Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-18 / 40. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. február 18. Pártértekezletek megyénk városaiban Mátészalka Az elmúlt években az ipar- fejlesztés második szaíkaszá- ba léptünk, melyre elsősor­ban a meglévő üzemek poli­tikai, szervezeti és gazdasági megszilárdítása, stabilizálá­sa és a hatékonyság növelé­se volt a jellemző — állapí­totta meg többek között a mátészalkai kommunisták pártértekezlete, melynek munlkájában részt vett és fel­szólalt Cservenyák László, a párt megyei vb tagja. A vál­tozó körülményekhez legin­kább a MOM mátészalkai gyára, a Saatmár Bútorgyár, az ISG, a SZATMÁRGÉP alakította termelési szerkeze­tét. A népgazdaság helyzeté­nek, lehetőségeinek megfele­lően a város iparosodása sze­rény mértékben fejlődött, amire jellemző volt a re­konstrukció (sütőipar, ISG, ÉRDÉRT). Űj üzemnek szá­mítható a sütőipar kekszüze­me, a nyomda és a Medicor új üzemcsarnoka. Az állóesz­közök értéke az elmúlt idő­szakban, 4,2 százalékkal nö­vekedett, a beépített bruttó állóeszközérték meghaladta a másfél milliárd forintöt. Ezek a rekonstrukciók, fejlesztések jelentősen hozzájárultak a termelés növeléséhez, a gaz­daságosság javításához. Megállapították: a város és vonzáskörzete életében az ipar továbbra is meghatáro­zó, hiszen itt dolgozik az ösz- szes foglalkoztatottak 31 szá­zaléka. Az ipar termelési ér­téke öt év alatt 16 százalék­kal nőtt és most már megha­ladja az évi 4 milliárd forin­Nyírbátor Nyírbátorban — ahol a pártértekezlet munkájában részt vett Tóthné Kiss Mária. a Központi Bizottság tagja. Tisza László, a párt megyei végrehajtó bizottságának tag­ja — többek között megálla­pították: társadalmi-gazda­sági fejlődésünk eredménye alapján a lakosság életkörül­ményei differenciáltan vál­toztak. A foglalkoztatottak száma a szocialista iparban 7,7, a szocialista mezőgazda­ságban 5,1, az anyagi és nem anyagi jellegű szolgáltatások területén 44,9 százalékkal nőtt. Ugyanakkor a napi in­gázók száma több mint 11 százalékkal csökkent. Az ipa­ri munkások átlagos bérszín­vonala közel 30 százalékkal, a mezőgazdaságban és a ke­reskedelemben foglalkozta­tottak keresete 24 százalék­kal nőtt. Az eredeti tervhez viszonyítva a felépült laká­sok száma és összetétele megváltozott, nőtt a családi házas építkezések aránya. Néhány fontos fejlesztés­ről: a vezetékes vízzel ellá­tott települések száma hét­ről tizenkettőre, »a vízveze- tékháíózat hossza 62-ről 205 kilométerre nőtt, a szenny­vízhálózat 11-ről 19 kilomé- méterre bővült. Jórészt a la­kosság társadalmi összefogá­sával 28 kilométer járda épí­tésére kerülhetett sor. A vil- lamosenergia-hálózat 50 ki­lométerrel hosszabb, mint a beszámolási időszak elején, Nyírbátorban folyamatban van a vezetékes gázellátás megvalósítása. Az életkörülmények álta­lános fejlődése mellett szorí­tó gondok is jelen vannak. Jelentős feszültséget okoz a nem keresők viszonylag ma­gas száma, a pályakezdő fia­talok egy részének elhelyez­kedési nehézsége. Hasonló gond, hogy csökkent az álla­mi bérlakások építésének aránya, nem megfelelő a magánerős építkezésekhez az építőanyagok kínálata, nem sikerült kielégíteni a város­ban a differenciált telekigé­nyeket. Továbbá: egyes tele­püléseken alacsony színvona­lú. vagy megoldatlan a köz- étkeztetés és a munkásélel­mezés. a fejlődés elleneié Versenyképesebb termékeket tot. Szép eredmény, hogy az exporttermelés több mint 93 százalékkal emelkedett, amin belül a tőkés kivitel közel háromszorosára nőtt. A taka­rékossági intézkedések hatá­sára évenként 10—12 millió forint megtakarítást értek el az üzemek, ennek ellenére az anyag- és energiagazdálko­dás területén a kitűzött cé­lok csak részben valósultak meg, még mindig magas az anyaghányad, sok a hulladék­anyag. Az eredmények mellett számos gonddal is küzd a te­rület ipara. A gépek magas fokú elhasználódása például jelentősen akadályozza a műszakszám növelését. Az eredményesebb gazdálkodást esetenként ,a kellő önállóság hiánya és az alacsony bér- színvonal is gátolja, s ebben közrejátszik, hogy több üzem csupán gyáregység. Az üze­mek. egy részében jelentős problémák vannak a tervsze­rűséggel, magasak a termelé­si költségek, nem elégséges a helyi tartalékok feltárása, több helyütt a dolgozók anya­gi, erkölcsi ösztönzése sem kielégítő. Ugyanakkor kedvező jelen­ség, hogy tovább bővült az ipari üzemek kapcsolata a termelőszövetkezetekkel: nyolc üzemnek 39 tsz-szel van kooperációs kapcsolata. A meglévő kapacitás jobb ki­használását és a termelés nö­velését szolgálja az a 33 vál­lalati munkaközösség, ahol 226 dolgozó bizonyíthat szor­galmat, tehetséget. Fejlődött az üzemi demokrácia, tartal­masabbak lettek a termelési tanácskozások, megújultak, reálisabb célokért dolgoznak a szocialista brigádok. A leg­utóbbi küldöttértekezlet óta — ha szerényen is — de nö­vekvő eredményességgel dol­goztak a város üzemei, az ÉSZKV-t kivéve nem volt veszteséges üzem. A termelés feltételeinek nehezebbé válásával azonban egyre erőteljesebben jelent­keznek itt is azok a szerve­zeti, munkaszervezési problé­mák, melyeknek megoldása szükséges az ipari termelés versenyképesebbé, hatéko­nyabbá tételéhez. Ennek alapján rögzítette az ipar előtt álló legfontosabb felada­tókat a mátészalkai pártérte­kezlet A pártbizottság első tit­kárává Mátészalkán ismét Forgács Andrást, titkár­nak Kanyó Lászlót és Ti­nái Gyulát választották. A végrehajtó bizottság tagjai lettek: Erdei Béla, Kon- ezos István, Körte And­rás, Kövendy Lajos, Kul­csár Agnes, dr. Nagy László, Szabó Katalin, Tarcsa Bálint. flz életkörülmények változása sem kielégítő a vendéglátás színvonala. A kis községek­ben, a társközségekben, a ta­nyai településeken, de még a város egyes külterületein sem tudja a kereskedelem, a szol­gáltatás kielégíteni az alap- ellátási igényeket. Megoldat­lan Nyírbátorban a városi közlekedés, az összeköttetés a távolabbi településekkel, s igen alacsony színvonalú a telefonhálózat. Értékelték a küldöttek az egészségügyi el­látás helyzetét is. megálla­pítván: megvalósultak az egészségügyi beruházások Encsencsen, Nyírcsászáriban körzeti orvosi komplexum. Penészleken öregek napközi­otthona létesült, Szakolyban száz ággyal bővült a Szociá­lis Foglalkoztató Intézet A rendszeres szociális segély­ben részesülők száma a községekben 600 fővel csök­kent. a juttatás összege vi­szont emelkedett. A jövő t el - adatainak kitűzésénél mind­ezeket tartotta szem előtt ■ pártértekezlet. A küldöttértekezleten első titkárnak ismét Nagy Istvánt, titkárnak Kovács Lászlót és Freund Sán­dort választották. A vég­rehajtó bizottság tagjai lettek: Bunyi László, Gön- ező György, Jánvári Ti­bor, Paszternák József, Pásztor József, Szarka Sándor, dr. Tóth János, Veczkó Tiborné. Feb érgyat mat Pártszerveink, alapszerve­zeteink munkájában tervsze­rűbbé, eredményesebbé vált az ideológiai, politikai fel­adatok végrehajtása — hang­zott el többek között a fehér- gyarmati pártértekezleten, ahol részt vett és felszólalt Tóth Géza, a megyei párt-vb tagja. Megállapították: poli­tikánk nyíltsága, őszintesége, a teljesebb és rendszeresebb tájékoztatás eredményeként az egész területen növekedett az érdeklődés a politikai kérdések iránt. Az emberek érzékenyebben és kritiku­sabban reagálnak a különbö­ző társadalmi jelenségekre. Gazdagodott a szocialista ha- zafiság tartalma, amit jelez az aktívabb cselekvés, a szü­lőföld fejlesztése, szépítése, értékeink, hagyományaink ápolása terén. Mélyült a szo­cialista közösséghez tartozás tudata, a Szovjetunióhoz fű­ződő barátság erősítését jól segítik a területen lévő MSZBT-tagcsoportok. To­vább ápolták és gazdagítják kapcsolatukat a Szovjetunió Kárpátontúli területe nagy- szőlősi járásával, akik levél­ben köszöntötték a küldöttér­tekezletet. A kedvező tendenciák mel­lett — főként a gazdasági életben jelentkező nehézsé­gek hatására — a párttagok körében tapasztalható azon­ban bizonytalanság, főleg a gazdálkodást, az életszínvo­nalpolitikát, a szocialista er­Tervszerűbb ideológiai munka köles egyes területeit érintő kérdések megítélésében. Itt is jelen vannak a kispolgáriság megnyilvánulásai, szaporod­tak a túlzott anyagiasságból eredő negatív jelenségek, he­lyenként befeléfordulás ész­lelhető. Az alapszervezetek jó részében még nem tudják kellően összekapcsolni az ideológiai, a kulturális ne­velő és a gazdasági munka feladatait, helyenként igény­telenség, az ideológiai mun­ka lebecsülése is tapasztal­ható. «». Mindezek figyelembevéte­lével az elmúlt időben a pro­pagandamunka során a mi­nőségi, a tartalmi feladatok megoldását helyezték előtér­be. A párt- és tömegszerve­zeti oktatásban az értékelt időszakban évenként közel hatezren vettek részt, s meg­haladta az 1200 főt a maga­sabb szintű pártoktatásban résztvevők száma. Különös figyelmet fordítottak a párt­oktatás személyi feltételeinek javítására. A városi, a nagy­községi pártbizottságok pél­dául előadói csoportokat szerveztek. Kialakították a vezető agitátorok körét. A területen ötven vitakörben közel 800 fő foglalkozik rend­szeresen aktuális politikai kérdésekkel. A tájékoztatás­ban erősödött a politikai pártnapok szerepe: az éven­ként megtartott közel 80 ilyen pártnapon csaknem négyezren vettek rész. A szemléltetős agitációt nagy­ban javította, hogy az utóbbi években sikeres termékbe­mutatókat rendeztek. összességében a pártszer­vek, alapszervezetek propa­ganda- és agitációs tevé­kenysége színvonalasabb mint öt évvel ezelőtt, de ese­tenként még mindig késik a tájékoztatás, s viszonylag szűk a vitázó, jő mozgósító készséggel rendelkezők köre. Bár javult a pártszervek in­formációs munkája, mégis tény, hogy nem érzékelik kel­lően több helyütt a helyben felvetődő és helyi intézkedést igénylő problémákat. A párt­értekezlet ennek megfelelően jelölte ki a követendő utat az ideológiai munka javítá­sára. Fehérgyarmaton ismét első titkárnak választották Csepelyi Tamást, titkár­nak Mezei Jánost és Ká­roly Lászlót. A végrehaj­tó bizottság tagja lett: Fedor Károlyné, dr, László Béla, Mirgány Elek, Papp Károlyné, Szakács József, Széles Lajos, Szabó Zsig- mond és Varga József. f r Ia ' ■hmbwB Kritikusan, cselekvőén Általában erősödött a párt vezető szerepe, szervezeti egysége, korszerűsödött mun­kamódszere, érvényesül a de- riokratikus centralizmus, a kollektív vezetés, az egysze­mélyi felelősség. A párt kez­deményező. irányító, szerve­ző, ellenőrző munkája moz­gósító erővel hat területünk lakosságára — hangzott el a kisvárdai pártértekezleten, ahol részt vett Erdei Lászió­né, a KB tagja, és Bánóczi Gyula, a megyei pártbizott­ság titkára. Javult a döntések előkészí­tése, gyakoribbak a vizsgála­tok. jobban előtérbe került a helyszíni tapasztalatok hasz­nosítása. Fokozódott a párt- ellenőrzés, a beszámoltatás. erősödött a kritikai hangvé­tel, a tárgyilagosság, az őszinteség, a segítő szándék. A fejlődés ellenére még­sem lehetünk elégedettek — hangoztatták a küldöttérte­kezlet résztvevői. A munka gyengeségére utal, hogy he­lyenként még mindig nem si­kerül érvényt szerezni a párthatározatoknak, a végre­hajtásban még nem minde­nütt következetesek. A párt­munka politikai-mozgalmi jellege, így többek között a munkarend, a munkamód­szer tökéletesítése, a párt- szervezetek nyitottságának fokozása, a pártmunka tár­sadalmasítása, az aktívák be­vonása még elmarad a köve­telményektől. A párton belü­li emberi kapcsolatok formai­lag rendezettek, de koránt­sem problémamentesek az elvtársi együttérzés, a szoli­daritás, a közös célokért való elkötelezettség területén. He­lyenként elkényelmesedéssel a politikai tevékenység alá- becsülésével is lehet talál­kozni. Ezek szabták meg a városi pártbizottság munkáját az elmúlt időszakban. A testü­let — amely az elmúii öt év­ben 17 alkalommal ülésezett Vásárosnamény A vásárosnaményi pártér­tekezleten — melynek mun­kájában részt vett többek kö­zött Ekiér György, a megyei pártbizottság titkára — egye­bek mellett behatóan ele­mezték a mezőgazdasági ter­melés alakulását, jelenlegi helyzetét, jövőbeni felada­tait. Megállapították: terü­letükön a mezőgazdasági ter­melés továbbra is megha­tározó, hiszen 11 mezőgaz­dasági szövetkezet, egy álla­mi gazdaság, egy vízgazdál­kodási társulat és két sertés- tenyésztéssel foglalkozó egy­ség gazdálkodik. A beszá­molási időszakban a szövet­kezeti és az állami mező- gazdaságban a termelés egyenletesen növekedett, amely 1984-ben már elérte a másfél milliárdos értéket. Jelentős a háztájiból szárma­zó áru, ennek értéke ne- gyedmilliárd. A fenti számok azt jelentik, hogy a terme­lési érték évi 13 százalékkal nőtt, ezen belül az alaptevé­kenység 10,6 százalékkal, az azon kívüli munka még na­gyobb arányban emelkedett, árbevétele megduplázódott Szilárdítani a szövetkezeteket és meghaladta a 440 millió forintot. Eközben a termelési érték növekedése meghalad­ta a költségek emelkedésének ütemét. Miután a legutóbbi pártértekezlet idején több tsz mérleghiánnyal küszködött, külön feladattervet készítet­tek a szövetkezetek gazdál­kodásának megszilárdításá­ra. Sor került elnökök, párt­titkárok cseréjére, s e válto­zások minőségi fejlődést eredményeztek. Harminc fő­vel emelkedett a felsőfokú végzettségű szakemberek>szá- ma, s ennek is köze van ahhoz, hogy a legutóbbi gaz­dasági évben a tsz-ek közel 50 millió forint nyereséget értek el. Jelentős szerkezet- változás történt a növényter­mesztésben, a gabonaprog­ram jó lehetőséget teremtett a kalászosok termeléséhez. Az állattenyésztés fejlesz­téséhez a takarmánytermesz- tes bővítésére volt szükség, amiben tisztes eredménye­ket értek el. Ugyanakkor el­maradt a kívánalomtól az ős­gyepek felújítása, a betaka­rítási technológia korsze­rűsítése, a takarmány tárolá­sa, a tápanyag utánpótlása. Amíg a szabályzók hatá­sára előtérbe került a mar­hahizlalás, addig 700 darab­bal csökkent a tejelő és ket­tőshasznosítású tehénállo­mány. Az itt lévő gazdaságok pénzügyi helyzete magán vi­seli a kedvezőtlen természe­ti és közgazdasági adottsá­gokat. Még egy jó eredmény­nyel zárt év után is kevés a nyereségből képezhető fej­lesztési alap, ami veszélyez­teti a termelés bővítését. Év­ről évre nő a hitelszükséglet és gyakori a sorbanállás a banknál. Mindez korlátozta az indokolt fejlesztéseket és az üzemviteli tevékenység­re is rányomta bélyegét. Az utóbbi években az állami gazdaság háromszor zárt veszteséggel, ezért vezető­csere történt, s ma már mu­tatkoznak az anyagi támoga­tás kedvező jelei: tavaly eredményesen gazdálkodtak. A legfontosabb feladatok között rögzítette a pártérte­kezlet a munka szervezettsé­gének javítását, a gazdál­kodási fegyelem erősítését, az ésszerűbb takarékosság, a személyi feltételek megterem­tését, az új gazdálkodási for­mák meghonosítását. A pártértekezlet — mely­nek levélben kívántak jó munkát a beregszászi testvér­terület kommunistái — meg­választotta a vezető szervét. A beregi küldettek újra első titkárnak választot­ták Illés Elemért, titkár­nak Fazekas Tibort és Szabó Tamást. A végre­hajtó bizottságba válasz­tották Bállá Jánosnét, Czakó Jánost, Dábrák Im­rét, Szabó Lászlót, Szűcs Bélát, SzUcs Gyulát, Új­vári Sándornét és Valgó Gézát. és 35 fontos napirendet tár­gyalt, rendszeresen visszatért a felsőbb és saját határozatai végrehajtására. A vezető párttestület tanácskozásaira a nyílt, őszinte, kritikus és önkritikus légkör a jellemző. A pártbizottság és a végre­hajtó bizottság kapcsolata elvszerű, a munkamegosztás­ban helyes módszer érvénye­sül — hangzott el többek kö­zött, majd a küldöttek érté­kelték a végrehajtó bizott­ság, a pártbizottság munka- bizottságai. a függetlenített apparátus, a községi pártbi­zottságok és pártvezetőségek munkáját. összességében tartalmasabba vált a taggyű­lések munkája, egyes alap- szervezetekben azonban for­mális vonások is fellelhetők, nem érvényesül megfelelően a párt irányító, mozgósító, ellenőrző tevékenysége. A pártmunka tervezésében be­következett változás után — sajnos — a pártcsoportok nem töltik be teljesen új sze­repkörüket. A pártmegbiza- tásokról szólva megállapítot­ták e megbízatások teljesí­tésének segítésében, ellenőr­zésében kedvező változások tapasztalhatók. Elhangzott: a párttagság döntő többsége a párt nor­mái szerint él. teljesíti köte­lességét, viszont vannak, akik megsértik a párt lenini nor­máit, a szervezeti szabályza- bályzatot, akikkel szemben pártbüntetést kellett alkal­mazni. Néhány alapszerve­zetben találkozni a hibák ta- kargatásával, az elkövetők mentegetésével. A küldöttek ezután átte­kintették a tömegszervezetek és -mozgalmak pártirányítá- sának tapasztalatait, s ezek figyelembevételével szabták meg a legsürgősebb tenni­valókat. Kisvárdán a pártértc- kezlet küldöttei ismét Varga Andrást választot­ták első titkárnak, Oláh Mihályt és Molnár Feren­cet pedig titkárnak. A végrehajtó bizottság tagja lett: ifj. Éles Péter, Kiss Miklós, Mezősi Dezső, Sá- rosy Zoltán, Szabó Ist- vánné, Tóth László, Vá­mos Jánosné, Vilmán Pál.

Next

/
Thumbnails
Contents