Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-16 / 39. szám
2 Kelet-Magyarország 1985.február 16. Csúszós járdák, utak, szállítatlan szemét Inranrii fehéren közterületeinkről Bár még csak február közepe van, fáztunk már any- nyit, hogy joggal reménykedünk: a hideg ellenére is lassan vége a télnek, ami jócs*' án eltért a megszokottól. Sokkal hidegebb volt az átlagostól, több volt a csapadék is, de többet fagyoskodtunk, mert gondokat okozott a hideg a távhőszolgáltatásban, még többet fagyoskodtak, akiknek szénért kellett órákat, napokat sorban állni. Korai lenne még az idő a télen szerzett tapasztalatok összegzésére, így most csupán arra vállalkozunk, hogy visz- sz_a térünk a csúszós járdák, a bűzös lépcsőházak okozta bosszúságra, vagyis a közterület-fenntartó vállalat eddigi munkájának értékelésére teszünk kísérletet, mert — amint ezt a panaszos levelek tartalmából, a felháborodott telefonokból mérni tudtuk — e vállalat tevékenysége állt leginkább a nyíregyháziak ér- deklődésénék középpontjában. A vállalat vezetőivel folytatott beszélgetésre meghívtuk Bartos Tibort, a Műszaki Fenntartási Iroda vezetőjét és Kovács Istvánt, a városi tanács vb műszaki osztályának vezetőjét is. — Lehet, hogy az olvasóknak furcsa lesz, amivel kezdem — szólal meg Bartos Tibor —, de tudomásul kellene vennünk, hogy tél van, ez pedig hóval, faggyal jár. Nem szívesen hivatkozom rá, hogy milyen az ország gazdasági helyzete, de kénytelen vagyok, mert másként érthetetlen: évente 3 millió forintot tudunk fizetni a síkosság elleni munkáért. Amit a vállalattól vár a lakosság, legalább 10 millióba kerülne. A bentlakásos ügyelet létszámát 8-ról 2-re csökkentettük, a lakáson lévő ügyelet is fele a réginek, s ez azt is jelenti, hogy ha leesik a hó, több időt vesz igénybe a riasztás is, Mi a feladat? — A legnagyobb gondnak azt tartom —. folytatja Kapu József .-igazgató; , hogy nincs módunk elmondani : mi is a feladatunk, így aztán fekete utakat■, járdákat kérnek számon tőtünk. Pedig mindössze a tömegközlekedési járművek útvonalának megtisztítását és az autóbuszmegállókban a hó eltakarítását, illetve kupacokba rakását, lehet számonkér- ni rajtunk. Ezen túl a sóstói felüljárón a csúszásveszély megszüntetése és a dohánygyár melletti gyalogos vasúti felüljáró takarítása a dolgunk. Szó esett a beszélgetésen az utak, a - járdák sózásáról, amit már szinte csak Magyarországon végeznek. A só ugyanis káros a környezetre. Ezért már a Bessenyei és a Benczúr tér belső útjait sem sózzák, a Petőfi téren is csak a betonjárdáról takarítják a havat. A só helyett magnéziumklorid kellene, ez lenne az ideális a környezetnek, de drága. Jósa városban a parkokat műtrágyával szórták meg, ez is olvaszt, s egyben használ a talajnak is. A közutakon a só és fűrészpor együttes szórása jelent megoldást, mert a hidegben a só semmit nem ér, így az idén már erre rendezkedtek be. Két hét — 7 ünnep Ami a leginkább zavarja a vállalatot": a járdák takarítását is nekik rója fel a lakosság, holott ez mindenütt a gazda — házfelügyelő, a tulajdonos — dolga. A hótól is nagyobb téma volt a szemétszállítás, illetve a szemét nem szállítása. A magyarázat egyik része: nem volt még két olyan hét, amelyre 7 ünnepnap esett, mint karácsonykor és újévkor. A vállalatnál is munkaszünet volt, a háztartásokban pedig a szokásosnál sokkal több hulladék keletkezett. 140 ezer forint céljutalmat tűztek ki, hogy utolérjék magukat, a parkrészleg dolgozóit is bevonták a szemét- szállításba, s amikor már úgy tűnt, hogy utolérik magukat, jött a nagy hideg, lefagytak az autók fékrendszerei. És emellett: négy jó szemétszállító kocsijuk van, a többi elöregedett. És mondtak a fülünknek szokatlan dolgot is: a legtöbb gondot áz okozza, hogy a kukák egy része" tele van salakkal, ami olyan tömör, hogy tönkreteszi a szemeteskocsikat, éppen ezért nem számít háztartási szemétnek. Ha valahol tataroznak, a törmeléket is kukákba rakják, s ezzel is tönkreteszik a kocsit. Sok helyen nincs kuka, mindenféle edényt használnak, pedig 1981-ben tanácsrendeletben kötelezték a lakosságot a kukák beszerzésére, ezzel gyakorlatilag feljogosították a vállalatot, hogy ahol nincs kuka, nem kötelesek elhordani a szemetet. Más: sok helyen nem teszik ki a szemetet a kapu elé, csöngetni, várakozni kell, ez lassítja a menetet. Hatástalan jutalom Ezek a vállalat gondjai, s bár meglepő, még az is, hogy 5500—6000 forint közötti keresetért sem dolgoznak normálisan a szeméthordók, mert egy részük guberál, ebből minden bizonnyal jól keres. Ezért nem vállalkozott senki karácsonykor munkára még 1100 forintos különpénzért sém. Mint ahogy nem hajlandók a gépkocsivezetők a szemeteskocsira ülni, hiába fizetnek 1500 forinttal többet, így ha egy sofőr megbetegszik, a jármű is „táppénzre” megy. S közben a létszám fogy. A „minőséggel” is baj van: nyáron nincs öt ember a vállalatnál, aki kaszálni tud. A vállalat vezetőinek, s a vállalat gazdáinak a szavaiban kételkedni nincs jogunk, a megoldásra javaslatot adni nem tudunk. Csak azt tudjuk, hogy ami ma van, az nem megoldás. Mert azt még valahogy tudomásul veszi az ember, hogy télen hóban, latyakban jár, de a szemétszállítás rendszeressé tétele nem tűr halasztást. Ha ez nem megy a vállalat önerejéből, nagyobb tanácsi segítség kell, ha emberi mulasztás az oka, akkor nagyobb szigor kell. És — amint ez a beszélgetésből kitűnik — erre volna szükség a vállalaton belül is. Van ma már véleményünk szerint elég szabad munkaerő ahhoz, hogy fegyelmezni is bátrabban lehessen, akinek pedig ez sem használ, annak fel is lehetne mondani! Ez olyan hátránnyal jár, amin a dolgozóknak is érdemes elgondolkodni. Ma már a munkakerülés is komolyabb következményekkel jár. Balogh József Üj, angol gyártmányú vegytisztító géppel gyarapodott a Nyírségi Patyolat Vállalat nyíregyházi központi üzeme. A negyvenöt kilogramm töltésű gép üzembe állítása után a nyíregyházi üzem vegytisztító kapacitása megkétszereződik. Képünkön: Péczeli József és Molnár Zoltán az új Spencer Senior vegytisztító gépet helyezi üzembe. (Császár Csaba felvétele) Márciusban nyílik Avatás előtt a szolgáltatóház Március közepén nyílik meg Nyíregyházán, a Sza- muely-lakótelepi szolgáltatóház. Az Optimál Kisszövetkezet tervezte és a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat által kivitelezett létesítményt jelenleg bútorozzák. A több mint 500 négyzet- méter alapterületű szolgáltatóház földszintjén a Hírex rádió-, televízió-, elektroakusztikai berendezések, valamint háztartásigép-javító részlege kap helyet, mellette a Patyolat felvevő üzlete, továbbá fodrászszalon lesz. Az épület emeleti részén a nyíregyházi Divat Ruházati Vállalat nyit ruhavarró és -javító üzletet, a szomszédságában pedig a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet végzi majd szolgáltató tevékenységet, és értékesíti a maga által gyártott cipőket. A 8 millió forintért épített szolgáltatóház létrehozásához az érintett vállalatok, szövetkezetek saját, erre fordított pénzeszközeit központi támogatással egészítették ki. (csgy) Tolvaj előzte meg a tulajdonost A „kaméleon“ Trabant Nem hitt a szemének T. Sándorné, amikor kiment a kapujuk elé, hogy az öt perccel korábban otthagyott Trabant nincs sehol. Előbb még azt gondolta: benne hagyta a slusszkulcsot, s valaki tréfál vele, aztán komolyra fordult a dolog, mert a kulcs nála volt, s a Trabant sem került elő. Hiányzott a táskája, abban volt a személyi igazolványa, a jogosítvány, a kocsi forgalmi engedélye, s azért hagyta a kocsiban, mert alighogy hazaért, indulni is akar! tovább vele. Valaki megelőzte. Mire az esetre fény derült, a zöld Trabant homokszínűvé vált, s megváltozott az alvázszáma, a motorszáma és a karosszériaszáma is. Történt, hogy a kocsi gazdája augusztus 11-én a szőlőben dolgozott. Amikor este hazaért, nem állt be az udvarra, mert el akart menni édesanyját meglátogatni, csak beszaladt valamiért a lakásba. Míg bent volt, arra járt Hevesi Gyula 30 éves nyírbátori molnár, s bár ittas volt, amikor a Trabantot meglátta, elhatározta, hogy ellopja. Beült, beindította, hazahajtott vele lakására, majd az alvázszámot átütötte, a motorszámot és a karosszériaszámot a saját használt kocsijáról leszedte és átragasztotta a lopott kocsiba. Hogy a gazdája se ismerjen rá, a saját kocsijából átrakta a gyújtáskapcsolót, a bal oldali aj tózárát, két ablaküvegleeresztőkart, aztán a zöld kocsit homokszínűre festette és elvitte egy javítóműhelybe, hogy vizsgáztassák le. Erre azonban már nem került sör, mert észrevették, hogy a gépkocsin furcsa javítások láthatók, s az is kiderült, hogy ez a Trabant nem Hevesié. A büntetőeljárás során a Trabant visszakerült gazdájához, Hevesi pedig a vádlottak padjára ült át a Trabant- ülésből. A kocsi lefoglalásával a kár megtérült, a kocsitolvajt a lopás mellett 3 rendbeli közokirattal visszaélésért is felelősségre vonták, s a Nyírbátori Városi Bíróság dr. Illés Béla tanácsa 1 év börtönben letöltendő szabadságvesztést szabott ki rá. Figyelembe vették büntetlen előéletét, hogy két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, s azt is, hogy a tárgyaláson őszinte, megbánó magatartást tanúsított. Még azt is megígérte, hogy ha a károsultnak valamilyen egyéb követelése van — például vissza akarja festetni a kocsiját — azt is megfizeti. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője enyhébb büntetés kiszabását kérte. Másodfokon a megyei bíróság dönt. Városkörzeti tanácskozás Sóstóhegyen Lesz-e itt kertváros? A zord idő ellenére igencsak forró volt a légkör Sóstóhegyen azon a városkörzeti tanácskozáson, ahol Kovács István, a tanács műszaki osztályának vezetője tájékoztatta a település sorsa iránt egyáltalán nem közömbös, szép számban megjelent lakosságot a fejlesztési lehetőségekről. Pontosabban arról, hogy a nehéz gazdasági helyzet miatt az eddiginél is kevesebb pénz jut a jövőben ezen terület úthálózatának, tömegközlekedésének és a lakosságot kiszolgáló, jobb életfeltételt biztosító létesítmények megépítéséhez. Többet is vállalnának Hasznos, értelmes célokért szervezett társadalmi munkaakciókból mindig is kivették a részüket a sóstóhegyiek. Munkahelyükön, lakóhelyükön sokat tettek az „Együtt Nyíregyházáért” akció keretében is. Ma, és a jövőben is örömest vállalnának többet is, ha látnák, közvetlenül is tapasztalhatnák lakóhelyükön ennek eredményét. A város anyagi támogatására számítva, vannak, akik vállalkoznak iskolabővítésre, út- vagv járdaépítésre. A maguk pénzén bevezettették az egészséges ivóvizet, fizetik a szemétszállítás díját. Amiről a térkép sem mesél Nem kis fejtörést okoz helyitoelinek, pláne idegenből ideérkezőnek egyes utcák megtalálása. A térkép nem segít eligazodni. A szemétszállításra vállalkozó közterület-fenntartó vállalat gépkocsija pedig képtelen behajtani a keskeny, máshol süppedékes, laza, sáros utcákba, noha a szolgáltatásért az itteni lakosok éppúgy fizetnek, mint az üdülőterületiek. Ez utóbbiak előtt végképp érthetetlen, miért szünetel télen a szemétszállítás, noha nem csak üdülök vannak itt, de szép számmal lakások is. Új tervek Amikor a nagyobb arányú fejlesztés elkezdődött, az ide települők éppen a kifüggesztett tervek alapján döntöttek úgy, hogy itt vesznek telket, építenek házat. Ahol majd óvoda, iskola, ABC, orvosi rendelő, gyógyszertár, posta lesz és közművek szolgálják a kényelmet. A létesítmények közül az első valósult meg. Most pedig nem hisznek a fülüknek, becsapottnak érzik magukat, hisz újabb tervek készülnek, holott ezeknek az embereknek az a régi nagyon is tetszett, s tetszik ma Is, még ha a nehéz anyagi helyzet miatt hosszabb ideig is tartana a megvalósítása. Igen találó hasonlatot hallottam az egyik felszólalótól. Egy anya nem teheti meg, hogy a legkisebb gyerekének csupán csupasz kenyeret ad, amikor a legnagyobbik testvér vaj as-mézest kap. A legutóbbi tanácstagi beszámolók óta, az ott immár sokadszor felvetett gondjaikra a szakigazgatási szervektől számukra elfogadhatatlan válaszokat kaptak, és úgy érzik, nem részesülnek úgy a javakból az itt élők, ahogyan az megilletné őket. S. J. Zacskóra csizma E lőbb a szivacsos betét, utána rá egy nylonzacskó, arra meg a csizma. Tényleg, minek a zacskó? Persze, mert a csizma varrva van, és a varrás lyukjain bemegy a víz. . Egyébként kisebb fajta reklámszatyor is megteszi. Most már tudom, hogy miért mossák ki gondosan gyerekeim a savanyú káposztás zacseko- kat. Legyen mit a csizmába húzni. Valamelyik nap éppen ezen meditáltam (ezt a szót leginkább dörmögésnek, morgo- lódásnak lehetne magyarra fordítani), ezt hallva nagyobbik csemetém megmutatta a papírt, amit a csizmával kapott. Az volt ráírva, hogy „mérsékelten víz- . álló”. Csizmát gyártani nem, de finoman mondhatnám: költőien fogalmazni már tudunk. Méghogy mérsékelten. Ennél már csak az lenne szebb, hogy: enyhén átnedvesedik. Vagy: oly észrevétlenül, mint ahogy élek. — Csizmám beázik, ha vízbe lépek. Persze nem vagyok benne biztos, hogy egy csizmagyárnak elsősorban szépen fogalmazni kell tudnia, bár ha azt is tud, nem baj. Am jobb volna, ha a cipé- szethez értene annyira, hogy ha téli csizmát gyárt, számot vessen csapadékféleségek gyakoriságának lehetőségével, s termékét bizonyos technológiai megoldások bevezetésével vízhatlanná tegye ... Ni, már meg én felejtek el fogalmazni. Lehet, hogy csizmát gyártani viszont tudok? M. A.