Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-15 / 38. szám

1985. február 15. Kelet-Magyarország 3 Kézfelnyújtás itán A napkori Kossuth Termelőszövetkezetben 54 erőgépet, 2Ö tehergépkocsit, két ka­miont, 14 IFÁ-t, számtalan munkagépet és kiszolgálóeszközt kell felkészíteni a tavaszi munkákhoz. Első képünkön: a gépműhely, ahol új rendszerben, teljesítménybérezés­sel javítják a gépeket. A hű tőtárolóban (második képünk) naponta három vagon al­mát válogatnak, csomagolnak, illetve hámozva-negyedelve szállítanak a konzerv­gyárba. (jávor) Legtöbbjük már megkapta az első pofont az élettől: si­kertelen felvételi vizsga van mögötte. Mikor kötnek útilaput? — A körzetben nagyon so­kan jelentkeztek képesítés nélküli pedagógusnak 1984 augusztusában — említette vitaindítójában Rudda Mi­hály, a városi tanács műve­lődési, egészségügyi és sport­osztályának vezetője. — De csak azokat vették fel, akik helyhiány miatt nem kerül­tek be. így fordulhatott elő, hogy a sok jelentkező ellené­re 11 álláshelyet nem töltöttek be, s a most alkalmazottak fölött is Damoklész kardja­ként lebeg az utasítás: ha most sem sikerül bejutni a felsőoktatási intézménybe, útilaput kötnek a talpa alá ... — Én szeretnék továbbta­nulni, a tanítói szak mellé történelem szakos diplomát szerezni, mégsem támogatja az iskola — sérelmezi Kurucz Mária Gulácsról. — Ezt is a felvételi bizottság előtt tud­tam meg. Nem csak egyéni sérelmét emlegette a fiatal lány. Gyak­ran csak a sajtóból értesül­nek, hogy Naményban az ér­telmiségi klubban jó prog­ram volt. Vállalnák az utazás költségeit és fáradalmait, jó lenne, ha tudnának is ezek­ről a rendezvényekről. „Fogom a táblát...” Csató Kornélia, tiszaado- nyi tanítónő kifakadt: — Mikor teremtenek végre azonos vagy legalábbis ha­sonló feltételeket a székhely­községben levő és a tagisko­la között? Mi ugyanis rriesz- sze kullogunk a tiszaszalkai iskola mögött. Míg nekem fogni kell a táblát, hogy le ne essen, Tiszaszalkán már a központi fűtést tervezik! A 24 fős osztályból 14-nek gyógypedagógiai iskolában lenne a helye, túlkorosak, durvák, fegyelmezetlenek. Gyakran fizikailag is felé­lek ... Nem véletlen a félelem, Kötészetben A Kelet-Szövker. Vállalat nyíregyházi Vöröshadsereg utcai könyvkötő részlegé­ben közületi és lakossági megrendelésre könyvek, folyóiratok és különböző nyomtatványok bekötését, valamint fényképek kasí- rozását készítik. Képün­kön: Turcsán Istvánné közlönyöket köt be. (cs) atya hideg van — JC mondta tegnap reg- gel a barátom, amíg a buszra várakoztunk, mert kimaradt egy járat. Érde­kes — gondoltam én —, mi mindent a kutyára fogunk. Nyáron meg azt mondjuk, hogy kutya meleg. Mi köze annak a szegény állatnak az időjáráshoz? Egyébként nincs is olyan hideg. Ma csak 14 fok van, s ez már szinte tavasznak számít a hétfői és keddi farkasordí- tóhoz képest. (Na már meg a farkas. Persze az is a ku­tyák atyafiságához tartozik.) Amíg a háziasított, vala­mint a vad állapotban ma­radt ragadozók és a meteo­rológia összefüggésein gon­dolkodom, megjön a busz. Olyan óvatosan áll a járda mellé, mintha tojásokon lépkedne. (Képzavar — mondja a barátom. — Egy busz nem tud lépkedni.) De most szinte lépked, nem lá­tod? És riszálja is „ hozzá magát a felhurkásodott hó­kupacokon. Azután amikor indulna velünk, csak forog a kereke helyben. — Olvastam valahol, ta­lán éppen a Kelet-Magyar- országban — hunyorít rám a barátom, — hogy ilyen hidegben hiába szórják a sót, a hó nem olvad el. Er­ről meg nagyapám jut eszembe... (Már megint? — hallom lelki füleimmel a kollégáimat. — Neked min­dig a nagyapád jut eszed­be, vagy a kisfiad, vagy a macskád. — Ne zavarjatok! — intem le őket gondolat­KSTYA HÍG ban, — hadd mondom vé­gig.) Neki volt egy lapát­nyélre alkalmazott éles acél- kaparója, azzal felvágta az összefagyott havat, utána egy vesszőseprővel elseper­te. Mi hiányzik ma ehhez a viszonylag egyszerű műve­lethez? Az acél? A lapát­nyél? A vesszőseprő? Vagy — nagyapám? A bíróság előtti megálló­ban ott áll egy nagy kék csuklós busz. Pilóta sincs benne, úgy látszik elment segítségért: ugyan húzná már el onnan valami erő­teljesebb jármű. Ezért az­tán mi a templom végében állunk meg, a sekrestye mellett. Ide mentünk be el­kérni a kulcsot, amikor ha­rangozni jártunk. (Na tes­sék, most meg a gyerekko­rával jön elő. Ez is isme­rős.) Világos, az ember nem tud újat írni, mert a jelenségek (hibák?) mindig ugyanazok: a lelkes őszi és tavaszi híradások ellenére se a télre, se a nyárra nem tudunk igazán fölkészülni. Mintha mindkettő váratla­nul érne bennünket. — Magyarországot egy esőmentes, enyhe tavaszi napon tervezték — mondja barátom, míg egymás kar­jába kapaszkodva törünk át a hóbuckákon, mint Amundsen és kutyaszánjai a Delta szignáljában. — Minket csak három esetben érhet meglepetés — foly­tatja miután feláll, és le­verem róla a havat —: ha hideg van, ha meleg van, vagy ha esik az eső. Ezzel a fejtegetéssel én elvből nem érthetek egyet. Magyarországot nem tervez­ték. Ide sodort bennünket a népvándorlás vihara. Kü­lönben is nemsokára itt a tavasz, és ezek a mondva­csinált problémák maguk­tól megoldódnak. Persze azért legalább a járdákról és a buszmegállókból elta­karíthatná valaki a havat. Mondjuk, néhány idesodró­dott magyar. Mester Attila Rudda Mihály említette, hogy Aranyosapátiban egy asszony megpofozott egy óvónőt. . . Erdei Julianna szintén Ti- szaadonyban tanít. — A túlkoros, sokszorosan hátrányos helyzetű gyerme­kek tudásszintjét mérik a lé­nyegesen jobb környezetben élő társakhoz. így az én mun­kám egy hajítófád sem ér, s úgy érzem, az óriási különb­ség miatt az én erőfeszítése­met a világon senki nem méltányolja... A világ végén? Vannak olyan községek is, ahol otthon érzi magát a fiatal pedagógus. Király Béla csarodai, de Lónyán tanít. — Az idősebb kartársak azonnal befogadtak, segíte­nek, ha kell. Valamennyi fia­tal pedagógus tagja a KISZ- nek és a közösségi munkák­ból kivesszük a részünket a számunkra idegen faluban is. Azért a periférián is adódnak gondok. A 45 fős tanulócso­portomban 17 cigánygyerek van, sok a bukott és alig győ­zöm a korrepetálást. Bicskei Angéla Nyírmadá- ról azt emelte ki: szakmai fejlődésük szempontjából na­gyon jó, hogy a debreceni egyetem bevonja a fiatal pe­dagógusokat a kutatómunká­ba. Filep Erzsébet ilki tanító­nő a kiegészítő szak elvégzé­se iránt érdeklődött. Szanics Éva lónyai pedagógus a fo­gadókörnyezet hangulatát tartja fontosnak: a tanács­nak és az iskolavezetésnek nagy szerepe van benne, vándormadár lesz-e a tanító. Kérdezte: ahol nincs vonat- közlekdés, miért nem térít­hetnek legalább 33 százalé­kot a buszjegy árából? Egyetlen Lónya—Vásárosna- mény retúrjegy 72 forintba kerül... Jogos sérelmek, vélt vagy valódi igazságok szították az indulatokat az ifjúsági fóru­mon. A tanács és a KISZ a saját területén megígérte az elvi támogatás mellett a konkrét segítséget, hogy ezek a húsz-huszonöt éves peda­gógusok érezzék, nincsenek a világ végén. Tóth Kornélia Adatfeldolgozás számítógéppel Bekapcsolódott a Magyar Államvasutak országos adat- feldolgozó rendszerébe a zá­honyi számítógépközpont, amelyet azért építettek ki, hogy az átrakókörzet infor­mációs rendszerét automati­zálják. így az itteni számi­tógépek felhasználásával részt vesznek a határforgal­mi információs rendszerben is, amelyben valamennyi ha­tárállomáson figyelemmel kí­sérik a vasúti kocsik mozgá­sát. Rögzítik, mikor, milyen rakománnyal indultak a ha­táron túlra a vagonok, mikor jöttek vissza, milyen összeté­telű (hazai, szocialista, illet­ve tőkés országból szárma­zó) kocsik lépték át a határt. Ugyancsak záhonyi feladat, hogy a Szovjetunióból érke­ző széles nyomtávú kocsik leszámolását elvégezzék. A számítógépes feldolgozás alapján fizetik a szovjet partnernek a kocsik bérét. A budapesti számítógépek leterhelése miatt adták át kö­zel egy éve a záhonyi köz­pontnak az úgynevezett for­galmi-vontatási statisztikai rendszer feldolgozását. Itt valamennyi mozdony adatát összegyűjtik, elemzik az üzemanyag-felhasználást, a mozdonyok futásteljesítmé­nyét, képet kapnak állapo­tukról. A következő időszakban sürgető feladat, hogy tovább­fejlesszék a záhonyi automa­tizált információs rendszert. Olyan programokat készíte­nek, amelyek nemcsak az áru jobb válogatását teszik lehe­tővé, hanem a rakodásirányí­táshoz adnak támogatást. Margaréta H iszen ez olyan, mint házi. vájj, »— örven­deztek á Margaréta megjelenésekor az idő­sebb nemzedék tagjai, akiknek emlékezete még híven őrzi az otthon kö- pült vaj ízét, illatát. Az új termék csakugyan rászolgált az elismerésre; nemcsak belbeccsel, kül- csínnelt is büszkélkedhe­tett: az aranysárga, épp egy családi vacsorához vagy reggelihez elegendő vajat a szétmálló papírnál sokkal célszerűbb, gusztu­sosabb műanyag dobozba csomagolták. Növelte az újdonság vonzerejét az is, hogy — a doboz feliratá­nak tanúsága szerint — A-, D-, E- és K-vitamin- nal táplálja fogyasztóját, ráadásul „hidegen is ken­hető”. Margaréta azonban csal­fának bizonyult. Az idő előrehaladtával megmaka­csolta magát, s ma már legalább fél óráig kell pu­hítani, hogy kenyérre le­hessen kenni. Szép arany­sárga színe is alaposan megfakult. Az ára miatt pedig nem lenne oka sá- padozni, hiszen nem drá­gább a teavajnál. Vagy épp ezért kezdenek any- nyira hasonlítani egymás­ra? (gönczi) A TITÁSZ nyíregyházi hőerőművében Krajcsovics András kazángépész, a vízkeringető rendszer vezérlőpultjánál a vá­rosi hálózatba kimenő 130 Celsius-fokos víz, valamint a bejövő víz hőértékét regisztrálja, (cs) Senki sem méltányolja... Vándormadár a katedrán? Pályakezdők fámmá Vásárosnaményban Nem meglepő, hogy amíg 1980 után 281 új párttitkár­ral- kezdték az ötesztendős ciklust az alapszervezetekben, addig most 373 az újak szá­ma. S míg öt esztendővel ez­előtt megközelítően 1800 volt az új pártvezetőségi tagok száma, most 2154 párttag ke­rült első alkalommal vezető tisztségbe. Biztató jelenség, hogy közöttük jelentős a ter­melésirányítók aránya, de az elgondolkoztató, hogy még mindig nem megfelelő a két­kezi, fizikai munkások, tsz- tagok száma. Gond továbbá, hogy nem növekedett a szük­séges mértékben a harminc éven aluli párttitkárok szá­ma sem, hiszen számuk alig 57. örvendetes viszont a nők előretörése, öt esztendővel ezelőtt 163 nő került a párt­titkári posztra. Most 209-en vannak. E korántsem teljes statisz­tika bizonyos tükörkép. Ará­nyokat mutat, s jelzésekre figyelmeztet. Például az is, hogy a több mint ezeregyszáz párttitkár közül 240-nek nincs magasabb iskolai végzettsége. Népszerűbbek lettek az ér­telmiségiek, különösen a mű­szakiak, termelésirányítók. A_ 38 hatvan éven felüli párttit­kár újraválasztása viszont azt bizonyítja: a generációk meg­becsülik és tisztelik az idős, tapasztalt pártmunkásokat. Jelentős, de csak egy ak­tus ért véget a pártvezetősé­gek megválasztásával. Te­mérdek munka vár rájuk. A pártfórumokon elhangzott ja­vaslatokat, észrevételeket, kritikai megjegyzéseket mi­nősíteniük, rangsorolniok kell. A tennivalók első sorá­ban szükséges említeni az új, a gazdaságirányítási rend­szer továbbfejlesztéséből adó­dó üzemi feladatokat, az iga­zodást a megváltozott hely­zethez, felkészülés a közelgő tanácstagi és képviselővá­lasztásokra. Jelöltjeink sikere akkor lesz teljes, ha nem hagyjuk őket magukra a jövőben sem. Kü­lönösen igénylik ezt az új párttitkárok és tisztségvise­lők. Nyissunk rájuk ajtót, kérdezzük meg, miben segít­hetünk. Mert nem elég, hogy a városi pártbizottságok meg­kezdték vagy megkezdik a napokban az új tisztségvise­lők felkészítését a magasabb követelmények ellátására. Mindennapi emberközelségre van szükség. Érezzék, hogy a szavazás, a bizalom a kéz fel­nyújtással nem ért véget. Farkas Kálmán E gy volt jelölő bizottsá­gi elnökkel beszélget­tem a minap. Tapasz­talt ember, régi párttag, köztiszteletnek örvendő ve­zető egyik üzemünkben. Az 1984. év végi beszámoló tag­gyűlést is számítva immár harmadízben érte a megtisz­teltetés, hogy a jelölő bizott­ság elnökének választották. Egyebek között a következő­ket mondta: „Egyetlen alkalommal setn járt annyi munkával a jelö­lés, mint most, januári tiszt­újító taggyűlés előkészítése során. Mégis azt mondom: ennek örültem, mert valójá­ban most éreztem igazán, nem volt formális a válasz­tás. Ha összeszámolom, leg­alább száz órán keresztül vi­tattuk, latolgattuk a párttag­sággal, ki, illetve kik lenné­nek a legalkalmasabbak a párttitkári posztra.” Itt kettős jelöléssel és mi­nimális szavazati különbség­gel „futott” be az egyik jelölt, akinek a személyében új, fiatal, energikus mérnök került a párttitkári tisztség­be. Nem ez volt Szabolcs- Szatmár pártszervezeteiben az egyetlen üzem, ahol hosz- szas vívódás, latolgatás, a je­löltek pozitív és negatív tu­lajdonságainak mérlegelése után döntötte el a párttag­ság, kinek szavaz bizalmat újabb öt esztendőre. Több mint ezer első vonal­ban dolgozó pártszervezetünk van. Közülük 101 helyen él­tek a többes jelölés lehetősé­gével. S bár már a pártélet e fontos eseményei után va­gyunk, elsősorban a tisztes­séggel és nagy felelősséggel végzett pártmegbizatás telje­sítését illik megköszönni a jelölő bizottságok elnökeinek és tagjainak, akik őrködtek a tisztaságán, megtartásán. A tisztújító taggyűlések' eredményeként új, felkészült fiatalok, nők, munkások, műszakiak kerültek sok he­lyen a pártélet első vonalá­nak vezérkarába. Nem sza­bad mellettük szó nélkül el­menni. A választás azt is bi­zonyítja, hogy a párttagság tudja: bonyolultabb, maga­sabb politikai és szakmai mű­veltséget igénylő feladatok megoldásra vár az újabb öt esztendőben a pártszerveze­tekre és környezetükre. Ez az, ami még alaposabb mér­legelésre késztette a csak­nem 33 ezer párttagot ha­zánk keleti tájékán is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents