta ember az ember, mindig csábító volt a halhatatlanság. Volt aki csodálatos verset, könyvet írt ezért, volt aki képet, szobrot alkotott, zenét szerzett. Már az ősemberben is lehetett ilyen, mert az meg a barlang falára rajzolt. Amerika viszont most túltett a halhatatlanságon. Igaz, hogy a művészetek egy másik ágában, a busi- nessben. A halhatatlanság ugyanis vállalkozássá lett, és ha hinni lehet a híreknek, akkor ez a halhatatlanság nem függ holmi l _______________________ Olvastam, V __________________ gyarló emberi képességektől. Ehhez viszont 1986-tól elég lesz potom 3900 dollár. Immár kongresszusi és minden állami jóváhagyással, engedéllyel és egyébbel elkészült a világűr békés felhasználásának egy sajátosan amerikai koncepciója. A halottakat elégetik, beteszik egy kapszulába és kilövik a világűrbe, hogy ott keringjenek az örökkévalóságban. Egy-egy rakéta elvisz tízezer kapszulát, ráadásul olyat, amit világító festékkel is bekentek. Így aztán a jó pénzű ősök akár távcsövön át is figyelhetők lesznek a későbbi utódnak. Arról még nincs információm, hogy ebből a csodálatos temetőből lehozható é az, akiről a halála után derül ki, hogy a vállalata tönkrement. Ez a csudálatos űrtechnika legújabb vívmánya lehet majd. Érről vall az amerikai közlekedésügyi minisztériumnak a vállalkozást üdvözlő közleménye is. Állítólag mindez megfelel Reagan elnök békés elképzeléseihez. Vannak persze más elképzelések is Amerikában a világűrről, de ezzel a halottakkal mit sem törődő hadügyminisztérium foglalkozik. Nem tehetek róla, lehet, hogy túlságosan európai vagyok ehhez, de a műanyag kapszulában körülöttem keringő ős legalább annyira idegen, mint amennire általában idegen a világűr másik hasznosítási módja. Persze, van különbség a kettő között. Az első csak riasztó és idegen. A második viszont minden élőnek veszedelmes. Bartha Gábor A propaganda felelőssége A mindennapok ritmusában talán hajlamosak vagyunk túltekinteni a nagy összefüggéseken, s nem tűnik szemünkbe, hogy régen tapasztalt lüktetésű változások aktív és alkotó részesei vagyunk. Kongresszusra, ezzel együtt országos és helyi számvetésre, feladatmeghatározásra készülünk. A 40 évvel ezelőtt kibontakozó legprogresszívebb társadalmi átalakulásra emlékezünk. Országgyűlési és tanácsi választások előtt is állunk: új demokratikusabb módszerek és formák alkalmazásával igyekszünk megfelelni a kor, a fejlett szocializmus követelményeinek. Részleteiben is mindinkább kibontakozik a gazdaságirányítás korszerűsítése, amely a mi megyénkben — sajátos fejlődésünkből eredően — találkozik még a korábbi fejlődési szakaszból megoldásra váró feladatokkal. A propaganda felelőssége, hogy az elmúlt néhány év felgyorsuló változásaiból és fejlődési folyamataiból vezesse le a hangsúly- változásokat — ahogyan ezt már számos párttestület megtette. A társadalmi, megyei viszonyok megítélésében, minősítésében csak az a konzekvensen felelős szemlélet, amely érzékeli a külső és a belső, az objektív és a szubjektív körülmények súlyát, meghatározó jellegét, a fejlődés történetiségének sajátosságait. A 80-as évek közepén a politikai-közéleti gyakorlatban már nem lehet jelszavak, vagy jelmondatok mögé felsorakoztatni. Bonyolultabb és összetettebb látásmódra van szükség, amikor az egyszerűségre, közérthetőségre való természetes törekvés nem jelentheti a folyamatok leegyszerűsítését. A több irányban meghatározott kérdésekre a felelős válasz a propagandában is csak az összefüggésekben, a tendenciákban eligazító, a dialektikus és történelmi alapokon nyugvó lehet. A pártszervek és az -alapszervezetek tehát keresik a hangsúlyt módosító társadalmi, helyi motivációt és igyekeznek ezekhez igazítani a válaszokat. Melyek lehetnek e munkában a legfontosabb megállapításaink? Fejlődésünk általános iránya intenzív pályán és az új követelményrendszer szerint halad. A szabolcs-szatmári ember számára jogos büszkeség az intenzív szakaszába érkező ipari produktum, a nehézségekkel küzdő, de több tekintetben már kiválót is nyújtó mezőgazdaság. Számokban és százalékban aligha mérhető eredmény az oktatásiközművelődési központokban végzett munka. Haladásunk értékét csak növeli, hogy minden korábbinál nehezebb feltételek között született meg. A propaganda felelőssége azonban kétirányú. Jó tudni, hogy a legutóbbi időszakban a pártszervek és az -alapszervezetek többsége felismerte, hogy nem leszünk erősebbek, nem lesz több megbecsülésünk sem, ha rosszul értelmezett presztizsokokból elhallgatjuk hibáinkat. A propagandának mindinkább számolnia kell a közvélemény nyitottságával, erősödő kritikai szemléletével is. A párttagság, a lakosság kevésbé toleráns a szubjektivitásból származó hiányosságok iránt. A korrupció, a téves és rossz vezetői beidegződések, a felkészületlenség végül is a politikai bizalmat rombolják. Elsőrendű érdekünk, hogy az önző, egyéni szempontok sehol ne szorítsák háttérbe a közösség céljait, ne keltsenek a politikával szembeni ellenérzéseket. A propaganda felelőssége abban is áll, hogy kimutassa: a legszélesebb körben megvan a politika általános céljaival a konszenzus, a jó szándékú támogatás. Mégis észlelhető feszültség, mégpedig a lokális jellegű gondok miatt. Az ellentmondásos helyzet valóságos okainak a feltárásához vállalnunk kell a helyi viszonyok alkotó bírálatát. Erősítenünk kell azt a felelős gondolkodást, amely feltárja a szocialista építőmunka értékmódosulásait és azok okait. Számos alkalommal találjuk szembe magunkat a szocializmus korábban kialakult és az elődeink, általunk képviselt értékek változásával. Gyakran jár — már csak érzelmi kötődés miatt is — mindez értékválsággal, amit önmagunkban is nehéz tolerálni. Akkor jár helyes úton a propaganda, ha feltárja ezt a tényt, ha kiáll a morális megújulás mellett. A társadalmi fejlődés alapját képező szövetségi politika változatlanul fejlődésünk fontos garanciája. A propagandának egyformán vissza kell utasítani a balról, s a jobbról jövő demagógiát. Történelmi tanulságunk, hogy a nehéz helyzetekből csak a párt vezetésével, a munkások, a parasztság és a haladó értelmiség szövetsége és együttes erőfeszítése révén jutottunk ki. Ez a tapasztalás magában hordozza a pártegység elengedhetetlen biztosítását is — valamennyi elemében. Ma is aktuális igazság, hogy ezt az egységet csak vitával és folyamatosan lehet megteremteni. A propagandának felelősen kell hozzájárulni a kulturált vita tömeges kibontakoztatásához és olyan közösségi hangulatot kell gerjesztenie, amelyben a párt politikája, a közösségi érdekek mellett bátran kiállók társadalmi megbecsülést élvezhetnek. Az érdekek sokszínűsége új módon támaszt követelményeket a politikai nevelőmunkában. Nincs lehetőség most ennek valamennyi fontos momentumát említeni, de az egyik legfontosabbról, a fiatalokkal való törődésről szólnunk kell. Felismert és elemzett társadalmi méretű összefüggések birtokában állíthatjuk, hogy a fiataloknak a szocialista építés folyamataiba való integrálásában a propaganda sokat tehet. Elsősorban azzal, hogy éppen az ifjúság előtt teszi világossá — saját érdekeinek felsorakoztatásával — a felelősségét. Másodsorban a család, az iskola, a munkahely, a párt-, állami, társadalmi és tömegszervezetek fokozott felelősségének felkeltésével és számonkérésével. Nagy a propaganda felelőssége abban is, hogy időben jelezze a testületeknek a még embrionális állapotú ellentmondásokat, feszültségeket. Ezek többsége a fejlődéssel jár együtt, annak természetes velejárója. Mégis fontos érzékelnünk ezeket is, felkészülnünk és felkészítenünk hatásuk tompítására, ösztönözni a kiváltó okok megszüntetésére. A politikai munka számára egyik ilyen figyelmeztető jelenség, hogy a párttagok körében is növekvőben van azok köre, akik az aktív életpálya lezárását követően egy sor korábban megszerzett információs forrástól elesnek és — bár teljesen jó szán- dékúan — az újabb megoldásokat nem értik, bírálják. A körzeti-lakóterületi alapszervezetek politikai felvilágosító tevékenységét nagymértékben szükséges újítani. Űj ellentmondásként tűnik fel, hogy a „második gazdaságban” a megszerezhető anyagi javak nagysága és módja — még ha a megszerzése jogszerű is — az eltérő szabályozás következtében devalválja az elsődleges munkajogviszonyból szerzett anyagi javakat. Különböző okokból létezik és erősödik az emberi kapcsolatok minőségének elértéktelenedése. Nem mindig a tehetségesebb, a felkészültebb jut előre, az „erősebb”, a hangosabb is érvényesül. Propagandánknak változatlanul vállalnia kell az olyan emberi tulajdonságok és értékek népszerűsítését, mint a pártosság, a hűség, a kollektivizmus, a felkészültség, a szorgalom, a szerénység és a becsület. A kongresszusi felkészülés során mindinkább a közvélemény érdeklődésének fókuszába kerül a párt belső élete, egész kádermunkája. Elveinknek megfelelően a propagandának is alakítania kell a közösségeket, hogy ott a vezetők kiválasztásánál a politikai megbízhatóság, a felkészültség, a rátermettség szempontjai hiánytalanul érvényesüljenek. Egyértelművé kell tenni, hogy a társadalomban kibontakozó intenzív folyamatok a kreatív típusú vezetőt tételezik fel. Társadalmunk általános fejlődése intenzív pályán van, a politikai tudatformálásnak is érzékelni kell az anyagi viszonyokban jelentkező új minőségeket. Ezek felismerése esetén is számolni kell az objektív ténnyel: a társadalom tudati állapota elmarad az anyagi viszonyok minősége által megengedhető tudati szinttől. A társadalom szükségleteiben már megfogalmazódtak azok a politikai, gazdasági és jogi normák, amelyek a szocialista demokratizmus újabb lendületű fejlődését célozzák. Az új választójogi törvény, a vállalati tanácsok kialakítása és egy sor más intézkedés jelzi, hogy a demokratizmus továbbfejlesztéséhez nélkülözhetetlen a kollektív és az egyéni tudat magasabb színvonalú állapota. Ez a propaganda számára is új minőségű követelményrendszert jelent. A tömegpolitikai munka érvényesülési feltételeit erősen befolyásolja, hogy az eszmei hatások egy részének a korábbinál kisebb, másik részének nagyobb a szerepe. A régebben alkalmazott sztereotipiák eligazító, mozgósító ereje megkopott. A mai valóság, a megfelelő elemzésekből származó megállapítások iránt viszont társadalmunk valamennyi rétegében nagy a befogadókészség. Nem az ideológiai, politikai munka, vagy a propaganda szerepe csökkent tehát, csupán a korábbi tartalmi és módszertani megoldásokat váltják fel az új szükségletek. Ezt nem lehet másként kielégíteni, csak reális értékszemlélettel, problémaérzékenység- gal, valós alternatíva kimunkálásával és tudatosításával. Egyfelől ez a propaganda komplex jellege. Más megközelítésben a propaganda tartalmi, szervezeti, szervezési, módszertani, személyi és tárgyi feltételeinek egysége. Ezen túl a propagandának a politikai ismertek — műveltség, képesség és az ennek megfelelő cselekvés — folyamatát kell orientálnia. Fokozza a propaganda felelősségét, hogy a tömeges méretekben jelentkező információs igény kielégítésében felértékelődött a politika személyes képviseletének szerepe és a minősége. Túlzottan egyszerű lenne itt csupán a propagandisták felkészültségét említeni. Arról van szó, hogy a párton belül és a pártonkívüliek körében csak akkor van a propagandának esélye a sikerre, ha mindazok, akik szervezetten, vagy spontán élethelyzetekben, a tankönyvi tematika feldolgozásakor, vagy napi vitákban, nyilvánosság előtt, vagy baráti, családi közösségekben egyaránt meggyőzően és szenvedélyesen képviselik a politikát. Dr. Vass János