Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-02 / 27. szám
1985. február 2. Kelet-Magyar ország 3 Csökkenteni az elmaradást Megjegyzések a hosszú távú területfejlesztési elképzelésekhez A szabadság négy évtizede Baktalórántházán Új rangot szerezni Baktalórántházi képeslap. EZ A MEGYE SEM MÁS, mint hazánk többi része, s az itt élők ugyanúgy óhajtják a fejlődést, mint bármely más magyar állampolgár. S ha eddig sok tekintetben (jövedelmek, állami lakásépítés, vízellátás és csatornázás, egyoldalú gazdasági szerkezet) számottevő az elmaradásunk az országos átlaghoz képest, akkor jogos az igény, hogy ezeket mérsékelni kell, különben meg nem engedhető feszültségek keletkeznek. Hamarosan az országgyűlés elé kerül a terület- és településfejlesztés hosszú távú koncepciója, amelyről országos vitát rendeztek. A feladatok számba vételénél pedig jó néhány passzusban idézik Szabolcs-Szatmárt, illetve sok olyan tennivaló van, ami szűkebb hazánkban különösen időszerű. így a teljesség igénye nélkül néhány — javarészt gazdasági kihatású — megoldásra váró gondhoz fűzünk megjegyzést. „A területfejlesztés feladata az ipar területileg eltérő fejlődéséből eredő társadalompolitikai gondok megelőzése, ennek helyi és központi eszközökkel történő segítése” szögezik le a feladatoknál. Nem véletlenül, hiszen köztudott, hogy megyénk jóval később, a hatvanas években kapcsolódott az iparfejlesztésbe, s az ország más részeitől eltérően itt a következő években is foglalkoztatási gondokkal kell szembenézni. Ennek helyi megoldásához pedig elengedhetetlen a központi segítség. Ezért üdvözölhető, hogy a kis- és középüzemek telepítésénél többek között éppen ezt a térséget részesíthetik előnyben. Különösen az 1990-es évek elején munkát kereső nagy létszámú korosztály foglalkoztatási feltételeinek megteremtése kíván nagy körültekintést. S mindehhez szükséges a szellemi megalapozás is, hogy akár speciális központi eszközökkel támogassák a termeléshez kapcsolódó kutató-fejlesztő háttér megalapozását. Idézhetünk egy újabb pasz- szust, amiben szintén megemlítik megyénket. így szól: „Sokoldalúan segíteni kell azokat a kisebb térségeket, ahol a kedvezőtlen hatások — gyenge talajadottságok, aprófalvas településszerkezet, érés belvízveszély, egyoldalú gazdasági szerkezet — egymást felerősítő módon jelentkeznek”. Megyei felmérések azt bizonyítják, hogy a szat- már—beregi térségben, a Dél- Nyírségben az utóbbi évek fejlődése ellenére tulajdonképpen fokozódott a lemaradás más országrészekhez képest. így félő, hogy túl sok helyen lesz valóság a jóslat: „A kistelepülések fejlődése mérsékelt lesz, és egyesek visszafejlődésére és megszűnésére is sor kerülhet". Csakhogy ami egy összesítésben puszta szám és adat, az a valóságban lehet emberi öröm és' keserűség, megannyi személyes összeütközés forrása. S nyilván az a jó, ha ezek élét tompítani lehet. A VÁLTOZTATÁS MÓDSZEREIT ismerjük, hiszen a kedvezőtlen természeti feltételeket a belvízrendezéssel, talajjavítással (amire kijelölt térség Felső-Szabolcs és a Tisza—Szamos köze) mérsékelni lehet, az erdősítés jó távlatokat ad a Dél-Nyírség gyenge homokján, s mindenütt hasznos szorgalmazni a kiegészítő tevékenységek gyarapítását. Mindehhez hozzájárul a már meglevő támogatási rendszer is, ami szintén a kedvezőtlen adottságokat próbálja ellensúlyozni. Az ipar és a mezőgazdaság említett szűkös lehetőségei mellett sokan felteszik a kérdést: mit adnak a területfejlesztési koncepció mellé anyagiakban? A választ nem lehet pontos forintokban kifejezni, hiszen egy ezredfordulón túlmutató elképzelésnél csak a fő irányokat lehet megszabni. Az éves és ötéves tervek kidolgozásánál viszont feltétlenül figyelembe kell majd venni a koncepció által javasoltakat ahhoz, hogy valóban ne csökkenjen az elképzelés hitele. És ha ilyen mondatot olvasunk: „A Szovjetunióval határos térségekben — mindenekelőtt Záhony körzetében — a közlekedés fejlesztése mellett az importnyersanyagokra épülő feldolgozóipari kapacitások bővítése célszerű” —, máris látszik a megoldás egyik kulcsa. Ugyancsak pénzbe kerül az alapfokú ellátás néhány létesítményének megteremtése, pótlása. A közművesítésben jócskán lemaradt a megye az átlagoktól, s ha a feladatok ennek mérséklését jelölik ki, akkor máris jobb közérzetre számíthatunk. Különösen fontos, hogy az ezredfordulóig a közel teljes körű közműves vízellátást célozzák meg, hiszen ennek alapján szabolcs- szatrr.ári községek tucatjaiban tekinthetik belátható távlatnak ezt a programot. SZÓLNI KELL MÉG a közlekedési feltételekről is, hiszen nem várható el, hogy minden falu gyárat kapjon, de azt szorgalmazni lehet, hogy elfogadható utazási idő alatt közelítsék meg a munkahelyet. Ez lehet az a megtartó erő, amely a települések közötti munkamegosztást is mutatja. A terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatainak országos meghatározása után megyei feladatterv is készül. Ebben nyilván sokkal konkrétabban, az egyes tájegységek, körzetek sajátosságait figyelembe véve lehet meghatározni a tennivalókat. Ha jó a programiakkor a végrehajtás a színvonalkülönbségek mérsékléséhez vezet. Lányi Botond Minden község, város elsősorban önmagára hasonlít. Múltja csak az övé, jelene — bár sok tekintetben találkozik a hasonlókéval — mégis egyedi. Milyen arculata van az egyik leghosszabb nevű nagyközségünknek: Baktalórántházának? Messzire vezetnek a múlt szálai — mondják az itt élők. Vin- czicki András könyvtárvezető egy romantikus, ódon épületben fogad. A házat a köznyelv ma is „szálának” nevezi. A szálloda sajátos át- költésével. UTAK TALÁLKOZÁSÁNÁL — Itt váltották a postakocsik lovait, itt pihentek meg az utazók, ebben a házban — mondja. — Egynapi járásra volt innen Nagykároly. Községünk az országutak találkozási pontján épült, talán ennek is köszönhető, hogy a sok évszázad alatt nemcsak megmaradt, hanem tovább is fejlődött. Két község egyesüléséből született a település, az egykori szegénylakta Nyírbakta és a módosabb Lórántháza az idők során összeépült, közigazgatásilag is egyesült. Már a felszabadulás előtt járási székhely volt, gróf Dégenfeld birtoka alkotta a határ egy jelentős részét. Híres vásározóhelyként ismerték a községet, a szeszgyár, a gőzmalom, a vasút, az erdészet adott kenyeret az itt élő embereknek. És a sívó homok ... — Tizenöt szegényebb család alapította meg a községben a termelőszövetkezetet — emlékezik Nagy Mihályné nyugdíjas tsz-tag. Nehéz utat jártunk meg, csakúgy, mint más községekben, amíg valóban nagyüzemmé vált a szövetkezetünk. Itt keményebben meg kell dolgozni minden szem termésért, mert az alacsony aranykorona értékű, homoktalaj szűkösen fizet. Eleinte bizony nemigen voltak melléküzemágak, mindent a föld adott, ha adott... — Nem sértődünk mi azért ha Baktalórántházát úgy említették a korábbi években, mint szegény és egy kicsit elmaradott hely — magyarázza Csorna Tiborné, a nagyközségi pártbizottság titkára. — Ezt a helyzetünk határozta meg, nem az itt élő emberek akarata, vagy igénytelensége. Ez a nép nagyon igyekvő, dolgos és megértő. — A felszabadulás után itt létesült az országban az első tüdőszanatórium, amely később a már népbetegségnek számító tbc egyik országosan ismert intézménye lett. Ez a község — a volt Dégenfeld kastélyban — befogadta a szanatóriumot, pedig tagadhatatlan, volt félelem is az emberekben, hogy a betegség esetleg a község lakóit is megtámadja ... BENŐTTE A FO ... Az itt élők jó néhány más változást is megértek, amely átalakította eddigi életvitelüket. A mezőgazdasági nagyüzemen kívül, amely Baktalórántházát, a. közéli'Nyírjákót és ríyírkércset' egyesíti — van Vertikál szövetkezet, Mezőgép gyáregység, korszerű malomüzem, országos jelentőségű — valutatermelő — méhészeti bázistelep, s még több kenyéradó munkahely. Ez a nem éppen bőkezű bak- tai föld el tudja tartani az itt élőket, s kiegészülve az ipari üzemekkel, telephelyekkel, szolgáltató . intézményekkel, sok tekintetben az önellátásra is alkalmassá teszi a nagyközséget. — Megérezzük azonban, hogy az egyik éltető gyökeret, a kisvárdai vasútvonalat megszüntették, aminek a helyét azóta benőtte a fű, senki nem hasznosítja. Elsősorban a mezőgazdasági termékek szállításánál jelentett nagy előnyt a vasút — mondja az egyik lelkes patrióta — aki nem is született baktai — Bagoly István agrár szakember. Ö az, aki minden létező fórumon szóvá teszi a község szerepkörének erősítését, s nagyobb figyelmet kér e központi helyen fekvő községnek. MEGTÖRT-E A FEJLŐDÉS? Amikor megszűnt a baktalórántházi járás — és székhelyéről sorra elköltöztek a járási hivatalok, intézmények — sokan úgy vélték, megtört a fejlődés. Sőt, egyfajta visszafejlődés következik. Valójában a „kicsendesülés” után mind többen kezdték felismerni, hogy a járási székhelyi „rang” megszűnése jelenti a munka- és életkörülmények romlását. A meglévő létesítményekre lehet építeni — legyen szó gazdasági egységekről — vagy éppen oktatásiakról, így a gimnáziumról, amelyre nagyon büszkék. Sok éve nem kell már a megyeszékhelyre, Kisvárdára, Vásárosnamény- ba, Mátészalkára menni a középiskolába igyekvő helyi és környékbeli fiataloknak. Mezőgazdasági szakmunkásképző intézete is van a községnek. Sok minden együtt van ebben a községben, amely jó közérzetet, lakóhelyszeretetet kölcsönözhet az itt élőknek. Ebben nincs is hiány, ha jócskán akadnak «még szep- lők, sőt pörsenések is a község arculatán. Sok a régi, elavult, toldozott-foltozott középület — akad közte kétszáz éves is, mint a bevezetőben említett vendégfogadó. Egy kis túlzással úgy említik: itt majd minden istállóból kialakított épületben van: a könyvtár, művelődési ház, a községi tanács. Ezek gondját nagyon érzik. , r-rl Szeretnénk ! ■ , belátható ; időn belül szebbé, városiassá formálni a község központját, ahol a legtöbb jelentősebb épület található,— veszi át a szót a nagyközség tanácselnöke, Szabados József. — Több telket már kisajátítottunk, szeretnénk korszerű házakat építeni ezen a részen. Egy piactér kialakítása is szerepel a terveink között. A legnagyobb dolognak tartjuk, hogy hozzáláthatunk, jelentős anyagi támogatással, a községi szennyvízhálózat kiépítéséhez, amely rövidesen a község egyharmadát érinti majd. A TÉGLAJEGY TITKA Nem kívánják túlbecsülni a község jelentőségét, de lebecsülni sem. Az utóbbi öt évben megállt a község lakói számának csöndes apadása, sőt, ha szerényen is, egy kis növekedést mutat a statisztika. Jól tudják, a nagyközség csak a hozzá tartozó három kisebb településsel — Nyírjákó, Nyírkércs, Ramo- csaháza — együttesen fejlődhet. De a kisugárzó hatás ennél sokkal nagyobb. Elsősorban a természeti környezet, az erdő, mint kirándulóhely, vonzza a megyében élőket, de távolabbi vendégek is érkeznek. Már van egy hideg, vagy inkább langyos vizű medence is, a 41-es út mentén, s már árulják a téglajegyeket, az építendő termálmedencéhez. Azt remélik, a közeli községekben is akadnak majd vásárlóik a téglajegyeknek, hisz az ott lakók is élvezhetik majd a meleg víz örömeit, a baktai strandon... Mi lesz 2000-ig? — kérdeznek vissza beszélgetőtársaink. Talán úgy 2000 után már azon is lehet majd töprengeni, mit kell még tenni, hogy a település várossá fejlődhessék. De az akkori tennivalók vágyát már most igyekeznek megvetni. Még ha nagyon hosszú is az út odáig. Páll Géza V/aasesz/av Szuhnyev: A kiskacsa jÄIt a baromfiudvarban egy kiskacsa: olyan, de olyan csúnya volt, hogy csak undorító szánakozással lehetett ránézni. De senki nem bántotta. Mihelyt a kislibák és a pulykacsibék arra készülődtek, hogy gyermeki kegyetlenségből megrángassák a farkát, a felnőtt madarak rátámadtak a vásott köly- kökre. — Ne bántsátok a mi rút kiskacsánkat. ö az egész baromfiudvar leendő büszkesége — belőle lesz a szépséges hattyú! Az iskolában is figyelmesek voltak hozzá. Soha nem kapott rossz jegyet — kimerítő lehet szegénykének a hattyúvá változás ... Csigaszedésre sem kellett eljönnie — nehogy felhevül- jön a napon. Az úszására alól végleg felmentették — a tudomány számára ismeretlen szívzörejeket fedeztek fel nála. A rút kiskacsa olyan nyafaka, olyan satnya lett, hogy külön dajkát rendeltek ki mellé — egy derék, öreg pekingi kacsát, ez szárnyaival letörölgette a könnyeit és átcipelte a pocsolyákon és más akadályokon. Az iskolatáskáját is vitte. — A mi drága kis csúnyácskánk valahogy nem siet a hattyúvá válással — beszélték egymás között a többiek. Azok már basz- szushangon hápogtak és kukorékoltak és titokban szárított csalánt szívtak az iskola mögött. A vele egykorúak végre teljesen megtollasodtak és családot alapítottak. A rút kiskacsa még mindig kamaszkorban volt, pedig már volt kvarcórája, és lakkozott uszonya is. A hűséges pekingi kacsa továbbra is letörölgette a könnyeit és vitte az aktatáskáját, de most már nem az iskolába, hanem a munkahelyére. Híre itt is megelőzte a rút kiskacsát. Felmentették a társadalmi feladatok elvégzése alól, az idősebb baromfiak csapatostul jártak meglátogatni, ha beteg volt, a vezetőség pedig szemet hunyt a rút kiskacsa teljes szakmai járatlansága felett, fiatal még, ráadásul nagy reményekre jogosít — hamarosan hattyú lesz belőle. Kollégái, akiknek fel kellett osztaniuk maguk között és el kellett végezniük a rút kiskacsa munkáját, többször is megpróbáltak fellázadni. De mindig akadt egy-egy józan fejű szárnyas, s lehűtötte őket. — Testvérek ... lassabban! Ne kezdjetek ki vele! A Hattyú a rokona. A harmadfokú nagybácsikája, vagy a másodfokú unoka- testvére :.. A rút kiskacsa végül megházasodott, a legszebb kiskacsát vette feleségül. A szép kiskacsa, szegényke, azt hitte, hogy rövidesen a Hattyú felesége lesz ... Csak sok év múlva döbbent rá mindenki: a rút kiskacsából soha nem lesz szépséges hattyú. Ettől a felfedezéstől a rút kiskacsa felesége még rútabb lett, mint a férje. A baromfiudvar pedig belenyugodott: soha nem éri meg, hogy a szánalmas kis csúnyaságból a baromfiudvar büszkesége váljék. Mégsem mondta azt senki? — De őszintén szólva, mire várunk? Hallgattak, mert senki sem akarta ostoba hiszékenységét elismerni. A rút kiskacsában továbbra is reménykedni lehet, ha bár farka tolla hullik is, őszül is. És mindenki úgy tesz, mintha hinne abban, hogy ebből a kiskacsából rövidesen hattyú lesz. így mindenkinek kényelmesebb. Horváth Ida fordítása
